Novella

 1 I   |       ekképpen az ő beszédeket, felele nékik Poncius császár és
 2 I   | emelhetnéd, és meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá nékik:~-
 3 I   |  meglátogat valami magzatokkal.~Felele néki az császár:~- Majd
 4 I   |     volnának oly igen szomorúk? Felele az egyik néki, és mondá:~-
 5 I   |         atyjának, de semmit nem felele. Az császár igen csodálkozik
 6 I   |   Ezekre a beszédekre egyet sem felele az császár fia. És az császárné
 7 II  |       ne átkozzák tefelségedet.~Felele néki az császár:~- Jó tanácsot
 8 II  |       ekképpen lészen dolgotok!~Felele Bancillás, és mondá az császárnak:~-
 9 III |          Hová siettek oly igen?~Felele néki az egyik:~- Jaj münékünk
10 III |         az asszonyt:~- Mi lele?~Felele az asszony és megmondá néki,
11 III |        ez mai napon az én fiam.~Felele néki Bancillás:~- Felséged
12 IV  |         az császári birodalmot.~Felele az császár és mondá:~- Bizonnyal
13 VII |         efféle vétkekért. És az felele az polgárnak:~- Az én beszédem
14 VII |        megharagvék az szarkára.~Felele az menyecske:~- Jól tudom,
15 IX  |    mondá nékem, hogy ne sírjak.~Felele az anyja és mondá:~- Jó
16 XI  |        miért bánkódol oly igen?~Felele az:~- Hogy-hogy tudnék veszteg
17 XVII|     elveszteni.~Az császár erre felele és mondá:~- Bizonyára az
18 XVII|       megkérdés miért zörgetne? Felele néki Alexander, és mondá:~-
19 XVII|   Alexandernek.~Alexander pedig felele és mondá:~- Ezt bizonnyal
20 XVII|       poharunkból ivék?~Ő pedig felele és mondá:~- Jól láttam,
21 XVII|          Az szentelt vitéz erre felele és mondá:~- Áldott légyen