| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] csalja 1 csalni 1 csapásokat 1 császár 333 császár-udvarbeli 1 császárban 1 császárfi 1 | Frequency [« »] 408 volna 394 vala 379 nem 333 császár 333 o 257 én 250 egy | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances császár |
Novella
1 Kegyes| hogynem mint ez Poncius császár históriájából. De miért 2 Kegyes| ez az munka, az Poncius császár históriájának kinyomtatása, 3 Kegyes| fejedelmeknek lönni.~Annakutána az császár fiába, Diocleciánusba látjuk, 4 Kegyes| szüléknek.~Harmadszor, az császár feleségében látjuk, mely 5 Kegyes| álnokságot, mint ebbe, az császár feleségébe? Mint horcolja 6 I | I Ò MINT AJÁNLOTTA AZ CSÁSZÁR~AZ Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~ 7 I | Vala régenten egy római császár, kinek Ponciánus vala neve, 8 I | halálnak lészen fia.~Felelé az császár:~- Bizonyos légy erről, 9 I | kimulék ez világból. És az császár nagy bánatba esék miatta, 10 I | megvirradott volna, és az császár felkölt volna, elhivatá 11 I | meghallotta volna ezt a császár, mindjárást követeket bocsáta 12 I | eljövének az császárhoz. És az császár nagy tisztességgel fogadá 13 I | münket tefelséged.~Mondá az császár:~- Ím, megmondom. Egyetlen 14 I | az császárnak:~- Felséges császár! Nékem ajánlja felséged 15 I | nevű, és mondá:~- Felséges császár! Sok üdeig szolgáltam felségedet, 16 I | neve, és mondá:~- Felséges császár! Tudja felséged, hogy gyakorta 17 I | az császárnak:~- Felséges császár! Nyilván vagyon mindeneknél, 18 I | beszédeket, felele nékik Poncius császár és mondá:~- Igen jó néven 19 I | annakutána hozzájok vevék az császár fiát, és elvivék Rómába.~ 20 I | az én tanácsomat. Ha az császár gyermekét bevisszük Rómába, 21 I | háznak közepire helyhezték az császár fiának az ágyat, hogy arról 22 I | csodálkoznék?~Felelé az császár fia:~- Nem ok nélkül művelem; 23 I | mondának néki:~- Felséges császár! Csak egy fiad vagyon. És 24 I | meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá nékik:~- Ha tünéktek 25 I | Mikoron meglátta volna azt az császár, igen kedvelé, annyira, 26 I | üdővel ennekutána, mikoron az császár együtt hálna az az császárnéval, 27 I | az császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- Szerelmes 28 I | könyörgésemet.~Mondá az császár:~- Jelentsd meg énnekem, 29 I | magzatokkal.~Felele néki az császár:~- Majd vagyon immár hét 30 I | mesterhöz, megolvassák az császár levelét, és megérték belőle 31 I | ha jó volna-é az üdőre az császár fiát hazavinni az atyjának, 32 I | az üdőre az atyjának: az császár bosszút állana rajtok, és 33 I | hogy meg kellene halni az császár fiának. Én tanácsom ezokáért 34 I | kell meghalnod!~Mondá az császár fia:~- No, én is megnézem 35 I | ezokáért megnézte volna az császár fia, Diocleciánus az csillagoknak 36 I | megegyezettenek volna, felöltezék az császár fiát szép öltözetekbe, és 37 I | pedig meghallotta volna az császár az ő fiának eljövetelét, 38 I | megértötték volna, hogy az császár eleikbe jött volna, mondának 39 I | mondának az iffiúnak, a császár fiának:~- Mü elhagyjuk immár 40 I | az haláltól.~És mondá az császár fia őnékiek:~- Szerelmes 41 I | tőle.~Midőn ezokáért az császár eljött volna az ő fiához, 42 I | de egyet sem szóla.~Az császár pedig igen csodálkozik vala 43 I | leszállának az lovakról, és az császár kezén fogá az ő fiát, és 44 I | ültette. És reátekinte az császár, és mondá neki:~- Édes fiam, 45 I | de semmit nem felele. Az császár igen csodálkozik vala ezen, 46 I | császárné, hogy megjött volna az császár fia, és hogy egyet sem akarna 47 I | beméne az palotába. És az császár meghagyá neki, hogy az fia 48 I | hogy felnevelnék?