| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hívséggel 3 hízelkedo 1 hölgyes 2 hogy 781 hogy-hogy 10 hogyha 9 hogyne 1 | Frequency [« »] ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna 394 vala | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances hogy |
Novella
501 XIV | ácsokat és meghagyja nékik, hogy az kapu mellett való torony 502 XIV | házat a torony mellett, hogy az toronynak az egyik fala 503 XIV | megesküvék az hopmesternek, hogy veszteg akarna hallgatni.~ 504 XIV | ezen lyukaszd által a falt, hogy egy ember be- és kibúhassék 505 XIV | hopmesternek ajándékba, hogy az lönne az ő szeretetinek 506 XIV | asszonnyal.~Történék egyszer, hogy az király kiméne vadászni. 507 XIV | és megesmeré az gyűrőt, hogy az volna, melyet ő az királynéasszonynak 508 XIV | mentem: mondjátok néki, hogy az álom után a hideg kezdett 509 XIV | megkérdé, hol vettem. És mondá, hogy őnéki is szinte olyan gyűrője 510 XIV | gyűrője volt egyszer. Félek, hogy hazajővén, még kezdi tőled 511 XIV | elháláskor néked adtam vala, hogy az én tehozzád való jóakaratomnak 512 XIV | ujjában; és azt tudtam, hogy ez gyűrő volna, és kétségbe 513 XIV | kéré az királynéasszonyt, hogy ő is ott lönne az vendégekkel, 514 XIV | az hopmester a királynak, hogy tovább akarna mulatni; de 515 XIV | ott az királynéasszonyt, hogy az ablakban varrana. És 516 XIV | Éltembe soha nem láttam, hogy egy asszonyállat oly hasonló 517 XIV | tehozzád. Úgy kelék fel, hogy feljöjjek, és meglássam, 518 XIV | mégis itt vagy. Kérlek, hogy megbocsáss.~És mondá az 519 XIV | királynéasszonnyal, egybetanácskozának, hogy egymással el akarnának menni 520 XIV | egynéhány esztendeje vagyon, hogy híven szolgáltam tefelségedet: 521 XIV | könyörgek tefelségednek, hogy immár felséged elbocsásson 522 XIV | Felséged adjon levelet, hogy az én szeretőmet, kit felséged 523 XIV | király felméne az toronyba, hogy ott mulatna az ő szép királyné 524 XIV | hopmesternek: de félek, hogy ők csak ezen járnak, hogy 525 XIV | hogy ők csak ezen járnak, hogy mind engemet, mind felségedet 526 XIV | békességes: holnap az nap, hogy meg kell halni az én fiamnak.~ 527 XIV | esmét parancsolá az császár, hogy kivigyék az ő fiát felakasztani. 528 XIV | volna az városbeli nép, hogy kivinnék, erősen keserülik 529 XIV | véle. Reménységem vagyon, hogy megszabadítom őtet.~És az 530 XIV | nép könyörgeni kezde neki, hogy igen sietne az császárhoz, 531 XIV | fiamat, és az te társaidnak, hogy oktatnátok és bölcsességre 532 XIV | fia. Ihol fejembe fogadom, hogy holnap reggel szól felségeddel, 533 XV | igen kedvel vala, annyira, hogy soha nem lehet vala nála 534 XV | nélkül. Lőn ezokáért egyszer, hogy kockát játszadozának egymással; 535 XV | felesége vízzel megöntené őtet, hogy esmét felébresztethetné. 536 XV | ezennel meg kell halnom, hogy láttam az én szerelmes feleségemnek 537 XV | szolga elfutamék a papért, hogy hamar eljönne, és meggyóntatná 538 XV | olyan törvény az országban, hogy mikoron valami gonosztévő 539 XV | pedig nem jól őrzi vala, hogy addig ellopják vala az felakasztott 540 XV | mikoron eltemették az vitézt, hogy egy orvot is felakasztanának. 541 XV | világra. Jobb volna ezokáért, hogy ennek ez apácaságnak békét 542 XV | Ha én ezt tudtam volna, hogy így kezdenél engemet tanácsolni, 543 XV | hál énvelem soha. Meghidd, hogy immár béfedve tartom köldekömet. 