Novella

 1 I   | császártól. És nagy bánatban lőn e dologért.~Mikoron kedig
 2 II  |     tefelséged hatalmában lészen e dolog.~Parancsolá ezokáért
 3 III |          beszéld meg énnékem ezt e példát.~Felelé az császárné:~-
 4 IV  |       hogy valaki megölhetné ezt e fenevadat, tehát annak akarná
 5 V   |      tekegyelmednek, mint vagyon e dolog. Mikoron kegyelmed
 6 V   | Kegyelmed kévánsága ez, hogy ezt e nagy szégyent valljam; de
 7 V   |       asszonyi állat volt ez. És e példához képest meg nem
 8 V   |       volna ez világra. Mert ezt e nagy szégyent művelte rajtam,
 9 V   |     Nemde büntetést érdemlene ez e nagy gonoszság?~Felelé az
10 VIII|   felséged­nek, és mit jelent ez e példa?~Felelé az császár:~-
11 VIII|          hogy tovább példázzanak e gonosz mesterek előtted,
12 IX  |          sőt, ki is hirdetné ezt e titkot. De az papnak nincsen
13 IX  |        kertésznek:~- Vágd le ezt e fát.~Felelé az kertész:~-
14 IX  |       oly igen nehezen venné ezt e kis dolgot, bizony, hogy
15 X   |          Kicsoda böcsülhetné ezt e nagy kárt?~Felelé az császár:~-
16 X   |  császárt, azt nem tudom, de ezt e jutalmot nem érdemlöttem
17 XIV | függeszte az lyuk elejbe.~És ezt e gyönyerűséges játékot űzik
18 XIV |   hopmesternek:~- Hol vetted ezt e gyűrőt? Énnékem is egyszer
19 XV  |          is meghalok érötted, és e koporsóról el nem megyek.~
20 XVI |           Tefelséged látja-é ezt e magas leányt, mely zöld
21 XVI |      császárné igen szerette ezt e leányt. Ne csudálkozzék
22 XVII|        Tudom én, honnét esett ez e nyavalya rajtad! Mert ma
23 XVII|      udvar népe. De csak egyedől e dolgot Florentina, az császár
24 XVII|   magadat s mind az én leányomat e mai nap az haláltól megmentetted.
25 XVII|       énnékem, hol vetted te ezt e gyűrőt?~Ki mondá:~- Uram,