| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] igaznak 1 igazsággal 1 igazságot 1 igen 243 igenis 1 ígér 1 ígéred 1 | Frequency [« »] 333 o 257 én 250 egy 243 igen 216 a 212 meg 202 mikoron | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances igen |
Novella
1 Kegyes| fejedelmek, és írástudás nélkül igen gyarló dolog az ő birodalmok. 2 Kegyes| sótalan étek, mellyel az ember igen hamar megcsemerledik.~Hitván 3 Kegyes| Ponciánus császárban, hogy oly igen állhatatlan, és az ítéletben 4 Kegyes| állhatatlan, és az ítéletben olyan igen hajlandozó mint az tekenőbeli 5 Kegyes| enged annak; hogy meghal, igen bánkódik rajta, és erősen 6 Kegyes| Diocleciánusba látjuk, mely igen hasznos dolog legyen, mikoron 7 Kegyes| esztekélésének nem enged? Mely igen szép választ tészen néki 8 Kegyes| feleségében látjuk, mely igen veszedelmes dolog legyen, 9 Kegyes| veszedelmes dolog legyen, és mely igen ártalmas az tisztességnek 10 Kegyes| Ezmellett, látod-é, mely igen bolonddá teszi az császárnét 11 I | római királynak leányát, egy igen szép szömélyt, kit igen 12 I | igen szép szömélyt, kit igen szeret vala. Ez terhöbe 13 I | felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen kedvelnek vala az emberek. 14 I | felséged azt megműveli, tehát igen hasznos dolgot cselekeszik, 15 I | tefelséged, és az én fiamnak igen hasznos lészen, és megmented 16 I | Poncius császár és mondá:~- Igen jó néven vészem tütőletek 17 I | néven vészem tütőletek és igen köszönem tünéktek, hogy 18 I | én fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok őt tanítani. 19 I | találának egy királylányát, igen szépet, és azt megkérvén, 20 I | meglátta volna azt az császár, igen kedvelé, annyira, hogy mind 21 I | tefelségedtől, mely dologért igen nagy bánatban vagyok. De 22 I | őket: miért volnának oly igen szomorúk? Felele az egyik 23 I | szóla.~Az császár pedig igen csodálkozik vala rajta, 24 I | semmit nem felele. Az császár igen csodálkozik vala ezen, és 25 I | sem akarna szólani, ezen ő igen örüle, és mondá:~- Elmegyek 26 I | császár:~- Bátor. Vaj mely igen akarnám.~És az fiának szólván, 27 I | meglátta és hallotta volna, igen megharagvék, és mindjárást 28 I | nem vitték volna halálra, igen kezde sírni. És estve bemenvén 29 I | miért sírsz és jajgatsz oly igen? Mi lelt?~Felelé az császárné:~- 30 I | uram, ha sokáig élend, az igen ellenem lészen, és bánatnak 31 II | Rómába egy polgár, kinek igen szép kerte vala, melyben 32 II | látá az fa alatt, hogy egy igen szép fiatalka nőtt volna. 33 II | agg gyümölcsfának az ágai igen szélesen kiterjedtenek, 34 II | csak veszteg áll? Magam igen kévánnám, hogy felöregednék.~ 35 II | betegek azt megértötték volna, igen kezdének rajta bánkódni. 36 III | csak egy fia vagyon. Azt igen szereti vala, annyira, hogy 37 III | két állat vala, melyeket igen kedvel vala: egyiket, egy 38 III | viadalban az nagy kégyó igen mardossa vala az szatint, 39 III | az bölcső mellé feküvén igen véresen, nyalja vala az 40 III | És hogy az eb és az föld igen véres volna. Mondának ezokáért 41 III | nékik:~- Hová siettek oly igen?~Felele néki az egyik:~- 42 III | mert az eb, kit urunk oly igen szeret, megölte az gyermeket, 43 III | Hallván azt a nemesember, igen nagyon kezde bánkódni, és 44 III | az bölcső mellett, mely igen harapdáltatott vala. És 45 III | Felelé az császár:~- Szép és igen jó példát adtál előmbe. 