Novella

 1 Kegyes|              mi hálaadatlanságunkkal ugyan jól megérdemlettük. De bízzunk
 2 Kegyes|              nem fog tetszeni: azért ugyan nem ok nélkül adtuk ki.
 3 Kegyes|             új menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet fejébe és zabolát
 4 Kegyes|              felnevelték őket, tudom ugyan, hogy megnevetik és szidják
 5 I     |              Szűvem, szerelmes uram, ugyan jól érzem, hogy ez betegágyból
 6 I     |         bölcs mestereknél, azt én is ugyan fiamnak akarom tartani.
 7 I     |           Szerelmes fiam, mint vagy? Ugyan sok üdő, hogy nem láttalak.~
 8 I     |        szépséged felől, mostan pedig ugyan szömemmel látom, és nagy
 9 II    |         Mégsem nő az fiatalka, hanem ugyan csak veszteg áll? Magam
10 IV    |             annyira evék benne, hogy ugyan lefeküvék és elnyujtózék
11 IV    |           tetszik felségednek, azért ugyan kezedben lészen az te fiad,
12 V     |            maradsz! Azt akarom, hogy ugyan az utcán találjanak az őrüzők.
13 V     | gonoszságidnak miatta. Ide nem jössz ugyan!~Mondá az férfiú:~- Ez várasban
14 V     |          hogynem mint a másvilágban. Ugyan meggondoljad, hogy az Isten
15 V     |             benned? Ide be nem jössz ugyan!~És mikoron ekképpen veszeködnének
16 VI    |         tisztességedre élhess, azért ugyan el ne üdegenítsed tőlünk
17 VII   |              Jaj szegény! Nem látlak ugyan, de jól hallak! Hamisan
18 IX    |        tanácsod szerint. Megharagvék ugyan az levágott almafáért; de
19 IX    |               Felelé az császárné:~- Ugyan is úgy vagyon: mert felséged
20 XI    |              anyja.~Mondá Galenus:~- Ugyan efféle.~És Hypocrates gyűlölni
21 XIII  |             jajgatással, és mondá:~- Ugyan megölem magamat, látván,
22 XIV   |          Bizony, ő dolga volna, hogy ugyan az udvarban laknék, és szünetlen
23 XVI   |              hazugság! Érötte volt ő ugyan mindenképpen, hogy reávonjon,
24 XVII  |       véletlen nyavalya talála, kibe ugyan jól esmérem, hogy többé
25 XVII  |              el, mert nem méltó, sőt ugyan természetnek folyása ellen
26 XVII  |           énfelőlem. Vagynak énnékem ugyan öt fiaim, és ha még annakfelette