Novella

  1 Kegyes|               és megfosztá őtet mind a királyméltóságtól, mind
  2 Kegyes|              királyméltóságtól, mind a papságtól. Honnét vagyon
  3 Kegyes|           oktatás és tanítás nélkül. A gonosz nevelésben szokást
  4 Kegyes|              éktelen beszédeket szól a nemes iffiúnak, ölelgeti,
  5 I     |         betegsége, elhivatá az urát, a császárt. Mikoron hozzája
  6 I     |        Mikoron meghallotta volna ezt a császár, mindjárást követeket
  7 I     |            hat társaim.~Szóla azután a negyedik bölcs mester, kinek
  8 I     |              fogva voltam foglalatos a tefelségednek tanácsába,
  9 I     |            az ég alá, hogy megnéznék a csillagokat, és azokról
 10 I     |            ezt könnyen megművelheti. A nyolcadik napon annakutána
 11 I     |         volna, mondának az iffiúnak, a császár fiának:~- Mü elhagyjuk
 12 I     |         kezdjünk az játékhoz.~Ezekre a beszédekre egyet sem felele
 13 I     |              beszéld meg énnékem azt a példát.~Mondá az császárné:~-
 14 II    |                                 II Ò A FA~[ARBOR]~Első novella.
 15 II    |             FA~[ARBOR]~Első novella. A császárné első története~
 16 II    |           vala gyümölcsöket. Ezeknek a gyümölcseknek jeles ereje
 17 II    |    kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, és az nap nem
 18 II    |              császár elejbe. Mikoron a palotába bement volna, az
 19 III   |              CANIS]~Második novella. A mesterek elsõ története~
 20 III   |            az sólyom, meglátta volna a kégyót az rúdról, és hogy
 21 III   |         volna az ő fiát. Hallván azt a nemesember, igen nagyon
 22 III   |              bánkódni, és leszállván a lóról, beméne az házba,
 23 IV    |                                 IV Ò A VADKAN~[APER]~Harmadik novella.
 24 IV    |              APER]~Harmadik novella. A császárné második története~
 25 IV    |          Lentulus. Mikoron látná azt a császár fia, fejet hajta
 26 IV    |           néma leend, megmutatja még a felséges Isten, mert tudom,
 27 IV    |            meg énnékem, mint lött az a dolog?~Felelé Lentulus:~-
 28 V     |                                  V Ò A KÚT~[PUTEUS]~Negyedik novella.
 29 V     |            PUTEUS]~Negyedik novella. A mesterek második története~
 30 V     |      harangozás után, azt megfogván, a fogházba viszik vala, virradra
 31 V     |    cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett állván, erősen
 32 V     |             vádlottál. Jól mondották a régiek példabeszédben, hogy
 33 V     |              pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak miatta.
 34 V     |              bűneidről, hogynem mint a másvilágban. Ugyan meggondoljad,
 35 V     |              hogy bocsáss be.~Felelé a felesége:~- Ki ördeg tött
 36 V     |       egyedől az ágyban, és elmegyen a kurvák után. Sokáig hallgattam,
 37 V     |            ne műveld, ne add magadat a bánatnak oly igen.~Felelé
 38 VI    |                                 VI Ò A KINCS~[GAZA]~Ötödik novella.
 39 VI    |         KINCS~[GAZA]~Ötödik novella. A császárné harmadik története~
 40 VI    |        művelem, ottan elvesztél mind a te nénéiddel.~Felelé az
 41 VI    |               Bizony jó lészen, mert a császár anélkül is elég
 42 VI    |           vitéznek:~- Eredj el, kösd a holttestet egy ló farkára,
 43 VI    |            sírást és jajgatást abban a házban, mindjárt berohannának
