Novella

 1 III |        megyen vala az nemesember: ottan megjelenti vala az szatin
 2 III |    nemesember felül vala az lóra, ottan az lónak az farkát kapá,
 3 III |   megmarná az gyermeket; de az eb ottan rajta lőn, és mardossa vala
 4 III |        volna őtet az haláltól. És ottan jajgatni kezde, és mondá:~-
 5 IV  |     kivinnék és felakasztanák. És ottan kivivék őtet. És mikoron
 6 V   |           egyikkel, hol másikkal, ottan esmét hazatére, és lassan
 7 VI  | jószágomat. Ha pedig azt művelem, ottan elvesztél mind a te nénéiddel.~
 8 VII |     polgár lovon elméne valahová, ottan az ő szeretőjeért külde,
 9 VII |           Bizonyába mihelt megjő, ottan megmondom néki.~Mikoron
10 VIII|    mihelyt pedig kimegyek belőle, ottan vak vagyok, és semmit nem
11 VIII|        mihelyt az palotából kijő, ottan vak és semmit sem lát. Ha
12 IX  |       sírni és könyörgeni kezdék, ottan megbocsátá vétkemet. Ezokáért
13 X   |    készíteni és indítani ellenek: ottan csöngetni kezde az a kép,
14 X   |         rómabeliek az csöngetést, ottan zászlót tőnek ki, mely arra
15 X   |    szegények Rómába. Csinála csak ottan az tűz mellett egy igen
16 X   |         És mihelyt az kép ledőle, ottan megaluvék az tűz, az forrás
17 XI  |           az fal felé fordula, és ottan meghala.~~És mondá az mester
18 XIII|       igen szép szömély volna. És ottan meggerjede az ő szűve, és
19 XIII|     Mikoron kilencet ütne az óra, ottan eljöve az első vitéz az
20 XIII|          házába be kezdene menni, ottan az vén vitéz, az menyecskének
21 XV  |          igen szép szömély volna, ottan gerjedni kezde az szűve
22 XVII|       székiből felkelvén, és őtet ottan megcsókolván, mondá:~- Hol