Novella

 1 I   |    pünkestre hazahoznák az ő fiát.~Elméne az követ az levéllel. És
 2 II  |            az szél hozzáférhessen.~Elméne ezokáért az kertész, és
 3 II  |      polgár:~- Vágd le az agg fát.~Elméne ezokáért az kertész, és
 4 III |            Felöltezék ezokáért, és elméne az ő barátival az játékhelyre.
 5 VI  |            lészen az én kéncsemet.~Elméne az vitéz, az kéncsőrüző,
 6 VII |      Mihelyt pedig az polgár lovon elméne valahová, ottan az ő szeretőjeért
 7 VII |         mind az kettőnek beszédét, elméne az szomszéd­asszonyhoz,
 8 VII |          egész várasban.~Az polgár elméne az szarkához, és mondá:~-
 9 VIII|      belőle minden nemzetségeddel.~Elméne az nemesember, és az gyermeknek
10 XI  |           egyszer, hogy Hypocrates elméne az ő kertébe, és elhíná
11 XII |            másnak nem engedem.” És elméne az önnen feleségéhöz, ki
12 XII |         hopmester megszomorodék és elméne. Egy óra múlva esmét beméne,
13 XII | tisztességbe tartá azt.~Annakutána elméne az király, és igen nagy
14 XIII|            az száz forintot!~És az elméne. Annakutána eljöve az másik
15 XIII|            mind az három vitézzel, elméne az ő urához, az nemes vén
16 XIII|         elvittél vala.~És a bátyja elméne és látá, hogy olyan holttest
17 XIV |            és térdet hajtván néki, elméne onnét.~Bemenvén ezokáért
18 XIV |    meglátnám.~És a királynéasszony elméne az ládához, és megnyitván
19 XV  |            szent apácaságodban.~És elméne.~És hat hónap múlva dagadni
20 XVII|     Ludovicus ezt megköszenvén, és elméne előle. Azonközbe senki nem
21 XVII|          Melyet hallván Alexander, elméne előle és harmadszor is azonképpen
22 XVII|        menten nagy sereggel titkon elméne. Harmadnap múlva megizené