46 III | cselekedik ebben. Én is igen köszenöm tefelségednek. 47 III | ölték volna az császár fiát, igen keservesen kezde sírni és 48 III | énnékem: miért bánkódol oly igen?~Felelé az császárné:~- 49 IV | nagy erdeje. Abban vala egy igen nagy vadkan, ki igen fene 50 IV | egy igen nagy vadkan, ki igen fene vala, mert megöli vala 51 IV | megölhetném az vadkant, bezzeg igen felmagasztaltatnám minden 52 IV | Látván ezt az pásztor, igen lassan leszálla az fáról, 53 IV | felséged azt megműveli: igen eszesen cseleködik.~Parancsolá 54 V | tefelségednek vagyon. Azt pedig igen szereti vala. Félti vala 55 V | találá azt bészegezvén; és igen megijede; de mindazonáltal 56 V | nemesember feleségének szavát, igen nagy örömbe lőn, és mondá:~- 57 V | Ha felséged ezt műveli, igen jó lészen. Én is igen köszönöm 58 V | műveli, igen jó lészen. Én is igen köszönöm tefelségednek.~ 59 V | beméne az kamorába, és igen kezde sírni és jajgatni 60 V | énnékem, miért kesergesz oly igen? Mi okáért jajgatsz oly 61 V | Mi okáért jajgatsz oly igen? Kérlek, hogy ezt ne műveld, 62 V | add magadat a bánatnak oly igen.~Felelé az:~- Felséges uram, 63 V | meg nem mondhatja, mely igen nagy szeretettel én szeretem 64 V | te fiad evvel elmegyen, igen félek, hogy végre így lészen 65 V | vitéznek az ő fiával, kit oly igen szeret vala, hogy nem akará, 66 VI | leánya vala. Ez ez vitéz igen kövély és bőv költségű vala. 67 VI | eltékozlotta volna, oly igen elszegényedék, hogy jószágát 68 VI | Szerelmes fiam, megértsed: én igen elszegényedtem, annyira, 69 VI | tornyot, és megesméré, hogy igen sok aranyat vittenek volna 70 VI | az ő nénjei hallván ezt, igen kezdének sírni és jajgatni.~ 71 VI | kezdének, miért sírnának oly igen?~Felelé az fia:~- Jó uraim: 72 VI | miatta, abban sírnak oly igen.~Látván az császár szolgái 73 VI | És mondá az császárné:~- Igen félek, hogy felségednek 74 VI | vitéznek lött az ő fiával. Igen vagyon felséged érötte, 75 VI | tisztelendő mester, tekegyelmed igen siessen, és legyen szömbe 76 VI | egy szarka miatt, melyet igen szeret vala, miért hogy 77 VII | vala egy szarkája, melyet igen szeret vala. És tanítá azt 78 VII | polgárnak felesége pedig igen szép iffiu menyecske vala; 79 VII | Felelé az szarka:~- Nem igen jól lött dolgom énnékem, 80 VII | hogy nem volt, hanem hogy igen szép tiszta idő volt. Hazamérve 81 VII | mondottál volt énnékem.~És igen megharagvék az szarkára.~ 82 VII | maga nem volt, hanem az éj igen szép tiszta volt. No, többszer 83 VII | Hallván ezt az menyecske, igen örüle néki.~És az urához 84 VII | szegény ártatlan madarom. Mely igen nagy gyönyörüségem volt 85 VII | volt énnékem tebenned! Mely igen igazat mondottál mindenkoron 86 VII | polgárnak felesége! Bizony igen bánom az szegény ártatlan 87 VII | császár fia az haláltól, esmét igen keservesen kezde sírni és 88 VIII | császár az ő palotájában vala, igen jól lát vala mindeneket: 89 VIII | ő feleségével, hirtelen igen kezde sírni.~És mondá az 90 VIII | felséges uram? Miért sírsz oly igen?~Felelé az császár:~- Szerelmes 91 VIII | Szerelmes feleségem, igen nagy nyavalyám vagyon. Mert 92 VIII | bírják minden országidat. Igen félek, hogy azoktól vagyon 93 VIII | ágy alatt az hét forrást, igen csudálkozék rajta, és mondá 94 VIII | És látván ezt az köznép, igen keserülik vala őtet, és 95 VIII | nap után szól, és felséged igen gyönyörkedik az ő beszédében. 