~Felelé az császár:~- Ez az. De egyet sem akar 49 I | szólóvá teszem.~Felelé az császár:~- Bátor. Vaj mely igen 50 I | beszédekre egyet sem felele az császár fia. És az császárné esmét 51 I | meghallotta volna Ponciánus császár az feleségének kiáltását, 52 I | rajtam.~Mikoron ezeket az császár mind meglátta és hallotta 53 I | emberek felőled:~„Ám Ponciánus császár megölette az ő édes fiát 54 I | ezeket meghallotta volna az császár, parancsolá az ő szolgáinak, 55 I | császárné, hogy az iffiút, az császár fiát nem vitték volna halálra, 56 I | sírni. És estve bemenvén az császár az kamorába, találá az feleségét 57 I | sírásban és jajgatásban. És az császár néki szólván, mondá:~- Szerelmes 58 I | mostan is él.~Felelé neki az császár:~- Légy veszteg csak. Holnap 59 I | gyenge fiatallal.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerelmes galambom, 60 II | tefelségedet.~Felele néki az császár:~- Jó tanácsot adtál énnekem, 61 II | megvirradott volna, leüle az császár, és ő maga tőn törvényt 62 II | mint megparancsolta vala az császár. Mikoron pedig az városon 63 II | mestere, Bancillás. Mikoron az császár fia meglátta volna azt, 64 II | Bancillás megszólítá az császár szolgáit, kik viszik vala 65 II | és siete az palotába az császár elejbe. Mikoron a palotába 66 II | palotába bement volna, az császár elejbe esék, és köszöne 67 II | és köszöne néki. Mondá az császár néki:~- Isten elveszesse 68 II | Felelé Bancillás:~- Felséges császár! Nem ezt érdemlettem volna 69 II | szolgálatommal.~Mondá az császár:~- Hazudsz, nem jámborul 70 II | vala az haláltól.~Mondá az császár Bancillásnak:~- Beszéld 71 II | Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák az ő 72 II | ezokáért visszahozták volna az császár fiát az fogházba, elkezdé 73 III | melyet mondottam?~Felelé az császár:~- Jól megértöttem.~Mondá 74 III | az ő hív ebét.~Felelé az császár:~- Szép és igen jó példát 75 III | hogy meg nem ölték volna az császár fiát, igen keservesen kezde 76 III | azt meghallotta volna az császár, beméne hozzá az kamarába, 77 III | egy vadkannal.~Mondá az császár az ő feleségének:~- Kérlek 78 IV | eszedbe az példát?~Felelé az császár:~- Eszembe vöttem.~Mondá 79 IV | császári birodalmot.~Felele az császár és mondá:~- Bizonnyal tudjad, 80 IV | Parancsolá ezokáért esmét az császár, hogy az ő fiát kivinnék 81 IV | Lentulus. Mikoron látná azt a császár fia, fejet hajta néki, és 82 IV | vágni az lovát, és siete az császár udvarába. És mindjárt felméne 83 IV | felméne az palotába, és az császár elejbe esvén, köszene néki. 84 IV | köszene néki. Felelé az császár:~- Isten elveszesse dolgaidat.~ 85 IV | mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~- Kába beszédet szólasz. 86 IV | az császárnak:~- Felséges császár! Ha felséged fia néma leend, 87 IV | szidalommal.~Ezt hallván, mondá az császár:~- Beszéld meg énnékem, 88 IV | akarsz.~És parancsolá az császár, hogy visszahoznák az ő 89 V | én beszédemet?~Felelé az császár:~- Jól megértettem.~És mondá 90 V | nemesembernek.~Felelé az császár:~- Bizony, átkozott gonosz 91 V | akasztották volna fel az császár fiát, beméne az kamorába, 92 V | ezt megértötte volna az császár, beméne hozzája az kamorába, 93 V | nagy gonoszság?~Felelé az császár:~- Kártól megoltalmazzon 94 V | fejét az fiáért.