| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] módot 5 módra 3 mond 3 mondá 454 mondád 2 mondál 1 mondám 2 | Frequency [« »] 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna 394 vala 379 nem | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances mondá |
Novella
1 Kegyes| Lám, olyan voltál (úgy mondá néki), mint az víz, azaz 2 I | megművelem és megadom.~És mondá az császárné:~- Érzem immár, 3 I | szorgalmason gondolkodni. És mondá ő magában:~- Nincsen több 4 I | őket, és nékik szólván, mondá:~- Híres, neves és tisztelendő 5 I | hivattatott münket tefelséged.~Mondá az császár:~- Ím, megmondom. 6 I | mester, Bancillás nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 7 I | mester, Lentulus nevű, és mondá:~- Felséges császár! Sok 8 I | kinek Cato vala neve, és mondá:~- Felséges császár! Tudja 9 I | kinek Waldach vala neve, és mondá:~- Felséges uram! Emléközzék 10 I | mester, Josephus nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 11 I | mester, Cleophas nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges, 12 I | mester, Joákim nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 13 I | nékik Poncius császár és mondá:~- Igen jó néven vészem 14 I | kedig az úton mennének, mondá az bölcs mester Cato az 15 I | meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá nékik:~- Ha tünéktek így 16 I | hálna az az császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- 17 I | császárné az császárnak, és mondá:~- Felséges uram, ha így 18 I | hallgassa meg könyörgésemet.~Mondá az császár:~- Jelentsd meg 19 I | meghallgatlak és megadom.~Mondá az császárné:~- Tudja azt 20 I | Előálla az Cleophas mester, és mondá az ő társainak:~- Két gonosz 21 I | Felele az egyik néki, és mondá:~- Uram! Atyádnak követe 22 I | szégyenhalállal kell meghalnod!~Mondá az császár fia:~- No, én 23 I | hozzáhívá az ő mesterit, és mondá nekik:~- Szerelmes barátim, 24 I | közülünk az haláltól.~És mondá az császár fia őnékiek:~- 25 I | megölelgeté és megapolá őtet, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, 26 I | reátekinte az császár, és mondá neki:~- Édes fiam, mint 27 I | csodálkozik vala ezen, és esmét mondá néki:~- Mondd meg énnékem, 28 I | szólani, ezen ő igen örüle, és mondá:~- Elmegyek hozzája, és 29 I | szóla az császárnak, és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek 30 I | egyet sem akar velem szólni.~Mondá az császárné:~- Felséges 31 I | akarnám.~És az fiának szólván, mondá:~- Menj el vele, édes fiam.~ 32 I | ágyra. És szólván néki, és mondá:~- Én szűvem és lelkem! 33 I | esmét szólni kezde néki, és mondá:~- Én édes szeretőm, szerelmes 34 I | császárné megszólítá őtet, és mondá:~- Oh, balgatag! Miért műveled 35 I | néki az két fejér almát. És mondá néki:~- Szűvem, ne utáld 36 I | Látván ezt az császárné, mondá neki:~- Szerelmes fiam, 37 I | ágyasházába mind az urakkal, és mondá feleségének:~- Mi lele, 38 I | mondd meg énnékem: mi lele?~Mondá az császárné:~- Oh, szerelmes 39 I | az császár néki szólván, mondá:~- Szerelmes feleségem, 40 I | tefelséged fia rajtam? Azt mondá akkoron tefelséged, hogy 41 I | és nem hértelen haragból.~Mondá az császárné:~- Felséges 42 I | és egy gyenge fiatallal.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerelmes 43 I | meg énnékem azt a példát.~Mondá az császárné:~- Ím megbeszélem.~ ~ 44 II | ezokáért az kertészt, és mondá neki:~- Szerető szolgám! 45 II | És elhíván az kertészt, mondá néki:~- Szerető kertészem, 46 II | az oka, hogy nem nőhet.~Mondá az polgár az kertésznek:~- 47 II | És elhíván az kertészt, mondá neki:~- Mi dolog, kertész? 48 II | az oka, hogy nem nőhet.~Mondá ezokáért az polgár:~- Vágd 49 II | adtanak volna hozzá.~~És mondá az császárné Ponciánus császárnak:~- 50 II | kik viszik vala őtet, és mondá nekik:~- Szerető barátim, 51 II | elejbe esék, és köszöne néki. Mondá az császár néki:~- Isten 52 II | az én hív szolgálatommal.~Mondá az császár:~- Hazudsz, nem 53 II | dolgotok!~Felele Bancillás, és mondá az császárnak:~- Ha néma 54 II | megmentötte vala az haláltól.