Novella

  1 Kegyes|           és jó erkölcsekben. Nemde nagy haszon-é ez, hogy az jó
  2 I     |      hasznos dolgot cselekeszik, és nagy bánat- és keserűségtől megmenekedik
  3 I     |             világból. És az császár nagy bánatba esék miatta, és
  4 I     |            gyászlá őtet, minekutána nagy tisztességgel eltemettötte
  5 I     |           császárhoz. És az császár nagy tisztességgel fogadá őket,
  6 I     |         gyakorta voltam felségeddel nagy veszedelmekbe és nagy nyomorúságokat
  7 I     |   felségeddel nagy veszedelmekbe és nagy nyomorúságokat szenvedtem
  8 I     |         tefelségedet, és nem vettem nagy jutalmát az én szolgálatomnak,
  9 I     |        tudományokat. És az mesterek nagy szorgalmatossággal oktaták
 10 I     |           tefelségednek, mindeniket nagy tisztességre olyan császári
 11 I     |          magzatot az császártól. És nagy bánatban lőn e dologért.~
 12 I     |   tefelségedtől, mely dologért igen nagy bánatban vagyok. De miérthogy
 13 I     |    Könyörgek ezokáért tefelségednek nagy szeretetemből, hogy felséged
 14 I     |        Meghallgattam könyörgésedet.~Nagy hamarsággal íra ezokáért
 15 I     |         tehát - halálnak lönne fia! Nagy rettegésben lőnek ezokáért
 16 I     |             házból, és meglátá őket nagy bánatban lönni. És megkérdé
 17 I     |     kivitettetnék felakasztásra; de nagy munkával volna szabadulandó,
 18 I     |       eljövetelét, kiméne elejbe az nagy fejedelmekkel, és urakkal,
 19 I     |          fejedelmekkel, és urakkal, nagy pompasággal. Mikoron az
 20 I     |           eljött volna az ő fiához, nagy szeretettel megölelgeté
 21 I     |           ugyan szömemmel látom, és nagy gyönyörüségem vagyon ebben,
 22 I     |         játékát. Megholtam volna az nagy szerelemnek miatta, ha haza
 23 I     |         tenéked az én tehozzád való nagy szeretetemből.~De Diocleciánus
 24 I     |           atyám is megértené ezt az nagy és undokságos vétket, és
 25 I     |           az feleségének kiáltását, nagy sietséggel befutamék az
 26 I     |       kamorába, találá az feleségét nagy sírásban és jajgatásban.
 27 II    |            az kertész, és levágá az nagy gyümölcsfának az ágait;
 28 III   |       forgolódik vala az ló környül nagy vidámsággal. És mikoron
 29 III   |    középaránt az házban. És mikoron nagy csendesség volna az házban:
 30 III   |     csendesség volna az házban: egy nagy kégyó mászkála ki egy szurdékból,
 31 III   |           és az szárnyait veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz, hogy
 32 III   |             az fejét, látá, hogy az nagy kégyó az bölcső felé kezelgetne.
 33 III   |       gyermeket. És ez viadalban az nagy kégyó igen mardossa vala
 34 III   |         bölcsőt vérbe keveré. És az nagy tusokodásban, mikoron az
 35 III   |            mikoron az eb elvonná az nagy kégyót az bölcsőről, elfordula
 36 III   |           Mikoron ekképpen kiáltana nagy jajgatással, eljöve az ura
 37 III   |     melyeket harapott vala rajta az nagy kégyó, és az ura elejbe
 38 III   |             ő fia. És látá, hogy az nagy kégyó halva fekszik vala
 39 III   |         haláltól. Meggyek, meggyek, nagy vétséget műveltem.~És ragadván
 40 III   |          darabra töré. És sok üdeig nagy bánatban lőn.~~És Bancillás,
 41 IV    |    története~Vala egy királynak egy nagy erdeje. Abban vala egy igen
 42 IV    |         erdeje. Abban vala egy igen nagy vadkan, ki igen fene vala,
 43 IV    |       felségedet, hogy ő annakutána nagy dicsőséggel elfoglalhassa