544 XV | mikoron megértötte volna, hogy az hispán volna, mindjárást 545 XV | megszömlélé az hispánt, és látván, hogy jeles nyakas férfiú, és 546 XV | jelentsd meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.~Mondá az 547 XV | Mondá az apáca:~- Ha tudnám, hogy jó szörszámod volna az kék 548 XV | ha ezokáért azt ígéred, hogy elvészesz engemet, tehát 549 XV | és az emberek azt tudják, hogy az az orv, melyet felakasztottanak 550 XV | az hispán:~- Megismerik, hogy nem az orv: mert egy újon 551 XV | holttestet, mind azt tudják vala, hogy az orv volna; maga az nemes 552 XV | feleségemnek szava után. Csak hogy hallhatnám az én fiamnak 553 XVI | előtt, kérem felségedet, hogy hozassa ide az császárnét 554 XVI | az császár megparancsolá, hogy az császárné minden leányival 555 XVI | bánkódva. És az fia meghagyja, hogy renddel állanának az császár 556 XVI | vonassa le róla minden ruháit, hogy mezítelen álljon előtted 557 XVI | Felséged parancsoljon, hogy levetkőzzék. Mert ha nem 558 XVI | Parancsolá ezokáért az császár, hogy levonnák minden ruháit róla. 559 XVI | levonták volna minden ruháit, hogy mezítelen ott állana: - 560 XVI | édesatyám. Felséged azt mondá, hogy az császárné igen szerette 561 XVI | tenáladnál!~És meghagyja, hogy mindjárást fejét vennék 562 XVI | vennék az császárnénak, és hogy az koltogatós leányt megégetnék.~ 563 XVI | úgy jelenték az csillagok, hogy ha megtérnék mindjárást, 564 XVI | megmeneködném. Ez az oka, hogy hét egész napig nem mertem 565 XVI | mertem szólni senkinek. Hogy az császárné engemet megvádolt 566 XVI | megvádolt felséged előtt, hogy én erőszakot akartam volna 567 XVI | volt ő ugyan mindenképpen, hogy reávonjon, és váltig ölelgete, 568 XVI | köldekét; de nem teheté szerét. Hogy látá, hogy reá nem bírhat: 569 XVI | teheté szerét. Hogy látá, hogy reá nem bírhat: úgy kezdé 570 XVI | az te nagymonyú leányod, hogy még fiamat is reá akartad 571 XVI | uram-atyám felségednél, hogy ez te álnokságos feleségednek 572 XVI | amelybe születtél, miért hogy hallak tégedet oly szépen 573 XVI | meg tégedet az haláltól: hogy te is valami hasonlatosságból 574 XVI | annakokáért kegyelmes uram, hogy mindenek, még én szómnak 575 XVI | és ekképpen meglészen, hogy az felvetett törvénynek 576 XVII | bölcs mesternek ajánlja, hogy azt az jó és tisztességes 577 XVII | Küldének ezokáért levelet néki, hogy minden halasztás nélkül 578 XVII | volna.~Történék továbbá, hogy egykor asztalhoz atyja és 579 XVII | volna, mondá:~- Bizony, hogy ékesen és gyönyörűségesen 580 XVII | Az fia pedig mondja vala, hogy ő mindent ért. De félne 581 XVII | mindent ért. De félne azon, hogy ha megmondja, hogy atyját 582 XVII | azon, hogy ha megmondja, hogy atyját megháborítaná. És 583 XVII | Az filemile jelenti, hogy én gazdag, nemes és hatalmas 584 XVII | ember leszek. Elannyira, hogy ti mindnyájan tisztességet 585 XVII | te azmíg élsz, nem éred, hogy én és az te anyád szolgáljunk 586 XVII | tenéked. Mert megbizonyítom, hogy az filemile hamisan éneklett, 587 XVII | filemile hamisan éneklett, és hogy te is hazudtál.~Mikor ezeket 588 XVII | evezőket felszóval megszólítá, hogy őtet az hatalmas Istennek 589 XVII | mikoron eszébe vötte volna, hogy az ifjú eszesen viselné 590 XVII | királya gyűlést hirdete, hogy minden urak, főemberek, 591 XVII | holott immár tudja vala, hogy az iffiú nagy bölcsességgel, 592 XVII | Én szerelmes hüveim! Hogy gyűlésemnek okát mi légyen, 593 XVII | és repesnek, elannyira, hogy az ő rettenetes kákogásokat 594 XVII | nagy bánkódással látom. Hogy ha valaki volna, azki énnékem 595 XVII | azután elűzhetné éntőlem, hogy többé vissza reám ne térnének, 596 XVII | életemnél, kibe fogadom, hogy az ő kérdésére megfelelek.