~Mondá az császár Bancillásnak:~- 55 III | nemesembernek felesége, és mondá nékik:~- Hová siettek oly 56 III | ottan jajgatni kezde, és mondá:~- Oh, bolondul cselekedtem, 57 III | szóla az császárnak, és mondá néki:~- Megérti felséged 58 III | császár:~- Jól megértöttem.~Mondá Bancillás:~- Bizony én is 59 III | beméne hozzá az kamarába, és mondá néki:~- Mint vagy? Mi lelt? 60 III | királynak egy vadkannal.~Mondá az császár az ő feleségének:~- 61 IV | leányát adá néki.~~Ennekutána mondá az császárné Ponciánusnak:~- 62 IV | császár:~- Eszembe vöttem.~Mondá az császárné:~- Megmagyarázom 63 IV | birodalmot.~Felele az császár és mondá:~- Bizonnyal tudjad, hogy 64 IV | még ma meg kell halnia.~Mondá az császárné:~- Ha felséged 65 IV | Isten elveszesse dolgaidat.~Mondá Lentulus:~- Én ajándékot 66 IV | hogynem mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~- Kába beszédet 67 IV | jut benne, meglátjátok!~Mondá az bölcs mester Lentulus 68 IV | szidalommal.~Ezt hallván, mondá az császár:~- Beszéld meg 69 V | mindazonáltal zörgeni kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~- 70 V | kell parázna kabalának!~Mondá az felesége:~- Az istenért, 71 V | Hallván ezt az asszonyi állat, mondá az urának:~- Kegyelmed gyanós 72 V | ekképpen megölem magamat.~Mondá az nemesember:~- Bátor az 73 V | elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna asszony:~- Minekelőtte 74 V | emele fel az kút mellett. És mondá:~- Isten véled, jó uram! 75 V | mellé méne, és jajgatván mondá:~- Jaj, szegény fejemnek, 76 V | állván, erősen síra, és mondá:~- Oh, átkozott óra, melyben 77 V | Végre szólni kezde, és mondá az urának:~- Vaj hitvány 78 V | igen nagy örömbe lőn, és mondá:~- Hála légyen az Istennek, 79 V | valamiképpen megsegéthetnélek.~Mondá az asszonyi állat:~- Az 80 V | miatta. Ide nem jössz ugyan!~Mondá az férfiú:~- Ez várasban 81 V | felesége, szóla az ablakról, és mondá az őrüzőknek:~- Tudjátok, 82 V | megmetszed, belül rothadós.~~És mondá annakutána az bölcs mester 83 V | császár:~- Jól megértettem.~És mondá az mester:~- Bizonyára mondom: 84 V | öletem az én fiamat ma.~És mondá az mester az császárnak:~- 85 V | mert soha nem hagylak.~Mondá az császárné:~- Az hatalmas 86 V | véteté fejét az fiáért.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerető 87 V | meg énnékem ez históriát.~Mondá az császárné:~- Örömest 88 VI | Elhivatá ezokáért az ő fiát, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, 89 VI | tőlünk az mü jószágainkat.~Mondá az vitéz az fiának:~- No, 90 VI | szépen élhetünk belőle.~Mondá az fia:~- Bizony jó lészen, 91 VI | esmét szóla az ő fiának, és mondá:~- Megfogyatkoztunk esmét, 92 VI | az üstbe mind torkig. És mondá az fiának:~- Ne jőj utánam, 93 VI | és mindketten ideveszünk.~Mondá az fia:~- Meglátom, édesapám, 94 VI | akasztófára.~~És annakutána mondá az császárné az császárnak:~- 95 VI | Jól vettem eszembe.~És mondá az császárné:~- Igen félek, 96 VI | az császár szolgáinak, és mondá:~- Szerető barátim: lassan 97 VI | esék, és köszöne néki. És mondá az császár:~- Isten elveszesse 98 VI | várok vala tefelségedtől.~Mondá az császár:~- Azmint szolgáltok, 99 VI | cselekedtem? Mit érdemlettem?~Mondá az császár:~- Szidalmas 100 VI | néki az ő felesége felől.~Mondá az császár:~- Kérlek tégedet, 101 VI | Cato az példabeszédet, és mondá:~ ~ 102 VII | mü békével nem lakhatunk.~Mondá az polgár:~- Az szarka nem 103 VII | fogadá be az deákot. És mondá:~- Bizony jókor jössz, mert 104 VII | mert mostan nem lát senki.~Mondá az deák:~- Az vizsla szarka 105 VII | vizsla szarka elárul bennünk.~Mondá az menyecske:~- Ne gondolj 106 VII | egy kalitkában az szarka, mondá az szarka:~- Jaj szegény! 107 VII | meghallotta volna ezt az deák, mondá az menyecskének:~- Lám, 108 VII | szarka beárul bennünket.~Mondá az polgárné:~- Semmit ne 109 VII | és felköltvén az leányt, mondá néki:~- Egy lajtorja kellene, 110 VII | mindjárt az szarkához méne, és mondá neki:~- Szerelmes szarkám, 111 VII | Hallván ezt az polgárné, mondá az urának:~- Mindenkor igaz 112 VII | fergeteg vagy vész volt volna. Mondá az szomszédisé, hogy nem 113 VII | Hazamérve ezokáért, és mondá az feleségének:~- No, megtudtam: 114 VII | elméne az szarkához, és mondá:~- Nem jó urad voltam-é 115 VII | énközöttem és feleségem között?