 44 VI    |            hogy megoltalmazza fiadat a szégyentől. Szinte mint
 45 VI    |              beszéld meg énnékem azt a példabeszédet. Mint járt
 46 VII   |                                VII Ò A MADÁR~[AVIS]~Hatodik novella.
 47 VII   |               AVIS]~Hatodik novella. A mesterek harmadik története~
 48 VII   |          Eszébe vötte-é felséged ezt a példabeszédet és annak az
 49 VII   |              egész várba. És mikoron a császár meghallotta volna
 50 VII   |             volna?~Felelé az asszony a császárnak:~- Nagy dolog
 51 VII   |           pedig énrajtam művelte ezt a nagy szégyent, és erőszakot
 52 VII   |            elhalasztotta az törvényt a bölcs mesternek példabeszédeért,
 53 VIII  |                               VIII Ò A BÖLCSEK~[SAPIENTES]~Hetedik
 54 VIII  |          SAPIENTES]~Hetedik novella. A császárné negyedik története~
 55 VIII  |           sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- Mi dolog,
 56 VIII  |              vagyon. Mert addig, még a palotában vagyok, mindenképpen
 57 VIII  |          Elkülde ezokáért mindjárást a hét bölcs mesterekért és
 58 VIII  |          fejeket szednék. És mikoron a szolgák ezt művelték volna,
 59 VIII  |         szidalomtól.~Az mester siete a császárhoz, és elejbe esvén,
 60 IX    |                                 IX Ò A PRÓBATÉTEL~[TENTAMINA]~Nyolcadik
 61 IX    |        TENTAMINA]~Nyolcadik novella. A mesterek negyedik története~
 62 IX    |            Tudod-é, mikoron bemennek a kertbe, ott vagyon egy almafa,
 63 IX    |      kimegyen nyúlászni, vágd le azt a fát, és rakd az tűzre. Ha
 64 IX    |              igen kedvelne, mint ezt a fát.~Az asszony elvévé tőle
 65 IX    |           almafát; és előhordatá azt a kertésszel, és a tűzre rakta.~
 66 IX    |      előhordatá azt a kertésszel, és a tűzre rakta.~Hazajöve az
 67 IX    |    megvágatom ereidet, és kibocsátom a gonosz vért belőled. Hogy
 68 X     |       VIRGILIUS]~Kilencedik novella. A császárné ötödik története~
 69 X     |             ottan csöngetni kezde az a kép, mely arra az országra
 70 X     |           vala az nagy kéncs, melyet a papozlár talála.~Mikoron
 71 X     |           mert mindjárást csengetnek a képek, és hírré adják nékik
 72 X     |              veremből. És látván azt a császár, igen örüle néki,
 73 X     |            álmot láss.~Reggel, midőn a császárhoz jöttenek volna,
 74 X     |           fondamentoma alatt, melyen a csöngettyűs képek állnak,
 75 X     |            az én fiam? És tenéked és a te társaidnak adám őtet,
 76 X     |          Bizony öremest hallanám azt a históriát.~Mondá az mester:~-
 77 XI    |            MEDICUS]~Tizedik novella. A mesterek ötödik története~
 78 XI    |           jött vala egyszer uramhoz, a királyhoz. Az veté magát
 79 XI    |               Jere, barátom, menjünk a kertbe, és keressünk füveket.~
 80 XI    |               menjünk el.~És mikoron a kertbe volnának, mondá Hypocrates
 81 XI    |          nékik és mondá, hogy azokat a csuporba hánynák. És beléhánynák
 82 XI    |          fúrjatok immár köreskörnyül a csuporba.~És mikoron megfúrták
 83 XI    |         furtanak az csuporban, mégis a füvek miatt nem jő semmi
 84 XI    |          sírni és jajgatni kezde, és a haját ki kezdé szaggatni,
 85 XI    |             atyámnak házába.~Mikoron a császár meghallotta volna
 86 XII   |          ROMA]~Tizenegyedik novella. A császárné hatodik története~
