| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] mátkámat 1 meddo 1 medicus 1 meg 212 még 30 megadák 1 megadnák 1 | Frequency [« »] 250 egy 243 igen 216 a 212 meg 202 mikoron 201 nagy 197 ez | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances meg |
Novella
1 Kegyes| ezeket ez dolgokat igazán meg akarják mértékleni: nyilván 2 Kegyes| mert az jó ló nem veti meg az zabot, melyet pallólnak 3 I | tefelségednek, hogy könyörgésemet meghallgassad.~Felelé:~- Szerelmes 4 I | tehát tefelséged hallgassa meg könyörgésemet.~Mondá az 5 I | Mondá az császár:~- Jelentsd meg énnekem, micsoda az te könyörgésed? 6 I | mestereknek, és az ő pecsétével megpecsétlette azt. És parancsolá 7 I | mindnyájan megöljenek, mint hogy meg kellene halni az császár 8 I | égben: mert azon nyilván megesmerem, hogy ha hazajővén, 9 I | hét napig az szólástól - megmenekedhetem az haláltól. 10 I | vigyázzon reám, és mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével 11 I | hogy egyik-egyik egy nap meg akarná őtet bölcsességével 12 I | Talám az ő mesteri hagyták meg néki, hogy semmit ne szóljon, 13 I | esmét mondá néki:~- Mondd meg énnékem, szerelmes fiam, 14 I | magadat tőlem, mindjárt meg kell halnom.~És ezt mondván, 15 I | erősen kezdé őtet ölelgetni, meg is akará őtet apolni; de 16 I | néki:~- Szűvem, ne utáld meg az én szép fejér testemet, 17 I | és papíros. Kérlek, írd meg énnékem az te akaratodat: 18 I | Diocleciánusnak céduláját, fogaival megszaggatta az cédulát, és 19 I | szerelmes feleségem, mondd meg énnékem: mi lele?~Mondá 20 I | belőle, de ő reám támada, és meg akar vala szégyeníteni. 21 I | akkoron tefelséged, hogy meg kelljen halni, de semmi 22 I | hogy törvénnyel haljon meg, és nem hértelen haragból.~ 23 I | lészen, és bánatnak miatta meg kell halnom. És bizonyába 24 I | szerelmes galambom, beszéld meg énnékem azt a példát.~Mondá 25 II | hogy tefelségednek fia meg ne haljon, hanem éljen. 26 II | megölessed, hogy az szegények meg ne átkozzák tefelségedet.~ 27 II | tanácsot adtál énnekem, melyet meg kell követnem. Nyilván holnap 28 II | Bancillásnak:~- Beszéld meg énnékem azt az példabeszédet.~ 29 III | vala azt, hogy ne marhatná meg az gyermeket. És ez viadalban 30 III | vevé, hogy az eb ölte volna meg az kégyót. És hogy az oltalmazta 31 III | hogy az oltalmazta volna meg az gyermeket az bölcsőben 32 III | beszédére, maga ez ölte meg az undok kégyót, és megmentötte 33 III | bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon az 34 III | volna az császárné, hogy meg nem ölték volna az császár 35 III | Mint vagy? Mi lelt? Mondd meg énnékem: miért bánkódol 36 III | ígérte vala énnekem, hogy meg kellett volna halni. De 37 III | Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem ezt e példát.~Felelé 38 IV | az ő álnok tudományával meg kezdi csalni tefelségedet. 39 IV | az vadkannal, mert még ma meg kell halnia.~Mondá az császárné:~- 40 IV | mondá az császár:~- Beszéld meg énnékem, mint lött az a 41 IV | Lentulus:~- Nem beszélem meg, hanem ha felséged visszahozatja 42 V | hogy tekegyelmed nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők 43 V | kérem tekegyelmedet, nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, 44 V | vala, hogy az kútba ölted meg magadat. Úgy jövék ezokáért 45 V | hogy szép hölgyes testemmel meg nem elégedtél, hanem kimenvén, 46 V | az utcán? Tudod-e, hogy meg vagyon tiltva? Nem jó járásban 47 V | ez. És e példához képest meg nem öletem az én fiamat 48 V | feleségem, kérlek, mondd meg énnékem, miért kesergesz 49 V | tefelségedért. Mert senki meg nem mondhatja, mely igen 50 V | szerető galambom, beszéld meg énnékem ez históriát.