Novella

 1 I   |    tisztességgel fogadá őket, és nékik szólván, mondá:~- Híres,
 2 I   |          az ő beszédeket, felele nékik Poncius császár és mondá:~-
 3 I   |      Felele az császár, és mondá nékik:~- Ha tünéktek így tetszik,
 4 III | nemesembernek felesége, és mondá nékik:~- Hová siettek oly igen?~
 5 VI  |     menvén, megbeszélé az dolgot nékik, mint jártanak volna. És
 6 VII |   szeretőjét éjjel. És megmondám nékik, hogy meg akarnám tenéked
 7 VIII|          és mondá néki:~- Ne add nékik az aranyat, beszéld meg
 8 X   |        tudományával megjelentené nékik, mikoron az ellenség reájuk
 9 X   |          a képek, és hírré adják nékik minden ellenek való hadat.~
10 X   |    minékünk.~Az királyok megadák nékik. Elmenének az vitézek, és
11 X   |         az császár, és köszenvén nékik, mondá:~- Barátim, honnét
12 X   |     felségedet.~Mondá az császár nékik:~- Megpróbálok előszer bennetek;
13 X   |         És az császár igen örüle nékik, és az egyik tonnát adá
14 XI  |         Mutata egynéhány füveket nékik és mondá, hogy azokat a
15 XIV |          az ácsokat és meghagyja nékik, hogy az kapu mellett való
16 XIV |         néki. És az mester szóla nékik, és mondá:~- Barátim, ne
17 XVII|          és szentenciát mondj ki nékik. Hogy ha az apjok-hollónál-é,