Novella

 1 Kegyes|          Ennekokáért nem kímíli az ő édes fiát, hanem bölcs mesterek
 2 I     | tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat annak keze és birtoka
 3 I     |            császár, és mondá neki:~- Édes fiam, mint tetszenek tenéked
 4 I     |               mondá:~- Menj el vele, édes fiam.~És az fia térdet és
 5 I     |           kezde néki, és mondá:~- Én édes szeretőm, szerelmes Diocleciáne,
 6 I     |     Ponciánus császár megölette az ő édes fiát minden törvény nélkül,
 7 II    |          megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját megmentötte vala
 8 III   |          immár? Megfoszttattam az én édes fiamtól.~Mikoron ekképpen
 9 III   |         kégyót, és megmentötte az én édes fiamat az haláltól. Meggyek,
10 IV    |              tehát annak akarná az ő édes leányát adni. És mikoron
11 V     |     szegeznek!~Felelé az felesége:~- Édes uram, miért vádol tekegyelmed
12 V     |             menjek. Kérlek ezokáért, édes uram, hogy tekegyelmed nyissa
13 VI    |              Megfogyatkoztunk esmét, édes fiam. Mert elkölt amaz arany,
14 VI    |             fiának:~- Ne jőj utánam, édes fiam! Mert te is beléesel,
15 VIII  |            és mondá az gyermeknek:~- Édes fiam, honnét jönnek ezek
16 IX    |             papot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, ne műveld ezt,
17 IX    |              szót, és meg nem bánod. Édes leányom: az vén emberek
18 IX    |          anyja:~- Mondom tenéked, én édes leányom, hogy ne csúfolkodjál
19 IX    |            dolgot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, kérlek tégedet,
20 IX    |     könyörgeni, mondván:~- Szerelmes édes uram, könyörülj rajtam,
21 XVI   |              Hallván az császár az ő édes fia szavát, elájula. És
22 XVI   |      udvarában.~Felelé az császár:~- Édes fiam, nagy szemérem volna
23 XVI   |           mondá:~- Nyilván vagyon én édes szerelmes uram-atyám felségednél,
24 XVII  |           éretted meghaljak? Kérlek, édes barátom, békességgel szenvedjed