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerető galambom, 95 VI | pedig az üdőben egy gazdag császár Rómában, ki az piacon egy 96 VI | Bizony jó lészen, mert a császár anélkül is elég gazdag. 97 VI | volna az kár.~Felelé az császár:~- Mit beszéled ezeket énnékem? 98 VI | ezt az császárnak. És az császár elcsudálkozék rajta. Parancsolá 99 VI | belőle az földre. Midőn az császár szolgái meghallották volna 100 VI | sírnak oly igen.~Látván az császár szolgái az sebet és az sok 101 VI | hová megyen?~Felelé az császár:~- Jól vettem eszembe.~És 102 VI | tehet rajtad.~Felelé néki az császár:~- Bizony, szép és jeles 103 VI | felakasztanák.~Mikoron az császár szolgái kivinnék az császár 104 VI | császár szolgái kivinnék az császár fiát, hogy felakasztanák 105 VI | vala: „Mit cseleköszik az császár? Ám felakasztatja az ő fiát. 106 VI | mikoron meglátta volna az császár fiát, szóla az császár szolgáinak, 107 VI | az császár fiát, szóla az császár szolgáinak, és mondá:~- 108 VI | megszabadíthatod szegény ártatlant.~Az császár fia is fejet-térdet hajta 109 VI | az lovát, és bésiete az császár udvarába. És mikoron szömbe 110 VI | köszöne néki. És mondá az császár:~- Isten elveszesse dolgaidat.~ 111 VI | tefelségedtől.~Mondá az császár:~- Azmint szolgáltok, úgy 112 VI | Mit érdemlettem?~Mondá az császár:~- Szidalmas halált érdemlettél. 113 VI | az császárnak:~- Felséges császár! Azt mondod, hogy néma az 114 VI | felesége felől.~Mondá az császár:~- Kérlek tégedet, beszéld 115 VI | Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák az ő 116 VII | az ő értelmét?~Felelé az császár:~- Jól vöttem eszembe. Bezzeg 117 VII | esmét megmeneködett volna az császár fia az haláltól, esmét igen 118 VII | egész várba. És mikoron a császár meghallotta volna az ő sírását, 119 VII | bánkódnám rajta.~Felelé néki az császár:~- Örömest megművelném kévánságodat, 120 VII | mesteriddel, mint egyszer egy császár Rómába járt volt.~Mondá 121 VII | Rómába járt volt.~Mondá az császár:~- Mint járt volt?~Felelé 122 VII | minden beszédem.~Mondá az császár:~- Maga ezen meg ne háborodjál, 123 VIII | ügyeköznek cseleködni. És az császár semmit nem cselekeszik vala 124 VIII | volna az mesterek, hogy az császár mindenekben az ő tanácsokat 125 VIII | bűvelésekkel, hogy mikoron az császár az ő palotájában vala, igen 126 VIII | gazdagulhatnának belőle. Az császár pedig csak olyan volna mellettek, 127 VIII | lehete. Marada ezokáért az császár vakon az palotán kívül.~ 128 VIII | az palotában egyszer az császár az asztalnál ülne az ő feleségével, 129 VIII | sírsz oly igen?~Felelé az császár:~- Szerelmes feleségem, 130 VIII | megmeneködel.~Felelé az császár:~- Dicsérem és követem tanácsodat.~ 131 VIII | eljöttenek volna, mondá az császár:~- Szerelmes barátim, ezért 132 VIII | tefelségednek.~Mondá az császár:~- Bátor.~Elmenének ezokáért 133 VIII | császárhoz. És midőn az császár elejbe jöttenek volna, mondának 134 VIII | meggyógyítja felségedet.~Felelé az császár:~- Akartok-é felelni felőle?~ 135 VIII | bölcsességéről.~És mondá az császár az gyermeknek:~- Mondd meg 136 VIII | gyermek:~- Meglehet.~Mondá az császár néki:~- Mint akarsz velem 137 VIII | ezokáért az gyermek:~- Felséges császár! Addig, még ez hét forrás 138 VIII | és vakságodból.~Látván az császár az ágy alatt az hét forrást, 139 VIII | módját kell keresni.~Mondá az császár:~- Mondd meg énnékem, miképpen 140 VIII | Parancsolá ezokáért az császár az ő szolgáinak, hogy mindjárást 141 VIII | tehát nem vak immár az császár, hanem mindeneket jól látja. 142 VIII | látja. És nagy örembe lőn az császár, és drága ajándékokkal megajándékozá 143 VIII | jelent ez e példa?