~Mondá 51 VI | éjjel reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk az aranyból 52 VI | megesmérhetnének. Mert tinéktek mind meg kellene halnatok énmiattam. 53 VI | megtalálják az testet, senki meg nem esmérhet, kicsoda vagyok.~ 54 VI | az embereket abban, mert meg kell őket ölni.~És az őrüző 55 VI | meglátta volna, hogy az ő nénéi meg nem tartóztathatnák magokat, 56 VI | az nemes vitéz, ki inkább meg akara halni, hogynem mint 57 VI | mert Istennek akaratából megszabadítom őtet.~És mind 58 VI | szömbe az császárral. Lásd meg, ha valamiképpen megszabadíthatod 59 VI | Ha ezokáért tefelséged meg akarja az ő fiát öletni 60 VI | Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem azt a példabeszédet. 61 VI | az mester:~- Nem beszélem meg, hanem ha tefelséged visszahozatja 62 VII | Szerelmes szarkám, mondd meg énnékem, mint volt dolgod, 63 VII | És megmondám nékik, hogy meg akarnám tenéked azt jelenteni. 64 VII | szarkát, hogy az igazmondásért meg kellett halnia. Én is bizonyába 65 VII | hogy ez mai napon nem hal meg az én fiam.~Felelé Cato 66 VII | mindennap ígéri énnékem, hogy meg akarja büntötni, és éröttem 67 VII | az császár:~- Maga ezen meg ne háborodjál, hogy elhalasztottam 68 VII | mert evvel nem ígértem meg néki az életet. Beszéld 69 VII | néki az életet. Beszéld meg ezokáért az példabeszédet.~ 70 VIII | mesterek, kegyelmetek álljon meg! Ezt az aranyot kegyelmeteknek 71 VIII | kegyelmeteknek adom: magyarázzátok meg énnékem az én látott álmaimat.~ 72 VIII | nékik az aranyat, beszéld meg énnékem álmaidat, és én 73 VIII | az gyermek:~- Beszéljétek meg énnékem kévánságtokat.~Mondának 74 VIII | császár az gyermeknek:~- Mondd meg énnékem, ha segíthetsz-e 75 VIII | semmiképpen nem gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és vakságodból.~ 76 VIII | Mondá az császár:~- Mondd meg énnékem, miképpen kell őket 77 VIII | megvakították. És annakutána meg nem gyógyithattanak. Tefelséged 78 VIII | feleségemen. Ezért ez mai napon meg kell halnia. De bizony ti 79 VIII | felséged engemet nem büntethet meg. Azki bűnes, bünhedjék; 80 IX | tovább az anyja:~- Mondd meg énnékem, szerető leányom, 81 IX | immár ezt szántad, mondd meg énnékem: ki után vetted 82 IX | műveld ezt, fogadj szót, és meg nem bánod. Édes leányom: 83 IX | pap után, hanem próbáld meg az uradat előszer.~Felelé 84 IX | leánya:~- Müvel próbáljam meg?~Mondá az anyja:~- Tudod-é, 85 IX | Ha visszajövet nem indul meg rajta, hanem elszenvedi: 86 IX | mindenkor az ágyon hever: öld meg azt szöme láttára. Ha ezt 87 IX | asszonyi állat! Miért ölted meg szömem láttára az én szerelmes 88 IX | asszony:~- Hogyne ölném meg! Látod-e szerelmes uram, 89 IX | vaj ki nehezen engeszteled meg annakutána. Fogadj szót, 90 IX | Fogadj szót, és késértsed meg őtet mégis egyszer.~Felelé 91 IX | ne művelj benne. Késértsd meg harmad úttal is uradat. 92 IX | meggondolnod, hogy egyszer meg kellene halnod.~És ekképpen 93 IX | szörnyű halállal holtam meg. Ennyi vért vettenek ki 94 IX | harag az ő haragjok. No, ha meg akarsz halni, menj el előszer 95 IX | menj el előszer és gyónjál meg ama szép nyakas paphoz, 96 IX | Bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon az 97 IX | császárné, hogy nem ölték volna meg az császár fiát, veszteg 98 IX | Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem azt az históriát.~ 99 IX | felséged azt mondta, hogy meg akarnád büntötni fiadat, 100 IX | fiadat, de mostan is él, és meg nem öletted. Ezokáért többszer 101 X | megbúsulván mondának:~- Bezzeg meg kell halni annak, azki az 102 X | hol vagyon. És ásassuk meg.~Mondá az császár:~- Elmegyek 103 X | lenni, tehát úgy mondjuk meg.~Mondá az császár:~- Siessetek 104 X | Siessetek véle, és mondjátok meg.~Mondának az vitézek:~- 105 X | Bátor, menjetek el, ássátok meg; reggel én is hozzátok megyek.