Novella

  1 Kegyes|            undok vétekben találtatott vala. „Lám, olyan voltál (úgy
  2 I     |              AZ HÉT BÖLCS MESTEREKNEK~Vala régenten egy római császár,
  3 I     |              császár, kinek Ponciánus vala neve, eszes és bölcs ember.
  4 I     |             szömélyt, kit igen szeret vala. Ez terhöbe esvén, fiat
  5 I     |               lőn, kit igen kedvelnek vala az emberek. Mikoron kedig
  6 I     |              bölcs mester, kinek Cato vala neve, és mondá:~- Felséges
  7 I     |           bölcs mester, kinek Waldach vala neve, és mondá:~- Felséges
  8 I     |             őtet és szünetlen taníták vala őtet az bölcs és nemes tudományokban
  9 I     |       emelkedett. Mert azelőtt magasb vala az bolt.~Hallván ezt az
 10 I     |          miatta; mert attól is félnek vala, ha nem vinnék őtet az üdőre
 11 I     |           csillagot, mely azt jelenti vala neki, hogy: ha hét napig
 12 I     |              dolgot, mint megmondotta vala az iffiú. És hálákat adának
 13 I     |        császár pedig igen csodálkozik vala rajta, hogy nem akara őnéki
 14 I     |              császár igen csodálkozik vala ezen, és esmét mondá néki:~-
 15 I     |            egy cédulát, mely ekképpen vala írva:~„Az hatalmas Isten
 16 I     |              reám támada, és meg akar vala szégyeníteni. Lássa tefelséged,
 17 I     |               felséged el nem érközik vala az uraimmal, bizony immár
 18 I     |        uraimmal, bizony immár meggyőz vala, és rajtam megtekéllette
 19 II    |              császárné első története~Vala Rómába egy polgár, kinek
 20 II    |         polgár, kinek igen szép kerte vala, melyben egy nemes gyümölcsfa
 21 II    |          melyben egy nemes gyümölcsfa vala, mely minden esztendőben
 22 II    |               esztendőben bőven terem vala gyümölcsöket. Ezeknek a
 23 II    |              jeles ereje és orvossága vala. Mert minden betegek meggyógyultak
 24 II    |          minden betegek meggyógyultak vala vélek, az poklosoktól megválva.
 25 II    |     cselekedének, mint megparancsolta vala az császár. Mikoron pedig
 26 II    |          császár szolgáit, kik viszik vala őtet, és mondá nekik:~-
 27 II    |              te társaidnak ajánlottam vala az én fiamat, hogy bölcsességre
 28 II    |            édes magzatját megmentötte vala az haláltól.~Mondá az császár
 29 III   |               mesterek elsõ története~Vala egy nemesember, egy vitézlő
 30 III   |             egy vitézlő férfiú. Ennek vala egy fiacskája, miképpen
 31 III   |              vagyon. Azt igen szereti vala, annyira, hogy három dajkát
 32 III   |                Ennek kívüle két állat vala, melyeket igen kedvel vala:
 33 III   |            vala, melyeket igen kedvel vala: egyiket, egy sólymot, másodikat,
 34 III   |             sólyom jeles, hamar és jó vala, annyira, hogy soha nem
 35 III   |         annyira, hogy soha nem megyen vala heába ki madarászni véle.
 36 III   |           szatin pedig csuda erkölcsű vala! Mikoron az hadba megyen
 37 III   |               Mikoron az hadba megyen vala az nemesember: ottan megjelenti
 38 III   |          nemesember: ottan megjelenti vala az szatin neki, ha jó szerencséje
 39 III   |           lönne, az szatin forgolódik vala az ló környül nagy vidámsággal.
 40 III   |           volna, hármat nagyot szekik vala az ló előtt. Avval azt jelenti
 41 III   |              előtt. Avval azt jelenti vala, hogy jó szerencséje lönne.
 42 III   |             midőn az nemesember felül vala az lóra, ottan az lónak
 43 III   |        szerencséje fogna lenni.~Kedve vala pedig az nemesembernek az
 44 III   |               Az szatin pedig aluszik vala az földen, és nem látja
 45 III   |               az földen, és nem látja vala az kégyót. Mikoron pedig
 46 III   |           rúdon, és az szárnyait veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz,
 47 III   |               Az kégyó mindenkor siet vala az bölcsőre, hogy megmarná
 48 III   |          ottan rajta lőn, és mardossa vala azt, hogy ne marhatná meg
 49 III   |              nagy kégyó igen mardossa vala az szatint, hogy mind az
