Novella

1 I  | tekegyelmedet hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük az csillagokat,
2 I  |        iffiúnak, a császár fiának:~- Mü elhagyjuk immár tekegyelmedet,
3 I  |            veszedelem. Mert noha itt mü csak ketten vagyunk, de
4 V  |         lelkemet. Az testet pedig az mü régi anyánknak, az földnek.
5 VI |             ne üdegenítsed tőlünk az mü jószágainkat.~Mondá az vitéz
6 VI |            ekképpen megtarthatjuk az mü jószágunkat.~Felkelének
7 VII|            az vizsla szarka él, soha mü békével nem lakhatunk.~Mondá
8 IX |           kezde sírni, mondván: - Az mü hasznunkért műveltem, mégsem