Novella

 1 II  |   bolond nem volt. Hogy pedig most néma: okának kell lenni.
 2 XII |   jeles beszédű, bölcs iffiú. Most jobb néki, ha nem szól.
 3 XVII|   hogy az ő atyjának szolgája most volna. Az leány fejével
 4 XVII|          Nem ok nélkül vagyon most az mi siralmunk az Alexander
 5 XVII| nyavalyás és erőtlen. Engemet most hozzád Florentina bocsátott,
 6 XVII| Florentina bocsátott, hogy te most énnékem segítséggel légy.
 7 XVII|  tudná ez dolgot valaki, hogy most őhozzá jött volna? És megmondá
 8 XVII|     meg ne szegjem, megjöttem most az bajviadalra, és vígan
 9 XVII|   betegen, bocsáss haza, mert most csak nagy sietséggel jöttem
10 XVII|  kévánod éntőlem. Mert szinte most kezdett az császár az ételhöz.
11 XVII|       mondá:~- Oh, Alexander, most esmerlek meg tégedet. Boldog
12 XVII|   Alexander király volt, azki most itt jelen ül közettünk.
13 XVII|   teljességgel megtisztult és most szép ábrázatba vagyon.~Mindjárást
14 XVII|       az filemilének éneklése most teljesednék be” - tudniillik,