Novella

 1 III |      nagy jajgatással, eljöve az ura lovon az vitéz játékról.
 2 III |       rajta az nagy kégyó, és az ura elejbe ballaga, és legyezni
 3 V   |     hazatére, és lassan esmét az ura mellé mászkála.~Mikoron
 4 V   |          kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~- Oh, te
 5 V   |       mit cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett állván,
 6 IX  |         hazajött volna, mondá az ura:~- Hol késtél oly igen?~
 7 IX  |      avval beszélettem.~Mondá az ura:~- Jól vagyon. Előszer az
 8 IX  |        jöttenek volna, melyet az ura igen szeret vala, mondá
 9 IX  |         tűzre rakta.~Hazajöve az ura az vadászásról vecsernyekort.
10 IX  |   Haragos szemmel tekénte reá az ura, és mondá:~- Isten elveszesse
11 IX  |        műveltem volna.~Felelé az ura:~- Ám eredj el ezúttal véle,
12 IX  |        tekegyelmednek.~Felelé az ura:~- No, eredj el véle, megbocsáttam
13 IX  |         igen bánkódnék rajta. Az ura pedig igen szégyenli vala.
14 IX  |           mit műveljek?~Mondá az ura:~- Kelj fel, mert eret vágnak
15 IX  |       vágattam én eret.~Mondá az ura:~- Úgy vagyon. Soha nem
16 IX  |         lönne hozzá. De mondá az ura:~- Könyöregj az Istennek,
17 IX  |       ezennel meghalok.~Mondá az ura:~- Vaj dacos kabala, azt
18 XII |       Müvel nyerhetném?~Mondá az ura, a hopmester:~- Az császár
19 XIII|     szegények vagyunk.~Felelé az ura:~- Szódat megfogadom.~Mondá
20 XIII|    győzném őket farral.~Mondá az ura:~- Hogy-hogy lehetne ez?~
21 XIII|          forint miénk.~Felelé az ura:~- Félelmes dolog ez. Mert
22 XIII|        senki meg ne tudja.~És az ura engede az ő tanácsának.~
23 XIII|        vitéz, az menyecskének az ura az ajtó megett állván, általüté
24 XIII|         az álnok menyecskének az ura:~- Meggyünk, szerelmesem?
25 XIII| vitézeknek halálát, müvelhogy az ura megölte volna őket.~És a
26 XV  |      kezét üté az késbe, mely az ura kezében vala, és vére kezde