 44 IV    |        mikoron kivinnék őtet, esmét nagy zöndülés lőn az várasban.
 45 IV    |            az prengérbe szegezteték nagy szidalommal.~Ezt hallván,
 46 V     |            minden embernek láttára, nagy szégyenségre.~Miért hogy
 47 V     |            és hértelen elhíva, hogy nagy hamarsággal mennék az anyámhoz,
 48 V     |        találjanak az őrüzők. Bizony nagy tisztességedre lészen, és
 49 V     |            kévánsága ez, hogy ezt e nagy szégyent valljam; de Istenre
 50 V     |              És ezeket mondván, egy nagy követ emele fel az kút mellett.
 51 V     |           lészen.~Azonnal béveté az nagy követ az kútba, mely nagy
 52 V     |           nagy követ az kútba, mely nagy buburással beesék az vízbe.
 53 V     |            feleségének szavát, igen nagy örömbe lőn, és mondá:~-
 54 V     |          tenéked, mind nemzetinknek nagy szidalmára lészen. Bocsáss
 55 V     |           az Isten megbüntessen. És nagy kegyelmesség ez Istentől,
 56 V     |        volna ez világra. Mert ezt e nagy szégyent művelte rajtam,
 57 V     |            nem mondhatja, mely igen nagy szeretettel én szeretem
 58 V     |            büntetést érdemlene ez e nagy gonoszság?~Felelé az császár:~-
 59 VI    |    lakásokba, és az vitéz játékokra nagy sokat költ vala; lovokra
 60 VI    |           Rómában, ki az piacon egy nagy tornyot megtöltete arannyal.
 61 VI    |        belől ása egy vermet, és egy nagy mély üstet állata abban,
 62 VI    |          nemes vitéz szűkölködni az nagy lakások és tékozlások miatt.
 63 VI    |          egy szekercét kapa, és egy nagy sebet vága az lábán, hogy
 64 VI    |           sebet vága az lábán, hogy nagy sok vér kifolyna belőle
 65 VI    |       szolgái meghallották volna az nagy sírást és jajgatást abban
 66 VI    |            Jó uraim: ím terténetből nagy sebet vágtam az láborron,
 67 VI    |            hogy felakasztanák őtet, nagy sírás és panaszolkodás lőn
 68 VII   |      mindjárt megnyitá az ajtót, és nagy vígan fogadá be az deákot.
 69 VII   |            az elmúlt éjjel, mert az nagy esőben és kőesőben csaknem
 70 VII   |        mondja, hogy az éjjel eső és nagy kőeső volt, maga ez egész
 71 VII   |           azt mondád, hogy ez éjjel nagy eső és kőeső volt, maga
 72 VII   |         kába és esztelen ember! Oh, nagy bolondság! Hogy az én drága
 73 VII   |         ártatlan madarom. Mely igen nagy gyönyörüségem volt énnékem
 74 VII   |             asszony a császárnak:~- Nagy dolog ez. Én vagyok tefelségednek
 75 VII   |        pedig énrajtam művelte ezt a nagy szégyent, és erőszakot rajtam
 76 VIII  |           álmát. És evvel ez móddal nagy somma aranyat gyűjtének
 77 VIII  |           Szerelmes feleségem, igen nagy nyavalyám vagyon. Mert addig,
 78 VIII  |          vagynak tefelségednek, kik nagy bölcsességet tulajdonítnak
 79 VIII  |             pedig azt megművelitek: nagy ajándokokkal megajándékozlak
 80 VIII  |           az császárnak:~- Felséged nagy és nehéz dolgot kéván tőlünk.
 81 VIII  |          nem találhatának hozzá. És nagy bánattal sietének alá s
 82 VIII  |       vermet az kertnek kezepin, és nagy kéncset találsz ott, és
 83 VIII  |            néki:~- Jól látjuk, hogy nagy bölcsesség vagyon benned.
 84 VIII  |        hoztunk egy gyermeket, kiben nagy bölcsesség vagyon. Ez meggyógyítja
 85 VIII  |            mindeneket jól látja. És nagy örembe lőn az császár, és
 86 VIII  |      megajándékozá az gyermeket, és nagy tisztességre emelé fel az
 87 VIII  |        megmenthetné az ártatlant az nagy szidalomtól.~Az mester siete