~Mondá az szarka:~- Bizony nem 116 VII | hanem igazat mondottam.~Mondá az polgár:~- Hazudsz, mert 117 VII | néki.~És az urához menvén, mondá néki:~- Bizony jól cseleködtél, 118 VII | szerelmes szarkája.~~Ennekutána mondá az Cato mester az császárnak:~- 119 VII | halasztottam el az törvényt.~Mondá az császárné:~- Ha felséged 120 VII | császár Rómába járt volt.~Mondá az császár:~- Mint járt 121 VII | hejábavaló minden beszédem.~Mondá az császár:~- Maga ezen 122 VIII | hirtelen igen kezde sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- 123 VIII | mikoron azok eljöttenek volna, mondá az császár:~- Szerelmes 124 VIII | választ teszünk tefelségednek.~Mondá az császár:~- Bátor.~Elmenének 125 VIII | gyermek az többi közül, és mondá néki:~- Ne add nékik az 126 VIII | én megmagyarázom tenéked.~Mondá az nemesember:~- Ez az álom: 127 VIII | kertem megtölék vízzel.~Mondá az gyermek:~- Eredj haza, 128 VIII | az aranyat elvenni, hanem mondá:~- Adj hálát Istennek és 129 VIII | hálaadással leszünk hozzád.~Mondá az gyermek:~- Beszéljétek 130 VIII | az ő bölcsességéről.~És mondá az császár az gyermeknek:~- 131 VIII | az gyermek:~- Meglehet.~Mondá az császár néki:~- Mint 132 VIII | meglátta volna az ágyat, mondá, hogy kivinnék onnét. És 133 VIII | helyén hét forrás fakada ki. Mondá ezokáért az gyermek:~- Felséges 134 VIII | igen csudálkozék rajta, és mondá az gyermeknek:~- Édes fiam, 135 VIII | Annak módját kell keresni.~Mondá az császár:~- Mondd meg 136 VIII | források minden erekkel. És mondá az gyermek az császárnak:~- 137 VIII | emelé fel az gyermeket.~~És mondá az császárné az császárnak: 138 VIII | példát beszélettél énnékem.~Mondá az császárné:~- Felségednek 139 VIII | köszöne néki. És az császár mondá néki:~- Vaj átkozott vén 140 VIII | elméjéből.~Felelé az császár, és mondá az bölcs mesternek:~- No, 141 VIII | cselekedtenek egy császárral.~És mondá az bölcs mester:~- Semmi 142 VIII | példa az? Örömest meghallom.~Mondá az bölcs mester:~- Én is 143 VIII | példabeszédet az császárnak, és mondá:~ ~ 144 IX | őtet az ő édesanyja. És az mondá néki:~- Szerető leányom, 145 IX | Tevéled is, szerelmes anyám.~Mondá tovább az anyja:~- Mondd 146 IX | után fogom magamat vetnem. Mondá az anyja néki:~- Szerető 147 IX | az csépet elhánynom.~És mondá az anyja:~- Ha immár ezt 148 IX | és ahhoz kezdek gyónni.~Mondá az anyja:~- Miért kedveled 149 IX | inkább kedvelem az papot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, 150 IX | nem várhatok tovább utána.~Mondá az anyja:~- Ne tréfálj véle, 151 IX | Müvel próbáljam meg?~Mondá az anyja:~- Tudod-é, mikoron 152 IX | mikoron hazajött volna, mondá az ura:~- Hol késtél oly 153 IX | reám, avval beszélettem.~Mondá az ura:~- Jól vagyon. Előszer 154 IX | szokása szerint. És az asszony mondá az kertésznek:~- Vadászni 155 IX | az ura igen szeret vala, mondá az asszony az kertésznek:~- 156 IX | szóla az kertésznek, és mondá:~- Honnét jött ide az almafa?~ 157 IX | Honnét jött ide az almafa?~Mondá az kertész:~- Asszonyom 158 IX | igen szeret vala; ez az.~És mondá az feleségének:~- Mi ördeget 159 IX | szemmel tekénte reá az ura, és mondá:~- Isten elveszesse dolgaidat! 160 IX | keservesen kezde sírni, és mondá:~- Kegyelmednek javára műveltem 161 IX | anyja mellé jutott volna, mondá néki:~- Igen köszenem édesanyám 162 IX | megbocsátá vétkemet, és mondá nékem, hogy ne sírjak.~Felele 163 IX | sírjak.~Felele az anyja és mondá:~- Jó leányom, jól vagyon. 164 IX | papot, hogy meggyóntatna.~Mondá az anyja:~- Légy békességes, 165 IX | jőni. Látván ezt az vitéz, mondá néki:~- Vaj mordály gonosz 166 IX | rútította az jeles paplont?~Mondá az vitéz:~- Drágább vala 167 IX | hogynem az te szép ágyad.~Mondá az asszony:~- Jól látom, 168 IX | anyját megtalálta volna, mondá néki:~- Megfogadtam tanácsodat, 169 IX | vontatásra veszed az dolgot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, 170 IX | az barbélyhoz méne, és mondá az barbélynak:~- Tudsz-é 171 IX | barbélynak:~- Tudsz-é eret vágni?