| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emléközzék 1 emléközzél 1 említeni 1 én 257 énekeket 1 énekes 1 éneket 1 | Frequency [« »] 379 nem 333 császár 333 o 257 én 250 egy 243 igen 216 a | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances én |
Novella
1 Kegyes| az császári birodalom az én fiaimra.~Maga meddő és egy 2 I | tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat annak keze és 3 I | megmenekedik tefelséged, és az én fiamnak igen hasznos lészen, 4 I | után az lönne örökes az én császári birodalmomban. 5 I | oly bölccsé tészem, mint én magamot, és szinte ennyit 6 I | szinte önmagam, avagy mint az én hat társaim.~Szóla annakutána 7 I | híven szolgáltunk, mind én, mind az én eleim tefelségednek, 8 I | szolgáltunk, mind én, mind az én eleim tefelségednek, és 9 I | önmagam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla annakutána 10 I | vettem nagy jutalmát az én szolgálatomnak, sem kévánok 11 I | önnenmagam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla azután az 12 I | magam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla azután az 13 I | vagyon mindeneknél, hogy én híven szolgáltam tefelségedet, 14 I | mint önmagam, avagy ezek az én társaim.~Mikoron az hét 15 I | jó akarattal vagytok az én fiamhoz, és hogy oly igen 16 I | mesterek, vegyétek eszetekbe az én tanácsomat. Ha az császár 17 I | is megölhetem: tehát az én magzatimra száll annakutána 18 I | ím megjelentem tenéked az én szüvemnek titkait. Mert 19 I | hét bölcs mestereknél, azt én is ugyan fiamnak akarom 20 I | halni az császár fiának. Én tanácsom ezokáért ez, hogy 21 I | Mondá az császár fia:~- No, én is megnézem az csillagoknak 22 I | őtet. Ha valamikor szólt: én szólóvá teszem.~Felelé az 23 I | szólván néki, és mondá:~- Én szűvem és lelkem! Sokszor 24 I | Diocleciáne: úgy értsed, hogy én bírtam az atyádat reá, hogy 25 I | ezért műveltem, hogy az én tehozzád való kévánságomat 26 I | kezde néki, és mondá:~- Én édes szeretőm, szerelmes 27 I | Kérlek, szólj énnékem: lám én kész vagyok minden akaratodat 28 I | magamat csak tenéked az én tehozzád való nagy szeretetemből.~ 29 I | Szűvem, ne utáld meg az én szép fejér testemet, néked 30 I | fiam, miért nem engedsz az én kévánságomnak? Miért nem 31 I | vagyon-é valami kedved az én szerelmemhöz. Avagy kell-é 32 I | megoltalmazzon engemet attól, hogy az én felséges uramnak és édesatyámnak 33 I | hogy ezért vittem ide be az én ágyasházamba, hogy beszédet 34 II | éljen. Ennekokáért ez az én tanácsom, hogy felséged 35 II | követnem. Nyilván holnap az én fiamnak szidalmas halállal 36 II | ezt érdemlettem volna az én hív szolgálatommal.~Mondá 37 II | társaidnak ajánlottam vala az én fiamat, hogy bölcsességre 38 III | immár? Megfoszttattam az én édes fiamtól.~Mikoron ekképpen 39 III | cselekedtem. Megöltem az én hív szatinomat az feleségemnek 40 III | kégyót, és megmentötte az én édes fiamat az haláltól. 41 III | Mondá Bancillás:~- Bizony én is megmondom tefelségednek, 42 III | nem hal ez mai napon az én fiam.~Felele néki Bancillás:~- 43 III | eszesül cselekedik ebben. Én is igen köszenöm tefelségednek. 44 IV | dolgaidat.~Mondá Lentulus:~- Én ajándékot várnék felségedtől 45 V | mert halálra megbetegült. Én pedig nem akarám kegyelmedet 46 V | hogy ne gyaláztassunk, mind én s mind tekegyelmed.~Felelé 47 V | hozzám: de Isten tudja az én ártatlan voltomat, hogy 48 V | hagyom az bosszúállást. Én nemzetemnek gyalázatjára 49 V | kereskedel? Nem elégszel-é az én szép fejér testemmel, hogy 50 V | bűnekkel, ha nem vagyok vétkes? Én azért zárám be az ajtót, 51 V | Megbizonyította ezúttal az én ártatlanságomat, hogy nem 52 V | énreám akarod kenni, hogy én cselekedtem volna. Ott künn 53 V | és pönitenciát tartson. Én is megtérek, és pönitenciát 54 V | uraim, kicsoda leánya vagyok én és mely jeles nemzet: de 55 V | Megértötte-é felséged az én beszédemet?~Felelé az császár:~- 56 V | képest meg nem öletem az én fiamat ma.~És mondá az mester 57 V | műveli, igen jó lészen. Én is igen köszönöm tefelségednek.~ 58 V | mely igen nagy szeretettel én szeretem tefelségedet, és 59 VI | Szerelmes fiam, megértsed: én igen elszegényedtem, annyira, 60 VI | mint őrüzted lészen az én kéncsemet.~Elméne az vitéz, 61 VI | az fia! De eleit veszem én az én fiamnak, hogy énvelem 62 VI | fia! De eleit veszem én az én fiamnak, hogy énvelem ne 63 VI | halált érdemlettél. Mert az én fiamat ajánlottam vala tenéked 64 VII | felele az polgárnak:~- Az én beszédem semmi nálad. Inkább 65 VII | csácsogását, hogynem mint az én beszédemet. Addig, még az 66 VII | Ezokáért inkább hiszek én őnéki, hogynem tenéked.~ 67 VII | hallak! Hamisan cseleködél az én urammal. Bizonyába mihelt 68 VII | akarnám tenéked azt jelenteni. Én pedig poklabban nem jártam, 69 VII | voltam-é tenéked? Nemde én adtam ennen kezemmel mindennap 70 VII | nagy bolondság! Hogy az én drága madaromat, az én szerelmes 71 VII | az én drága madaromat, az én szerelmes szarkámat megöltem 72 VII | szerelmes szarkámat megöltem az én parázna feleségemért! Vaj 73 VII | igazmondásért meg kellett halnia. Én is bizonyába ezt ígérem 74 VII | mai napon nem hal meg az én fiam.~Felelé Cato az császárnak:~- 75 VII | császárnak:~- Nagy dolog ez. Én vagyok tefelségednek felesége 76 VII | mesternek példabeszédeért, én bizony azt mondom tefelségednek, 77 VIII | tudjátok mindnyájan az én nyavalyámat, hogy méglen 78 VIII | magyarázzátok meg énnékem az én látott álmaimat.~Midőn ekképpen 79 VIII | meg énnékem álmaidat, és én megmagyarázom tenéked.~Mondá 80 VIII | tetszik vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe fakada 81 VIII | tenéked.~Felelé az gyermek:~- Én meggyógyíthatom.~Mondának 82 VIII | És ha megmondhatod-e az én vakságomnak az okát?~Felelé 83 VIII | társaidnak ajánlottam vala az én jó szóló fiamat, és íme 84 VIII | mindeneket lát s tud. De én mondom felségednek, hogy 85 VIII | cselekeszik tefelséged, melyet én felségednek elejbe adok 86 VIII | Mondá az bölcs mester:~- Én is örömest megbeszélem felségednek, 87 IX | Arra az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal ennyi 88 IX | vagyon énnékem dolgom az én koros urammal. Mondám én, 89 IX | én koros urammal. Mondám én, hogy nem kuszpitálhat, 90 IX | Eluntam az vén vigyort, bizony én nem várhatok tovább utána.~ 91 IX | az asszony:~- Úgy vagyon. Én vágtam le, mert látom vala, 92 IX | felejtötte. Ezokáért az én tanácsom ez, hogy még egyszer 93 IX | megkésértsed.~Felelé az leánya:~- Én nem győzem várni. Igen mondod 94 IX | várni. Igen mondod te! De én igen kévánnám az nyakas 95 IX | békességes, kérlek. Fogadjad az én tanácsomat, megkésértsed 96 IX | ölted meg szömem láttára az én szerelmes szatinkámat?~Felelé 97 IX | anyja:~- Mondom tenéked, én édes leányom, hogy ne csúfolkodjál 98 IX | édesanyád vagyok, fogadjad az én tanácsomat: egyebet ne művelj 99 IX | asszony:~- Soha nem vágattam én eret.~Mondá az ura:~- Úgy 100 IX | rajtam? Előszer levágtad az én jeles és szerelmes almafámat. 101 IX | Annakutána megölted az én szerelmes szatinomat. Harmadszor 102 IX | bizony megelégedném az én jámbor vén vitézemmel.~~ 103 IX | Megértötte-é felséged az én példabeszédemet?~Felelé 104 IX | példabeszéd.~Mondá az mester:~- Az én tanácsom ez, felséges császár, 105 IX | nem hal ez mai napon az én fiam.~Az bölcs mester igen 106 IX | házába, és mondá néki:~- Én szerető galambom; hová akarnál 107 IX | az császár:~- Azt tudtam én, hogy senkit ne szeressél 108 IX | ember énrám vetne, hogy én volnék oka az te elmenésednek.~ 109 IX | kelljen ez ügyben művelnem az én fiammal.~Elkezdé ezokáért 110 X | ütne, hogy esmét üttötnék? Én mást hiszek: hogyha én téged 111 X | Én mást hiszek: hogyha én téged ütlek, és onnét ledőtlek, 112 X | Énrajtam immár az szer, én látok ez éjjel álmot.~Mondá 113 X | császárnak:~- Felséges uram, én is álmot látok.~Mondá az 114 X | el, ássátok meg; reggel én is hozzátok megyek.~Elmenének 115 X | Eszébe vötte-é felséged az én példabeszédemet? Az képes 116 X | Nemde jó szóló vala az én fiam? És tenéked és a te 117 X | művelni feleségeden: ezt én semmiképpen nem hihetem, 118 X | bolondság után nem járt soha. De én mondom tefelségednek, hogy 119 X | históriát.~Mondá az mester:~- Én is öremest megbeszélem, 120 XI | Tisztességért és füzetésért jöttem én ide, nem hogy fejemet vegyék. 121 XI | szándékba vagyon felséged, tehát én visszamegyek, azhonnét jöttem; 122 XI | Galenus:~- Ne féljen felséged, én meggyógyítom az gyermeket.~ 123 XI | fiaim, csak élne mostan az én barátom, Galenus, kit én 124 XI | én barátom, Galenus, kit én megöltem! Szánja az Isten, 125 XI | vette-é felséged eszébe az én példabeszédemet? És hová 126 XI | napon is megmenekedik az én fiam, és nem hal meg.~Felelé 127 XI | dícsírendő dolgot cselekeszik. Én is igen köszenöm tefelségednek. 128 XI | kiáltani, mondván:~- Jaj, jaj én szegény, nyomorult asszonyállat! 129 XI | örömben lakhattam volna az én atyámnak házába.~Mikoron 130 XI | veszteg hallgatni, holott én nagy királynak leánya vagyok? 131 XII | az kevés aranyért mind az én tisztességemet, lelkemet 132 XII | bocsássa el az asszonyt, mert én feleségem.~Mondá az császár:~- 133 XII | egy napig megoltalmazom én az várast és az szent testeket.~ 134 XII | az második mester:~- No, én is egy napig megoltalmazom.~ 135 XII | uram, megérté-e felséged az én példabeszédemet?~Felelé 136 XII | holnapon meg kell halni az én fiamnak.~Jó reggel parancsolá 137 XII | vala és az te társaidnak az én fiamat, ki jól szólhat vala, 138 XII | Hogy néma volna, azt én nem hiszem, mert jeles beszédű, 139 XII | művelni feleségeden, ezen én igen csudálkozom, hogy oly 140 XIII | legények és nyakasok, és én nem győzném őket farral.~ 141 XIII | hagyott órára. Te pedig az én házamba légy az hegyes tőreddel 142 XIII | álnok menyecske:~- Ne félj, én módját találom, hogy eltemessük 143 XIII | kereskednék kebelemben, és én véle tusakodnám, eljöve 144 XIII | Mondá ez:~- Ördeg vigyen el! Én elfáradtam tégedet annyiszor 145 XIV | megyen senki velünk. Az én vitézem is nincsen itt.~ 146 XIV | veszteg akarnál hallgatni. Én pedig nagy ajándékot adnék 147 XIV | néked adtam vala, hogy az én tehozzád való jóakaratomnak 148 XIV | Mondá az király:~- No, én is odamegyek, és vigadok 149 XIV | asszony, szinte olyan, mint az én feleségem.~- Kicsoda ez 150 XIV | hopmester:~- Felséges uram: én szeretőm és galambom.~És 151 XIV | Felséged adjon levelet, hogy az én szeretőmet, kit felséged 152 XIV | hogy meg kell halni az én fiamnak.~Reggelre kelve 153 XIV | Néked ajánlottam vala az én fiamat, és az te társaidnak, 154 XIV | mester:~- Felséged higgye az én beszédemet. De ha el nem 155 XV | kell halnom, hogy láttam az én szerelmes feleségemnek vérét.~ 156 XV | az urát, mondván:~- Jaj én szerelmes és tekéletes uram! 157 XV | Meggyek? Soha nem házasulok én immár. Olyan lészek, mint 158 XV | szeretetből megholtál, látván az én véremet! Én is meghalok 159 XV | megholtál, látván az én véremet! Én is meghalok érötted, és 160 XV | Hogy-hogy mehetnék el az én szűvemnek koporsójától, 161 XV | szeretetiből megholt, látván az én véremet?~Mikoron ezt az 162 XV | zörget?~Felelé az hispán:~- Én vagyok. Kérlek az istenért, 163 XV | Nem bocsáthatlak be, mert én immár apáca-módra lakom 164 XV | asszonyom, nyisd meg, mert én vagyok az nemes ember, az 165 XV | asszony:~- Hispán uram! Ha én ezt tudtam volna, hogy így 166 XV | meghalni, amint megholt az én jámbor vitézem is az ő énhozzám 167 XV | tanács: jere, megnyissuk az én eltemetett vitézemnek koporsóját; 168 XV | Felelé az hispán:~- Bizony én meg nem esköszem veled. 169 XV | az nemes vitéz uradat, az én jámbor szomszédomat, de 170 XV | mester, nem járok immár az én feleségemnek szava után. 171 XV | Csak hogy hallhatnám az én fiamnak szavát egyszer, 172 XVI | annakutána megmondom az én mondómat.~És az császár 173 XVI | esztekéléséből: megnézők az én mesterimmel az csillagokat, 174 XVI | megvádolt felséged előtt, hogy én erőszakot akartam volna 175 XVI | mondá:~- Nyilván vagyon én édes szerelmes uram-atyám 176 XVI | vittenek. Mindazáltal az én mesterimnek okosságok és 177 XVI | uram, hogy mindenek, még én szómnak véget vetek, csendességbe 178 XVI | felvetett törvénynek mind én magam, mind felséged felől, 179 XVII | egyetlen egy fia vala, mint én tünéktek. Kit ők igen szeretnek 180 XVII | Az filemile jelenti, hogy én gazdag, nemes és hatalmas 181 XVII | azmíg élsz, nem éred, hogy én és az te anyád szolgáljunk 182 XVII | így kezdé az ő beszédét:~- Én szerelmes hüveim! Hogy gyűlésemnek 183 XVII | király fogadásának állana, én az ő kérdésére és kévánságára 184 XVII | menvén, mondá:~- Esmerek én, felséges uram király, egy 185 XVII | Felelé az király:~- Az én országomnak drága koronájára 186 XVII | iffiú, megfelelhetsz-é az én kérdésemre?~Felelé az iffiú:~- 187 XVII | kérdésemre?~Felelé az iffiú:~- Én, felséges uram-király, felségednek 188 XVII | mondok ezeknek, azmennyire én ez dolgot érthetem. Az én 189 XVII | én ez dolgot érthetem. Az én fejemnek koronájára mondom, 190 XVII | Mondá az király:~- Oh, én szerelmes fiam, ennekutána 191 XVII | hogyha történendik, hogy az én leányomat feleségül veszed 192 XVII | ha alkalmatos, előszer az én leányomat, fiam Alexander, 193 XVII | lakóházad?~Felelé Alexander:~- Én az Aegyptus királynak fia 194 XVII | hozzáméne és mondá:~- Oh, én szerelmes társom Ludovice, 195 XVII | Mondá Alexander:~- Tudom én, honnét esett ez e nyavalya 196 XVII | Mondá erre Ludovicus:~- Oh, én szerelmes társom és barátom 197 XVII | ilyen igazán és nyilván az én szertelen való nagy nyavalyámat 198 XVII | adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe és hírem-nevembe 199 XVII | akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva találja.~ 200 XVII | házától levelet, melybe az én szerelmes atyámnak halálát 201 XVII | legyen szabad énnékem az én atyám házához mennem. Mindazáltal 202 XVII | hatalmasságodnak nehézségére lenne az én elmenetelem, akarom inkább 203 XVII | országot kezemhöz kell vennem. Én tüteket az Istennek ajánlom. 204 XVII | neve Geydon. Mihelyt az az én menetelemet megtudja, ő 205 XVII | egy gyűrő, kit énnékem az én anyám adott. Ezt néked ajándékon 206 XVII | kinek mondá:~- Mit hallok én felőled? Ha igaz: meghalsz 207 XVII | Ludovicus:~- Kész vagyok én is véled megvíni ez te hamis 208 XVII | mondá:~- Jaj énnékem, az én életemnek, meg kell halnom, 209 XVII | császárnak beadott, hogy én teveled háltam, mely dolog 210 XVII | itt az udvarba nincsen. Én pedig igen erőtlen és vékony 211 XVII | az dologba nem lehet, az én tanácsomnak engedvén, siess 212 XVII | megérkezel; azmint pedig az én szűvem adja mondanom: ezt 213 XVII | őtet kérjed felette igen az én hozzám való szerelméért, 214 XVII | pedig ezt mondja vala:~- Oh, én szerelmes barátom! Mostan 215 XVII | Mostan teljességgel az én életem az te kezedbe vagyon.~ 216 XVII | egészséggel jobb, erősb voltál, én pedig nyavalyás és erőtlen. 217 XVII | segítesz, oda vagyon az én életem.~Alexander megkérdé, 218 XVII | szerelmes barátom, hogy én mostan akarom hazavinni 219 XVII | leányát feleségül, ki után én is az király nevet viselem. 220 XVII | inkább hagyom el. Azért én is azmit reád bízok, légy 221 XVII | hív hozzám abba. Te itt az én képembe légy, és az menyegzőnek 222 XVII | uram császár. De hogy az én hitemet meg ne szegjem, 223 XVII | tennen magadat s mind az én leányomat e mai nap az haláltól 224 XVII | felségedet, hogy engemet az én atyámhoz, kit halálos ágyba 225 XVII | ennekelőtte, szolgálj; mert én felfogadtam, hogy visszamegyek. 226 XVII | helyhezteted-é? Hogy az te tested az én testemet ne illetné. Melyet 227 XVII | néki Alexander, és mondá:~- Én nyavalyaságos ember lévén, 228 XVII | abból iszol, mert tudom én, hogy ha te abból iandasz, 229 XVII | ez a gyűrő enyim volt, és én adtam vala Alexandernek.~ 230 XVII | mostan; és ha nem tudnád: én vagyok az Alexander.~Kit 231 XVII | szerelmes barátom Alexander, én lelkem és életemnek jobb 232 XVII | megcsókolván, és mondá néki:~- Oh, én szerelmes barátom, Alexander, 233 XVII | szenvedjed az fájdalmot. Ím én bölcs és tudós orvosokat 234 XVII | vala:~- Nem méltó az, mit én hallok, hogy meglegyen.~ 235 XVII | császárnak:~- Nem csoda, hogy én azt eltitkoltam; noha meglehetne, 236 XVII | meglegyen. Azért teljességgel az én akaratom ellen vagyon. De 237 XVII | az dolgot rend szerint:~Én az én teremtőmtől értettem, 238 XVII | dolgot rend szerint:~Én az én teremtőmtől értettem, és 239 XVII | vérekbe engemet megmosván, én az elébbeli egészségre 240 XVII | folyása ellen vagyon, és én sem vagyok méltó, hogy csak 241 XVII | méltó, hogy csak egyik is az én egészségemért megölessék.~ 242 XVII | legyen ez az óra, azmelyen az én fiaimat megöltem, és az 243 XVII | egészségedért kiontottam. De kérlek, én szerelmes barátom Alexander, 244 XVII | felékesített hajókkal menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal 245 XVII | hajókkal menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal és szolgálóimmal 246 XVII | megszólítván, mondá:~- Ó én szerelmes Florentinám, teljes 247 XVII | vala:~- Mondd meg kérlek, én szerelmes feleségem, hogyha 248 XVII | nem hozhatnám; de ha az én fiaimat mind megölnék is: 249 XVII | fiaimat mind megölnék is: én még iffiú lévén, több fiakat, 250 XVII | jövendőbe szolgálnánk; és én őnéki mosdóvizet, és az 251 XVII | néki szolgálnánk. Azokáért én szertelen nagy haragra felindulván, 252 XVII | szerelmes szüleim, hogy én vagyok az ti fiatok, kit 253 XVII | nyavalyátok nem lészen. Ma az én országomba titeket helyheztetlek, 254 XVIII | fia mondá:~- Azonképpen én is, holott az Isten nagyobb 255 XVIII | Mondá az császár:~- Oh, én szerelmes fiam, bizonyára 256 XVIII | példabeszédet mondál, kit én sohasem hallottam. Ezután 257 XVIII | mondjunk szentenciát az én mostoha anyámra, az te feleségedre.~