 88 IX    |       tetszik, hogy nem volna olyan nagy bűn, ha mással közesülnél.~
 89 IX    |    szatinomat. Harmadszor mely igen nagy kisebbséget töttél rajtam
 90 IX    |             vendégek előtt. Ezek ez nagy bolondságok mind az gonosz
 91 IX    |           császár megértötte volna, nagy sietséggel beméne az asszony
 92 X     |         császár vala, de mondhatlan nagy kévánság vala benne az marhagyűtésre.
 93 X     |            ledőtlek, hogy talám egy nagy kéncset találok lábaid alatt.
 94 X     |       forrás is megálla. Ez vala az nagy kéncs, melyet a papozlár
 95 X     |           gyűlének egybe; és ezeken nagy sok bosszúságokat műveltenek
 96 X     |  csöngettyűs képek állnak, egy igen nagy kéncs vagyon, tiszta finum
 97 X     |           Kicsoda böcsülhetné ezt e nagy kárt?~Felelé az császár:~-
 98 X     |              hogy mondhatatlan igen nagy aranykéncs volna alatta.
 99 XI    |            az királyhoz jött volna, nagy tisztességgel fogadá őtet
100 XI    |         Hypocratest, müvelhogy igen nagy és jeles dolgokban volna
101 XI    |             beszédére, nyilván igen nagy kárt vall tefelséged; mert
102 XI    |             tefelséged; mert üdővel nagy ügyekben nagy segítséggel
103 XI    |           mert üdővel nagy ügyekben nagy segítséggel lehet felségednek
104 XI    |          szenvednem. Békességben és nagy örömben lakhattam volna
105 XI    |        veszteg hallgatni, holott én nagy királynak leánya vagyok?
106 XI    |           szenvedhetnék el oly igen nagy bosszúságot? Felséged sem
107 XII   |          egyszer Rómába megyen vala nagy sereggel, hogy erővel onnét
108 XII   |      atyámfia, ha akarnád, ez éjjel nagy summa aranyat kevés munkával
109 XII   |              hálj véle. Mi nem igen nagy munka, egy éjjel véle hálni.~
110 XII   |            Hogy-hogy művelnék olyan nagy bűnt egy summa aranyért?
111 XII   |   hopmesternek feleségét, és holtig nagy tisztességbe tartá azt.~
112 XII   |           elméne az király, és igen nagy néppel megszállá az Róma
113 XII   |           szólni kezde az királlyal nagy bölcsen és frigyet kévána
114 XII   |            megbeszélék néki az igen nagy csudát, melyet az toronynak
115 XII   |               Felséged lássa meg az nagy csudát az toronynak tetején.
116 XIII  |           testet, sok fát horda, és nagy tüzet csinála környüle.
117 XIII  |            hasa kezde fájni. És egy nagy fa megé méne, hogy ott a
118 XIII  |             egy lovon. És mikoron a nagy tüzet látná, mondá:~- Bizony
119 XIII  |            Azonközbe felkele amaz a nagy fa megöl, és felkötvén a
120 XIII  |             fejét vevék.~Ez vala az nagy álnokságnak és csalárdságnak
121 XIV   |            vitézt huszonöt lóra.~És nagy frissen viselé magát, és
122 XIV   |         akarnál hallgatni. Én pedig nagy ajándékot adnék tenéked.~
123 XIV   |            És a királynéasszony egy nagy szőnyeget függeszte az lyuk
124 XIV   |           az királynéasszony:~- Nem nagy csuda ez, mert egy ember
125 XIV   |            felemelte volna, látá az nagy lyukot, melyben be- és kijártanak
126 XV    |             megholt volna az vitéz, nagy siralom és jajgatás lőn
127 XV    |        hanem mindéltig aszu ágra az nagy bánatnak miatta.~És mikoron
128 XV    |            volna az megholt vitézt, nagy tisztességgel eltemeték
129 XV    |             és mondá:~- Jaj szűvem, nagy szeretetből megholtál, látván
130 XV    |       vitézem is az ő énhozzám való nagy szeretete miatt, hogynem
131 XV    |             És fogván az szekercét, nagy sebet vága az holttestnek