~Mondá az borbély:~- Hiszen azért 172 IX | tudjak vágni és gyógyítani.~Mondá az nemesember:~- No, hozz 173 IX | fekszik vala az asszony. És mondá néki:~- Kelj fel.~Felelé 174 IX | Nem üdő még felkelni.~Mondá az vitéz:~- Mondok, kelj 175 IX | felkelek is, mit műveljek?~Mondá az ura:~- Kelj fel, mert 176 IX | Soha nem vágattam én eret.~Mondá az ura:~- Úgy vagyon. Soha 177 IX | kegyelmes lönne hozzá. De mondá az ura:~- Könyöregj az Istennek, 178 IX | kivoná az egyik karját, és mondá az barbélynak:~- Jó szélesen 179 IX | mert ezennel meghalok.~Mondá az ura:~- Vaj dacos kabala, 180 IX | Mikoron az anyját látta volna, mondá néki:~- Szerelmes édesanyám! 181 IX | mindjárást nem holtam belé.~Mondá az anyja:~- Szerető leányom, 182 IX | jámbor vén vitézemmel.~~És mondá az bölcs mester az császárnak:~- 183 IX | Bizony jeles példabeszéd.~Mondá az mester:~- Az én tanácsom 184 IX | beméne az asszony házába, és mondá néki:~- Én szerető galambom; 185 IX | asszony:~- Atyámhoz megyek.~Mondá az császár:~- Azt tudtam 186 IX | Felelé az császárné és mondá:~- Bizony, így vagyon ez, 187 IX | mennem. Nem maradhatok immár.~Mondá az császár:~- Távol legyen 188 X | állhatnának bosszút az rómaiakon. Mondá az egyik:~- Hejába lészen 189 X | császár, és köszenvén nékik, mondá:~- Barátim, honnét valók 190 X | hogy szolgáljuk felségedet.~Mondá az császár nékik:~- Megpróbálok 191 X | annak az felét kévánjuk.~Mondá az császár:~- Képes dolgot 192 X | császárhoz. És az üdésb vitéz mondá az császárnak:~- Felséges 193 X | vagyon. És ásassuk meg.~Mondá az császár:~- Elmegyek veletek. 194 X | megosztá vélek az aranyat.~És mondá az második vitéz:~- Énrajtam 195 X | én látok ez éjjel álmot.~Mondá az császár:~- Isten adja, 196 X | császárhoz jöttenek volna, mondá az császár:~- Jó álmot láttál-é?~ 197 X | avval is megosztozának.~Mondá az harmadik vitéz is az 198 X | uram, én is álmot látok.~Mondá az császár:~Áldott legyen 199 X | császárhoz mentenek volna, mondá az vitéz:~- Felséges császár! 200 X | tonnát adá az vitézeknek, és mondá:~- Soha nem láttam olyan 201 X | mindhárman együtt látunk álmot.~Mondá az császár:~- Isten adja, 202 X | tehát úgy mondjuk meg.~Mondá az császár:~- Siessetek 203 X | hozzá, hogy elvitessed.~Mondá az császár:~- Nem vehetjük 204 X | az nép reánk ne tóduljon.~Mondá az császár:~- Bátor, menjetek 205 X | minden marhájokban.~~És mondá az császárné az császárnak:~- 206 X | lásd meg, mit művelsz.~És mondá az császár:~- Jeles példát 207 X | térdet-fejet hajta néki. Mondá az mester az szolgáknak:~- 208 X | és köszene az császárnak.~Mondá az császár:~- Isten elveszesse 209 X | fogadnál be, mint befogadsz.~Mondá az császár:~- Tehát jutalmat. 210 X | szinte alkolmas üdőben.~Mondá az császár:~- Bizony öremest 211 X | hallanám azt a históriát.~Mondá az mester:~- Én is öremest 212 X | és az fogházba téteti.~Mondá az császár:~- Ám hozzák 213 XI | vizeletet meglátta volna, mondá az királyné asszonynak:~- 214 XI | királyné asszonyt Galenus, és mondá néki:~- Felséges asszonyom, 215 XI | uram, az király az atyja.~Mondá Galenus:~- Felséged megbocsássa 216 XI | Bizony fejeddel jádzol!~Mondá Galenus:~- Csak azt mondom, 217 XI | jöttem; szent hozzátok.~Mondá királyné asszony:~- Szerető 218 XI | kegyelmed ki ne nyilatkoztassa.~Mondá Galenus:~- Felséges asszonyom, 219 XI | eltemetve lészen nálam.~Mondá az királyné asszony:~- Az 220 XI | fog az gyermek lenni.~És mondá Galenus:~- Ne féljen felséged, 221 XI | gyógyítád az gyermeket?~Mondá Galenus:~- Valami tehénhúst 222 XI | jámbor, hanem kurva az anyja.~Mondá Galenus:~- Ugyan efféle.~ 223 XI | gyűlölni kezdé Galenust, és mondá ő magába: „Ha ezt el nem 224 XI | elhíná véle Galenust, és mondá néki:~- Jere, barátom, menjünk 225 XI | kertbe, és keressünk füveket.