 50 III   |          feküvén igen véresen, nyalja vala az ő sebeit.~Mikoron pedig
 51 III   |                láták, hogy elfordítva vala az bölcső. És hogy az eb
 52 III   |               gyermeket.” Mert félnek vala, hogy az nemesember megöletné
 53 III   |               az gyermek és az szatin vala. Mikoron az eb meglátta
 54 III   |              miatt, melyeket harapott vala rajta az nagy kégyó, és
 55 III   |              nagy kégyó halva fekszik vala ott az bölcső mellett, mely
 56 III   |              mely igen harapdáltatott vala. És mindjárást eszébe vevé,
 57 III   |                És felséged azt ígérte vala énnekem, hogy meg kellett
 58 IV    |           császárné második története~Vala egy királynak egy nagy erdeje.
 59 IV    |      királynak egy nagy erdeje. Abban vala egy igen nagy vadkan, ki
 60 IV    |             nagy vadkan, ki igen fene vala, mert megöli vala az embereket,
 61 IV    |           igen fene vala, mert megöli vala az embereket, kik bémennek
 62 IV    |               embereket, kik bémennek vala az erdőbe. Bánkódik vala
 63 IV    |              vala az erdőbe. Bánkódik vala rajta az király, és azt
 64 IV    |              ezt megkiáltották volna, vala egy juhász, ez gondolkodni
 65 IV    |             az fát, annyira, hogy fél vala az pásztor, hogy ledőlne
 66 IV    |        tartozván, az másikkal vakarja vala az vadkant. Mindaddig vakará
 67 IV    |  nemesembernek, ki jámbor és ártatlan vala, de mégis az ő felesége
 68 V     |            második története~Régenten vala egy vén nemes vitézlő férfiú
 69 V     |            férfiú egy várasban. Annak vala egy iffiú felesége, szinte
 70 V     |                Azt pedig igen szereti vala. Félti vala is őtet. Ezokáért
 71 V     |              igen szereti vala. Félti vala is őtet. Ezokáért minden
 72 V     |        Ezokáért minden este bészegezi vala az háznak ajtaját, és az
 73 V     |         várasnak pedig olyan törvénye vala, hogy valakit találnak vala
 74 V     |           vala, hogy valakit találnak vala az őrizők az éjjeli harangozás
 75 V     |          megfogván, a fogházba viszik vala, virradra annakutána az
 76 V     |      annakutána az prengérbe szegezik vala minden embernek láttára,
 77 V     |             immár koros és elterédett vala: nem vitézkedhetik vala
 78 V     |               vala: nem vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével annak
 79 V     |      megnyitván az házat, elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz.
 80 V     |               hallván, erősen kacagja vala sokáig.~Végre szólni kezde,
 81 V     |              elijedék, mert azt tudom vala, hogy az kútba ölted meg
 82 V     |            gazdag hazug. Mi szükséged vala, hogy hazugsággal reám raknál
 83 V     |             hanem minden embereknél ő vala vétkes. De az felesége,
 84 V     |            undok, fertelmes kurva, az vala jámbor és ártatlan. Mert
 85 V     |           fiával, kit oly igen szeret vala, hogy nem akará, hogy szégyent
 86 VI    |          császárné harmadik története~Vala egyszer egy nemes vitéz,
 87 VI    |           kinek egy fia és két leánya vala. Ez ez vitéz igen kövély
 88 VI    |           igen kövély és bőv költségű vala. Mert elmegyen vala az többi
 89 VI    |          költségű vala. Mert elmegyen vala az többi nemesek közikbe,
 90 VI    |             játékokra nagy sokat költ vala; lovokra és mindenféle ékes
 91 VI    |         mindenféle ékes szerszámokra. Vala pedig az üdőben egy gazdag
 92 VI    |             abból, azmennyit elbírnak vala. És az vitéz megfüzeté minden
 93 VI    |              toronyhoz, azkire bízták vala annak gondjaviselését: és
 94 VI    |               arany, melyet elhoztunk vala az toronyból.~Felelé az
 95 VI    |              néptől. Mert ezt mondják vala: „Mit cseleköszik az császár?
 96 VI    |            ezt érdemleném, mást várok vala tefelségedtől.~Mondá az
 97 VI    |               az én fiamat ajánlottam vala tenéked és az te társaidnak,
 98 VI    |             társaidnak, ki szépen tud vala szólni; de tü némát csináltatok