~Felelé az császár:~- Megértöttem. Jó példát 144 VIII | mester, Waldah nevű.~És az császár fia látván azt, fejet-térdet 145 VIII | alázatosan köszöne néki. És az császár mondá néki:~- Vaj átkozott 146 VIII | urának elméjéből.~Felelé az császár, és mondá az bölcs mesternek:~- 147 VIII | példabeszéddel.~Felelé az császár:~- Micsoda példa az? Örömest 148 VIII | ő fiát.~És meghagyja az császár, hogy visszahoznák az fiát 149 IX | példabeszédemet?~Felelé az császár:~- Jól megértöttem. Bizony 150 IX | én tanácsom ez, felséges császár, hogy felséged megőrizze 151 IX | ártatlan és bűntelen.~Felelé az császár:~- Bizonyos légy ebben, 152 IX | hogy nem ölték volna meg az császár fiát, veszteg hallgata, 153 IX | felségedtől.~Mikoron ezt az császár megértötte volna, nagy sietséggel 154 IX | Atyámhoz megyek.~Mondá az császár:~- Azt tudtam én, hogy senkit 155 IX | száját arannyal.~Felelé az császár:~- Kérlek tégedet, beszéld 156 IX | maradhatok immár.~Mondá az császár:~- Távol legyen az. Mert 157 IX | tefelségednek beszédit.~Felelé az császár:~- Ez az császárnak tiszti, 158 X | Az Octavianus igen gazdag császár vala, de mondhatlan nagy 159 X | bemenvén, találá őket elő az császár, és köszenvén nékik, mondá:~- 160 X | szolgáljuk felségedet.~Mondá az császár nékik:~- Megpróbálok előszer 161 X | felét kévánjuk.~Mondá az császár:~- Képes dolgot kévántok. 162 X | tefelségednek.~Felelé az császár:~- Bátor, menjetek el Isten 163 X | És ásassuk meg.~Mondá az császár:~- Elmegyek veletek. Megválik, 164 X | veremből. És látván azt a császár, igen örüle néki, és megosztá 165 X | ez éjjel álmot.~Mondá az császár:~- Isten adja, hogy te is 166 X | jöttenek volna, mondá az császár:~- Jó álmot láttál-é?~Felelé 167 X | tonna vagyon elásva.~És az császár hamarsággal kiméne vélek. 168 X | is álmot látok.~Mondá az császár:~Áldott legyen az óra, melyben 169 X | mondá az vitéz:~- Felséges császár! Bezzeg jó álmot láttam: 170 X | két tonna aranyat. És az császár igen örüle nékik, és az 171 X | együtt látunk álmot.~Mondá az császár:~- Isten adja, hogy igen 172 X | mondának néki:~- Felséges császár, jó hírt mondhatnánk felségednek. 173 X | úgy mondjuk meg.~Mondá az császár:~- Siessetek véle, és mondjátok 174 X | hogy elvitessed.~Mondá az császár:~- Nem vehetjük azt ki onnét, 175 X | reánk ne tóduljon.~Mondá az császár:~- Bátor, menjetek el, ássátok 176 X | ezt e nagy kárt?~Felelé az császár:~- Három hamis férfiu jöve 177 X | mit művelsz.~És mondá az császár:~- Jeles példát beszélettél 178 X | Megparancsolá ezokáért az császár, hogy kivinnék az fiát és 179 X | esmét kezdenék kivinni az császár fiát, hogy felakasztanák, 180 X | Josephus nevű. Mikoron az császár fia látta volna az ő mesterét, 181 X | siessetek oly igen véle, mert az császár elejbe sietek és Istennek 182 X | felméne az palotába az császár elejbe és köszene az császárnak.~ 183 X | az császárnak.~Mondá az császár:~- Isten elveszesse dolgaidat! 184 X | mint befogadsz.~Mondá az császár:~- Tehát jutalmat. Jutalmat! 185 X | alkolmas üdőben.~Mondá az császár:~- Bizony öremest hallanám 186 X | fogházba téteti.~Mondá az császár:~- Ám hozzák vissza.~És 187 XI | annak az ő értelme?~Mondá az császár:~- Jól vettem eszembe.~Mondá 188 XI | lelkiesmérettel.~Mondá az császár:~- Bizony, ez mai napon 189 XI | megmenekedett volna ezúttal is az császár fia, és hogy azt meg nem 190 XI | atyámnak házába.~Mikoron a császár meghallotta volna az császárnénak 191 XI | ígérte vala énnékem.