~Mondá Galenus:~- Bátor, menjünk 226 XI | mikoron a kertbe volnának, mondá Hypocrates Galenusnak:~- 227 XI | továbbmentenek volna egy kevéssé, mondá esmét Hypocrates:~- Ahol 228 XI | Midőn ezt látná Hypocrates, mondá az ő tanítványinak:~- Hozzatok 229 XI | egynéhány füveket nékik és mondá, hogy azokat a csuporba 230 XI | az füveket az vízbe. És mondá:~- Sok lyukokat fúrjatok 231 XI | víz sem jöve ki belőle. És mondá Hypocrates:~- Szerelmes 232 XI | fordula, és ottan meghala.~~És mondá az mester az császárnak:~- 233 XI | menjen annak az ő értelme?~Mondá az császár:~- Jól vettem 234 XI | császár:~- Jól vettem eszembe.~Mondá az mester:~- Bizonyába mondom: 235 XI | gonosz lelkiesmérettel.~Mondá az császár:~- Bizony, ez 236 XI | az feleségének házába, és mondá néki:~- Szerelmes szüvem, 237 XI | mint ígérte vala énnékem.~Mondá az császár:~- Bizony nem 238 XI | járt az ő hopmesterével.~Mondá az császár:~- Hogy? Hogy 239 XI | avval; öremest meghallanám.~Mondá az császárné:~- Ím, megbeszélem.~ ~ 240 XII | maradna éjjel egy várasban. És mondá az ő hopmesterének:~- Azmint 241 XII | énnékem, hogy velem háljon.~Mondá az hopmester:~- Ez asszonynépek 242 XII | ha bőv pénzt adunk néki.~Mondá az király:~- Hozz csak egy 243 XII | szép és jámbor vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia, ha 244 XII | asszony:~- Müvel nyerhetném?~Mondá az ura, a hopmester:~- Az 245 XII | tisztességemet, lelkemet elveszteném.~Mondá az hopmester:~- Kérlek, 246 XII | éjjelre venni ezer forintnál.~Mondá az császár:~- Jól vagyon.~ 247 XII | beméne az császárhoz, és mondá néki:~- Felséges uram, majd 248 XII | sietséggel az császárhoz, és mondá:~- Felséges uram, meg kezd 249 XII | kedvelem ezt az asszonyt.~Mondá az hopmester:~- Felséges 250 XII | asszonyt, mert én feleségem.~Mondá az császár:~- Nem hiszem 251 XII | És igen megharagvék, és mondá az hopmesternek:~- Lator 252 XII | várast és az szent testeket.~Mondá az második mester:~- No, 253 XII | cselekedtenek ez elmúlt napokban.~És mondá az mester:~- Meglátom, mit 254 XII | toronynak tetején, megijede és mondá:~- Hamar költezzünk innét, 255 XII | cselekedetével az Róma várast.~~És mondá az császárné az urának:~- 256 XII | Isten elveszesse dolgaidat.~Mondá az mester:~- Felséges uram! 257 XII | nem ezt érdemlettem volna.~Mondá az császár:~- Ebet érdemlettél. 258 XII | az akasztófára felkötték.~Mondá az császár:~- Kévánnám hallani 259 XII | históriát. Beszéld meg énnékem.~Mondá az mester:~- Ha felséged 260 XIII | és varrana, igen szépen mondá az énekeket. És midőn az 261 XIII | Ádámnak dolgai felől. Végre mondá néki:~- Szép asszony, mit 262 XIII | az:~- Adj száz forintot.~Mondá az vitéz:~- Megadom. Mely 263 XIII | az nemes vén vitézhez, és mondá néki:~- Uram, ha szómat 264 XIII | ura:~- Szódat megfogadom.~Mondá az menyecske:~- Megszegődtem 265 XIII | nem győzném őket farral.~Mondá az ura:~- Hogy-hogy lehetne 266 XIII | Hogy-hogy lehetne ez?~Mondá az álnok menyecske:~- Így 267 XIII | kelletik érette halnunk.~Mondá az álnok menyecske:~- Ne 268 XIII | órakort az harmadikkal is.~És mondá az vén vitéz, az álnok menyecskének 269 XIII | halálnak lészünk fiai.~Mondá az menyecske:~- Ne légy 270 XIII | elrendelt őrizők között, és mondá néki:~- Szerelmes bátyám, 271 XIII | visszajöve az húgához, és mondá:~- Ez oda vagyon. Az Tiberis 272 XIII | vonata elő az urával. És mondá az bátyja:~- Igen szomjúhozom.~ 273 XIII | bátyja:~- Igen szomjúhozom.~Mondá az húga:~- Ím egy palack 274 XIII | hirtelen visszafutamék, és mondá:~- Bátya, visszajött az 275 XIII | behányá azt a vízbe, és mondá:~- Bizony, ha lehet, nem 276 XIII | és esmét befutamék, és mondá:~- Szerelmes bátyám: bizony 277 XIII | bebújtatá az zsákba, és mondá:~- Látom, vitéz uram, hogy 278 XIII | mikoron a nagy tüzet látná, mondá:~- Bizony jeles tűz ez, 279 XIII | ott látja az katonát! És mondá néki:~- Kicsoda vagy?~Felelé 280 XIII | virradóra bemegyek az várasba.~Mondá ez:~- Ördeg vigyen el! Én 281 XIII | embereknek hallatára, és mondá:~- Vaj vén vigyor, haszontalan 282 XIII | csalárdságnak jutalma.~~És mondá Cleophas mester a császárnak:~- 283 XIII | Felelé az császár:~- Jól.~Mondá az mester:~- Bizony, ha 284 XIII | sírással és jajgatással, és mondá:~- Ugyan megölem magamat, 285 XIII | éröttem, nyavalyásért, állani.