Novella

 1 I   |    Felséges, kegyelmes uram! Vén ember vagyok immár, és sok
 2 V   |  története~Régenten vala egy vén nemes vitézlő férfiú egy
 3 V   |     sem tanácsom? Te vagy az vén bolond is. Nem bolondság-é
 4 V   |      nem használa az szegény vén nemesembernek az ő jámborsága
 5 V   | dolga, hogynem mint ennek ez vén nemesembernek.~Felelé az
 6 VIII|   mondá néki:~- Vaj átkozott vén vigyor, Isten elveszesse
 7 IX  |  története~Vala régenten egy vén nemes vitéz. És igen sokáig
 8 IX  |      bánod. Édes leányom: az vén emberek igen haragosok.
 9 IX  |      az leánya:~- Eluntam az vén vigyort, bizony én nem várhatok
10 IX  |      mert megmondom, hogy az vén emberek igen haragosok.
11 IX  |   tűz elejbe, és arra üle az vén vitéz, hogy fűteznék. És
12 IX  |       jól vagyon. De az urad vén ember, és az vén emberek
13 IX  |     az urad vén ember, és az vén emberek mindent felrónak.
14 IX  |      hogy ne csúfolkodjál az vén emberrel. Ha haragodni kezd
15 IX  |   vala, hogy ne tréfálnál az vén emberrel. Mert ha megbúsul,
16 IX  |    megelégedném az én jámbor vén vitézemmel.~~És mondá az
17 XII |    két fényes mezítelen tőrt vén kezébe, és felhága az toronynak
18 XII |     dolgod, mint egyszer egy vén nemes vitéznek, kit felesége
19 XIII| elméne az ő urához, az nemes vén vitézhez, és mondá néki:~-
20 XIII|      kezdene menni, ottan az vén vitéz, az menyecskének az
21 XIII|  harmadikkal is.~És mondá az vén vitéz, az álnok menyecskének
22 XIII|      üdő múlva egybevesze az vén nemes vitéz a menyecskével.
23 XIII|   hallatára, és mondá:~- Vaj vén vigyor, haszontalan kos!
24 XIII|    lészen dolgod, hogynem ez vén nemes vitéznek!~Felelé az
25 XIV | mellé. És az királynéasszony vén egy kappant az tálból, és
26 XIV |     mester, Joachim, ki igen vén vala. Látván azt az császár