| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] nyujtván 1 nyúlászai 1 nyúlászni 1 o 333 ó 1 ò 18 obenne 1 | Frequency [« »] 394 vala 379 nem 333 császár 333 o 257 én 250 egy 243 igen | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances o |
Novella
1 Kegyes| kegyelmes atyánkhoz, hogy az ő igaz haragjában és ítíletiben 2 Kegyes| haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról megemlékezik; 3 Kegyes| jószág ez, hogy nemcsak ő maga uralkodik, hanem arról 4 Kegyes| nélkül igen gyarló dolog az ő birodalmok. Ennekokáért 5 Kegyes| Ennekokáért nem kímíli az ő édes fiát, hanem bölcs mesterek 6 Kegyes| előszer szereti és böcsüli az ő előbbeli jámbor feleségét 7 Kegyes| keressenek, és azt hagyhassák az ő fiaiknak: hanem mikoron 8 Kegyes| állhatatos szüvet vött, hogy az ő mostohaanyjának, az fertelmes 9 Kegyes| megfeddi és megátkozza az ő első fiát, mely olyan undok 10 Kegyes| testi szabadságba, mind az ő kévánságok szerint, felnevelik 11 Kegyes| asszonyhoz nem illenék, ki az ő testét örök kötéllel csak 12 Kegyes| testét örök kötéllel csak az ő urának és férjének kötette. 13 Kegyes| horcolja az császárt alá fel az ő álnok beszédivel! Boldog 14 I | AJÁNLOTTA AZ CSÁSZÁR~AZ Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~AZ HÉT 15 I | lött volna, megbetegüle az ő anyja, az császárné. És 16 I | megérzené, hogy halálos volna az ő betegsége, elhivatá az urát, 17 I | pedig némelykor éjjel az ő ágyában fekennék, az ő fiáról 18 I | az ő ágyában fekennék, az ő fiáról kezde szorgalmason 19 I | szorgalmason gondolkodni. És mondá ő magában:~- Nincsen több 20 I | elhivatá az urakat és az ő tanácsit, és eleikbe adván 21 I | tanácsit, és eleikbe adván az ő gondolatit, megkéváná tőlek 22 I | tefelséged nékem ajánlja az ő fiát. Ha taníthatom őtet 23 I | elvégezték volna ekképpen az ő beszédeket, felele nékik 24 I | az bölcs mester Cato az ő társainak:~- Jó uraim és 25 I | boltra, és csodálni kezdé ő magában. Látván ezt az mesterek, 26 I | bölcsességre tanítanának: ő magában kezde az császárné 27 I | és tanácskozni, miképpen ő azt elveszthetné. Mert ezt 28 I | elveszthetné. Mert ezt gondolá ő magába: „Ha énnékem magzatim 29 I | és hívassa haza, hogy az ő jelenvoltában gyönyörkedjem 30 I | bölcs mestereknek, és az ő pecsétével megpecsétlette 31 I | pünkestre hazahoznák az ő fiát.~Elméne az követ az 32 I | levelét, és megérték belőle az ő akaratját. Estve lévén, 33 I | hazavinnék őtet az atyjának, az ő kévánsága és parancsolatja 34 I | Cleophas mester, és mondá az ő társainak:~- Két gonosz 35 I | megmarasszuk az iffiúnak az ő életét.~Midőn ezokáért mind 36 I | Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit, és mondá nekik:~- 37 I | és mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével az haláltól. 38 I | vivék őtet az császárnak, az ő atyjának.~~Midőn pedig meghallotta 39 I | meghallotta volna az császár az ő fiának eljövetelét, kiméne 40 I | császár eljött volna az ő fiához, nagy szeretettel 41 I | őnéki szólni. De azt gondolá ő magában: „Talám az ő mesteri 42 I | gondolá ő magában: „Talám az ő mesteri hagyták meg néki, 43 I | az császár kezén fogá az ő fiát, és bevivé az palotába. 