~Mondá az császár:~- Isten megoltalmazzon 286 XIII | járt az ő hopmesterével.~Mondá az császár:~- Mint járt 287 XIV | királyt szolgálatjával. Mondá az király őmagában:~- Jeles 288 XIV | csak az udvarbéli inasak. Mondá az király az úton:~- Nem 289 XIV | Azonközbe elérközék az vitéz.~Mondá az király:~- Későre jöttek 290 XIV | Későre jöttek utánam.~Mondá az vitéz:~- Felséges uram! 291 XIV | alkolmas üdőben jelen volnának.~Mondá az király:~- Semmirekellő 292 XIV | kezdenének, eljöve az király, és mondá:~- Igen hitvány helyre építed 293 XIV | vehetem, ki be- és kimegyen.~Mondá az király:~- Ez is jó.~Megépítteté 294 XIV | behíva az végső boltba, és mondá néki:~- Szerelmes barátom. 295 XIV | veszteg akarna hallgatni.~És mondá:~- Látod-é: ezen lyukaszd 296 XIV | az első elháláskort. És mondá az hopmesternek:~- Hol vetted 297 XIV | tovább vadásztanak volna, mondá az hopmester az ő szolgáinak:~- 298 XIV | az királynéasszonyhoz, és mondá:~- Szerelmes szűvem, az 299 XIV | megkérdé, hol vettem. És mondá, hogy őnéki is szinte olyan 300 XIV | és megnyitván az ajtókat, mondá az királynéasszonynak:~- 301 XIV | örökké való jele lönne.~Mondá az királynéasszony:~- Metszen 302 XIV | Látván a király az gyűrőt, mondá:~- Bezzeg szinte olyan gyűrőt 303 XIV | azokkal vigadik mostan.” Mondá az király:~- No, én is odamegyek, 304 XIV | azt a király elejbe, és mondá:~- Felséges urunk, felséged 305 XIV | akarna mulatni; de az király mondá:~- Nem lehet, mert jeles 306 XIV | ölelgetni kezdé őtet, és mondá:~- Szerelmes feleségem, 307 XIV | Kérlek, hogy megbocsáss.~És mondá az királynéasszony:~- Nem 308 XIV | beméne az királyhoz, és mondá néki:~- Felséges uram! Immár 309 XIV | nemzetségemhöz kell látnom.~Mondá az király:~- Maradj itt, 310 XIV | dolgot kérek felségedtől.~Mondá az király:~- Megadom, valamit 311 XIV | Megadom, valamit kérsz.~Mondá az hopmester:~- Felséged 312 XIV | szabadon elvihessem velem haza.~Mondá az király:~- Vidd el szabadon.~ 313 XIV | átkozni: de hejába.~~És mondá az császárné az Poncius 314 XIV | az mester szóla nékik, és mondá:~- Barátim, ne siessetek 315 XIV | Isten elveszesse dolgaidat.~Mondá az mester:~- Mit vétettem 316 XIV | lönne, megelégedném véle.~Mondá az mester:~- Felséged higgye 317 XIV | feleségének vérét látta volna.~Mondá az császár:~- Mint lőn annak 318 XV | szömeit megnyitotta volna, mondá:~- Hamar hozzatok papot, 319 XV | koporsóra ledőle a felesége, és mondá:~- Jaj szűvem, nagy szeretetből 320 XV | az erős hidegben. Végre mondá:~- Bizony ezt meg nem állhatom. 321 XV | zörgetni kezde az hispán. Mondá az asszony:~- Kicsoda zörget?~ 322 XV | halnom, oly igen fázom.~Mondá az asszony:~- Nem bocsáthatlak 323 XV | immár apáca-módra lakom itt.~Mondá ez:~- Tisztelendő asszonyom, 324 XV | kezde az asszonnyal, és mondá:~- Szép szömély vagy, asszonyom, 325 XV | az ajtót és bebocsátá. És mondá az hispán:~- Tisztelendő 326 XV | kezde az szűve hozzá, és mondá néki:~- Jó tanácsot adhatnék, 327 XV | nem mondom az tanácsot.~Mondá az hispán:~- Mind azt tevő 328 XV | tanácsodat, hogy el ne vesszek.~Mondá az apáca:~- Ha tudnám, hogy 329 XV | tehát megmondom az tanácsot.~Mondá az nemes ember, az hispán:~- 330 XV | üdeig megpróbálta volna, mondá az hispánnak:~- Szűvem-lelkem 331 XV | És ekképpen megmeneködel.~Mondá az hispán:~- Jere bátor, 332 XV | és kivévék az testet.~De mondá az hispán:~- Megismerik, 333 XV | orcáján. Ennek pedig nincsen.~Mondá az nemes apáca:~- Vágj egy 334 XV | szomszédom és jeles barátom vala.~Mondá az apáca:~- Add ide az szekercét.~ 335 XV | holttestnek az orcáján.~Mondá esmét az hispán:~- Füle 336 XV | fülét elmetszé az urának.~Mondá esmét az hispán:~- Monya 337 XV | mellyel megmeneködett vala. És mondá az apáca néki:~- Jó hispán 338 XV | eléggé próbálták volna, mondá az apáca:~- Jere immár az 339 XV | és minden dolgokban.~~És mondá az Joachim mester az császárnak:~- 340 XVI | méne és kezét nyujtván, mondá:~- Felséges uram, édesapám! 341 XVI | udvarával.~És Dioclecián mondá az atyjának:~- Felséges 342 XVI | császár fia szólani kezde, és mondá:~- Felséges uram, édesapám! 