 99 VI    |             miatt, melyet igen szeret vala, miért hogy az sok gonoszságot
100 VI    |             az sok gonoszságot jelent vala néki az ő felesége felől.~
101 VII   |           mesterek harmadik története~Vala egy gazdag polgár egy várasban.
102 VII   |            polgár egy várasban. Annak vala egy szarkája, melyet igen
103 VII   |          szarkája, melyet igen szeret vala. És tanítá azt beszélleni.
104 VII   |             az szarka, mit cselekedik vala az polgárnak felesége avagy
105 VII   |               házban: mind megbeszéli vala az szarka. Az polgárnak
106 VII   |             igen szép iffiu menyecske vala; de nem szereti vala az
107 VII   |        menyecske vala; de nem szereti vala az urát, miért hogy az immár
108 VII   |           hogy az immár koros szabású vala, és az Vénusz játékába az
109 VII   |       menyecske majd gyorsabbat kéván vala. Elhányá ezokáért az iffiu
110 VII   |               külde, és avval játszik vala. Látván ezt az szarka, mind
111 VII   |         udvaron általmenne: ahol függ vala egy kalitkában az szarka,
112 VII   |               de feleséged is behozta vala az ő szeretőjét éjjel. És
113 VII   |               szolgálóleány felhágott vala. És csudálkozni kezde rajta,
114 VII   |              annyira, hogy meghallják vala az ő szavát az egész várba.
115 VIII  |          császári birodalommal bírnak vala, miképpen az mostani hét
116 VIII  |        császár semmit nem cselekeszik vala az ő tanácsok nélkül. Mikoron
117 VIII  |              császár az ő palotájában vala, igen jól lát vala mindeneket:
118 VIII  |        palotájában vala, igen jól lát vala mindeneket: de kívül semmit
119 VIII  |               de kívül semmit nem lát vala. Ezt pedig azért művelék,
120 VIII  |           gyermeket, kik játszodoznak vala egymással. És mikoron azok
121 VIII  |               Ez az álom: úgy tetszik vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe
122 VIII  |             az köznép, igen keserülik vala őtet, és panaszolkodnak
123 VIII  |               őtet, és panaszolkodnak vala az ő ártatlansága felől.
124 VIII  |              te társaidnak ajánlottam vala az én jó szóló fiamat, és
125 VIII  |              szép beszéddel kibeszéli vala az urának elméjéből.~Felelé
126 IX    |           mesterek negyedik története~Vala régenten egy vén nemes vitéz.
127 IX    |             melyet az ura igen szeret vala, mondá az asszony az kertésznek:~-
128 IX    |           látá, hogy almafát raktanak vala az tűzre. És szóla az kertésznek,
129 IX    |               tekegyelmed igen szeret vala; ez az.~És mondá az feleségének:~-
130 IX    |              Én vágtam le, mert látom vala, hogy igen hideg vagyon,
131 IX    |         asszony hazament volna, vígan vala az napon. És az szatinka
132 IX    |             Mondá az vitéz:~- Drágább vala énnékem az szatinka, hogynem
133 IX    |           földre vona, és úgy tétteti vala, mintha igen bánkódnék rajta.
134 IX    |              ura pedig igen szégyenli vala. És hozata mindjárást mind
135 IX    |         beméne az házba, ahol fekszik vala az asszony. És mondá néki:~-
136 IX    |               Szerető leányom, mondom vala, hogy ne tréfálnál az vén
137 IX    |               ki oly igen telhetetlen vala. És az római nemesség elevenen
138 X     |        Octavianus igen gazdag császár vala, de mondhatlan nagy kévánság
139 X     |              mondhatlan nagy kévánság vala benne az marhagyűtésre.
140 X     |              az rómaiaknak. Az üdőben vala egy bölcs mester Rómába:
141 X     |        mestereket. Kiváltképpen jeles vala az ördenges tudományba.
142 X     |        mindenik képnek egy csöngettyű vala kezében. Középarányt pedig
143 X     |             mely arra az országra néz vala az toronynak karimáján.
144 X     |           mely arra az országra mutat vala és hamarsággal készülének
145 X     |           képek mindjárt hírt tesznek vala az csöngetéssel az toronyba.~
146 X     |              az forrás is megálla. Ez vala az nagy kéncs, melyet a
147 X     |              bosszúságokat műveltenek vala az rómaiak. Tanácskozni
148 X     |           volna az várastól, megégtek vala az istempelek, és az torony
