Novella

 1 I  |            fiam ennél, ki örökesem lönne. Nekem tetszenék, hogy jó
 2 I  |      akarnám, hogy halálom után az lönne örökes az én császári birodalmomban.
 3 I  |            hogy halálom után méltó lönne az császárságnak bírására.~
 4 I  |          szerint, tehát - halálnak lönne fia! Nagy rettegésben lőnek
 5 III|            neki, ha jó szerencséje lönne az hadakozásba, avagy nem.
 6 III|          nem. Midőn jó szerencséje lönne, az szatin forgolódik vala
 7 III|          vala, hogy jó szerencséje lönne. Mikoron pedig gonosz szerencséje
 8 III|           pedig gonosz szerencséje lönne: midőn az nemesember felül
 9 VII|            mostan is él. Hogy-hogy lönne ez, hogy nem bánkódnám rajta.~
10 IX |          az urának, hogy kegyelmes lönne hozzá. De mondá az ura:~-
11 X  |          onnét, hogy semmi kár nem lönne sem az toronyban, sem az
12 XII|             és mindenképpen érötte lönne, hogy megszabadítaná az
13 XIV|    hopmesternek ajándékba, hogy az lönne az ő szeretetinek az jele.
14 XIV|     jóakaratomnak örökké való jele lönne.~Mondá az királynéasszony:~-
15 XIV|    királynéasszonyt, hogy ő is ott lönne az vendégekkel, és vigadna
16 XIV|            az császár:~- Ha ez így lönne, megelégedném véle.~Mondá
17 XV | próbálásért, de ez az szeretet nem lönne állandó. Mert azelőtt is
18 XVI|         leányival eljönne és jelen lönne. Eljöve az császárné nagy