Novella

 1 I   |        ne művelhesse akaratját rajtam, és örök szégyenbe ne keverjen.~
 2 I   |     uram, felséged könyörüljen rajtam, ez nem tefelségednek fia,
 3 I   |  bizony immár meggyőz vala, és rajtam megtekéllette volna az ő
 4 I   |      és erőszakot művelt volna rajtam.~Mikoron ezeket az császár
 5 I   |       művelt az tefelséged fia rajtam? Azt mondá akkoron tefelséged,
 6 V   |        e nagy szégyent művelte rajtam, és nincsen, ki bosszút
 7 VII |    nagy szégyent, és erőszakot rajtam akarván művelni mint körmelte
 8 IX  |     eszedbe, mit műveltél mind rajtam? Előszer levágtad az én
 9 IX  |        nagy kisebbséget töttél rajtam tegnap mind az vendégek
10 IX  | bolondságokat és bosszúságokat rajtam.~És felkele az asszony sírva,
11 IX  | Szerelmes édes uram, könyörülj rajtam, mert ezennel meghalok.~
12 XI  |        Istennek haragja vagyon rajtam, és hogy az Isten ő maga
13 XI  |       Isten ő maga áll bosszút rajtam. Mert íme száz lyukat furtanak
14 XI  |        de az Isten bosszút áll rajtam, és meg kell halnom.~És
15 XVII|  idegennek: elhiggyed, hogy az rajtam lött bosszúságot megállom,
16 XVII|        hogy te azt cseleködnél rajtam.”~Nem sok idő múlva az királynak