149 X     |     panaszolkodó beszédekkel siratják vala őtet. És midőn ekképpen
150 X     |              Jutalmat! Nemde jó szóló vala az én fiam? És tenéked és
151 XI    |       története~Egy jeles orvosdoktor vala, kinek Hypocrates vala neve:
152 XI    |    orvosdoktor vala, kinek Hypocrates vala neve: ez oly igen éles elméjű
153 XI    |               ez oly igen éles elméjű vala, hogy meghaladja vala mind
154 XI    |          elméjű vala, hogy meghaladja vala mind az orvosokat. Ennek
155 XI    |          orvosokat. Ennek egy barátja vala, Galenus nevű. Ez is igen
156 XI    |                Ez is igen éles elméjű vala, és igen tudós az orvosság
157 XI    |          dolgaiban; és arra ügyeközik vala, hogy az egész orvosság­
158 XI    |           tudományát tőle, mert látja vala, hogy oly éles elméjű volna,
159 XI    |          jöhetne, de miért hogy tudja vala az ő barátjának, Galenusnak
160 XI    |              de az király csudálkozik vala rajta, miért nem jött volna
161 XI    |             Az burgundiai herceg jött vala egyszer uramhoz, a királyhoz.
162 XI    |    Hypocratest. De minekutána megölte vala, ő magának meg kelle halni
163 XI    |          bosszút éröttem, mint ígérte vala énnékem.~Mondá az császár:~-
164 XII   |           császárné hatodik története~Vala egyszer egy király, igen
165 XII   |              Ez egyszer Rómába megyen vala nagy sereggel, hogy erővel
166 XII   |                ki igen szép és jámbor vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia,
167 XII   |         kévána tőle. És elcsudálkozik vala az király az ő bölcsességén;
168 XII   |               vőn őmagára, mely rakva vala köres-környül hosszú pávatollúkkal;
169 XII   |              öltezetben; és fénylenek vala az mezítelen tőrek. Mikoron
170 XII   |             toronynak tetején látának vala; és mondának az királynak:~-
171 XII   |           Maga mindeneket őreá bízott vala, szinte úgy ólálkodik a
172 XII   |         érdemlettél. Mert néked adtam vala és az te társaidnak az én
173 XII   |             én fiamat, ki jól szólhat vala, de ti néma bolondot csináltatok
174 XIII  |            mesterek hatodik története~Vala egy üdőben egy császár.
175 XIII  |             vitézi, kiket igen szeret vala. Vala pedig az üdőben Rómába
176 XIII  |               kiket igen szeret vala. Vala pedig az üdőben Rómába egy
177 XIII  |           nemes vitéz, ki immár koros vala. Ez megházasulván, vőn egy
178 XIII  |              magának, kit igen kedvel vala, szinte mint felséged kedveli
179 XIII  |       menyecske valami hímvarrást tud vala, és igen jeles énekes vala:
180 XIII  |            vala, és igen jeles énekes vala: mert igen szép, éles szavacskája
181 XIII  |           igen szép, éles szavacskája vala. És lőn, mikoron ez egyszer
182 XIII  |           dolgot. Hogy egyik sem érti vala az másiknak az ő dolgát.~
183 XIII  |         elhivatá az bátyját, ki egyik vala az elrendelt őrizők között,
184 XIII  |        holttestet, melyet elővontanak vala, az zsákba bújtatá, és hátára
185 XIII  |              holt vitéz, kit elvittél vala.~És a bátyja elméne és látá,
186 XIII  |      asszonynak pedig fejét vevék.~Ez vala az nagy álnokságnak és csalárdságnak
187 XIV   |           hetedik és utolsó története~Vala egyszer egy gazdag király,
188 XIV   |          mindenkoron az zsebbe viseli vala. Az asszony pedig ezen igen
189 XIV   |              pedig ezen igen bánkódik vala. Nappal pedig az ablakon
190 XIV   |         Nappal pedig az ablakon kinéz vala az utcára az városban, és
191 XIV   |          ablakban ülvén, ott varrogat vala.~Jöve pedig az király udvarába
192 XIV   |           toronynak ablaka alá megyen vala mórálni. Az királynéasszony
193 XIV   |    királynéasszony pedig csak nem hal vala meg érette. De semmiképpen
194 XIV   |           Egyszer tehát, hogy ott jár vala az ablak alatt, az királynéasszony
195 XIV   |        cédulában azelőtt megtanította vala őtet. És mikoron építeni
196 XIV   |            gyönyerűséges játékot űzik vala gyakorta egymással, az hopmester
