Novella

 1 XIV |          ott a királynéasszonyt. És felette igen csudálkozék az ő szépségén,
 2 XVII|             hazajövésén az ő szülei felette igen örülnek és vigadnak
 3 XVII|            holott az ő fiok úszásba felette igen tudós vala, az tengerbe
 4 XVII|          elannyira, hogy az császár felette igen szereti vala őtet.
 5 XVII|       esmérhetnék. Ők pedig egymást felette igen szeretik vala. Az Alexander
 6 XVII|           kell vala. Ezt az császár felette igen szereti vala, mert
 7 XVII|            Ludovicus pedig mondá:~- Felette igen nagy való véletlen
 8 XVII|             hozzád való szeretetibe felette igen megbetegedett. Ha meghal:
 9 XVII|             menni. Kiből mindketten felette igen nagy bánatba esének.
10 XVII|        Alexanderhöz, és őtet kérjed felette igen az én hozzám való szerelméért,
11 XVII|            király leánya pedig ezen felette igen csudálkozik vala, de
12 XVII|        Ludovicusért eljutott volna, felette igen nagy örömbe lőn, és
13 XVII|             a császár:~- Énnekem is felette igen tetszik, csakhogy hamarsággal
14 XVII|              Ludovicus őtet látván, felette nagy örömbe lőn és mondá:~-
15 XVII|     királynak udvarába egy fő vitéz felette igen kezdé a királynéasszonyt
16 XVII|                Az Ludovicus énnékem felette igen jó barátom. Császárrá
17 XVII|          volna, az földre borulván, felette igen keservesen síra, és
18 XVII| kiváltképpen Florentinának ne, mert felette igen nagy bánatba és búba
19 XVII|           az császár hallott volna, felette igen megszomorodék, és mind
20 XVII|         császár eszébe vötte volna, felette igen az ő hozzá való hűségeért
21 XVII|        Melyet hogy hallottak volna, felette igen elrettenének, és esmét