96 VIII | az asszonyok vádlására, igen gonosz dolgot cselekeszik 97 VIII | felségednek elejbe adok egy igen szép példabeszéddel.~Felelé 98 IX | egy vén nemes vitéz. És igen sokáig özvegy lőn. Végre 99 IX | ő baráti Rómába, és egy igen szép leányt találának, és 100 IX | ezokáért hazavitte volna azt, igen szerette. És három esztendeig 101 IX | uraddal?~Felelé az leánya:~- Igen gonoszul, mert ha mellettem 102 IX | vagyon ez várasban, azt igen kedvelem, és ahhoz kezdek 103 IX | leányom: az vén emberek igen haragosok. Tűrj uraddal, 104 IX | megmondom, hogy az vén emberek igen haragosok. Ha valamit ért 105 IX | vagyon egy almafa, melyet igen szeret. Mikoron kimegyen 106 IX | az ura:~- Hol késtél oly igen?~Felelé az asszony:~- Uram, 107 IX | Vadászni ment az uram, és igen hideg vagyon. Ha hazajő, 108 IX | hideg vagyon. Ha hazajő, igen kezd fázni. Ezokáért menjünk 109 IX | jöttenek volna, melyet az ura igen szeret vala, mondá az asszony 110 IX | egy fa, melyet uram oly igen kedvelne, mint ezt a fát.~ 111 IX | almafát, melyet tekegyelmed igen szeret vala; ez az.~És mondá 112 IX | le, mert látom vala, hogy igen hideg vagyon, és keserülém 113 IX | mégis levágtad.~Hallván ezt, igen keservesen kezde sírni, 114 IX | volna, hogy tekegyelmed oly igen nehezen venné ezt e kis 115 IX | jutott volna, mondá néki:~- Igen köszenem édesanyám az jótanácsot. 116 IX | Én nem győzem várni. Igen mondod te! De én igen kévánnám 117 IX | várni. Igen mondod te! De én igen kévánnám az nyakas papot, 118 IX | kicsiny szatinkája, melyet igen szeret, és mindenkor az 119 IX | gonoszra magyarázza! - És igen kezde sírni, mondván: - 120 IX | és megölém az szatint. És igen megharagvék reám az uram, 121 IX | művelted volna, és mintha igen bánkódnál rajta.~Felelé 122 IX | úgy tétteti vala, mintha igen bánkódnék rajta. Az ura 123 IX | bánkódnék rajta. Az ura pedig igen szégyenli vala. És hozata 124 IX | és innának. És mindnyájan igen vígan lőnek.~Reggel az vitéz 125 IX | szatinomat. Harmadszor mely igen nagy kisebbséget töttél 126 IX | elfehéredék az orcája. És igen lassú beszéddel kezde az 127 IX | meghalna. Hallván ezt az anyja, igen örüle néki. És mindjárást 128 IX | én fiam.~Az bölcs mester igen megköszöné ezt az császárnak, 129 IX | hogy az atyjához menjen. És igen reggel el akar menni felségedtől.~ 130 IX | császárnak Jött volt, ki oly igen telhetetlen vala. És az 131 IX | és hogy minden dolgoknak igen jól végére menjen, minekelőtte 132 X | története~Az Octavianus igen gazdag császár vala, de 133 X | ottan az tűz mellett egy igen szép forrás-kutat is, hogy 134 X | szegények meglátták volna, igen kezdének rajta bánkódni, 135 X | És látván azt a császár, igen örüle néki, és megosztá 136 X | tonna aranyat. És az császár igen örüle nékik, és az egyik 137 X | császár:~- Isten adja, hogy igen jeles és jó álmot lássatok.~ 138 X | csöngettyűs képek állnak, egy igen nagy kéncs vagyon, tiszta 139 X | mondának, hogy mondhatatlan igen nagy aranykéncs volna alatta. 140 X | római urak:~- Tehát oly igen szereted-é az aranyat, hogy 141 X | támadni? Ha ezokáért oly igen telhetetlen vagy aranyba: 142 X | szegény boldog”, és mindnyájan igen megkeserülék őtet, és külömb-külömb 143 X | szolgáknak:~- Ne siessetek oly igen véle, mert az császár elejbe 144 X | némálkodik és nem szól, azt igen eszesen műveli. De felséged 145 X | felséged higgye, hogy nem néma. Igen jól és bölcsen tud szólni, 146 X | mert nemes erkölcsű és igen bölcs iffiú. És tudom, hogy 147 XI | Hypocrates vala neve: ez oly igen éles elméjű vala, hogy meghaladja 148 XI | vala, Galenus nevű. Ez is igen éles elméjű vala, és igen 149 XI | igen éles elméjű vala, és igen tudós az orvosság dolgaiban; 150 XI | megmenté Hypocratest, müvelhogy igen nagy és jeles dolgokban 151 XI | Amott egy szép fű vagyon, igen jóillatú, még ide is érzem 152 XI | Hypocrates:~- Ahol esmét egy igen szép fű, vond ki azt is.