197 XIV   |           egyszer szinte olyan gyűrőm vala.~Felelé az hopmester:~-
198 XIV   |           első elháláskor néked adtam vala, hogy az én tehozzád való
199 XIV   |              volna, és kétségbe estem vala hozzád. Igenis haragudtam
200 XIV   |             hozzád. Igenis haragudtam vala reád, de kérlek, bocsásd
201 XIV   |          Reátekénte, és elcsudálkozik vala az ő szépségén, és gondolá,
202 XIV   |      megbocsáss, mert kétséges löttem vala hozzád. Mert ma az hopmesternél
203 XIV   |              az ő szeretőjét is hozta vala oda. Éltembe soha nem láttam,
204 XIV   |            volna az másikhoz, mint az vala tehozzád. Úgy kelék fel,
205 XIV   |             melyben be- és kijártanak vala. És mindjárást sírni és
206 XIV   |            kivinnék, erősen keserülik vala őtet. És elől találá őket
207 XIV   |          mester, Joachim, ki igen vén vala. Látván azt az császár fia,
208 XIV   |            vétettél? Néked ajánlottam vala az én fiamat, és az te társaidnak,
209 XV    |           hetedik és utolsó története~Vala egyszer egy vitéz, kinek
210 XV    |          kinek egy igen szép felesége vala, kit igen kedvel vala, annyira,
211 XV    |        felesége vala, kit igen kedvel vala, annyira, hogy soha nem
212 XV    |          annyira, hogy soha nem lehet vala nála nélkül. Lőn ezokáért
213 XV    |            késbe, mely az ura kezében vala, és vére kezde járni az
214 XV    |           vitéznek a felesége siratja vala az urát, mondván:~- Jaj
215 XV    |          cinterembe, és abban marada.~Vala pedig az üdőben olyan törvény
216 XV    |     gonosztévő embert halálra ítélnek vala, mint az lopókat az akasztófára:
217 XV    |               tehát az hispánnak kell vala az felakasztott embert az
218 XV    |         őrizni. Ha pedig nem jól őrzi vala, hogy addig ellopják vala
219 XV    |             vala, hogy addig ellopják vala az felakasztott orvot az
220 XV    |             feje, mind jószága elvész vala miatta.~Lőn pedig azon a
221 XV    |          napon igen erős és hideg üdő vala. Estve, mikoron besetétedett
222 XV    |           volna, az hispán forgolódik vala az akasztófa környül páncéljába
223 XV    |            sisakjába, és igen dedereg vala az erős hidegben. Végre
224 XV    |              vitéznek özvegye kesereg vala. És zörgetni kezde az hispán.
225 XV    |                És elijede, mert tudta vala az országnak erős törvényét.
226 XV    |              mert egy újon vágott seb vala az orcáján. Ennek pedig
227 XV    |           szomszédom és jeles barátom vala.~Mondá az apáca:~- Add ide
228 XV    |           esmét az hispán:~- Füle sem vala az orvnak.~És az apáca mind
229 XV    |          esmét az hispán:~- Monya sem vala.~És az apáca megfogá az
230 XV    |           holttestet, mind azt tudják vala, hogy az orv volna; maga
231 XV    |               az nemes vitéznek teste vala.~Egy hét múlva méne az hispán
232 XV    |     jótanácsot, mellyel megmeneködett vala. És mondá az apáca néki:~-
233 XV    |             azelőtt is igen szeretted vala az nemes vitéz uradat, az
234 XVI   |                Mert némelyek kacagják vala, némelyek pedig csikorgatják
235 XVI   |           némelyek pedig csikorgatják vala fogukat, és átkozák vala
236 XVI   |              vala fogukat, és átkozák vala az császárnét és mind az
237 XVI   |       asszonynépeket, és szidalmazzák vala azoknak álnokságokat.~És
238 XVII  |        novella. A császárfi története~Vala egykor egy fő, választott,
239 XVII  |           kinek csak egyetlen egy fia vala, mint én tünéktek. Kit ők
240 XVII  |       tünéktek. Kit ők igen szeretnek vala. Ezt az atya messzeföldre
241 XVII  |            atyjának engedni; hazament vala, azmint néki meg vala az
242 XVII  |        hazament vala, azmint néki meg vala az ő atyjától parancsolva.
243 XVII  |              igen örülnek és vigadnak vala, mivelhogy tisztes és ékes
244 XVII  |           szolgálatnak gondját viseli vala. Egy filemile az ablakon
245 XVII  |        gyönyörűségesen és szépen szól vala. Melyet mikor az vitézlő
246 XVII  | megmagyarázhatná.~Az fia pedig mondja vala, hogy ő mindent ért. De