~ 597 XVII | drága koronájára esköszem, hogy valamit fogadtam, abban 598 XVII | kérdésedet: Lőn egyszer, hogy egy bokor holló, egyik hím, 599 XVII | támadott vala, elannyira, hogy az éhség miatt sok emberek, 600 XVII | fióka-hollót feltartá, elannyira, hogy mint ő maga, immár repülhet 601 XVII | hazajött volna, kévánja vala hogy őnékie is köze (lenne) hozzája. 602 XVII | szemére hányja vala néki, hogy az nagy szükségének idején 603 XVII | felháborodván, mondja vala: hogy ő költette volna és szülte 604 XVII | szülte volna az hollófiat, és hogy nagy fájdalmot és háborúságot 605 XVII | Azért igazabb dolog volna, hogy ő az anyjával élne inkább, 606 XVII | hatalmas ítílőbiró után, hogy ezeket megítílvén, igaz 607 XVII | hollófiú. És ha azt akarod, hogy ezután az hollókákogások 608 XVII | szentenciát mondj ki nékik. Hogy ha az apjok-hollónál-é, 609 XVII | kiáltástól és meglátod, hogy elrepülnek tetőled.~És mondá 610 XVII | fejemnek koronájára mondom, hogy, mivel az anyjok-holló ilyen 611 XVII | és alkolmatosnak tetszik, hogy ő az ő fiával való társolkodástól 612 XVII | megfosztassék. De miért hogy ezt veti elő, hogy nagy 613 XVII | miért hogy ezt veti elő, hogy nagy fájdalmokat és nehéz 614 XVII | szülésbe, arra azt felelem, hogy az a fájdalom és bánat örömre 615 XVII | változott akkor, mikor látta, hogy az ő mezítelen fia az fészekbe 616 XVII | fiát feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával 617 XVII | És hogyha történendik, hogy az én leányomat feleségül 618 XVII | lészen vala. Elannyira, hogy immár senki nem mer vala 619 XVII | őhozzája szolgálni, csak ezért, hogy az ő bölcsességét megtanuljam.~ 620 XVII | császári méltóságodhoz ezért, hogy hatalmasságodnak, ha kedves 621 XVII | dolgában magát, elannyira, hogy az császár felette igen 622 XVII | elannyiba hasonlók valának, hogy őket egymástól meg nem esmérhetnék. 623 XVII | Alexander ennyibe külemböz vala, hogy ő erős és vastag testtel 624 XVII | Történék azonközbe egykor, hogy Alexander az étkek elkészítésébe 625 XVII | Alexander helyett, elannyira, hogy az drága étket is ő vinné 626 XVII | volna. Megmondá Ludovicus, hogy ő az izraeliták királyának 627 XVII | királyának fia volna és hogy az ő atyjának szolgája most 628 XVII | Azonközbe senki nem vala, hogy ki pohárt töltene az császárnak. 629 XVII | kibe ugyan jól esmérem, hogy többé ebből meggyógyulásom 630 XVII | azért szerelmes társom, hogy énnékem meg kell ebbe halnom.~ 631 XVII | adta felségednek? Tudjad, hogy hozzád való szeretetibe 632 XVII | tanácsot adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe és hírem-nevembe 633 XVII | néked intened kellene vala, hogy ne művelném. De látom, hogy 634 XVII | hogy ne művelném. De látom, hogy holtomat kévánod. Menj el 635 XVII | csudálkozom, jó Alexander, hogy te, holott engemet ennyiszer 636 XVII | jelentsd meg Ludovicusnak, hogy azmikor akarja, jőjjen el 637 XVII | császár leányát arra bírtam, hogy tenéked kévánságodba nem 638 XVII | egymással gyönyörködnek vala, hogy immár még az császár-udvarbeli 639 XVII | mindenütt híre elterjedett vala, hogy Ludovicus az császár leányát, 