 87 XII   |               gondolá ő magában: „Eb a vére, szép pénz az ezer
 88 XII   |            nyerhetném?~Mondá az ura, a hopmester:~- Az császár
 89 XII   |              az önnen szép feleségét a királynak. Mikoron éjjel
 90 XII   |             Azmint értjük, megesküdt a király ezen, hogy holnap
 91 XII   |     megszabadíthatod az várast, mint a többi mesterek cselekedtenek
 92 XII   |           vala, szinte úgy ólálkodik a tefelséged fia tisztesség
 93 XII   |         szinte azonképpen ügyeköznek a hét mesterek tefelségedet
 94 XII   |           hogy tégedet eltaszigálván a birodalomnak méltóságából,
 95 XII   |                 Kévánnám hallani azt a históriát. Beszéld meg énnékem.~
 96 XIII  |                               XIII Ò A SZERETŐK~[AMANTES]~Tizenkettedik
 97 XIII  |               Tizenkettedik novella. A mesterek hatodik története~
 98 XIII  |             tőrrel. És bevonszuk azt a kamorába, elvévén az pénzt
 99 XIII  |           Adj egy zsákot énnékem.~És a menyecske hoza egy zsákot
100 XIII  |      folyóvíz elvitte.~De addig, még a bátyja megjöve, más testet
101 XIII  |         vitéz, kit elvittél vala.~És a bátyja elméne és látá, hogy
102 XIII  |        holttest ott volna. És azt is a zsákba bújtatá, és a Tiberis
103 XIII  |              is a zsákba bújtatá, és a Tiberis mellett egy követ
104 XIII  |              nyakára, és behányá azt a vízbe, és mondá:~- Bizony,
105 XIII  |              bizony esmét visszajött a megölt vitéz!~És odaméne,
106 XIII  |          erdőre, és egy fához kötvén a zsákban a testet, sok fát
107 XIII  |           egy fához kötvén a zsákban a testet, sok fát horda, és
108 XIII  |              mikoron ott forgolódnék a tűz környül, a hasa kezde
109 XIII  |           forgolódnék a tűz környül, a hasa kezde fájni. És egy
110 XIII  |          nagy fa megé méne, hogy ott a természetnek szükségét tönné.
111 XIII  |           úton egy lovon. És mikoron a nagy tüzet látná, mondá:~-
112 XIII  |              lovat az út mellett, és a tűz mellé méne, és fűtezék
113 XIII  |           mellé méne, és fűtezék ott a tűznél. Azonközbe felkele
114 XIII  |               Azonközbe felkele amaz a nagy fa megöl, és felkötvén
115 XIII  |          nagy fa megöl, és felkötvén a gatyát, a tűz mellé méne.
116 XIII  |               és felkötvén a gatyát, a tűz mellé méne. Tehát ott
117 XIII  |            volna az húga házától. És a tűzbe hányá az katonának
118 XIII  |          tűzbe hányá az katonának is a testét.~Nem igen sok üdő
119 XIII  |        egybevesze az vén nemes vitéz a menyecskével. És megfenyegeté
120 XIII  |          megölni, mint minap megöléd a három vitézt?~Hallván ezt
121 XIII  |           ura megölte volna őket.~És a császár törvényt tétete
122 XIII  |             És mondá Cleophas mester a császárnak:~- Megértötte-é
123 XIII  |                Megértötte-é felséged a példabeszédet?~Felelé az
124 XIII  |          felséged megöleti az ő fiát a tefelséged feleségének beszédére
125 XIII  |             nem hal ez mai napon.~És a Cleophas mester megköszené
126 XIII  |       Cleophas mester megköszené ezt a császárnak, és elbúcsúzék
127 XIV   |                                XIV Ò A FOGVATARTOTT KIRÁLYNÉ~[INCLUSA]~
128 XIV   |               Tizenharmadik novella. A császárné hetedik és utolsó
129 XIV   |           igen félté, hogy udvarában a kapu mellett egy szép tágas
130 XIV   |             szolgáival, meglátá őtet a királynéasszony, és meggerjede