247 XVII  |            úszásba felette igen tudós vala, az tengerbe egy kőszálra
248 XVII  |               és üdegen földre viszik vala. Mikor ezokáért az kifogó
249 XVII  |       városban lakó hercegnek árulják vala az iffiat, és néki adák.
250 XVII  |                azki az ifjat megvötte vala, holott immár tudja vala,
251 XVII  |              vala, holott immár tudja vala, hogy az iffiú nagy bölcsességgel,
252 XVII  |          megmondotta volna: senki nem vala, azki az ő kévánságára megfelelhetne
253 XVII  |         tehetne. Mert senki nem tudja vala, mit akarnának az hollók
254 XVII  |       tartományba nagy éhség támadott vala, elannyira, hogy az éhség
255 XVII  |        hollófiú az fészekbe hagyatott vala; az anyjok őt elhagyván,
256 XVII  |          elhagyván, soha hozzá nem jő vala fiához, melyet mikor az
257 XVII  |              is valami módon táplálja vala. Elmenvén tőlek és visszajővén,
258 XVII  |           mint ő maga, immár repülhet vala. Az hollófiúnak elszökött
259 XVII  |               hazajött volna, kévánja vala hogy őnékie is köze (lenne)
260 XVII  |          ellentartván, szemére hányja vala néki, hogy az nagy szükségének
261 XVII  |        beszéden felháborodván, mondja vala: hogy ő költette volna és
262 XVII  |                mindenek igen szeretik vala őtet. Tusakodásba és bajvívásba
263 XVII  |          mindenkor győzedelmes lészen vala. Elannyira, hogy immár senki
264 XVII  |              hogy immár senki nem mer vala véle szembemenni.~Ugyanakkor,
265 XVII  |     szembemenni.~Ugyanakkor, az üdőbe vala egy császár, kinek Cyrus
266 XVII  |              egy császár, kinek Cyrus vala neve, ki az ő szép és tisztes
267 XVII  |             fejedelmeket felülhaladja vala, kinek ékességit, és tekéletes
268 XVII  |          öltezettel az király kévánja vala látni. Ezeket megértvén
269 XVII  |          felékesített sereggel megyen vala az császárhoz. Kihöz mikor
270 XVII  |             eszesen és bölcsen viseli vala minden dolgában magát, elannyira,
271 XVII  |          császár felette igen szereti vala őtet. Nem sok üdő múlva
272 XVII  |          királyafia is szolgálni ment vala oda. Kinek neve Ludovicus
273 XVII  |             oda. Kinek neve Ludovicus vala. Ezt is igen szereti vala,
274 XVII  |             vala. Ezt is igen szereti vala, és ezt ekképpen fogadá
275 XVII  |       tisztességesen megköszené. Adta vala azért így egymáshoz őket,
276 XVII  |         egymást felette igen szeretik vala. Az Alexander ennyibe külemböz
277 XVII  |            Alexander ennyibe külemböz vala, hogy ő erős és vastag testtel
278 XVII  |             testtel és jó egészséggel vala. Ludovicus pedig keskeny
279 XVII  |         testtel és vékonyb erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba és
280 XVII  |         állapotjokba máshoz beillenek vala.~Vala pedig az császárnak
281 XVII  |   állapotjokba máshoz beillenek vala.~Vala pedig az császárnak egyetlen
282 XVII  |         leánya, kinek neve Florentina vala. Kire az atyja halála után
283 XVII  |            birodalmának szállani kell vala. Ezt az császár felette
284 XVII  |          császár felette igen szereti vala, mert igen szép termetű
285 XVII  |             igen szép termetű és ékes vala; és ennek tulajdon udvara
286 XVII  |           tulajdon udvara és házanépe vala. És minden nap, mikor immár
287 XVII  |      kiváltképpen drága étket visznek vala az császárnak asztalára
288 XVII  |          étekből: Alexandertől szokta vala beküldeni a lányának. Honnét
289 XVII  |         szeretetibe és kedvébe jutott vala. Történék azonközbe egykor,
290 XVII  |              volna foglalatos. Viseli vala Ludovicus az asztalnak gondját
291 XVII  |            előle. Azonközbe senki nem vala, hogy ki pohárt töltene
292 XVII  |               társának tisztét viseli vala és az császárnak pohárt
293 XVII  |             az császárnak pohárt tölt vala. Minekutána pedig az ebéd
294 XVII  |          drágakövekkel és gyöngyekkel vala megkészítve, nagy áron megvőn,
295 XVII  |           adni: néked intened kellene vala, hogy ne művelném. De látom,
296 XVII  |        Alexander, nagy örömmel megyen vala az ő barátjához, Ludovicushoz
