Novella

 1 I   |         Ez felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen kedvelnek
 2 I   |     mondának egymásnak:~- Ha ez iffiú élhet, bizony jeles ember
 3 I   |      bánattal rakvák, kijőve az iffiú az házból, és meglátá őket
 4 I   |        mint megmondotta vala az iffiú. És hálákat adának az Istennek,
 5 I   |     adának az Istennek, hogy az iffiú meghaladta volna őket bölcsességgel
 6 I   |   császárné megolvasta volna az iffiú Diocleciánusnak céduláját,
 7 V   |        várasban. Annak vala egy iffiú felesége, szinte mint tefelségednek
 8 V   |         vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével annak kévánsága
 9 V   |         mint vesztettem el szép iffiú feleségemet. Szánjad, Úristen,
10 VII |     menyecske az csépet, és más iffiú nyakas deák után veté magát,
11 X   |    nemes erkölcsű és igen bölcs iffiú. És tudom, hogy efféle bolondság
12 XII |       mert jeles beszédű, bölcs iffiú. Most jobb néki, ha nem
13 XIII|     megházasulván, vőn egy igen iffiú szép leányt feleségül magának,
14 XVII|       mivelhogy tisztes és ékes iffiú is volna.~Történék továbbá,
15 XVII|   hajóval eveznének ott elő, az iffiú éhség miatt kényszeríttetvén,
16 XVII|       immár tudja vala, hogy az iffiú nagy bölcsességgel, eszességgel,
17 XVII|        iszonyú kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, az herceget
18 XVII|         az királynak?~Felelé az iffiú:~- Nincs drágább életemnél,
19 XVII| iffiúnak mondá:~- Oh, te jámbor iffiú, megfelelhetsz-é az én kérdésemre?~
20 XVII|        én kérdésemre?~Felelé az iffiú:~- Én, felséges uram-király,
21 XVII|        királya lész.~Mikoron az iffiú az királynál sokáig lakott
22 XVII|        mind megölnék is: én még iffiú lévén, több fiakat, leányokat