Novella

 1 Kegyes|        sótalan étek, mellyel az ember igen hamar megcsemerledik.~
 2 Kegyes|       állattal. Hol láthatna az ember nagyobb álnokságot, mint
 3 I     |       vala neve, eszes és bölcs ember. És ez vőn feleséget magának,
 4 I     |   Felséges, kegyelmes uram! Vén ember vagyok immár, és sok időtől
 5 I     |       iffiú élhet, bizony jeles ember lészen benne, és az nemes
 6 V     |    esmét énnékem; de ez hitvány ember tefelségednek gyalázatára
 7 VII   |            Oh, kába és esztelen ember! Oh, nagy bolondság! Hogy
 8 IX    |      jól vagyon. De az urad vén ember, és az vén emberek mindent
 9 IX    |       támadna belőle, és minden ember énrám vetne, hogy én volnék
10 XII   |        bocsássuk az aranyat más ember kezébe. Mert ha nem műveled,
11 XIII  |      vagy?~Felelé az:~- Vitézlő ember vagyok, és virradóra bemegyek
12 XIV   |       őmagában:~- Jeles termetű ember ez; bizony üdővel hasznát
13 XIV   | lyukaszd által a falt, hogy egy ember be- és kibúhassék rajta.~
14 XIV   |         nagy csuda ez, mert egy ember a másikhoz hasonló.~Mikoron
15 XV    |         mert én vagyok az nemes ember, az hispán, az tü szomszédotok.~
16 XV    |        tanácsot.~Mondá az nemes ember, az hispán:~- Hadd próbáljuk
17 XVII  |        nagy renden való vitézlő ember, kinek csak egyetlen egy
18 XVII  |         Melyet mikor az vitézlő ember, az atya meglátott volna,
19 XVII  |       gazdag, nemes és hatalmas ember leszek. Elannyira, hogy
20 XVII  |       mondá:~- Én nyavalyaságos ember lévén, fekélyekkel és bélpoklossággal
21 XVII  |          Vagyon itt egy szegény ember, ki rakva fekélyekkel és
22 XVII  |        ez fekélyes és bélpoklos ember őtőle lopta el.” És mindjárt