131 XIV   |              az ablakra, és látá ott a királynéasszonyt. És felette
132 XIV   |           magát, és szorgalmatos lőn a királynak kedve keresésében.
133 XIV   |       juthatnának egymással.~Egyszer a király hértelen kiméne vadászni.
134 XIV   |           uram! Nem mi bűnünk, hanem a hopmesteré, ki nem tette
135 XIV   |              jelentené az vitézeknek a tefelségednek akaratját.
136 XIV   |         építenének házat őnéki; mint a királynéasszony az cédulában
137 XIV   |             jó.~Megépítteté ezokáért a házat a torony mellett,
138 XIV   |         Megépítteté ezokáért a házat a torony mellett, hogy az
139 XIV   |         volna az ház, elbocsátá mind a kőműveseket, egytől megválva,
140 XIV   |         Látod-é: ezen lyukaszd által a falt, hogy egy ember be-
141 XIV   |              és kibúhassék rajta.~És a kőműves mindjárást általlyukasztá.
142 XIV   |       hopmester ada egy gira aranyat a kőművesnek, és avval elbocsátá.~
143 XIV   |              És az hopmester bebúvék a toronyba az királynéasszonyhoz.
144 XIV   |              hopmester esmét kibúvék a toronyból az ő házába. És
145 XIV   |            toronyból az ő házába. És a királynéasszony egy nagy
146 XIV   |              egymással, az hopmester a királyné­asszonnyal.~Történék
147 XIV   |            az hévségben, leszállának a lovakról egy erdő mellett.
148 XIV   |      árnyékban nyugodnának, elaluvék a hopmester az fűben a király
149 XIV   |        elaluvék a hopmester az fűben a király mellett. És mikoron
150 XIV   |           király mellett. És mikoron a karját kinyújtotta volna,
151 XIV   |            király az hopmester ujján a gyűrőt, és megesmeré az
152 XIV   |              néki, hogy az álom után a hideg kezdett borzongatni,
153 XIV   |             beméne házába és bebúvék a toronyba az királynéasszonyhoz,
154 XIV   |           hazajővén, még kezdi tőled a gyűrőt előkérni. Nesze ezokáért,
155 XIV   |             ezokáért, és tödd el.~És a királynéasszony eltévé az
156 XIV   |           gyűrőt egy ládába.~Mikoron a király hazajött volna és
157 XIV   |             király hazajött volna és a sarkantyút levetette volna,
158 XIV   |            volna, mindjárást felméne a toronyba és megnyitván az
159 XIV   |                Öremest meglátnám.~És a királynéasszony elméne az
160 XIV   |         kivévé az gyűrőt, és adá azt a királynak. Látván a király
161 XIV   |              azt a királynak. Látván a király az gyűrőt, mondá:~-
162 XIV   |           jövének valami jeles népek a hopmesternek hazájából hozzá,
163 XIV   |               Jeles emberek jöttenek a hopmesterhöz az ő hazájából,
164 XIV   |       kappant az tálból, és tevé azt a király elejbe, és mondá:~-
165 XIV   |             És könyörge az hopmester a királynak, hogy tovább akarna
166 XIV   |         jeles dolgom vagyon.~Mikoron a grádicson lassan alá kezdene
167 XIV   | királynéasszony beméne az boltba, és a toronyba búvék a lyukon
168 XIV   |          boltba, és a toronyba búvék a lyukon által. És ruháit
169 XIV   |          kezde. Azonközbe felérkezék a király az toronyba, és igen
170 XIV   |             csuda ez, mert egy ember a másikhoz hasonló.~Mikoron
171 XIV   |            hopmesternek hazájába. És a hopmester beméne az királyhoz,
172 XIV   |                 Vidd el szabadon.~És a hopmester eltakarítá az
173 XIV   |              ő maga gyűjtött kéncsét a hajóra. Annakutána elbúcsúzván