44 I | sem akarna szólani, ezen ő igen örüle, és mondá:~- 45 I | Diocleciánusnak kezét, és bevivé az ő ágyasházába. És kiküldvén 46 I | uramnak és édesatyámnak az ő kertét megszaggassam, avagy 47 I | sietséggel befutamék az ő ágyasházába mind az urakkal, 48 I | beszédet vennék ki belőle, de ő reám támada, és meg akar 49 I | rajtam megtekéllette volna az ő gonosz és szidalmas szándékát, 50 I | mindjárást parancsolá, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 51 I | Ponciánus császár megölette az ő édes fiát minden törvény 52 I | az császár, parancsolá az ő szolgáinak, hogy fel ne 53 II | felséged megoltalmazza az ő császári méltóságát míglen 54 II | volna, leüle az császár, és ő maga tőn törvényt az fiára. 55 II | Azonközbe elől találá őtet az ő mestere, Bancillás. Mikoron 56 II | ha tefelséged megöleti az ő fiát az asszonynak vádlására 57 II | amaz nemes embernek, ki az ő feleségének tanácsából megölé 58 II | feleségének tanácsából megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját 59 II | megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját megmentötte 60 II | császár, hogy visszahoznák az ő fiát az fogházba.~Mikoron 61 III | barátit és szomszédit az ő házához, kik sokan gyűlének 62 III | Felöltezék ezokáért, és elméne az ő barátival az játékhelyre. 63 III | véresen, nyalja vala az ő sebeit.~Mikoron pedig az 64 III | nemesember megöletné őket az ő megholt fiáért. Mikoron 65 III | hogy az eb megölte volna az ő fiát. Hallván azt a nemesember, 66 III | és egészségben vagyon az ő fia. És látá, hogy az nagy 67 III | műveltem.~És ragadván az ő dákosát, három darabra töré. 68 III | hértelen haragból megölé az ő hív ebét.~Felelé az császár:~- 69 III | vadkannal.~Mondá az császár az ő feleségének:~- Kérlek tégedet, 70 IV | fenevadat, tehát annak akarná az ő édes leányát adni. És mikoron 71 IV | juhász, ez gondolkodni kezde ő magába: „Vaj ha megölhetném 72 IV | megnyeré azt, hogy az király az ő leányát adá néki.~~Ennekutána 73 IV | az tefelséged fiát, ki az ő álnok tudományával meg kezdi 74 IV | megölhesse felségedet, hogy ő annakutána nagy dicsőséggel 75 IV | esmét az császár, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 76 IV | kivinnék, elől találá őtet az ő második mestere, Lentulus. 77 IV | hogy szólni kezd, midőn az ő alkolmas ideje elérközik. 78 IV | és viselte volna őtet az ő méhében kilenc hónapig, 79 IV | hamis vádlására megöleti az ő fiát, nyilván gonoszban 80 IV | ártatlan vala, de mégis az ő felesége álnoksága miatt 81 IV | császár, hogy visszahoznák az ő fiát, és az fogházba bérekesztenék. 82 V | nem vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével annak 83 V | elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz. És minekutána 84 V | felesége magát elővetni az ő szeretőitől. Mikoron ezokáért 85 V | hallgatá, mit cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett 86 V | és mely jeles nemzet: de ő nem gondol avval. Hanem 87 V | hallgattam, és nem akartam az ő latorságát senkinek jelentenem, 88 V | hogy az megbüntötné őtet az ő gonoszságáért: és imé, kezetekbe 89 V | hogy egyszer lakoljon az ő gyönyörűséges cselekedetiről.