640 XVII | pedig tanácskoznak vala, hogy éjszaka fegyveres kézzel 641 XVII | volna az szentelt fővitézek, hogy Alexander állana őellenek: 642 XVII | Azonközbe pedig történék, hogy Alexandernek levelet írnának 643 XVII | az ő atyjának udvarából, hogy Aegyptusba az ő atyja megholt 644 XVII | atyja megholt volna, és hogy ő mennél hamarabb hazasietne, 645 XVII | hamarabb hazasietne, és hogy bírná atyja halála után 646 XVII | leányának megmutaták az levelet, hogy Alexandernek haza kellene 647 XVII | könyörgek hatalmasságodnak, hogy jó kegyelmességedből legyen 648 XVII | énnékem nehéznek tetszik, hogy kényszeríttetel udvaromból 649 XVII | oltalmazzad, mert ha megértendi, hogy néked közed volt véle, tégedet 650 XVII | egy dologra kérlek téged, hogy megműveld.~Alexander kérdé, 651 XVII | megműveld.~Alexander kérdé, hogy mi volna az a dolog?~Ludovicus 652 XVII | Ezt néked ajándékon adom, hogy mindörökké az te ujjodba 653 XVII | ujjodba viseljed és hordjad. Hogy mikor azt látandod, énrólam 654 XVII | királyafia, Geydon megérté, hogy Alexander az császártól 655 XVII | szolgálatját és könyereg vala, hogy venné udvarába szolgálatját. 656 XVII | császárnak. Lőn egyszer, hogy az császár Alexandert igen 657 XVII | haragra felgerjede. Történék, hogy ugyanott, ez palotában menne 658 XVII | látott volna, parancsolá, hogy odahínák, kinek mondá:~- 659 XVII | Geydon:~- Beszélem uramnak, hogy sok üdőtől fogva az ő leányával 660 XVII | leányával volt közesülésed. És hogy az úgy legyen, fegyveremmel 661 XVII | megölvén, megbizonyítom, hogy te énreám hamisan és undokul 662 XVII | engemet az császárnak beadott, hogy én teveled háltam, mely 663 XVII | vagyon nálad és mindeneknél, hogy Alexander énnálamnál erősb, 664 XVII | Alexander énnálamnál erősb, és hogy hasonló őhozzá erővel itt 665 XVII | császárhoz, és mondd ezt, hogy mostan hoztak atyádtul levelet, 666 XVII | fekennék és parancsolná, hogy minden ok vétetlen hazasiess, 667 XVII | minden ok vétetlen hazasiess, hogy ha szinte halála lenne is, 668 XVII | országa. Azokáért szükség, hogy az bajviadalnak napja haladékba 669 XVII | haladékba legyen. És kérjed, hogy oly napot tegyen, hogy erre 670 XVII | hogy oly napot tegyen, hogy erre az napra megérkezel; 671 XVII | mondanom: ezt megnyered. Melyet hogy megnyersz, sietséggel menj 672 XVII | közett való barátságtokért, hogy mostani szükségedbe legyen 673 XVII | egymáshoz az ti ábrázatotokba, hogy senki tüteket énnálamnál 674 XVII | könyörögvén kéri vala az császárt, hogy őtet atyjához menni engedné, 675 XVII | megengedé, de oly ok alatt, hogy az bajviadalra meghagyott 676 XVII | könyörge az császárnak, hogy ha lehetséges volna, valami 677 XVII | szerelmes barátom Alexander, hogy te énnálamnál erővel és 678 XVII | hozzád Florentina bocsátott, hogy te most énnékem segítséggel 679 XVII | tudná ez dolgot valaki, hogy most őhozzá jött volna? 680 XVII | És megmondá Ludovicus, hogy senki egyéb nem tudná az 681 XVII | tudjad, szerelmes barátom, hogy én mostan akarom hazavinni 682 XVII | te elveszted dolgodat. De hogy nem mint tégedet elhagynálak, 683 XVII | az király leánya közett, hogy egyik az másik testét ne 684 XVII | hatalmas uram császár. De hogy az én hitemet meg ne szegjem, 685 XVII | mikor megértette volna, hogy Alexander Ludovicusért eljutott 686 XVII | Hatalmas uram császár! Geydon hogy énreám és a felséged leányára 687 XVII | megölvén, bizonyságul hagyom, hogy tetőled szeplősíttetett 688 XVII | császár megtudta volna, hogy Alexander volt volna az, 689 XVII | felségednek, kérem felségedet, hogy engemet az én atyámhoz, 690 XVII | szolgálj; mert én felfogadtam, hogy visszamegyek. Az te ellenségedet 691 XVII | szablyádat helyhezteted-é? Hogy az te tested az én testemet 692 XVII | gondolja vala szűvébe, hogy az ő barátja, Ludovicus 693 XVII | Szokták közbeszédbe mondani, hogy az asszonyállatok természetek 694 XVII | hozzám idegennek: elhiggyed, hogy az rajtam lött bosszúságot 695 XVII | azért nem véltem volna, hogy te azt cseleködnél rajtam.”~ 696 XVII | királynéasszonyt szeretni, elannyira, hogy titkon tanácsot kezdének 697 XVII | tanácsot kezdének tartani, hogy Alexandert megölnék. Mérget 698 XVII | királya megholtak volna, hogy immár csak Ludovicusra szállott 699 XVII | Alexanderért: bocsáss be, hogy ott az földen ülvén, az 700 XVII | az ajtónálló:~- Csodálom; hogy te ezt kévánod éntőlem. 701 XVII | ételhöz. Mindazáltal, mivel hogy az Isten neveért kérel: 702 XVII | és az Alexander neveért, hogy őtet beeresszem, és az földön 703 XVII | emlékezetét hallván, parancsolá, hogy bebocsássa vala, minémű 704 XVII | bebocsássa vala, minémű volna, hogy őelőtte egyék. Az ajtónálló 705 XVII | házba béeresztvén, hagyja, hogy az asztal előtt, az földen 706 XVII | neveért, kérjed az császárt, hogy engemet hagyjon az ő poharából 707 XVII | néki az szolga:~- Miért hogy az istenért kérsz, megművelem. 708 XVII | emberséges dolognak ítílem lenni, hogy ha te abból iszol, mert 709 XVII | abból iszol, mert tudom én, hogy ha te abból iandasz, soha 710 XVII | nevét, parancsolá mindjárt, hogy az önnen jó borából megtöltenék 711 XVII | megtölté, és Alexandernek adá, hogy az mind megigya. Alexander 712 XVII | Kérlek, szerelmes barátom, hogy az pohárt ez gyűrővel együtt 713 XVII | és életének elvesztére, hogy annakelőtte sehová ne menne, 714 XVII | Alexander vállát vonítván mondá, hogy nem megyen, és hogy kész 715 XVII | mondá, hogy nem megyen, és hogy kész az császárnak engedni 716 XVII | az ebédtől, parancsolá, hogy azt a bélpoklos és fekélyes 717 XVII | bizonnyal mondom felségednek, hogy valakinek az gyűrőt adtad 718 XVII | immár énnékem cselekednem, hogy éretted meghaljak? Kérlek, 719 XVII | szerte kerestetek és hozatok, hogy tégedet, ha lehet ez nyavalyából 720 XVII | meggyógyítsanak. És kérlek, hogy te magadat senkinek meg 721 XVII | doktoroknak parancsolá, hogy minden késedelem nélkül 722 XVII | bélpoklosságba vagyon. Hogy ha valamiképpen meggyógyíthatjátok: 723 XVII | néki arra azt felelék:~- Hogy ha az Istennek akaratja, 724 XVII | volna, ezt mondják vala, hogy soha semmiképpen abból ki 725 XVII | mind az papokat kéri vala, hogy kegyesen és ájtatosan, szűvek 726 XVII | Istennek könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét 727 XVII | buzgósággal könyöreg vala, hogy Alexandert gyógyítaná meg.~ 728 XVII | méltó az, mit én hallok, hogy meglegyen.~Az császár pedig 729 XVII | és híven könyöreg vala, hogy immár valaha Alexandert 730 XVII | ezt mondja vala: „Tudjad, hogy Alexander jól tudja, mi 731 XVII | az Istentől megtudtam, hogy te jól tudod, miképpen gyógyíthatnának 732 XVII | meg énnékem, mert vélem, hogy nem méltó, hogy éntőlem 733 XVII | mert vélem, hogy nem méltó, hogy éntőlem semmit eltitkolj.