Novella

 1 Kegyes|    szidják ezt ez Diocleciánust, mondván:~- Bolond esze: még az lónál
 2 I     |        jutott volna, szóla neki, mondván:~- Szűvem, szerelmes uram,
 3 I     |          meg kell halnom.~És ezt mondván, nyakára csigelédék, és
 4 I     |        fölszóval kezde kiáltani, mondván:~- Tolvaj, tolvaj, jöjjetek
 5 I     |          szólának az császárnak, mondván:~- Felséges urunk! Csak
 6 II    |       jajgatván panaszolkodának, mondván: „Jaj, jaj, felséges Isten,
 7 II    |      Bancillás az példabeszédet, mondván:~ ~
 8 III   |         esék, és jajgatni kezde, mondván:~- Jaj, jaj, hová legyünk
 9 V     |      törvénye szerint.~És ezeket mondván, egy nagy követ emele fel
10 V     |        magát körmelni-szaggatni, mondván felszóval:~- Azt akarnám,
11 V     |        és szóla az császárnénak, mondván:~- Szerető feleségem, kérlek,
12 VII   |      onnét, és panaszolni kezde, mondván:~- Oh, kába és esztelen
13 IX    |             És igen kezde sírni, mondván: - Az mü hasznunkért műveltem,
14 IX    |      kezde az urának könyörgeni, mondván:~- Szerelmes édes uram,
15 XI    |          meg kell halnom.~És ezt mondván, az fal felé fordula, és
16 XI    | panaszolkodással kezde kiáltani, mondván:~- Jaj, jaj én szegény,
17 XV    |   felesége siratja vala az urát, mondván:~- Jaj én szerelmes és tekéletes
18 XVII  |      ragadván, az tengerbe veté, mondván:~- Ez ám az filemile éneklésének
19 XVII  |     szóla az király az iffiúnak, mondván:~- Kérlek, mondd meg, ki
20 XVII  |  császárhoz menvén, elkövetezék, mondván:~- Felséges, hatalmas uram
21 XVII  |         magában így gondolkodék, mondván:~- Az Ludovicus énnékem
22 XVII  |          az égből szózat adaték, mondván: „Az császárnak öt fia vagyon,