Novella

 1 I   | tefelséged, hogy ezért vittem ide be az én ágyasházamba, hogy
 2 I   |           az fogházba rekesztenék be az éjjel, hogy másodnapon
 3 V   |   másikban. Héába könyörgesz, ide be nem jössz. Mert üdő immár,
 4 V   |     vagyok vétkes? Én azért zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek.
 5 V   |     Kérlek ezokáért, hogy bocsáss be engemet. Mert ha itt érnek
 6 V   |        szidalmára lészen. Bocsáss be ezokáért. Az istenért is
 7 V   |         tartok, csak hogy bocsáss be.~Felelé a felesége:~- Ki
 8 V   |           prédikátort benned? Ide be nem jössz ugyan!~És mikoron
 9 VII |       ajtót, és nagy vígan fogadá be az deákot. És mondá:~- Bizony
10 VII |         gondolj véle, bízvást jőj be: éjjel bosszút állunk az
11 VIII|           somma aranyat gyűjtének be, hogy végre gazdagbak lőnek
12 VIII|        gyermek:~- Felséged jöjjen be az kamorába, és megmondom
13 IX  |          És mindaddig nem kötteté be, méglen mind elhervada az
14 X   |  tefelségedtől, hogy így fogadnál be, mint befogadsz.~Mondá az
15 XII |          Két óra múlva esmét méne be az hopmester az császárhoz,
16 XII |      császár:~- Eredj el, szegezd be az ajtót, mert igen kedvelem
17 XIII|       mikoron az menyecske házába be kezdene menni, ottan az
18 XV  |       Kérlek az istenért, bocsáss be, mert ezennel meg kell halnom,
19 XV  |       asszony:~- Nem bocsáthatlak be, mert én immár apáca-módra
20 XV  |        engemet tanácsolni, bezzeg be nem jöttél volna az ajtón.
21 XV  |          ölelgetéssel fogadá őtet be. És az hispán igen megköszené
22 XVII|         az drága étket is ő vinné be az császár leányának; melyre
23 XVII|  lakodalom meglött volna, még jól be nem setétedett volna, az
24 XVII|      király Alexanderért: bocsáss be, hogy ott az földen ülvén,
25 XVII|           és nagy örömmel fogadák be őtet, és a szép palotába
26 XVII|         éneklése most teljesednék be” - tudniillik, azmely megjövendölte