Novella

 1 Kegyes|           horcolja az császárt alá fel az ő álnok beszédivel! Boldog
 2 I     |         érzem, hogy ez betegágyból fel nem támadok, hanem meghalok.
 3 I     |      megkérdezék őtet, miért nézne fel az boltra, és mit csodálkoznék?~
 4 I     |   parancsolá az ő szolgáinak, hogy fel ne akasszák az Diocleciánust,
 5 II    |          fiatalkára, és neveld azt fel. Mert üdővel nagyobb hasznát
 6 V     |      mondván, egy nagy követ emele fel az kút mellett. És mondá:~-
 7 V     |         hogy nem akasztották volna fel az császár fiát, beméne
 8 VII   |         kellene, mert az héjazatra fel kellene mennünk, hogy bosszút
 9 VII   | szolgálóleány egy csöber vizet vőn fel az héjazatra, aprókövecses
10 VII   |          volna az ő drága madarát, fel kezde nézni, és láta egy
11 VIII  |            bánattal sietének alá s fel az országokban, keresvén,
12 VIII  |            nagy tisztességre emelé fel az gyermeket.~~És mondá
13 VIII  |           előtted, hanem akasztasd fel az fiadat, annakutána mind
14 IX    |        abroszhoz, és hértelen kelj fel, és mondd ezt: „jaj, ki
15 IX    |     asszony. És mondá néki:~- Kelj fel.~Felelé az asszony:~- Nem
16 IX    |           az vitéz:~- Mondok, kelj fel, mert üdő.~Felelé az asszony:~-
17 IX    |     műveljek?~Mondá az ura:~- Kelj fel, mert eret vágnak rajtad,
18 X     |            között állata egy képet fel. Annak az homlokára ezt
19 XIV   |           vala tehozzád. Úgy kelék fel, hogy feljöjjek, és meglássam,
20 XVII  |             mikor immár az ebédtől fel akarna kelni, kiváltképpen
21 XVII  |    leányának az drága étket vitted fel; és annak szépsége és ékes
22 XVII  |        felelé:~- Nem feledés indít fel engemet, ez oka, mert ha
23 XVII  |          egy álomból serkent volna fel, úgy tetszik néki; és mindjárást