~Mondá az császár:~- Bizony nem tudok mit 192 XI | hopmesterével.~Mondá az császár:~- Hogy? Hogy járt ő volt 193 XII | az ura, a hopmester:~- Az császár azt kévánja, hogy egy szép 194 XII | ezer forintnál.~Mondá az császár:~- Jól vagyon.~És mikoron 195 XII | elmehessen tőled.~Felelé az császár:~- Eredj el csak. Még dolgom 196 XII | hopmester az császárhoz, de az császár akkoron is elküldé őtet. 197 XII | elmenjen tőled.~Felelé az császár:~- Eredj el, szegezd be 198 XII | mert én feleségem.~Mondá az császár:~- Nem hiszem azt! Nyisd 199 XII | megnyitá az ablakot; és az császár nézni kezdé az asszonyt - 200 XII | példabeszédemet?~Felelé az császár:~- Megértöttem.~- Vötte-é 201 XII | mindennel bírhassanak.~Felelé az császár:~- Bizony mondom tenéked, 202 XII | felakasztanák.~Mikoron ezokáért az császár szolgái kivinnék őtet felakasztani, 203 XII | birodalomnak örökese. Az császár fia is térdet-főt hajta 204 XII | ezokáért az Cleophas mester az császár udvarába, és leszállván 205 XII | az lóról, mindjárást az császár elejbe esék, és köszöne 206 XII | köszöne néki.~Felelé az császár:~- Isten elveszesse dolgaidat.~ 207 XII | érdemlettem volna.~Mondá az császár:~- Ebet érdemlettél. Mert 208 XII | akasztófára felkötték.~Mondá az császár:~- Kévánnám hallani azt 209 XII | tehát megbeszélem.~És az császár parancsolá, hogy mindjárást 210 XII | megbeszélé az példabeszédet az császár előtt.~ ~ 211 XIII | története~Vala egy üdőben egy császár. Annak valának három jeles 212 XIII | az emberek, bemondák az császár udvarába. És az császár 213 XIII | császár udvarába. És az császár mindjárt elkülde és megfogatá 214 XIII | megölte volna őket.~És a császár törvényt tétete reájok. 215 XIII | példabeszédet?~Felelé az császár:~- Jól.~Mondá az mester:~- 216 XIII | nemes vitéznek!~Felelé az császár:~- No, bizonyos légy ebben, 217 XIII | esmét megmeneködett volna az császár fia az haláltól, esmét az 218 XIII | nyavalyásért, állani.~Mondá az császár:~- Isten megoltalmazzon 219 XIII | hopmesterével.~Mondá az császár:~- Mint járt volt véle? 220 XIV | szégyenbe ejtsenek.~Felelé az császár:~- Légy békességes: holnap 221 XIV | kelve esmét parancsolá az császár, hogy kivigyék az ő fiát 222 XIV | vén vala. Látván azt az császár fia, térdet-főt hajta néki. 223 XIV | Joachim mester siete az császár elejbe, és leesvén előtte, 224 XIV | köszene néki. Felelé az császár:~- Isten elveszesse dolgaidat.~ 225 XIV | valaha felségednek?~Felelé az császár:~- Nem vétettél? Néked ajánlottam 226 XIV | ez vesződésnek.~Felelé az császár:~- Ha ez így lönne, megelégedném 227 XIV | vérét látta volna.~Mondá az császár:~- Mint lőn annak dolga? 228 XIV | fiát az fogházba.~És az császár elkülde, és visszahozatá 229 XV | példabeszédet?~Felelé az császár:~- Jól. Bezzeg lator asszonyállat 230 XVI | bevivék az hét mesterek az császár fiát az császár udvarában. 231 XVI | mesterek az császár fiát az császár udvarában. És mikoron bement 232 XVI | palotába az mesterek előtt, az császár elejbe méne és kezét nyujtván, 233 XVI | minden jóba.~Hallván az császár az ő édes fia szavát, elájula. 234 XVI | atyjának, nagy örömbe lőn az császár minden ő egész udvarával.~ 235 XVI | megmondom az én mondómat.~És az császár megparancsolá, hogy az császárné 236 XVI | hogy renddel állanának az császár előtt és az egész udvar 237 XVI | És rendbe állának. És az császár fia szólani kezde, és mondá:~- 238 XVI | bársonyban vagyon?~Felelé az császár:~- Jól látom. Feleségem 239 XVI | ajánlotta azt énnékem.~Mondá az császár fia:~- Felséges uram, tefelséged 240 XVI | az ő udvarában.