~ 153 XI | felesége beszédére, nyilván igen nagy kárt vall tefelséged; 154 XI | Felelé az mester:~- Felséged igen jól és dícsírendő dolgot 155 XI | dolgot cselekeszik. Én is igen köszenöm tefelségednek. 156 XI | szüvem, miért bánkódol oly igen?~Felele az:~- Hogy-hogy 157 XI | Hogy-hogy szenvedhetnék el oly igen nagy bosszúságot? Felséged 158 XII | Vala egyszer egy király, igen rút szömély, undok, felpuffadozott 159 XII | az önnen feleségéhöz, ki igen szép és jámbor vala, és 160 XII | tehát, hálj véle. Mi nem igen nagy munka, egy éjjel véle 161 XII | megmondá néki, hogy egy igen szép asszonyi állatot szörzett 162 XII | szegezd be az ajtót, mert igen kedvelem ezt az asszonyt.~ 163 XII | hopmesternek szép felesége!~És igen megharagvék, és mondá az 164 XII | Annakutána elméne az király, és igen nagy néppel megszállá az 165 XII | és megbeszélék néki az igen nagy csudát, melyet az toronynak 166 XII | művelni feleségeden, ezen én igen csudálkozom, hogy oly hamar 167 XIII | három jeles vitézi, kiket igen szeret vala. Vala pedig 168 XIII | Ez megházasulván, vőn egy igen iffiú szép leányt feleségül 169 XIII | leányt feleségül magának, kit igen kedvel vala, szinte mint 170 XIII | hímvarrást tud vala, és igen jeles énekes vala: mert 171 XIII | jeles énekes vala: mert igen szép, éles szavacskája vala. 172 XIII | házban ülne és varrana, igen szépen mondá az énekeket. 173 XIII | meglátá az menyecskét, hogy igen szép szömély volna. És ottan 174 XIII | urával. És mondá az bátyja:~- Igen szomjúhozom.~Mondá az húga:~- 175 XIII | katonának is a testét.~Nem igen sok üdő múlva egybevesze 176 XIV | egyszer egy gazdag király, ki igen szép feleséget vőn magának. 177 XIV | vőn magának. És azt oly igen félté, hogy udvarában a 178 XIV | vala. Az asszony pedig ezen igen bánkódik vala. Nappal pedig 179 XIV | királynéasszonyt. És felette igen csudálkozék az ő szépségén, 180 XIV | eljöve az király, és mondá:~- Igen hitvány helyre építed az 181 XIV | hopmester:~- Felséges uram, igen jó helyen lészen itt: mert 182 XIV | a király az toronyba, és igen megnézegeté az závárokat: 183 XIV | felséged az példabeszédet? Igen hiszen felséged a hét mesternek, 184 XIV | hetedik mester, Joachim, ki igen vén vala. Látván azt az 185 XIV | könyörgeni kezde neki, hogy igen sietne az császárhoz, és 186 XIV | megmondja felségednek, mely igen hamison vádolta őtet a te 187 XV | egyszer egy vitéz, kinek egy igen szép felesége vala, kit 188 XV | szép felesége vala, kit igen kedvel vala, annyira, hogy 189 XV | felakasztanának. És az napon igen erős és hideg üdő vala. 190 XV | páncéljába és sisakjába, és igen dedereg vala az erős hidegben. 191 XV | ezennel meg kell halnom, oly igen fázom.~Mondá az asszony:~- 192 XV | embert. Tudod pedig, mely igen erős törvény vagyon az országban: 193 XV | jeles nyakas férfiú, és igen szép szömély volna, ottan 194 XV | művelni, mert ez jámbor igen jó szomszédom és jeles barátom 195 XV | fogadá őtet be. És az hispán igen megköszené néki az jótanácsot, 196 XV | ég alatt nincsen, kit oly igen szeressek, mint tekegyelmedet.