Novella

 1 I   |          csodálni kezdé ő magában. Látván ezt az mesterek, megkérdezék
 2 I   |         megmeneködnék az haláltól. Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit,
 3 I   |          elmenni és megszabadulni.~Látván ezt az császárné, mondá
 4 IV  |           elnyujtózék az fa alatt. Látván ezt az pásztor, igen lassan
 5 VI  |             abban sírnak oly igen.~Látván az császár szolgái az sebet
 6 VII |             és avval játszik vala. Látván ezt az szarka, mind megbeszélé
 7 VIII|       nyavalyádból és vakságodból.~Látván az császár az ágy alatt
 8 VIII|         hogy azt felakasztanák. És látván ezt az köznép, igen keserülik
 9 VIII|            nevű.~És az császár fia látván azt, fejet-térdet hajta
10 IX  |    mindjárt az béle ki kezde jőni. Látván ezt az vitéz, mondá néki:~-
11 IX  |      titkon elmenne az ő atyjához. Látván ezt pedig az vitézek, bemenének
12 X   |    erejekkel arra az országra. Ezt látván minden országok, megijedének
13 X   |        kivonák azt az veremből. És látván azt a császár, igen örüle
14 XI  |         kezdé Hypocratest haladni. Látván ezt Hypocrates, irigykedni
15 XII |           elindula minden népével. Látván ezt az rómaiak, mindjárást
16 XIII|             Ugyan megölem magamat, látván, hogy felséged nem akar
17 XIV |            és adá azt a királynak. Látván a király az gyűrőt, mondá:~-
18 XIV |         Joachim, ki igen vén vala. Látván azt az császár fia, térdet-főt
19 XV  |           az kezéből valamennyére. Látván ezt az vitéz, elijede és
20 XV  |        nagy szeretetből megholtál, látván az én véremet! Én is meghalok
21 XV  |         való szeretetiből megholt, látván az én véremet?~Mikoron ezt
22 XV  |         megszömlélé az hispánt, és látván, hogy jeles nyakas férfiú,
23 XV  | akasztófára felköté. És az emberek látván az akasztófán az holttestet,
24 XVII| hazaérkezett volna, Ludovicus őtet látván, felette nagy örömbe lőn