343 XVI | gyakorta ajánlotta azt énnékem.~Mondá az császár fia:~- Felséges 344 XVI | ennyi sok jámbor előtt.~Mondá az fia:~- Felséged parancsoljon, 345 XVI | azoknak álnokságokat.~És mondá Dioclecián az atyjának:~- 346 XVI | édesatyám. Felséged azt mondá, hogy az császárné igen 347 XVI | hogynem felségeddel.~És mondá az császár:~- Vaj gonosz 348 XVI | megégetnék.~De az császár fia mondá az atyjának:~- Felséges 349 XVI | kell őtet megbüntötni.~És mondá az császár:~- Ám előtted 350 XVI | szólván az császár fia, mondá az atyjának:~- Felséges 351 XVI | császár, igen megharagvék. És mondá az császárnénak:~- Oh, te 352 XVI | kegyelmet kezde kérni. Mondá az császár:~- Oh, minden 353 XVI | szóla az császár fia, és mondá:~- Nyilván vagyon én édes 354 XVI | haláltól megszabadított.~Mondá az császár:~- Oh, szerelmes 355 XVII | az atya meglátott volna, mondá:~- Bizony, hogy ékesen és 356 XVII | megháborítaná. És az atyja mondá:~- Beszéld meg fiam az éneklésnek 357 XVII | Akkoron az ő fiok elkezdvén, mondá:~- Az filemile jelenti, 358 XVII | Ez háborít titeket meg?~Mondá az atyja:~- Soha te azmíg 359 XVII | herceget megszólítá, és mondá néki:~- Hogyha az király 360 XVII | eleget tennék és megfelelnék.~Mondá az herceg:~- Megmondhatom-é 361 XVII | az király elejbe menvén, mondá:~- Esmerek én, felséges 362 XVII | király pedig az iffiúnak mondá:~- Oh, te jámbor iffiú, 363 XVII | hogy elrepülnek tetőled.~És mondá az király:~- Igaz és nem 364 XVII | Alexander énnékem nevem.~Mondá az király:~- Oh, én szerelmes 365 XVII | fogadott atyjához bemenvén, és mondá:~- Mind ez világ az Cyrus 366 XVII | megjövek esmét.~Az király pedig mondá:~- Holott ez legyen kévánságod. 367 XVII | őtet ottan megcsókolván, mondá:~- Hol vagyon az te lakóházad?~ 368 XVII | megkérdett volna az császár, mondá:~- Vagyok az izraeliták 369 XVII | nevem Ludovicus.~Az császár mondá:~- Alexander énnékem asztalnakom; 370 XVII | Az leány fejével intvén, mondá:~- Jól vagyon. Legyen szerencsés 371 XVII | megértett volna, hozzáméne és mondá:~- Oh, én szerelmes társom 372 XVII | vagyon?~Ludovicus pedig mondá:~- Felette igen nagy való 373 XVII | tárgyainak az fájdalom?~Ludovicus mondá:~- Szűvembe való nyavalyám.~ 374 XVII | Szűvembe való nyavalyám.~Mondá Alexander:~- Tudom én, honnét 375 XVII | sebhette meg az te szűvedet.~Mondá erre Ludovicus:~- Oh, én 376 XVII | énnékem meg kell ebbe halnom.~Mondá Alexander:~- Légy bátor 377 XVII | leánya meglátott volna, mondá:~- Oh, jó Alexander, vajon 378 XVII | még csak egyszer látott?~Mondá Alexander:~- Felséges asszonyom! 379 XVII | Vigasztalja meg azért felséged.~Mondá az császár leánya:~- Alexander! 380 XVII | és lágyabb szűvel lőn, és mondá:~- Bizony igen csudálkozom, 381 XVII | nehogy teéretted meghaljon.~Mondá az császár leánya:~- Eredj 382 XVII | is elvenné az ajándékot, mondá:~- Ha egyéb nem lehet az 383 XVII | barátjához, Ludovicushoz és mondá:~- Légy jószűvel, ne bánkódjál, 384 XVII | Az császár erre felele és mondá:~- Bizonyára az te tőlem 385 XVII | Az császár leánya pedig mondá Ludovicusnak:~- Nem ok nélkül 386 XVII | őtőle való eltávozáson.~Mondá Alexander:~- Ne szomorkodjatok, 387 XVII | megölnek.~Erre Ludovicus mondá:~- Oh, Alexander, minden 388 XVII | volna az a dolog?~Ludovicus mondá:~- Vagyon nálam egy gyűrő, 389 XVII | szolgálatját. Az császár mondá:~- Szinte alkolmatos időben 390 XVII | parancsolá, hogy odahínák, kinek mondá:~- Mit hallok én felőled? 391 XVII | hagyott napon megbizonyítom.~Mondá Ludovicus:~- Kész vagyok 392 XVII | császár leányához menvén, mondá:~- Jaj énnékem, az én életemnek, 393 XVII | és vékony testtel bírok.~Mondá az császár leánya:~- Ha 394 XVII | mikor ezt hallotta volna, mondá:~- Bezzeg ez hasznos tanács.~ 395 XVII | erre kegyelmesen felelvén, mondá:~- Elhalasztom tovább az 396 XVII | Ludovicus. És Alexander mondá néki:~- Mondd meg énnékem, 397 XVII | megmondván, számot vetének. És mondá Alexander:~- Hogyha ez egy 398 XVII | sietséggel jutott volna, mondá az császárnak:~- Atyámot 399 XVII | és vígan akarok megvíni.