~ 197 XV | állandó. Mert azelőtt is igen szeretted vala az nemes 198 XV | melyből megtanulhatják, mely igen tekéletes elműek legyenek 199 XV | az asszonynépek, és mely igen állhatatlanok legyenek az 200 XVI | Jól látom. Feleségem igen szereti azt, és gyakorta 201 XVI | mondá, hogy az császárné igen szerette ezt e leányt. Ne 202 XVI | Hallván ezt a császár, igen megharagvék. És mondá az 203 XVII | mint én tünéktek. Kit ők igen szeretnek vala. Ezt az atya 204 XVII | hazajövésén az ő szülei felette igen örülnek és vigadnak vala, 205 XVII | az ő fiok úszásba felette igen tudós vala, az tengerbe 206 XVII | sokáig lakott volna, mindenek igen szeretik vala őtet. Tusakodásba 207 XVII | hogy az császár felette igen szereti vala őtet. Nem sok 208 XVII | neve Ludovicus vala. Ezt is igen szereti vala, és ezt ekképpen 209 XVII | Ők pedig egymást felette igen szeretik vala. Az Alexander 210 XVII | Ezt az császár felette igen szereti vala, mert igen 211 XVII | igen szereti vala, mert igen szép termetű és ékes vala; 212 XVII | Ludovicus pedig mondá:~- Felette igen nagy való véletlen nyavalya 213 XVII | való szeretetibe felette igen megbetegedett. Ha meghal: 214 XVII | lőn, és mondá:~- Bizony igen csudálkozom, jó Alexander, 215 XVII | Kiből mindketten felette igen nagy bánatba esének. Alexander 216 XVII | Ennek helyére állatlak.~És ő igen megköszené ezt a császárnak. 217 XVII | hogy az császár Alexandert igen dícsírné. Felelé Geydon:~- 218 XVII | ennekelőtte megjövendölt vala, igen igazak voltak, és fejemen 219 XVII | udvarba nincsen. Én pedig igen erőtlen és vékony testtel 220 XVII | és őtet kérjed felette igen az én hozzám való szerelméért, 221 XVII | éretted Geydonnal. Mert ti oly igen hasonlatosok vagytok egymáshoz 222 XVII | mikor megértötte volna, igen örüle és elejbe méne. És 223 XVII | leborulván Alexandernek, igen keservesen sír vala Ludovicus. 224 XVII | leánya pedig ezen felette igen csudálkozik vala, de csak 225 XVII | eljutott volna, felette igen nagy örömbe lőn, és őtet 226 XVII | császár:~- Énnekem is felette igen tetszik, csakhogy hamarsággal 227 XVII | udvarába egy fő vitéz felette igen kezdé a királynéasszonyt 228 XVII | meg nem hal vala, hanem igen megbélpoklosult vala, melyet 229 XVII | Ludovicus énnékem felette igen jó barátom. Császárrá tétetett; 230 XVII | földre borulván, felette igen keservesen síra, és ezeket 231 XVII | Miképpen rútult meg ilyen igen az te szép tested és ékes 232 XVII | egy fő vitézt annakutána igen megszeretett, és mindennap 233 XVII | Florentinának ne, mert felette igen nagy bánatba és búba esnék 234 XVII | kiknek jövésekön az császár igen örül vala. Ilyen módon kezdé 235 XVII | császár hallott volna, felette igen megszomorodék, és mind az 236 XVII | eszébe vötte volna, felette igen az ő hozzá való hűségeért 237 XVII | vagyon. De mivelhogy ilyen igen nagy szorgalmatossággal 238 XVII | tengerbe vetették valamely igen távol földen vala Aegyptustól. 239 XVII | királyhoz, megbeszélé, mely igen nagy örömmel várnák az ő 240 XVII | hallottak volna, felette igen elrettenének, és esmét fejeknek 241 Konyvn| állati:~De általok az ördeg igen ví,~Miért bűn által őket 242 Konyvn| forog az undokságban,~Azért igen jámbor ő, azt mondja:~Nagy 243 Konyvn| mondja:~Nagy sírással urát igen csalja,~És nyavalyást tétova