Novella

 1 I   |   Mikoron hozzája jutott volna, szóla neki, mondván:~- Szűvem,
 2 I   |         császárságnak bírására.~Szóla először az egyik bölcs mester,
 3 I   |         mint az én hat társaim.~Szóla annakutána az második bölcs
 4 I   |         avagy imez hat társaim.~Szóla ennekutána az harmadik bölcs
 5 I   |         avagy imez hat társaim.~Szóla azután a negyedik bölcs
 6 I   |        mint ezek az én társaim.~Szóla annakutána az ötödik bölcs
 7 I   |        mint ezek az én társaim.~Szóla azután az hatodik bölcs
 8 I   |        mint ezek az én társaim.~Szóla azután az hetedik bölcs
 9 I   |  szeretek senkit, mint tégedet.~Szóla az császárné az császárnak,
10 I   |       atyja előtt, de egyet sem szóla.~Az császár pedig igen csodálkozik
11 I   |        midőn melléje ült volna, szóla az császárnak, és mondá:~-
12 III |      Bancillás, az bölcs mester szóla az császárnak, és mondá
13 IV  |         hogy ne hagyná őtet. És szóla Lentulus az hóhéreknek:~-
14 V   |        Hallván ezt az felesége, szóla az ablakról, és mondá az
15 V   |         hozzája az kamorába, és szóla az császárnénak, mondván:~-
16 VI  |      tékozlások miatt. És esmét szóla az ő fiának, és mondá:~-
17 VI  | meglátta volna az császár fiát, szóla az császár szolgáinak, és
18 VIII|       ekképpen etánok kiáltana, szóla az egyik gyermek az többi
19 IX  |      raktanak vala az tűzre. És szóla az kertésznek, és mondá:~-
20 XIV |        hajta néki. És az mester szóla nékik, és mondá:~- Barátim,
21 XVI |    hanem hármat érdemlettél!~És szóla az császár fia, és mondá:~-
22 XVII|     láttatának az királytól.~És szóla az király az iffiúnak, mondván:~-
23 XVII|    jelenlétébe ilyen beszédeket szóla:~- Hatalmas uram császár!
24 XVII|         annakfelette ilyen szót szóla:~- Soha minékünk nagyobb