~Felelé az császár:~- Édes fiam, nagy szemérem 241 XVI | Parancsolá ezokáért az császár, hogy levonnák minden ruháit 242 XVI | meglátták volna mind az császár, mind az udvarbeliek, elcsudálkozának 243 XVI | felségeddel.~És mondá az császár:~- Vaj gonosz álnok latorné! 244 XVI | leányt megégetnék.~De az császár fia mondá az atyjának:~- 245 XVI | megbüntötni.~És mondá az császár:~- Ám előtted vagyon. Cselekedjél 246 XVI | ítéleted szerint.~És szólván az császár fia, mondá az atyjának:~- 247 XVI | tefelséged látta.~Hallván ezt a császár, igen megharagvék. És mondá 248 XVI | kegyelmet kezde kérni. Mondá az császár:~- Oh, minden rendbéli asszonyállatok 249 XVI | érdemlettél!~És szóla az császár fia, és mondá:~- Nyilván 250 XVI | megszabadított.~Mondá az császár:~- Oh, szerelmes fiam, áldott 251 XVI | szerint elég legyen.~Az császár legottan az udvari szolgáival 252 XVI | parancsot ada. És annakutána az császár fia nagy szép hasonlatosságot 253 XVII | Ugyanakkor, az üdőbe vala egy császár, kinek Cyrus vala neve, 254 XVII | köszene az császárnak. Az császár székiből felkelvén, és őtet 255 XVII | szolgálatom, szolgálnék.~Erre az császár felelé:~- Mindörökké jól 256 XVII | magát, elannyira, hogy az császár felette igen szereti vala 257 XVII | mikor megkérdett volna az császár, mondá:~- Vagyok az izraeliták 258 XVII | énnékem nevem Ludovicus.~Az császár mondá:~- Alexander énnékem 259 XVII | szállani kell vala. Ezt az császár felette igen szereti vala, 260 XVII | drága étket is ő vinné be az császár leányának; melyre mikor 261 XVII | nyavalya rajtad! Mert ma az császár asztalátul való távollétembe 262 XVII | asztalátul való távollétembe az császár leányának az drága étket 263 XVII | Ludovicusnak neve alatt az császár leányának, Florentinának 264 XVII | Florentinának vivé. Melyet mikor az császár leánya meglátott volna, 265 XVII | azért felséged.~Mondá az császár leánya:~- Alexander! Ily 266 XVII | Ludovicus neve alatt az császár leányának bemutatá. Ki mikoron 267 XVII | teéretted meghaljon.~Mondá az császár leánya:~- Eredj előlem, 268 XVII | annakelőtte. És mikoron az császár leánya meglátta volna, és 269 XVII | jószűvel, ne bánkódjál, mert az császár leányát arra bírtam, hogy 270 XVII | vala, hogy Ludovicus az császár leányát, Florentinát megszeplősítette 271 XVII | volt Ludovicusnak. De az császár leányának, Florentinának 272 XVII | levelet Ludovicusszal, az császár leányának megmutaták az 273 XVII | Felséges, hatalmas uram császár! Hoztak atyám házától levelet, 274 XVII | gazdagságomat elveszteni.~Az császár erre felele és mondá:~- 275 XVII | keserűséggel egymástól.~Az császár leánya pedig mondá Ludovicusnak:~- 276 XVII | kéván megnyerni. Attul az császár leányát alattomba és titkon 277 XVII | udvarába szolgálatját. Az császár mondá:~- Szinte alkolmatos 278 XVII | császárnak. Lőn egyszer, hogy az császár Alexandert igen dícsírné. 279 XVII | Felelé Geydon:~- Hatalmas császár! Ez felségednek nagy gyalázatjára 280 XVII | nagy gyalázatjára volt.~Az császár megkérdé, miért mondaná 281 XVII | véle hált.~Kit mikor az császár meghallott volna, eliszonyodék 282 XVII | Ludovicus, kit mikor az császár látott volna, parancsolá, 283 XVII | és undokul hazudtál.~Az császár napot hagya az viadalra.~ 284 XVII | Ezek meglévén, Ludovicus az császár leányához menvén, mondá:~- 285 XVII | testtel bírok.~Mondá az császár leánya:~- Ha egyéb az dologba 286 XVII | ő is megérkezhetnék. Az császár erre kegyelmesen felelvén, 287 XVII | senki egyéb nem tudná az császár leányánál, Florentinánál. 288 XVII | ágyába hagytam, hatalmas uram császár. De hogy az én hitemet meg 289 XVII | akarok megvíni.~Mondá az császár:~- Jól és hívséggel cselekedtél.~ 290 XVII | e dolgot Florentina, az császár leánya tudja vala.~Az bajvívásnak 291 XVII | beszédeket szóla:~- Hatalmas uram császár! Geydon hogy énreám és a 292 XVII | szablyájával elütvén, az császár leányának vivé; ki nagy 293 XVII | előtted.~Továbbá, mikor az császár megtudta volna, hogy Alexander 294 XVII | felelé Alexander - (mert az császár nem esmerheté meg) - és 295 XVII | lehet, visszatérek.~Mondá a császár:~- Énnekem is felette igen 296 XVII | üdő múlván, mikor mind az császár, s mind az izraelitáknak 297 XVII | Ludovicushoz siet vala. Mikoron az császár várához ért, ott sok bélpoklosok, 298 XVII | történet szerént Ludovicus császár megyen vala ott elő az ebédlőhelyre. 299 XVII | ott az földen ülvén, az császár előtt ehessek.~Mondá az 300 XVII | Mert szinte most kezdett az császár az ételhöz. Mindazáltal, 301 XVII | felséged előtt egyék.~Az császár az Alexander nevének emlékezetét 302 XVII | abból iandasz, soha többé az császár abból az pohárból nem iszik.~ 303 XVII | megjelenté. Hallván pedig az császár Alexander nevét, parancsolá 304 XVII | adnák, azmelyből ő maga az császár iszik vala. Az szolga jeles 305 XVII | szolga jeles jó borral az császár poharát megtölté, és Alexandernek 306 XVII | császárnak.~Melyet mikor az császár meglátott volna, mindjárást 307 XVII | esmered-é az gyűrőt?~Felelé az császár:~- Jól esmerem, mert régen 308 XVII | Alexander.~Kit mikor az császár hallott volna, az földre 309 XVII | estem miatta.~Ezeket az császár hallván, az földről felkelté, 310 XVII | őhozzá; kiknek jövésekön az császár igen örül vala. Ilyen módon 311 XVII | gyógyulhatna. Melyet mikor az császár hallott volna, felette igen 312 XVII | Alexandernek. Azonképpen az császár is az ő ágyába az Istennek 313 XVII | hallok, hogy meglegyen.~Az császár pedig éjjel-nappal az Istennek 314 XVII | meg.~És mikoron egykor az császár az ágyban fekennék, nyilvánvaló 315 XVII | Mely szózatot hallván az császár, beméne Alexanderhez, azhol 316 XVII | azt meglenni.~Mikor ezt az császár eszébe vötte volna, felette 317 XVII | egészségemért megölessék.~Ludovicus császár mondá:~- Nem jól vélekedel 318 XVII | Mindjárást azokáért az császár az ő feleségét eszébe vévé, 319 XVII | meg kezde gyógyulni. Az császár is mindjárt megesmeré, hogy 320 XVII | volna, Alexandert közbül az császár mellé és az császárné mellé 321 XVII | ád vala. Melyet mikor az császár látna, őtet megszólítván, 322 XVII | olyan rútot nem láttam.~Az császár pedig ismét megkérdé, hogy 323 XVII | vélem lévén.~Melyet mikor az császár hallván, ezt mondja vala:~- 324 XVII | adnak vala.~Annakutána az császár nagy sereggel, Alexanderrel 325 XVII | Aegyptusba méne; Ludovicus császár pedig az Alexander feleségét, 326 XVII | csendességgel nyerték volna meg, az császár visszatére haza az ő országába.~ 327 XVIII | Annakutána Diocleciánus, az császár fia mondá az császárnak:~- 328 XVIII | eszedbe, mit mondék?~Mondá az császár:~- Jól vöttem eszembe.~Az 329 XVIII | tengerbe vetette volt.~Mondá az császár:~- Oh, én szerelmes fiam, 330 XVIII | anyámra, az te feleségedre.~Az császár mindjárt parancsolá az bíróknak, 331 XVIII | felelének:~- Hatalmas uram, császár! Mi szükség nékünk szentenciát 332 XVIII | Annakutána nem sok üdővel az császár meghala. És atyja halála 333 Konyvn| Úgy jár az, mint Poncius császár járt~Kitől megójjon az kegyes