297 XVII  |          Továbbá éjjel hozzája megyen vala és véle az ő kévánsága szerint
298 XVII  |               kévánsága szerint mulat vala és hál vala. Mikor ez meglött
299 XVII  |             szerint mulat vala és hál vala. Mikor ez meglött volna,
300 XVII  |    mindannyiszor, azmennyiszer akarja vala, hozzá mehet vala, és kévánságuk
301 XVII  |              akarja vala, hozzá mehet vala, és kévánságuk szerint egymással
302 XVII  |               egymással gyönyörködnek vala, hogy immár még az császár-udvarbeli
303 XVII  |            mindenütt híre elterjedett vala, hogy Ludovicus az császár
304 XVII  |            vitézek pedig tanácskoznak vala, hogy éjszaka fegyveres
305 XVII  |             kézzel őnékik ellenek áll vala az ő társaival, és az ő
306 XVII  |           bántás nélkül menni engedik vala, és semmi bosszúságot néki
307 XVII  |          bosszúságot néki nem tesznek vala. Mert Alexander mindenkor
308 XVII  |     királyának fia ez tisztet kévánja vala, kinek neve Geydon. Mihelyt
309 XVII  |       egészségbe és jó erőbe közelget vala Aegyptusba. Annak­utána
310 XVII  |            jutván, alázatoson ajánlja vala az ő szolgálatját és könyereg
311 XVII  |              szolgálatját és könyereg vala, hogy venné udvarába szolgálatját.
312 XVII  |       álnoksága által megszeplősített vala, mennyiszer akarta, véle
313 XVII  |             ennekelőtte meg­jövendölt vala, igen igazak voltak, és
314 XVII  |             hajtván, könyörögvén kéri vala az császárt, hogy őtet atyjához
315 XVII  |       Aegyptusba, Alexanderhez megyen vala. Kinek jövését Alexander
316 XVII  |         megölelvén, csókolván örülnek vala. Ludovicus pedig ezt mondja
317 XVII  |            Ludovicus pedig ezt mondja vala:~- Oh, én szerelmes barátom!
318 XVII  |     Alexandernek, igen keservesen sír vala Ludovicus. És Alexander
319 XVII  |       sietséggel az császárhoz megyen vala, Ludovicus helyén. Ludovicus
320 XVII  |             pedig feleségül hazaviszi vala az király leányát, Alexander
321 XVII  |               király leányával viszik vala. Ő pedig éles szablyáját
322 XVII  |               ne illetné, helyhezteti vala. Az király leánya pedig
323 XVII  |              felette igen csudálkozik vala, de csak egy szót sem szól
324 XVII  |             de csak egy szót sem szól vala, miért ő azt mívelné; mind
325 XVII  |              Ludovicus helyett megyen vala, ahol senki őnálánál egyéb
326 XVII  |              senki őnálánál egyéb nem vala; és minden gyanuság nélkül
327 XVII  |              nélkül Ludovicusnak véli vala őtet az egész udvar népe.
328 XVII  |               az császár leánya tudja vala.~Az bajvívásnak meghagyott
329 XVII  |               nagy sebességgel mennek vala össze, mindenik kemény és
330 XVII  |             az, kit Ludovicusnak alít vala, és győzedelmes volna, hozzáhívatván,
331 XVII  |     elindulván, az ő házanépéhez siet vala. Minekutána hazaérkezett
332 XVII  |          császárhoz sietséggel megyen vala, és Florentinához, az ő
333 XVII  |               királyné asszonnyal hál vala, bölcsen és gyönyörűségesen
334 XVII  |               csókolgatja és ölelgeti vala. Az királynéasszony pedig
335 XVII  |            meghallott volna, gondolja vala szűvébe, hogy az ő barátja,
336 XVII  |              ő magába így gondolkodik vala: „hogyha ilyen nagy bosszúsággal
337 XVII  |               mind italába ölegyítnek vala. Mindazáltal véle meg nem
338 XVII  |          Mindazáltal véle meg nem hal vala, hanem igen megbélpoklosult
339 XVII  |            hanem igen megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli
340 XVII  |             vöttek volna, ezt mondják vala:~- Egy bélpoklos se bírja
341 XVII  |             kezébe, Ludovicushoz siet vala. Mikoron az császár várához
342 XVII  |         fekélyesek és szegények ülnek vala, ott várván az császárnak
343 XVII  |             kik közé Alexander is ült vala. És mikor egy kevéssé ott
344 XVII  |              Ludovicus császár megyen vala ott elő az ebédlőhelyre.
345 XVII  |      Alexander, ki annakelőtte király vala, az ajtón zörgeni kezde.