~Mondá az császár:~- Jól és hívséggel 400 XVII | fogadá, meg is csókolá. És mondá:~- Bizony boldog volt az 401 XVII | megbizonyítom.~Viszont Geydon mondá:~- Sőt tégedet megölvén, 402 XVII | császárnak bevivé és felszóval mondá:~- Íme, hol vagyon amaz 403 XVII | győzedelmes volna, hozzáhívatván, mondá őnéki:~- Szerelmes szolgám 404 XVII | nem esmerheté meg) - és mondá:~- Az hatalmas Isten, ki 405 XVII | hamarább lehet, visszatérek.~Mondá a császár:~- Énnekem is 406 XVII | felette nagy örömbe lőn és mondá:~- Szerelmes barátom, Alexander, 407 XVII | mint vitted véghez ügyemet?~Mondá Alexander:~- Sietséggel 408 XVII | tisztességgel megköszenvén, és mondá:~- Életemet csak tenéked 409 XVII | Az királynéasszony pedig mondá:~- Ideje volna immár az 410 XVII | jelenségét megbizonyítani.~Kinek mondá Alexander:~- Miért mondod 411 XVII | Miért mondod ezt?~Amaz pedig mondá:~- Nemde, minden éjjel, 412 XVII | hív volt volna őhozzá, és mondá:~- Oh, szerelmes jegyesem, 413 XVII | Felele néki Alexander, és mondá:~- Én nyavalyaságos ember 414 XVII | az császár előtt ehessek.~Mondá az ajtónálló:~- Csodálom; 415 XVII | hamar az császárhoz menvén, mondá:~- Vagyon itt egy szegény 416 XVII | egyet az szolgák közül és mondá:~- Szerelmes barátom, kérlek 417 XVII | hagyjon az ő poharából innya.~Mondá néki az szolga:~- Miért 418 XVII | szereteteknek bizonyságaért. És mondá az szolgának:~- Kérlek, 419 XVII | mindjárást megesmeré, és ő magába mondá: „Avagy Alexander megholt, 420 XVII | Alexander vállát vonítván mondá, hogy nem megyen, és hogy 421 XVII | császárhoz. Tudakozni kezde és mondá:~- Kérlek tégedet, mondd 422 XVII | vetted te ezt e gyűrőt?~Ki mondá:~- Uram, esmered-é az gyűrőt?~ 423 XVII | Alexander pedig felele és mondá:~- Ezt bizonnyal mondom 424 XVII | felkelté, őtet megcsókolván, és mondá néki:~- Oh, én szerelmes 425 XVII | azhol fekszik vala, és mondá néki:~- Oh, szerelmes barátom 426 XVII | éntőlem semmit eltitkolj.~Erre mondá az császárnak:~- Nem csoda, 427 XVII | képpen egyéb nem lehetne. Mondá Alexander:~- Ha énnékem 428 XVII | megölessék.~Ludovicus császár mondá:~- Nem jól vélekedel énfelőlem. 429 XVII | mindjárt megcsókolá őtet, és mondá:~- Oh, Alexander, most esmerlek 430 XVII | nagy örömmel megyek elődbe.~Mondá Alexander:~- Jót kévánsz.~ 431 XVII | szertelen nagy örömbe lőn, és mondá az császárnak:~- Uram, nagy 432 XVII | látna, őtet megszólítván, mondá:~- Ó én szerelmes Florentinám, 433 XVII | ivék?~Ő pedig felele és mondá:~- Jól láttam, és azt mondhatom, 434 XVII | meggyógyítani, avagy nem?~Florentina mondá:~- Ah, mit mondasz? Az Isten 435 XVII | király nevével köszönté, és mondá:~- Tudjátok, hogy egy napra 436 XVII | szentelt vitéz erre felele és mondá:~- Áldott légyen az a szempillantás, 437 XVII | megölelé, az anyja pedig mondá:~- Felséges uram, nagy kegyelmességet 438 XVII | mindenek készen volnának, mondá az királynak:~- Ideje felséges 439 XVII | kezéből az kendőt. Az vitéz mondá:~- Méltatlanok vagyunk-é 440 XVII | szolgálat legyen kedves nálad.~Mondá az király:~- Ez soha többszer 441 XVII | azért az szentelt vitéznek mondá:~- Szerelmes vitézem és 442 XVII | vagy egy fiuk, vagy nem? Mondá az vitéz:~- Felséges uram, 443 XVII | halállal.~Az király pedig mondá:~- Hogy ha megértendem, 444 XVII | hazugoknak mondlak.~Az vitéz mondá:~- Felséges uram király, 445 XVII | tudakozol az mi fiunk felőle?~Mondá az király:~- Nem ok nélkül 446 XVII | király pedig őket felköltvén, mondá:~- No, mondjátok meg immár 447 XVII | az ti fiatoknak?~Az vitéz mondá:~- Légy kegyelmes, felséges 448 XVII | őtet az tengerbe vetém.~Mondá az király:~- Micsoda nyavalyátok, 449 XVII | fejeknek kegyelmet kérnek vala. Mondá az király:~- Ne féljetek, 450 XVIII | Diocleciánus, az császár fia mondá az császárnak:~- Vötted-é 451 XVIII | Vötted-é eszedbe, mit mondék?~Mondá az császár:~- Jól vöttem 452 XVIII | Jól vöttem eszembe.~Az fia mondá:~- Azonképpen én is, holott 453 XVIII | az tengerbe vetette volt.~Mondá az császár:~- Oh, én szerelmes 454 XVIII | kezedhez bocsátok és adok.~Mondá az fia:~- Immáran mondjunk