~ 106 X | országokon. Ezokáért lásd meg, mit művelsz.~És mondá az 107 X | töreködnek: annak ezennel meg kell halni.~Felelé az asszony, 108 XI | doktorokat, Hypocratest is, meghaladhatná. Ezt midőn Hypocrates 109 XI | végre őtet is mindenképpen meg kezdené haladni, és őnálánál 110 XI | annyira, hogy mindenképpen meg kezdé Hypocratest haladni. 111 XI | vizeletit és az királyét is meg kell nézegetnem, hogy az 112 XI | megtekéllé őmagában, hogy meg akarná Galenust ölni.~Lőn 113 XI | Isten bosszút áll rajtam, és meg kell halnom.~És ezt mondván, 114 XI | megölte vala, ő magának meg kelle halni gonosz lelkiesmérettel.~ 115 XI | megmenekedik az én fiam, és nem hal meg.~Felelé az mester:~- Felséged 116 XI | császár fia, és hogy azt meg nem ölték volna, sírni és 117 XI | tanácsokkal, hogy ne ölessem meg; nem tudom, mit műveljek?~ 118 XII | megvirrad, tefelséged adja meg az aranyat az asszonynak 119 XII | hopmester látta volna, hogy meg kezdene virradni, beméne 120 XII | mondá:~- Felséges uram, meg kezd virradni és világosulni, 121 XII | Nem hiszem azt! Nyisd meg az ablakot, hadd lássam 122 XII | az ablakot, hadd lássam meg, ha az.~És az hopmester 123 XII | királynak:~- Felséged lássa meg az nagy csudát az toronynak 124 XII | királyostól. Eképpen szabadná meg az bölcs mester az ő csúfondáros 125 XII | nem viszik, mert holnapon meg kell halni az én fiamnak.~ 126 XII | bizony ti sem meneködtek meg!~Felelé az mester:~- Hogy 127 XII | azt a históriát. Beszéld meg énnékem.~Mondá az mester:~- 128 XIII | Mert megtudják ezt, és meg kelletik érette halnunk.~ 129 XIII | eltemessük az dolgot, hogy senki meg ne tudja.~És az ura engede 130 XIII | bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon.~És 131 XIV | pedig csak nem hal vala meg érette. De semmiképpen szömbe 132 XIV | reád, de kérlek, bocsásd meg.~És kiméne az toronyból.~ 133 XIV | békességes: holnap az nap, hogy meg kell halni az én fiamnak.~ 134 XIV | az császárhoz, és mentené meg az nemes iffiat. Az Joachim 135 XIV | a te feleséged előtted. Meg is bizonyítja. Annakutána 136 XV | hozzatok papot, mert ezennel meg kell halnom, hogy láttam 137 XV | Végre mondá:~- Bizony ezt meg nem állhatom. Ám ott egy 138 XV | bocsáss be, mert ezennel meg kell halnom, oly igen fázom.~ 139 XV | Tisztelendő asszonyom, nyisd meg, mert én vagyok az nemes 140 XV | kévánsz tőlem, csak jelentsd meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.~ 141 XV | hispán:~- Hadd próbáljuk meg előszer. Annakutána bátor.~ 142 XV | Felelé az hispán:~- Bizony én meg nem esköszem veled. Mert 143 XVI | előbeszélésével szabadítottanak meg tégedet az haláltól: hogy 144 XVII | hazament vala, azmint néki meg vala az ő atyjától parancsolva. 145 XVII | az atyja mondá:~- Beszéld meg fiam az éneklésnek az ő 146 XVII | feleségem is, az te anyád hallja meg.~Akkoron az ő fiok elkezdvén, 147 XVII | tart. Ez háborít titeket meg?~Mondá az atyja:~- Soha 148 XVII | Istennek neviért segéllenék meg. Az hajósok és evezők mikor 149 XVII | művelik ezt? Ekképpen fejtem meg ezokáért az te kérdésedet: 150 XVII | mondván:~- Kérlek, mondd meg, ki neved?~Felelé az ifjú:~- 151 XVII | Felelé Alexander:~- Ments meg felséges uram engem, míg 152 XVII | valának, hogy őket egymástól meg nem esmérhetnék. Ők pedig 153 XVII | szerelmes társom Ludovice, mondd meg énnékem, micsoda nyavalyád 154 XVII | és ékes termete sebhette meg az te szűvedet.~Mondá erre 155 XVII | szerelmes társom, hogy énnékem meg kell ebbe halnom.~Mondá 156 XVII | nem halsz ez nyavalyába meg.~Ezek mind meglévén, Alexander 157 XVII | leszen oka. Vigasztalja meg azért felséged.~Mondá az 158 XVII | követköznék. Azért többé erről meg se emléközzél.