Novella

 1 I   |     bírására.~Szóla először az egyik bölcs mester, Bancillás
 2 I   |       igen szomorúk? Felele az egyik néki, és mondá:~- Uram!
 3 III |       oly igen?~Felele néki az egyik:~- Jaj münékünk és tenéked
 4 IV  |       leszálla az fáról, és az egyik kezével az fához tartozván,
 5 VIII|      etánok kiáltana, szóla az egyik gyermek az többi közül,
 6 VIII|        és mindjárást megáll az egyik forrás; annakutána az másodiknak,
 7 IX  |       egy székre, és kivoná az egyik karját, és mondá az barbélynak:~-
 8 X   |    Középarányt pedig állatá az egyik képet, kinek egy aranyalmát
 9 X   | bosszút az rómaiakon. Mondá az egyik:~- Hejába lészen minden
10 X   |    jutottanak volna, elásák az egyik tonnát az kapu előtt éjjel.
11 X   |        igen örüle nékik, és az egyik tonnát adá az vitézeknek,
12 X   |  megásák éjjel az toronynak az egyik szegletit és istempeleket
13 XIII|      És midőn az császárnak az egyik vitéze azon előmenne, megálla
14 XIII|   titkon tartá az dolgot. Hogy egyik sem érti vala az másiknak
15 XIII|        elhivatá az bátyját, ki egyik vala az elrendelt őrizők
16 XIII|        császárnak vitézi közül egyik, és erősen firtatá, hogy
17 XIII|    hoza egy zsákot néki, és az egyik holttestet, melyet elővontanak
18 XIV |  mellett, hogy az toronynak az egyik fala az ő házának az egyik
19 XIV |     egyik fala az ő házának az egyik hosszú fala lőn.~És mikoron
20 XVII| egyszer, hogy egy bokor holló, egyik hím, az másik nőstíny, költették
21 XVII|     király leánya közett, hogy egyik az másik testét ne illetné,
22 XVII|        vagyok méltó, hogy csak egyik is az én egészségemért megölessék.~