174 XIV   |               Annakutána elbúcsúzván a királytól, elvivé véle az
175 XIV   |             véle az királynéasszonyt a hajóba, és elindítván a
176 XIV   |              a hajóba, és elindítván a hajót, menten menének.~Reggelre
177 XIV   |            menének.~Reggelre kelvén, a király felméne az toronyba,
178 XIV   |             széllyel keresködnék, és a szőnyeget felemelte volna,
179 XIV   |  példabeszédet? Igen hiszen felséged a hét mesternek, szinte mint
180 XIV   |           hét mesternek, szinte mint a király hűn az hopmesternek:
181 XIV   |            igen hamison vádolta őtet a te feleséged előtted. Meg
182 XV    |               Tizennegyedik novella. A mesterek hetedik és utolsó
183 XV    |     szerelmes feleségemnek vérét.~És a szolga elfutamék a papért,
184 XV    |         vérét.~És a szolga elfutamék a papért, hogy hamar eljönne,
185 XV    |              házában. És az vitéznek a felesége siratja vala az
186 XV    |            egy görlice, mely mikoron a társa meghal, soha annakutána
187 XV    |         immár eltemették volna őtet, a koporsóra ledőle a felesége,
188 XV    |             őtet, a koporsóra ledőle a felesége, és mondá:~- Jaj
189 XV    |          vala miatta.~Lőn pedig azon a napon, mikoron eltemették
190 XV    |          kezde nemes apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra
191 XV    |           apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra szép kettőseket
192 XVI   |        tefelséged látta.~Hallván ezt a császár, igen megharagvék.
193 XVII  |                               XVII Ò A BARÁTOK~[AMICI]~Tizenötödik
194 XVII  |          AMICI]~Tizenötödik novella. A császárfi története~Vala
195 XVII  |            arra azt felelem, hogy az a fájdalom és bánat örömre
196 XVII  |       pohárnokom légy.~Ludovicus ezt a császárnak tisztességesen
197 XVII  |   Alexandertől szokta vala beküldeni a lányának. Honnét Alexander
198 XVII  |              kérdé, hogy mi volna az a dolog?~Ludovicus mondá:~-
199 XVII  |             És ő igen megköszené ezt a császárnak. Lőn egyszer,
200 XVII  |                Bizony boldog volt az a nap és az óra, azmelyen
201 XVII  |       császár! Geydon hogy énreám és a felséged leányára hamisan
202 XVII  |            lehet, visszatérek.~Mondá a császár:~- Énnekem is felette
203 XVII  |             vitéz felette igen kezdé a királynéasszonyt szeretni,
204 XVII  |        ebédtől, parancsolá, hogy azt a bélpoklos és fekélyes embert
205 XVII  |           Jól esmerem, mert régen ez a gyűrő enyim volt, és én
206 XVII  |          közt éjszaka tartottad: azt a királyné gonosz végre magyarázta,
207 XVII  |              fiaimat megöltem, és az a szempillantás, melybe az
208 XVII  |          örömmel fogadák be őtet, és a szép palotába viszik vala.
209 XVII  |          mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos, azki az minap
210 XVII  |            mondá:~- Áldott légyen az a szempillantás, mely napon
211 XVIII |                              XVIII Ò A TÖRTÉNETNEK VÉGE~Annakutána
212 XVIII |        kisebbíthettem volna. Mint az a fiú, ki az ő atyjának minden
213 Konyvn|                                      A KÖNYVNYOMTATÓ ZÁRÓVERSE~ ~ ~
214 Konyvn|     jargallja:~Mert mindenkoron kész a sírásra,~Miképpen az eb
215 Konyvn|           Salomon az olyant megírta,~A példabeszédekben megmondta.~
216 Konyvn|             lánc,~Sem párta, öv, sem a szép forgó tánc.~Poncius