346 XVII  |           parancsolá, hogy bebocsássa vala, minémű volna, hogy őelőtte
347 XVII  |               ő maga az császár iszik vala. Az szolga jeles jó borral
348 XVII  |           melyet néki Ludovicus adott vala az pohárba ereszté az ő
349 XVII  |               enyim volt, és én adtam vala Alexandernek.~Alexander
350 XVII  |     keservesen síra, és ezeket mondja vala:~- Oh, szerelmes barátom
351 XVII  |             orvosdoktorok gyülekeznek vala azért őhozzá; kiknek jövésekön
352 XVII  |        jövésekön az császár igen örül vala. Ilyen módon kezdé el beszédét:~-
353 XVII  |          megnézték volna, ezt mondják vala, hogy soha semmiképpen abból
354 XVII  |     szegényeket, mind az papokat kéri vala, hogy kegyesen és ájtatosan,
355 XVII  |         Istennek buzgósággal könyöreg vala, hogy Alexandert gyógyítaná
356 XVII  |        magában gondolkodván és mondja vala:~- Nem méltó az, mit én
357 XVII  |             várván, és híven könyöreg vala, hogy immár valaha Alexandert
358 XVII  |       szózatot halla, mely ezt mondja vala: „Tudjad, hogy Alexander
359 XVII  |           Alexanderhez, azhol fekszik vala, és mondá néki:~- Oh, szerelmes
360 XVII  |             hozzá való hűségeért kéri vala, intvén őtet, hogy megjelentené,
361 XVII  |             Mindazáltal még nem tudja vala Florentina, hogy az ő szerelmes
362 XVII  |             és a szép palotába viszik vala. És mikoron az ebédnek ideje
363 XVII  |             kedvvel, azmennyire lehet vala, Alexandernek mindent ád
364 XVII  |               Alexandernek mindent ád vala. Melyet mikor az császár
365 XVII  |   örvendezteted.~Ezt pedig hozzáfűzte vala:~- Mondd meg kérlek, én
366 XVII  |           császár hallván, ezt mondja vala:~- Bizonnyal mondom ezt
367 XVII  |              táncolván, gyönyörködnek vala és az felséges Istennek
368 XVII  |     jótéteményéért nagy hálákat adnak vala.~Annakutána az császár nagy
369 XVII  |           vitézzel gyakorta vétkezett vala, megégettetni parancsolá.~
370 XVII  |        parancsolá.~Mindezek meglévén, vala az császárnak egy huga,
371 XVII  |          minden ő ellenségét meggyőzi vala. Azokáért juta egykor eszébe
372 XVII  |            valamely igen távol földen vala Aegyptustól. Külde azokáért
373 XVII  |     ebédelését.~Mindazáltal nem tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~
374 XVII  |           atyjához és anyjához megyen vala.~Az atya az király elejbe
375 XVII  |         vitéznek várába együtt mennek vala. Az anyja is elejbe jővén,
376 XVII  |             királynak mosdóvizet tart vala. Az anyja pedig kendőt fogván,
377 XVII  |                az király előtt tartja vala. Mikor ezt az király látná,
378 XVII  |              látná, ő magába mosolyog vala titkon, és alattomban mondja
379 XVII  |          titkon, és alattomban mondja vala: „az filemilének éneklése
380 XVII  |               ők, azmint őtőlek lehet vala, tréfával és mindenféle
381 XVII  |      vígasságokkal az királyt tartják vala és vígasztalják vala.~Az
382 XVII  |          tartják vala és vígasztalják vala.~Az ebédtől felkelvén, az
383 XVII  |            életeknek kegyelmet kérnek vala. Az király pedig őket felköltvén,
384 XVII  |              felséges uram, minékünk. Vala minékünk egyetlenegy fiunk,
385 XVII  |         magyarázná mielőttünk, mondja vala, hogy az filemile azt éneklené,
386 XVII  |            Pontus Tengerbe vetettetek vala.~Melyet hogy hallottak volna,
387 XVII  |             fejeknek kegyelmet kérnek vala. Mondá az király:~- Ne féljetek,
388 XVIII |         atyjának minden tisztességgel vala, mindazáltal az atyja az
389 XVIII |            őtet darabonként vagdalnák vala. Ennek mind az egész község
390 XVIII |             mind az egész község örül vala. Azért, hogy ilyen büntetések
391 XVIII |            mindenkor őkörüle forognak vala. Kiket nagy böcsületben
392 XVIII |           Kiket nagy böcsületben tart vala. Kikért mindenektől nagy
393 XVIII |    mindenektől nagy dícsíretet vészen vala.~Egyéb dolgába mindazáltal
394 XVIII |         dolgába mindazáltal kegyetlen vala, egész húsz esztendeig az