Novella

 1 XI  |           és mondá néki:~- Jere, barátom, menjünk a kertbe, és keressünk
 2 XI  |           csak élne mostan az én barátom, Galenus, kit én megöltem!
 3 XIV |          mondá néki:~- Szerelmes barátom. Egy dolgom volna, melyet
 4 XV  |      igen jó szomszédom és jeles barátom vala.~Mondá az apáca:~-
 5 XVII|           én szerelmes társom és barátom Alexander! Soha ég alatt,
 6 XVII|         azmit tenéked, szerelmes barátom, Ludovice mondok. Immár
 7 XVII|         vala:~- Oh, én szerelmes barátom! Mostan teljességgel az
 8 XVII| Geydonnal.~- Te tudod, szerelmes barátom Alexander, hogy te énnálamnál
 9 XVII|        Továbbá tudjad, szerelmes barátom, hogy én mostan akarom hazavinni
10 XVII|        lőn és mondá:~- Szerelmes barátom, Alexander, kérlek, mondd
11 XVII|          énnékem felette igen jó barátom. Császárrá tétetett; őhozzá
12 XVII|      közül és mondá:~- Szerelmes barátom, kérlek az istenért és az
13 XVII|   szolgának:~- Kérlek, szerelmes barátom, hogy az pohárt ez gyűrővel
14 XVII|     mondja vala:~- Oh, szerelmes barátom Alexander, én lelkem és
15 XVII|         néki:~- Oh, én szerelmes barátom, Alexander, teljes szűvemből
16 XVII|          meghaljak? Kérlek, édes barátom, békességgel szenvedjed
17 XVII|     vagyon énnékem egy szerelmes barátom, ki teljességgel bélpok­
18 XVII|      mondá néki:~- Oh, szerelmes barátom Alexander, az Istentől megtudtam,
19 XVII|          De kérlek, én szerelmes barátom Alexander, hogy menj el