Novella

 1 II    |       néma az fiad: bizonyával mondom tefelségednek, hogy míg
 2 V     |   mondá az mester:~- Bizonyára mondom: ha tefelséged megöleti
 3 VII   | példabeszédeért, én bizony azt mondom tefelségednek, hogy még
 4 VIII  |    mindeneket lát s tud. De én mondom felségednek, hogy rövid
 5 VIII  |    hiszem, megbüntötni. Bizony mondom, ha kegyelmed megöleti az
 6 IX    |  oldozatot!~Felelé az anyja:~- Mondom tenéked, én édes leányom,
 7 IX    |      anyja:~- Szerető leányom, mondom vala, hogy ne tréfálnál
 8 X     |      után nem járt soha. De én mondom tefelségednek, hogy ha megöleted
 9 XI    |      Mondá Galenus:~- Csak azt mondom, hogy nem az király az gyermek
10 XI    |   Mondá az mester:~- Bizonyába mondom: ha felséged megöleti az
11 XII   |    Felelé az császár:~- Bizony mondom tenéked, hogy ezt véghöz
12 XV    |  megszabadulnál; de ingyen nem mondom az tanácsot.~Mondá az hispán:~-
13 XVII  |      Az én fejemnek koronájára mondom, hogy, mivel az anyjok-holló
14 XVII  |         az ő fiát feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával
15 XVII  |      és mondá:~- Ezt bizonnyal mondom felségednek, hogy valakinek
16 XVII  |       mondja vala:~- Bizonnyal mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos,
17 Konyvn| Miképpen az eb hugyozásra.~Nem mondom, hogy mindnyájan olyanok,~