Novella

 1 VI  |  tefelségedtől.~Mondá az császár:~- Azmint szolgáltok, úgy füzetnek
 2 VIII|          jovára lészen felségednek. Azmint értem, hét mesteri vagynak
 3 VIII|         másképpen megbizonyítanája, azmint felségednek elejbe adta.
 4 XII |         mondá az ő hopmesterének:~- Azmint látom, szép asszonyemberek
 5 XII |            Tisztelendő mester uram! Azmint értjük, megesküdt a király
 6 XVII|             engedni; hazament vala, azmint néki meg vala az ő atyjától
 7 XVII| megesmérhette és megtudhatta volna, azmint te. Tudjad azért szerelmes
 8 XVII|          Alexander, minden dolgomba azmint lehet okoson megoltalmazom
 9 XVII|           erre az napra megérkezel; azmint pedig az én szűvem adja
10 XVII|       végezte, hogy minálunk egyék, azmint te mondád.~Az követ visszatérvén
11 XVII|        jobbkéz felől ülteté. És ők, azmint őtőlek lehet vala, tréfával