Novella

 1 XI|             Ennek egy barátja vala, Galenus nevű. Ez is igen éles elméjű
 2 XI|   orvosdoktor leendő volna. Mikoron Galenus az ő barátjának, Hypocratesnek
 3 XI|           volna ő maga, Hypocrates. Galenus megmenté Hypocratest, müvelhogy
 4 XI|         beszéden.~Annakutána beméne Galenus az gyermeket látni. És midőn
 5 XI|           hívá az királyné asszonyt Galenus, és mondá néki:~- Felséges
 6 XI|           az király az atyja.~Mondá Galenus:~- Felséged megbocsássa
 7 XI|       Bizony fejeddel jádzol!~Mondá Galenus:~- Csak azt mondom, hogy
 8 XI|            ne nyilatkoztassa.~Mondá Galenus:~- Felséges asszonyom, távol
 9 XI|             gyermek lenni.~És mondá Galenus:~- Ne féljen felséged, én
10 XI|      nagyobb ajándékot ada néki.~És Galenus elbúcsúzván az királytól,
11 XI| meggyógyítád-é az gyermeket?~Felelé Galenus:~- Meggyógyítám.~Kérdé Hypocrates:~-
12 XI|       gyógyítád az gyermeket?~Mondá Galenus:~- Valami tehénhúst főzék
13 XI|         hanem kurva az anyja.~Mondá Galenus:~- Ugyan efféle.~És Hypocrates
14 XI|            keressünk füveket.~Mondá Galenus:~- Bátor, menjünk el.~És
15 XI|            hadd lássuk, micsoda.~És Galenus kiássa az füvet. És mikoron
16 XI|          vond ki azt is.~És mikoron Galenus aláhajolna, hogy kiásná
17 XI|          élne mostan az én barátom, Galenus, kit én megöltem! Szánja
18 XI|        felségednek az te fiad, mint Galenus megsegíthette volna Hypocratest.