~ 90 V | szegény vén nemesembernek az ő jámborsága és ártatlan volta: 91 V | hanem minden embereknél ő vala vétkes. De az felesége, 92 V | ha tefelséged megöleti az ő fiát az ő feleségének beszédére, 93 V | tefelséged megöleti az ő fiát az ő feleségének beszédére, sokkal 94 V | egyszer egy nemes vitéznek az ő fiával, kit oly igen szeret 95 V | szégyent vallana, hanem ő magának véteté fejét az 96 VI | adni. Elhivatá ezokáért az ő fiát, és mondá néki:~- Szerelmes 97 VI | miatt. És esmét szóla az ő fiának, és mondá:~- Megfogyatkoztunk 98 VI | fejét, és eltemeté. És az ő néneihöz menvén, megbeszélé 99 VI | mint jártanak volna. És az ő nénjei hallván ezt, igen 100 VI | vitéznek háza előtt, és az ő leányi azt látták volna, 101 VI | meglátta volna, hogy az ő nénéi meg nem tartóztathatnák 102 VI | ez nemes vitéznek lött az ő fiával. Igen vagyon felséged 103 VI | szinte mint ez füzetett az ő atyjának. Tanácsom ezokáért 104 VI | ekképpen elejit veheted az ő gonoszságinak, hogy bosszúságot 105 VI | mint amaz cselekedett az ő atyjával.~És mindjárást 106 VI | mindjárást parancsolá az ő szolgáinak, hogy kivinnék 107 VI | szolgáinak, hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~Mikoron 108 VI | császár? Ám felakasztatja az ő fiát. Maga annál több sincsen. 109 VI | fejet-térdet hajta Catónak, az ő mesterének, intvén néki, 110 VI | némává, mert Isten dolga ez. Ő adja az nyelvet az embereknek. 111 VI | tefelséged meg akarja az ő fiát öletni feleségednek 112 VI | egy gazdag polgárnak az ő felesége miatt és egy szarka 113 VI | gonoszságot jelent vala néki az ő felesége felől.~Mondá az 114 VI | császár, hogy visszahoznák az ő fiát, és az fogházba rekesztenék. 115 VII | elméne valahová, ottan az ő szeretőjeért külde, és avval 116 VII | mindjárt elkülde az felesége az ő szeretőjeért, hogy hozzája 117 VII | feleséged is behozta vala az ő szeretőjét éjjel. És megmondám 118 VII | polgár megölte volna az ő drága madarát, fel kezde 119 VII | az polgár megbúsulván az ő szép parázna menyecskéjének 120 VII | mindéltig eszébe juta az ő szerelmes szarkája.~~Ennekutána 121 VII | példabeszédet és annak az ő értelmét?~Felelé az császár:~- 122 VII | hogy meghallják vala az ő szavát az egész várba. És 123 VII | császár meghallotta volna az ő sírását, beméne hozzája, 124 VIII | nem cselekeszik vala az ő tanácsok nélkül. Mikoron 125 VIII | az császár mindenekben az ő tanácsokat követné, arra 126 VIII | arra vivék az császárt az ő bűvelésekkel, hogy mikoron 127 VIII | hogy mikoron az császár az ő palotájában vala, igen jól 128 VIII | művelék, hogy az birodalom ő kezekben forogna és ők gazdagulhatnának 129 VIII | és urak feljegyzenék az ő álmokat, és azokat vasárnapon 130 VIII | megmagyaráznák mindennek az ő álmát. És evvel ez móddal 131 VIII | császár az asztalnál ülne az ő feleségével, hirtelen igen 132 VIII | könnyen végére mehetni. Ha ő dolgok: tehát méltók arra, 133 VIII | mert bizonyságot vöttünk az ő bölcsességéről.~És mondá 134 VIII | Parancsolá ezokáért az császár az ő szolgáinak, hogy mindjárást 135 VIII | veszedelemtől.~És megparancsolá az ő szolgáinak, hogy mindjárást 136 VIII | hogy mindjárást kivinnék az ő fiát, és felakasztanák azt.~ 137 VIII | és panaszolkodnak vala az ő ártatlansága felől. És mikoron 138 VIII | felséged igen gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig felséged 139 VIII | ezokáért felséged megöleti az ő fiát, az ő feleségének vádlósa 140 VIII | felséged megöleti az ő fiát, az ő feleségének vádlósa miatt, 141 VIII | nemes vitéznek lőn dolga az ő felesége miatt, mely mindenkoron 142 VIII | mindenkoron azt kéváná az ő férjétől, az nemes vitéztől, 143 VIII | nemes vitéztől, hogy az ő akaratját művelnéje, és 144 VIII | ha kegyelmed megöleti az ő fiát az asszonyok vádlására, 145 VIII | ha visszahozatja addig az ő fiát.~És meghagyja az császár, 146 IX | lőn. Végre hozzájövének az ő baráti és tanácsot adának 147 IX | megházasulna. És engede az ő tanácsoknak. Elmenének ezokáért 148 IX | tanácsoknak. Elmenének ezokáért az ő baráti Rómába, és egy igen 149 IX | egyházba; és előltalálá őtet az ő édesanyja. És az mondá néki:~- 150 IX | felüle és kiméne nyúlászai az ő szokása szerint. És az asszony 151 IX | Könyöregj az Istennek, hogy ő megbocsássa bolondságidat. 152 IX | őtet. Mert kemény harag az ő haragjok. No, ha meg akarsz 153 IX | hogy titkon elmenne az ő atyjához. Látván ezt pedig 154 IX | eltemeté őtet, és megtölté az ő száját arannyal.~Felelé 155 X | római polgárok, hogy az ő tudományával megjelentené 156 X | Virgilius megművelé az ő kívánságokat. És csinála 157 X | homlokán, gondolkodni kezde ő magában: hogy-hogy volna 158 X | az tefelséged fia és az ő mesteri; és azért példáznak 159 X | császár fia látta volna az ő mesterét, térdet-fejet hajta 160 X | előszer visszahozatja az ő fiát, és az fogházba téteti.~ 161 XI | megértötte volna, eltitkolá az ő mesterséges tudományát tőle, 162 XI | volna. Mikoron Galenus az ő barátjának, Hypocratesnek 163 XI | azt hozzáhivatá, hogy az ő fiát meggyógyítanája. Hypocrates 164 XI | levélben az királynak, hogy ő ezúttal nem jöhetne, de 165 XI | miért hogy tudja vala az ő barátjának, Galenusnak jeles 166 XI | rajta, miért nem jött volna ő maga, Hypocrates. Galenus 167 XI | hogy őtet küldötte volna ő helyében. És az király megálla 168 XI | kezdé Galenust, és mondá ő magába: „Ha ezt el nem vesztem 169 XI | hogy Hypocrates elméne az ő kertébe, és elhíná véle 170 XI | használa semmit véle. Az ő tanítványi is mindenfelől 171 XI | látná Hypocrates, mondá az ő tanítványinak:~- Hozzatok 172 XI | rajtam, és hogy az Isten ő maga áll bosszút rajtam. 173 XI | És hová menjen annak az ő értelme?~Mondá az császár:~- 174 XI | ha felséged megöleti az ő fiát az ő felesége beszédére, 175 XI | felséged megöleti az ő fiát az ő felesége beszédére, nyilván 176 XI | minekutána megölte vala, ő magának meg kelle halni 177 XI | egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~Mondá az 178 XI | császár:~- Hogy? Hogy járt ő volt avval; öremest meghallanám.~ 179 XII | egy várasban. És mondá az ő hopmesterének:~- Azmint 180 XII | meghallotta volna, gondolá ő magában: „Eb a vére, szép 181 XII | elcsudálkozik vala az király az ő bölcsességén; és aznap megállatá 182 XII | szabadná meg az bölcs mester az ő csúfondáros cselekedetével 183 XII | cselekedett az hopmester az ő királyával? Maga mindeneket 184 XII | az király cselekedék az ő hopmesterével. Ha felséged 185 XII | tefelségedet megcsalni és az ő álnokságokkal megölni. Ezt 186 XII | Jó reggel parancsolá az ő szolgáinak, hogy kivinnék 187 XII | szolgáinak, hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~Mikoron 188 XII | felséged visszahozatja az ő fiát az fogházba, tehát 189 XIII | És ottan meggerjede az ő szűve, és felméne az házba 190 XIII | érti vala az másiknak az ő dolgát.~Minekutána az álnokságos 191 XIII | három vitézzel, elméne az ő urához, az nemes vén vitézhez, 192 XIII | hogy mindenik elhozza az ő száz forintját. Ezokáért 193 XIII | mindenik vitéz hozzám jön az ő pénzével az hagyott órára. 194 XIII | tudja.~És az ura engede az ő tanácsának.~Mikoron kilencet 195 XIII | megfenyegeté az menyecskét az ő gonoszságáért. Az menyecske 196 XIII | ha felséged megöleti az ő fiát a tefelséged feleségének 197 XIII | egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~Mondá az 198 XIV | királynéasszony, és meggerjede az ő szűve szeretettel az vitézhöz; 199 XIV | felette igen csudálkozék az ő szépségén, és az ő szűve 200 XIV | csudálkozék az ő szépségén, és az ő szűve gerjedni kezde szeretettel 201 XIV | akar jőni vadászni. Bizony, ő dolga volna, hogy ugyan 202 XIV | toronynak az egyik fala az ő házának az egyik hosszú 203 XIV | ajándékba, hogy az lönne az ő szeretetinek az jele. És 204 XIV | esmét kibúvék a toronyból az ő házába. És a királynéasszony 205 XIV | gyűrőt, hogy az volna, melyet ő az királynéasszonynak adott 206 XIV | volna, mondá az hopmester az ő szolgáinak:~- Ha az király 207 XIV | az királynéasszonyt, hogy ő is ott lönne az vendégekkel, 208 XIV | jöttenek a hopmesterhöz az ő hazájából, azokkal vigadik 209 XIV | és elcsudálkozik vala az ő szépségén, és gondolá, bizony 210 XIV | hopmesternél voltam ebéden, ez az ő szeretőjét is hozta vala 211 XIV | királynéasszony kéncsét, mind az ő maga gyűjtött kéncsét a 212 XIV | toronyba, hogy ott mulatna az ő szép királynéasszonyával. 213 XIV | császár, hogy kivigyék az ő fiát felakasztani. És mikoron 214 XIV | élhet. És csudálkozol az ő bölcs beszédin. És akkoron 215 XIV | vitéznek dolga lőn, mikoron az ő feleségének vérét látta 216 XIV | felséged visszahozatná az ő fiát az fogházba.~És az 217 XV | nem megyek.~Mondának az ő rokoni:~- Mit vesződöl? 218 XV | véremet?~Mikoron ezt az ő nemzetsége meghallotta volna, 219 XV | én jámbor vitézem is az ő énhozzám való nagy szeretete 220 XV | állhatatlanok legyenek az ő ígéretekben, végezésekben 221 XV | előtt meghallja felséged az ő szavát.~ ~ 222 XVI | jóba.~Hallván az császár az ő édes fia szavát, elájula. 223 XVI | örömbe lőn az császár minden ő egész udvarával.~És Dioclecián 224 XVI | ide az császárnét minden ő leányival. És midőn jelen 225 XVI | minémű leányai legyenek az ő udvarában.~Felelé az császár:~- 226 XVI | legyen nyilvábban minden ő vétke. Annakutána úgy kell 227 XVI | mind hazugság! Érötte volt ő ugyan mindenképpen, hogy 228 XVII | egykor hazakévánák őtet az ő atyja és anyja. Küldének 229 XVII | Az fia mindenbe akar az ő atyjának engedni; hazament 230 XVII | azmint néki meg vala az ő atyjától parancsolva. Kinek 231 XVII | parancsolva. Kinek hazajövésén az ő szülei felette igen örülnek 232 XVII | pedig mondja vala, hogy ő mindent ért. De félne azon, 233 XVII | meg fiam az éneklésnek az ő értelmét, és annakutána 234 XVII | anyád hallja meg.~Akkoron az ő fiok elkezdvén, mondá:~- 235 XVII | megmagyarázása!~De holott az ő fiok úszásba felette igen 236 XVII | főemberek, hercegek és az ő birodalmába való szín-nép 237 XVII | birodalmába való szín-nép az ő gyűlésébe és tanácsába jelen 238 XVII | az király így kezdé az ő beszédét:~- Én szerelmes 239 XVII | repesnek, elannyira, hogy az ő rettenetes kákogásokat irtózással 240 XVII | reám ne térnének, és az ő iszonyú kákogásukat ne hallanám: 241 XVII | senki nem vala, azki az ő kévánságára megfelelhetne 242 XVII | mit akarnának az hollók az ő iszonyú kákogásukkal. Az 243 XVII | kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, az herceget megszólítá, 244 XVII | fogadásának állana, én az ő kérdésére és kévánságára 245 XVII | életemnél, kibe fogadom, hogy az ő kérdésére megfelelek.~Az 246 XVII | nőstíny, költették volna ki az ő fiokat. Akkor pedig, az 247 XVII | az holló látott volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe 248 XVII | feltartá, elannyira, hogy mint ő maga, immár repülhet vala. 249 XVII | felháborodván, mondja vala: hogy ő költette volna és szülte 250 XVII | igazabb dolog volna, hogy ő az anyjával élne inkább, 251 XVII | idején elhagyta volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak 252 XVII | alkolmatosnak tetszik, hogy ő az ő fiával való társolkodástól 253 XVII | alkolmatosnak tetszik, hogy ő az ő fiával való társolkodástól 254 XVII | akkor, mikor látta, hogy az ő mezítelen fia az fészekbe 255 XVII | azonképpen temészthet és ő hollófikat nemzett, továbbá 256 XVII | üdején megemlékezett, az ő fiát feltartotta: mondom, 257 XVII | feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával éljen, 258 XVII | feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával éljen, 259 XVII | kinek Cyrus vala neve, ki az ő szép és tisztes termetivel 260 XVII | Ezeket megértvén Alexander az ő fogadott atyjához bemenvén, 261 XVII | szolgálni, csak ezért, hogy az ő bölcsességét megtanuljam.~ 262 XVII | ennyibe külemböz vala, hogy ő erős és vastag testtel és 263 XVII | vékonyb erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba és állapotjokba 264 XVII | császárnak asztalára az ő tisztességére, mert ez földi 265 XVII | hogy az drága étket is ő vinné be az császár leányának; 266 XVII | Megmondá Ludovicus, hogy ő az izraeliták királyának 267 XVII | királyának fia volna és hogy az ő atyjának szolgája most volna. 268 XVII | ezt eszébe vötte volna, az ő társának tisztét viseli 269 XVII | micsoda részébe volna az ő tárgyainak az fájdalom?~ 270 XVII | nagy örömmel megyen vala az ő barátjához, Ludovicushoz 271 XVII | hozzája megyen vala és véle az ő kévánsága szerint mulat 272 XVII | az szeretet őközettek az ő kévánságuk szerint megerősedett 273 XVII | Alexander megértötte volna, ő is fegyveres kézzel őnékik 274 XVII | őnékik ellenek áll vala az ő társaival, és az ő társáért 275 XVII | vala az ő társaival, és az ő társáért kész volt mindenha 276 XVII | Alexander mindenkor kész volt az ő társáért megvínnya.~Ez dologba 277 XVII | levelet írnának volna az ő atyjának udvarából, hogy 278 XVII | udvarából, hogy Aegyptusba az ő atyja megholt volna, és 279 XVII | atyja megholt volna, és hogy ő mennél hamarabb hazasietne, 280 XVII | elmenetelin, mert hogyha ő nem lött volna, te énvelem 281 XVII | nem közesültél volna. Mert ő te híred nélkül háromszor 282 XVII | én menetelemet megtudja, ő legottan az császárhoz jő, 283 XVII | alázatoson ajánlja vala az ő szolgálatját és könyereg 284 XVII | Ennek helyére állatlak.~És ő igen megköszené ezt a császárnak. 285 XVII | hogy sok üdőtől fogva az ő leányával volt közesülésed. 286 XVII | ütkezetnek napját, kire ő is megérkezhetnék. Az császár 287 XVII | megjelenté, mint történt volna az ő dolga Geydonnal.~- Te tudod, 288 XVII | király leányával viszik vala. Ő pedig éles szablyáját kivonván, 289 XVII | szót sem szól vala, miért ő azt mívelné; mind azonképpen 290 XVII | hun hagyád Ludovicust?~Ő pedig megbeszélé minden 291 XVII | és megköszenvén. És az ő kamorájába Ludovicus helyett 292 XVII | vitéz módra megvíván, az ő veszedelmével megbizonyítom.~ 293 XVII | fejet kezébe ragadván, az ő atyjának, az császárnak 294 XVII | Isten, ki mennyekbe lakik, ő az, ki megtartja az őbenne 295 XVII | Alexander onnat elindulván, az ő házanépéhez siet vala. Minekutána 296 XVII | vala, és Florentinához, az ő szerelmes szeretőjihez.~ 297 XVII | Alexander pedig bemenvén az ő királyi palotájába, éjjel 298 XVII | gondolja vala szűvébe, hogy az ő barátja, Ludovicus hív volt 299 XVII | királynéasszony hallott volna, ő magába így gondolkodik vala: „ 300 XVII | gondja, és minden birodalom ő hatalmába volna; minden, 301 XVII | Alexander mikor megértett volna, ő magában így gondolkodék, 302 XVII | hogy engemet hagyjon az ő poharából innya.~Mondá néki 303 XVII | és néki adnák, azmelyből ő maga az császár iszik vala. 304 XVII | vala az pohárba ereszté az ő egymáshoz való szereteteknek 305 XVII | mindjárást megesmeré, és ő magába mondá: „Avagy Alexander 306 XVII | Istennek könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét és egészségét 307 XVII | Azonképpen az császár is az ő ágyába az Istennek buzgósággal 308 XVII | szült Florentina. Hogyha ő az önnen kezével őket megölné, 309 XVII | Ezeket az Alexander hallván, ő magában gondolkodván és 310 XVII | vötte volna, felette igen az ő hozzá való hűségeért kéri 311 XVII | öt fiaidat megölvén, az ő vérekbe engemet megmosván, 312 XVII | Mindjárást azokáért az császár az ő feleségét eszébe vévé, és 313 XVII | szempillantás, melybe az ő véreket az te egészségedért 314 XVII | vala Florentina, hogy az ő szerelmes gyermekeit megölték 315 XVII | az mi poharunkból ivék?~Ő pedig felele és mondá:~- 316 XVII | császár visszatére haza az ő országába.~Továbbá Alexander 317 XVII | tanácsból elkezdvén minden ő ellenségét meggyőzi vala. 318 XVII | eszébe az Florentina és az ő atyjának, anyjának emlékezete, 319 XVII | Külde azokáért követeket az ő atyjának, hogy egy király 320 XVII | hogy egy napra az király az ő seregével nálatok ebédellik.~ 321 XVII | tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~Az anyja is annakfelette 322 XVII | igen nagy örömmel várnák az ő eljövetelét. Az király azért 323 XVII | Mikor ezt az király látná, ő magába mosolyog vala titkon, 324 XVII | megjövendölte volna, hogy az ő atyja vizet tartana néki, 325 XVII | szolgáját, parancsolá, hogy az ő atyja kezéből az mosdóvizet 326 XVII | indulván, parancsolá, hogy az ő atyja és anyja utána bemennének, 327 XVII | beteljesedtek volna, azmely felől ő tinéktek jövendölt volt? 328 XVIII | volna. Mint az a fiú, ki az ő atyjának minden tisztességgel 329 XVIII | országot bírnya kezdé, és az ő hét bölcs mesteri mindenkor 330 XVIII | volna, megéteték őtet, és ő is meghala.~ ~ 331 Konyvn| hátra dől.~Sem Istennel, sem ő tisztességgel~Nem gondol, 332 Konyvn| tisztességgel~Nem gondol, játszik az ő végével.~ És noha forog 333 Konyvn| undokságban,~Azért igen jámbor ő, azt mondja:~Nagy sírással