132 XV    |            az apácához. És az apáca nagy ölelgetéssel fogadá őtet
133 XVI   |           szólni kezde az atyjának, nagy örömbe lőn az császár minden
134 XVI   |          lönne. Eljöve az császárné nagy nehezen és bánkódva. És
135 XVI   |            az császár:~- Édes fiam, nagy szemérem volna ez ennyi
136 XVI   |           elcsudálkozának rajta, és nagy zenebona lőn mind az egész
137 XVI   |           annakutána az császár fia nagy szép hasonlatosságot kezde
138 XVII  |          egykor egy fő, választott, nagy renden való vitézlő ember,
139 XVII  |           tudja vala, hogy az iffiú nagy bölcsességgel, eszességgel,
140 XVII  |     irtózással hallgatom, és ezeket nagy bánkódással látom. Hogy
141 XVII  |           megállok, és beteljesítem nagy hívséggel.~Hallván ezt az
142 XVII  |             üdőbe, azon tartományba nagy éhség támadott vala, elannyira,
143 XVII  |           volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe is valami módon
144 XVII  |           hányja vala néki, hogy az nagy szükségének idején árvaságra
145 XVII  |         volna az hollófiat, és hogy nagy fájdalmot és háborúságot
146 XVII  |         mivel az anyjok-holló ilyen nagy szükségnek idején elhagyta
147 XVII  |             hogy ezt veti elő, hogy nagy fájdalmokat és nehéz nyavalyákat
148 XVII  |            az szentencia-kimondást: nagy kiáltással elrepülének,
149 XVII  |            és tisztes termetivel és nagy bölcsességgel mind az egész
150 XVII  |         pedig mondá:~- Felette igen nagy való véletlen nyavalya talála,
151 XVII  |        nyilván az én szertelen való nagy nyavalyámat megesmérhette
152 XVII  |       gyöngyekkel vala megkészítve, nagy áron megvőn, és Ludovicusnak
153 XVII  |         honnét vött Ludovicus ilyen nagy kéncset? Miért ajándékoz
154 XVII  |              Ezt hallván Alexander, nagy örömmel megyen vala az ő
155 XVII  |             mindketten felette igen nagy bánatba esének. Alexander
156 XVII  |          elmenni. Mindezáltal ilyen nagy és szükséges dologba tégedet
157 XVII  |            mindenik sírva válék el, nagy keserűséggel egymástól.~
158 XVII  |           gyűrőt tőle elvévén, őket nagy szép áldással az Istennek
159 XVII  |            császártól elment volna; nagy sietséggel az császárhoz
160 XVII  |             császár! Ez felségednek nagy gyalázatjára volt.~Az császár
161 XVII  |           eliszonyodék az dolgon és nagy haragra felgerjede. Történék,
162 XVII  |        mikor szembe jutottak volna, nagy szeretettel egymást megölelvén,
163 XVII  |         volna, lovára fordulván, és nagy sietséggel az császárhoz
164 XVII  |           képében. És minekutána az nagy és drága készülettel szerzett
165 XVII  |        eljutott volna, felette igen nagy örömbe lőn, és őtet titkon
166 XVII  |           hozzáhivatván, mindjárást nagy szeretettel fogadá, meg
167 XVII  |       lovokra felülvén, keményen és nagy sebességgel mennek vala
168 XVII  |           össze, mindenik kemény és nagy csapásokat egymáson ejtvén:
169 XVII  |          császár leányának vivé; ki nagy örömének miatta az véres
170 XVII  |           kit halálos ágyba hagytam nagy betegen, bocsáss haza, mert
171 XVII  |        bocsáss haza, mert most csak nagy sietséggel jöttem az viadalra;
172 XVII  |      Ludovicus őtet látván, felette nagy örömbe lőn és mondá:~- Szerelmes
173 XVII  |   győzedelmes löttem.~Ludovicus ezt nagy tisztességgel megköszenvén,
174 XVII  |     gondolkodik vala: „hogyha ilyen nagy bosszúsággal illettél engemet,
175 XVII  | