Novella

  1 Kegyes|              tétova hajtogatja, mint egy barmot, hitván, hamis és
  2 Kegyes|            Rút és szidalmas dolog ez egy férfiúnak, kiváltképpen
  3 Kegyes|            én fiaimra.~Maga meddő és egy gyermeke sincs; sem tudja,
  4 Kegyes|            szép hölgyes testét: maga egy tisztességes jámbor asszonyhoz
  5 Kegyes|       viperakégyókkal és skorpiókkal egy házban, hogynem mint egy
  6 Kegyes|             egy házban, hogynem mint egy versenyes asszonyi állattal.
  7 I     |            MESTEREKNEK~Vala régenten egy római császár, kinek Ponciánus
  8 I     |            ez vőn feleséget magának, egy római királynak leányát,
  9 I     |             római királynak leányát, egy igen szép szömélyt, kit
 10 I     |              Ím, megmondom. Egyetlen egy fiam vagyon, kinek az anyja
 11 I     |      ajánljad nékem az te fiadat. Ha egy esztendőig taníthatom, oly
 12 I     |         kívül, Szentmártonnál vagyon egy szép kert, ott épütessünk
 13 I     |            szép kert, ott épütessünk egy boltos házat, hol megtanítsuk
 14 I     |          mindenkor megláthatná, mint egy könyvben, az nemes tudományokat.
 15 I     |         nyoszolyának minden lába alá egy borostyalevelet, és annakutána
 16 I     |               Felséges császár! Csak egy fiad vagyon. És történhetik,
 17 I     |             úgy. Keressetek ezokáért egy szép és jámbor szűzet énnékem,
 18 I     |            szömélyt. Végre találának egy királylányát, igen szépet,
 19 I     |            volna, hogy az császárnak egy fia volna az hét bölcs mestereknél,
 20 I     |             De miérthogy felségednek egy fia vagyon, messze az hét
 21 I     |         nézegetvén az egeket, talála egy kis csillagot, mely azt
 22 I     |              jót velem, hogy egyitek egy napon legyen jelen és vigyázzon
 23 I     |           Mert tudom, hogy mindentek egy napon ezt könnyen megművelheti.
 24 I     |     megigérék neki, hogy egyik-egyik egy nap meg akarná őtet bölcsességével
 25 I     |         Miért nem jelented vagy csak egy beszéddel is énhozzám az
 26 I     |       Diocleciánus az pennát, és íra egy cédulát, mely ekképpen vala
 27 I     |                 Felséges urunk! Csak egy fiad vagyon. Ezokáért nem
 28 I     |           dolga miatta, mint egyszer egy embernek egy agg fával és
 29 I     |            mint egyszer egy embernek egy agg fával és egy gyenge
 30 I     |            embernek egy agg fával és egy gyenge fiatallal.~Mondá
 31 II    |           első története~Vala Rómába egy polgár, kinek igen szép
 32 II    |             szép kerte vala, melyben egy nemes gyümölcsfa vala, mely
 33 II    |             az poklosoktól megválva. Egy napon, mikoron az polgár
 34 II    |               látá az fa alatt, hogy egy igen szép fiatalka nőtt
 35 II    |          kertész:~- Gondját viselem.~Egy némünémikort az polgár esmét
 36 II    | megmezítelenüle az nemes gyümölcsfa.~Egy üdő mulva esmét eljöve az
 37 II    |          hogy az császárnak egyetlen egy fiának ekképpen kell meghalni.”
 38 III   |         mesterek elsõ története~Vala egy nemesember, egy vitézlő
 39 III   |       története~Vala egy nemesember, egy vitézlő férfiú. Ennek vala
 40 III   |           vitézlő férfiú. Ennek vala egy fiacskája, miképpen tefelségednek
 41 III   |       miképpen tefelségednek is csak egy fia vagyon. Azt igen szereti
 42 III   |           igen kedvel vala: egyiket, egy sólymot, másodikat, egy
 43 III   |              egy sólymot, másodikat, egy szatint. Az sólyom jeles,
 44 III   |          csendesség volna az házban: egy nagy kégyó mászkála ki egy
 45 III   |           egy nagy kégyó mászkála ki egy szurdékból, és az bölcső
 46 III   |            te fiaddal, mint régenten egy királynak egy vadkannal.~
 47 III   |          mint régenten egy királynak egy vadkannal.~Mondá az császár
 48 III   |     császárné:~- Tegnap is mondottam egy példát tefelségednek, de
 49 IV    |     császárné második története~Vala egy királynak egy nagy erdeje.
 50 IV    |         története~Vala egy királynak egy nagy erdeje. Abban vala
 51 IV    |              nagy erdeje. Abban vala egy igen nagy vadkan, ki igen
 52 IV    |            megkiáltották volna, vala egy juhász, ez gondolkodni kezde
 53 IV    |           minden nemzetségemmel.” És egy pásztorbotot kezébe vévén,
 54 IV    |      reásiete; és az pásztor felhága egy fára, hogy megoltalmazná
 55 IV    |                Mi dolog ez? Egyetlen egy fia vagyon az császárnak,
 56 IV    |  megajándékoznom, ha nem azért, hogy egy jó és igazán szóló fiamért
 57 IV    |              és igazán szóló fiamért egy némát küldöttetök énnékem
 58 IV    |        gonoszban lészen dolgod, mint egy ízben egy nemesembernek,
 59 IV    |        lészen dolgod, mint egy ízben egy nemesembernek, ki jámbor
 60 V     |              története~Régenten vala egy vén nemes vitézlő férfiú
 61 V     |             vén nemes vitézlő férfiú egy várasban. Annak vala egy
 62 V     |             egy várasban. Annak vala egy iffiú felesége, szinte mint
 63 V     |             mellett fekenném, eljuta egy gyermek, és hértelen elhíva,
 64 V     |     kegyelmed; hogy itt az ajtófélen egy mély kút vagyon, abba esem
 65 V     |          szerint.~És ezeket mondván, egy nagy követ emele fel az
 66 V     |        pénzből kárt vallottam volna, egy csöppnyire sem bánkódnám
 67 V     |          lészen dolgod, mint egyszer egy nemes vitéznek az ő fiával,
 68 VI    |      harmadik története~Vala egyszer egy nemes vitéz, kinek egy fia
 69 VI    |       egyszer egy nemes vitéz, kinek egy fia és két leánya vala.
 70 VI    |   szerszámokra. Vala pedig az üdőben egy gazdag császár Rómában,
 71 VI    |        császár Rómában, ki az piacon egy nagy tornyot megtöltete
 72 VI    |         arannyal. Arra pedig rendele egy nemes vitézt, ki annak gondját
 73 VI    |            az fiának:~- No, találtam egy módot. Ám az piacon vagyon
 74 VI    |          piacon vagyon az császárnak egy tornya, mely rakva arannyal.
 75 VI    |         tornya, mely rakva arannyal. Egy éjjel reámenjünk és ássuk
 76 VI    |         toronyba az lyukon belől ása egy vermet, és egy nagy mély
 77 VI    |             belől ása egy vermet, és egy nagy mély üstet állata abban,
 78 VI    |            az atyjának; és elmenvén, egy verembe hányja az atyja
 79 VI    |            lyukot megnézegetné, láta egy fő nélkül való holttestet
 80 VI    |          Eredj el, kösd a holttestet egy ló farkára, és vontasd az
 81 VI    |             tartóztathatnák magokat, egy szekercét kapa, és egy nagy
 82 VI    |               egy szekercét kapa, és egy nagy sebet vága az lábán,
 83 VI    |             dolgod, mint egyszer lőn egy gazdag polgárnak az ő felesége
 84 VI    |     polgárnak az ő felesége miatt és egy szarka miatt, melyet igen
 85 VII   |              harmadik története~Vala egy gazdag polgár egy várasban.
 86 VII   |     története~Vala egy gazdag polgár egy várasban. Annak vala egy
 87 VII   |             egy várasban. Annak vala egy szarkája, melyet igen szeret
 88 VII   |           általmenne: ahol függ vala egy kalitkában az szarka, mondá
 89 VII   |             az leányt, mondá néki:~- Egy lajtorja kellene, mert az
 90 VII   |             És az szolgálóleány hoza egy lajtorját; és az polgárné
 91 VII   |          felett. És az szolgálóleány egy csöber vizet vőn fel az
 92 VII   |             fel kezde nézni, és láta egy lyukot az héjazatban az
 93 VII   |              felett, és az héjazaton egy lajtorját, melyen az felesége
 94 VII   |             És felhágván, talála ott egy csöber vizet, kövecses fövennyel
 95 VII   |         cseleködni. Tegnap hallottam egy példabeszédet, és azmiatt
 96 VII   |            mesteriddel, mint egyszer egy császár Rómába járt volt.~
 97 VIII  |          olyan volna mellettek, mint egy viasz. Egyszer megkésérték
 98 VIII  |         elejbe hoznák; és ki-ki mind egy gira aranyat letönne előttek,
 99 VIII  |            császárt.~És lőn, mikoron egy várason általmennének, látának
100 VIII  |      általmennének, látának az utcán egy falka gyermeket, kik játszodoznak
101 VIII  |              elmennének, etánok futa egy nemesember egy golyóbis
102 VIII  |           etánok futa egy nemesember egy golyóbis arannyal, és etánok
103 VIII  |              gyümölcskertembe fakada egy szép forrás ki, szinte az
104 VIII  |          gyermek:~- Eredj haza, végy egy kapát, áss egy vermet az
105 VIII  |            haza, végy egy kapát, áss egy vermet az kertnek kezepin,
106 VIII  |                Tefelségednek hoztunk egy gyermeket, kiben nagy bölcsesség
107 VIII  |            nagyobb mestert őnáloknál egy éles pallossal: és vágasd
108 VIII  |           lészen dolga, mint egyszer egy nemes vitéznek lőn dolga
109 VIII  |         bölcs mesterek cselekedtenek egy császárral.~És mondá az
110 VIII  |              felségednek elejbe adok egy igen szép példabeszéddel.~
111 IX    |              története~Vala régenten egy vén nemes vitéz. És igen
112 IX    |      ezokáért az ő baráti Rómába, és egy igen szép leányt találának,
113 IX    |    kuszpitálhat. Haszontalan, mintha egy tőke fekennék mellettem.
114 IX    |         magadat?~Felelé az leánya:~- Egy nyakas piléses pap vagyon
115 IX    |        bemennek a kertbe, ott vagyon egy almafa, melyet igen szeret.
116 IX    |             az egész kertben sincsen egy fa, melyet uram oly igen
117 IX    |         vecsernyekort. És az asszony egy padot tőn az tűz elejbe,
118 IX    |            hogy fűteznék. És mikoron egy ideig fűtezett volna, látá,
119 IX    |          egyszer uradat. Lám, vagyon egy kicsiny szatinkája, melyet
120 IX    |            nem lehet.~És levoná őtet egy székre, és kivoná az egyik
121 X     |           rómaiaknak. Az üdőben vala egy bölcs mester Rómába: Virgilius
122 X     |    köres-környül, és mindenik képnek egy csöngettyű vala kezében.
123 X     |         állatá az egyik képet, kinek egy aranyalmát ada kezébe. Midőn
124 X     |       Csinála ismét Virgilius Rómába egy mindenkor égő tüzet, hogy
125 X     |            csak ottan az tűz mellett egy igen szép forrás-kutat is,
126 X     |             tűz és kút között állata egy képet fel. Annak az homlokára
127 X     |          sokáig álla ott. Végre juta egy papozlár, és megolvasván
128 X     |           onnét ledőtlek, hogy talám egy nagy kéncset találok lábaid
129 X     |           valaki megütne tégedet. És egy doronggal úgy ütte az képet,
130 X     |         városnak kapuja előtt vagyon egy tonna, arannyal rakva, elásva:
131 X     |            csöngettyűs képek állnak, egy igen nagy kéncs vagyon,
132 X     |         várasból. És mikoron immáron egy mérföldig mentenek volna
133 XI    |            mesterek ötödik története~Egy jeles orvosdoktor vala,
134 XI    |             mind az orvosokat. Ennek egy barátja vala, Galenus nevű.
135 XI    |               Hypocrates tőn választ egy levélben az királynak, hogy
136 XI    |           énnékem megbocsásson, mert egy kérdést kell kérdenem tefelségedtől:
137 XI    |       Hypocrates Galenusnak:~- Amott egy szép fű vagyon, igen jóillatú,
138 XI    |         mikoron továbbmentenek volna egy kevéssé, mondá esmét Hypocrates:~-
139 XI    |             Hypocrates:~- Ahol esmét egy igen szép fű, vond ki azt
140 XI    |            tanítványinak:~- Hozzatok egy csupor vizet.~Mutata egynéhány
141 XI    |          megfúrták volna az csuport, egy csöpp víz sem jöve ki belőle.
142 XI    |           jár felséged, mint egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~
143 XII   |       hatodik története~Vala egyszer egy király, igen rút szömély,
144 XII   |           útban volna, maradna éjjel egy várasban. És mondá az ő
145 XII   |            várasban. Szerezz éjjelre egy szépet énnékem, hogy velem
146 XII   |            látják termetedet, bizony egy sem jő véled hálni, hanem
147 XII   |         Mondá az király:~- Hozz csak egy szépet, ha szinte ezer aranyat
148 XII   |            császár azt kévánja, hogy egy szép asszonyembert szerezzek
149 XII   |              Mi nem igen nagy munka, egy éjjel véle hálni.~Felelé
150 XII   |             művelnék olyan nagy bűnt egy summa aranyért? Bolondság
151 XII   |               és megmondá néki, hogy egy igen szép asszonyi állatot
152 XII   |               de kevesbet nem akarna egy éjjelre venni ezer forintnál.~
153 XII   |             megszomorodék és elméne. Egy óra múlva esmét beméne,
154 XII   |       feleségedet el kellett-é adnod egy kevés aranyért? Menj el
155 XII   |         Felelé az első mester:~- No, egy napig megoltalmazom én az
156 XII   |          második mester:~- No, én is egy napig megoltalmazom.~Az
157 XII   |            mit művelhetek.~Virradóra egy csuda öltözetet vőn őmagára,
158 XII   |      felségednek tudni kellene, hogy egy asszonyállat egy óráig száz
159 XII   |       kellene, hogy egy asszonyállat egy óráig száz hazugságokat
160 XII   |          lészen dolgod, mint egyszer egy vén nemes vitéznek, kit
161 XIII  |      mesterek hatodik története~Vala egy üdőben egy császár. Annak
162 XIII  |            története~Vala egy üdőben egy császár. Annak valának három
163 XIII  |          Vala pedig az üdőben Rómába egy nemes vitéz, ki immár koros
164 XIII  |          vala. Ez megházasulván, vőn egy igen iffiú szép leányt feleségül
165 XIII  |             asszony, mit adjak, hogy egy éjjel veled háljak?~Felelé
166 XIII  |             ha szómat fogadod, tehát egy dolgot jelentek tenéked,
167 XIII  |         jelentek tenéked, és ezennel egy jó summa pénzt nyerhetünk.
168 XIII  |            néki:~- Szerelmes bátyám, egy titok dolog vagyon előttem,
169 XIII  |        mindezenáltal megmentlek. Adj egy zsákot énnékem.~És a menyecske
170 XIII  |         énnékem.~És a menyecske hoza egy zsákot néki, és az egyik
171 XIII  |     szomjúhozom.~Mondá az húga:~- Ím egy palack bort hozok.~És mikoron
172 XIII  |        bújtatá, és a Tiberis mellett egy követ köte az nyakára, és
173 XIII  |            hegyoldalba az erdőre, és egy fához kötvén a zsákban a
174 XIII  |               a hasa kezde fájni. És egy nagy fa megé méne, hogy
175 XIII  |         mikoron ott ülne, addig jöve egy katona az úton egy lovon.
176 XIII  |              jöve egy katona az úton egy lovon. És mikoron a nagy
177 XIII  |              És agyonveré az katonát egy szekercével, tudván, hogy
178 XIII  |          fiaddal járni, mint egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~
179 XIV   |        utolsó története~Vala egyszer egy gazdag király, ki igen szép
180 XIV   |             udvarában a kapu mellett egy szép tágas tornyot csináltata,
181 XIV   |             pedig az király udvarába egy széptermetű jeles vitéz,
182 XIV   |           csöcsét megmutatá néki, és egy cédulácskát vete néki az
183 XIV   |           néki:~- Szerelmes barátom. Egy dolgom volna, melyet reád
184 XIV   |          lyukaszd által a falt, hogy egy ember be- és kibúhassék
185 XIV   |     általlyukasztá. Az hopmester ada egy gira aranyat a kőművesnek,
186 XIV   |               az királynéasszony ada egy aranygyűrőt az hopmesternek
187 XIV   |         házába. És a királynéasszony egy nagy szőnyeget függeszte
188 XIV   |               leszállának a lovakról egy erdő mellett. És mikoron
189 XIV   |               Felelé az hopmester:~- Egy húgom adta ajándékba énnékem
190 XIV   |     királynéasszony eltévé az gyűrőt egy ládába.~Mikoron a király
191 XIV   |            És az királynéasszony vén egy kappant az tálból, és tevé
192 XIV   |        Éltembe soha nem láttam, hogy egy asszonyállat oly hasonló
193 XIV   |              Nem nagy csuda ez, mert egy ember a másikhoz hasonló.~
194 XIV   |           eleget adott énnékem. Csak egy dolgot kérek felségedtől.~
195 XIV   |          lészen dolgod, mint egyszer egy vitéznek dolga lőn, mikoron
196 XV    |        utolsó története~Vala egyszer egy vitéz, kinek egy igen szép
197 XV    |             egyszer egy vitéz, kinek egy igen szép felesége vala,
198 XV    |            immár. Olyan lészek, mint egy görlice, mely mikoron a
199 XV    |    felakasztott embert az akasztófán egy hétig őrizni. Ha pedig nem
200 XV    |           eltemették az vitézt, hogy egy orvot is felakasztanának.
201 XV    |             meg nem állhatom. Ám ott egy világot látok, odamegyek
202 XV    |             énnékem senki házossága. Egy férfiú sem hál énvelem soha.
203 XV    |    megpróbálá az hispánt. És mikoron egy jó üdeig megpróbálta volna,
204 XV    |    Megismerik, hogy nem az orv: mert egy újon vágott seb vala az
205 XV    |         Mondá az nemes apáca:~- Vágj egy sebet mindjárt az orcán.~
206 XV    |           nemes vitéznek teste vala.~Egy hét múlva méne az hispán
207 XV    |             És újonnan megpróbálják. Egy jó üdő múlva, mikoron eléggé
208 XVI   |          leánynak az két lába közett egy alkolmas koltója vagyon!~
209 XVI   |            és alábbvaló latorné! Nem egy halált, hanem hármat érdemlettél!~
210 XVII  |      császárfi története~Vala egykor egy fő, választott, nagy renden
211 XVII  |           ember, kinek csak egyetlen egy fia vala, mint én tünéktek.
212 XVII  |             Ezt az atya messzeföldre egy bölcs mesternek ajánlja,
213 XVII  |    szolgálatnak gondját viseli vala. Egy filemile az ablakon bérepüle,
214 XVII  |              tudós vala, az tengerbe egy kőszálra úsza, és ott harmadnapig
215 XVII  |             Harmadnap elmúlva, mikor egy hajóval eveznének ott elő,
216 XVII  |             helyre jutottanak volna, egy városban lakó hercegnek
217 XVII  |            én, felséges uram király, egy bölcs embert, ki minden
218 XVII  |        kérdésedet: Lőn egyszer, hogy egy bokor holló, egyik hím,
219 XVII  |           uram-királyom utánod, mint egy igaz és hatalmas ítílőbiró
220 XVII  |            Ugyanakkor, az üdőbe vala egy császár, kinek Cyrus vala
221 XVII  |         pedig az császárnak egyetlen egy leánya, kinek neve Florentina
222 XVII  |            hallotta volna, úgy, mint egy álomból serkent volna fel,
223 XVII  |         tüteket az Istennek ajánlom. Egy dolog vagyon hátra, azmit
224 XVII  |            megoltalmazom magamat. De egy dologra kérlek téged, hogy
225 XVII  |      Ludovicus mondá:~- Vagyon nálam egy gyűrő, kit énnékem az én
226 XVII  |         Geydon felelé:~- Felségednek egy leánya vagyon, kit Ludovicus
227 XVII  |             úgy legyen, fegyveremmel egy hagyott napon megbizonyítom.~
228 XVII  |         mondá Alexander:~- Hogyha ez egy éjjel nyugszom itthon, semmiképpen
229 XVII  |         főurak, hercegek. És ha csak egy napig késedelmet teszek
230 XVII  |            csudálkozik vala, de csak egy szót sem szól vala, miért
231 XVII  |          múlva az királynak udvarába egy fő vitéz felette igen kezdé
232 XVII  |           volna, ezt mondják vala:~- Egy bélpoklos se bírja az mi
233 XVII  |            azért éjszaka egyedől, és egy pálcát vévén kezébe, Ludovicushoz
234 XVII  |      Alexander is ült vala. És mikor egy kevéssé ott ült volna, történet
235 XVII  |          menvén, mondá:~- Vagyon itt egy szegény ember, ki rakva
236 XVII  |           nehéz szűvel szenvedte. És egy fő vitézt annakutána igen
237 XVII  |              férfiak, vagyon énnékem egy szerelmes barátom, ki teljességgel
238 XVII  |             meghalnom, hogy nem mint egy abba meglegyen. Azért teljességgel
239 XVII  |             megölé, és véreket vévén egy edénybe, Alexanderhez vivé,
240 XVII  |         meglévén, vala az császárnak egy huga, és azt adá Alexandernek
241 XVII  |        követeket az ő atyjának, hogy egy király jőne hozzá vendégségbe,
242 XVII  |              mondá:~- Tudjátok, hogy egy napra az király az ő seregével
243 XVII  |              kendőt. Szólítván azért egy fő szolgáját, parancsolá,
244 XVII  |         ebédtől felkelvén, az király egy titkos házba indulván, parancsolá,
245 XVII  |        vitézem és jó asszonyom: csak egy gyermeketek sincs-é?~Ők
246 XVII  |              Ők felelének, hogy csak egy sem volna. Esmég kérdé:
247 XVII  |        volnának, hogy ha volt-é vagy egy fiuk, vagy nem? Mondá az
248 XVII  |         vitéz:~- Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~Az király
249 XVII  |   egyetlenegy fiunk, ki mikor egykor egy filemilének éneklését magyarázná
250 Konyvn|            és rágja.~Elméje változik egy órában~Százszor; de mindenkor