Novella

 1 I   |        nem vettem. Nem is kévánok semmit, csak felséged adja énnekem
 2 I   |        nem vöttem, nem is kévánok semmit, csak hogy felséged nékem
 3 I   |       szolgálatomnak, sem kévánok semmit, hanem csak hogy tefelséged
 4 I   |    mesteri hagyták meg néki, hogy semmit ne szóljon, mikor lovon
 5 I   |       fejet hajta az atyjának, de semmit nem felele. Az császár igen
 6 II  |      kertészem, úgy tetszik, hogy semmit nem nő az fiatalka. Nem
 7 II  |          mint nőne. És látá, hogy semmit nem nőtt volna. És elhíván
 8 II  |        volt, efféle undokságokban semmit nem láttunk hozzája. Ezokáért,
 9 III |          példát tefelségednek, de semmit nem használtam véle. De
10 VII |          és fülével hall: egyebet semmit nem mond énnékem. Ezokáért
11 VII |   bennünket.~Mondá az polgárné:~- Semmit ne félj, még bosszút állok
12 VIII|         cseleködni. És az császár semmit nem cselekeszik vala az
13 VIII|         vala mindeneket: de kívül semmit nem lát vala. Ezt pedig
14 VIII|        palotából kimegyek, soholt semmit nem látok.~Felelé az császárné:~-
15 VIII|      belőle, ottan vak vagyok, és semmit nem látok. Ezokáért meglássátok,
16 VIII|      palotából kijő, ottan vak és semmit sem lát. Ha megmondhatnád
17 XI  | megkísérté magán: de nem használa semmit véle. Az ő tanítványi is
18 XI  |  csinálának orvosságokat néki: de semmit nem használának véle.~Midőn
19 XVI |          és senkinek nem szól­nék semmit: tehát megmeneködném. Ez
20 XVII|           nem méltó, hogy éntőlem semmit eltitkolj.~Erre mondá az