~Ezeket hallván 159 XVII | dologba, menj el és jelentsd meg Ludovicusnak, hogy azmikor 160 XVII | szükséges dologba tégedet meg nem tartóztatlak. Azért 161 XVII | mikor azt látandod, énrólam megemlékezzél.~Alexander az 162 XVII | énnékem, az én életemnek, meg kell halnom, mert azmit 163 XVII | azmit Alexander ennekelőtte megjövendölt vala, igen igazak 164 XVII | legyen segítséggel, és víjon meg éretted Geydonnal. Mert 165 XVII | tüteket énnálamnál több meg nem esmerhet. Ha ezt műveled, 166 XVII | de ha az hagyott napra meg nem jövendösz, valahol annakutána 167 XVII | segítséggel légy. Ha pedig meg nem segítesz, oda vagyon 168 XVII | Alexander mondá néki:~- Mondd meg énnékem, mely napot hagytanak 169 XVII | császár. De hogy az én hitemet meg ne szegjem, megjöttem most 170 XVII | nagy szeretettel fogadá, meg is csókolá. És mondá:~- 171 XVII | születtél volt. De mondd meg kérlek, hun hagyád Ludovicust?~ 172 XVII | tetőled szeplősíttetett meg Florentina.~Ezeket megszólván, 173 XVII | az császár nem esmerheté meg) - és mondá:~- Az hatalmas 174 XVII | Alexander, kérlek, mondd meg, mint vitted véghez ügyemet?~ 175 XVII | köszönem, mert te tartottad meg azt énnékem, azért neved 176 XVII | szerént tiszták és jámborok; meg akartalak azért késérteni.~ 177 XVII | ölegyítnek vala. Mindazáltal véle meg nem hal vala, hanem igen 178 XVII | gyűrővel együtt mutassad meg az császárnak.~Melyet mikor 179 XVII | Kérlek tégedet, mondd meg énnékem, hol vetted te ezt 180 XVII | jobb része! Miképpen rútult meg ilyen igen az te szép tested 181 XVII | hogy te magadat senkinek meg ne jelentsed; és kiváltképpen 182 XVII | erejét és egészségét adná meg Alexandernek. Azonképpen 183 XVII | hogy Alexandert gyógyítaná meg.~Továbbá Alexandernek is 184 XVII | valaha Alexandert gyógyítaná meg.~És mikoron egykor az császár 185 XVII | orvossággal gyógyulhatna meg.” Mely szózatot hallván 186 XVII | miképpen gyógyíthatnának meg tégedet. Azokáért jelentsd 187 XVII | tégedet. Azokáért jelentsd meg énnékem, mert vélem, hogy 188 XVII | megjelentené, mert általán fogva meg akarná tudni. Mert abban 189 XVII | Alexander:~- Ha énnékem meg kell gyógyulnom, öt dolognak 190 XVII | Alexander, ekképpen beszélé meg az dolgot rend szerint:~ 191 XVII | Alexander pedig mindjárt meg kezde gyógyulni. Az császár 192 XVII | Alexander, most esmerlek meg tégedet. Boldog és áldott 193 XVII | innet, és másodnap izend meg az te jöveteledet, és tenéked 194 XVII | császárnak jövését, hogy meg akarná látogatni. Melyet 195 XVII | hozzáfűzte vala:~- Mondd meg kérlek, én szerelmes feleségem, 196 XVII | semmiképpen egyéb módon meg nem gyógyíthatnák, hanem 197 XVII | fiainknak vérekkel mosnók meg: akarnád-é őtet ilyenképpen 198 XVII | fiaink volnának is, mind meg merném őérette öletni, csak 199 XVII | Mert őtet semminemű orvos meg nem gyógyíthatá, méglen 200 XVII | mi öt fiainknak vérével meg nem mosattatott. Azért őket 201 XVII | tulajdon kezeimmel öltem meg; és őtet azoknak vérekkel 202 XVII | csendességgel nyerték volna meg, az császár visszatére haza 203 XVII | Mindazáltal nem tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~Az 204 XVII | tenagyságodnak szolgáljunk? Engedje meg felséged, hogy ez kis szolgálat 205 XVII | micsoda-féle halállal holt volna meg?~Az vitéz felelé:~- Természet 206 XVII | egyébféle halállal holt meg, titeket hazugoknak mondlak.~ 207 XVII | kérdezkedem. Azért valóban igazán meg akarom titőletek tudni, 208 XVII | tudni, avagy tinéktek ma meg kell halnotok.~Ők pedig 209 XVII | mondá:~- No, mondjátok meg immár nyilván énnékem, mint 210 XVIII | tégedet az te országodtól meg nem fosztottalak volna, 211 XVIII | te dícsíretedet semmiben meg nem kisebbíthettem volna. 212 XVIII | méltó halálra; azért ölesse meg csak nagyságod.~Az császárnét