~ 734 XVII | császárnak:~- Nem csoda, hogy én azt eltitkoltam; noha 735 XVII | kéri vala, intvén őtet, hogy megjelentené, mert általán 736 XVII | jobb ez órában meghalnom, hogy nem mint egy abba meglegyen. 737 XVII | szózat által hallottam, hogy ha méltó és igaz volna, 738 XVII | és én sem vagyok méltó, hogy csak egyik is az én egészségemért 739 XVII | mindegyiket megölném, csak hogy téged az te előbbi állapotodra, 740 XVII | eszébe vévé, és megvárá, hogy az többi leányokkal, szüzekkel 741 XVII | császár is mindjárt megesmeré, hogy az volna Alexander, és nagy 742 XVII | szerelmes barátom Alexander, hogy menj el három mérföldnyire 743 XVII | Alexander az császárnak jövését, hogy meg akarná látogatni. Melyet 744 XVII | nem tudja vala Florentina, hogy az ő szerelmes gyermekeit 745 XVII | teljes szűvemből örülök, hogy ilyen szép gyönyörűséges 746 XVII | láttam, és azt mondhatom, hogy soha életemben bélpoklosságba 747 XVII | császár pedig ismét megkérdé, hogy ha Alexander olyan volna, 748 XVII | úgy éltessen és szeressen, hogy ha tíz fiaink volnának is, 749 XVII | merném őérette öletni, csak hogy Alexander meggyógyulna véle. 750 XVII | Bizonnyal mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos, azki az 751 XVII | követeket az ő atyjának, hogy egy király jőne hozzá vendégségbe, 752 XVII | köszönté, és mondá:~- Tudjátok, hogy egy napra az király az ő 753 XVII | Mindazáltal nem tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~Az anyja 754 XVII | nem tehetett volna, mint hogy végezte, hogy minálunk egyék, 755 XVII | volna, mint hogy végezte, hogy minálunk egyék, azmint te 756 XVII | elejbe kimenvén, mikor látná, hogy az király elközelgetne, 757 XVII | felemelvén, esmét parancsolá, hogy lovára üljen. És felülvén, 758 XVII | tisztességet tész nékünk, hogy az mi házunknál akarsz enni 759 XVII | szentelt fővitéz látná, hogy mindenek elkészültenek volna 760 XVII | azmely megjövendölte volna, hogy az ő atyja vizet tartana 761 XVII | fő szolgáját, parancsolá, hogy az ő atyja kezéből az mosdóvizet 762 XVII | Méltatlanok vagyunk-é mi, hogy mi tenagyságodnak szolgáljunk? 763 XVII | szolgáljunk? Engedje meg felséged, hogy ez kis szolgálat legyen 764 XVII | házba indulván, parancsolá, hogy az ő atyja és anyja utána 765 XVII | gyermeketek sincs-é?~Ők felelének, hogy csak egy sem volna. Esmég 766 XVII | mióta fogva együtt volnának, hogy ha volt-é vagy egy fiuk, 767 XVII | Az király pedig mondá:~- Hogy ha megértendem, hogy egyébféle 768 XVII | Hogy ha megértendem, hogy egyébféle halállal holt 769 XVII | Felséges uram király, miért hogy ilyen szorgalmatossággal 770 XVII | Ők pedig mikor látnák, hogy az király valóba és bizonyába 771 XVII | mielőttünk, mondja vala, hogy az filemile azt éneklené, 772 XVII | az filemile azt éneklené, hogy mi őnéki jövendőbe szolgálnánk; 773 XVII | szertelen nagy bolondság volt, hogy az Istennek végezése és 774 XVII | azokáért szerelmes szüleim, hogy én vagyok az ti fiatok, 775 XVII | vetettetek vala.~Melyet hogy hallottak volna, felette 776 XVIII | szeretett és felékesített, hogy nem mint egyebeket, semmiképpen 777 XVIII | parancsolá az bíróknak, hogy mondjanak szentenciát. Az 778 XVIII | Holott felséged mondja, hogy méltó halálra; azért ölesse 779 XVIII | község örül vala. Azért, hogy ilyen büntetések lött volna 780 Konyvn| életben lönnének.~És miért hogy semmiképpen nem lehet,~Mert 781 Konyvn| hugyozásra.~Nem mondom, hogy mindnyájan olyanok,~Maga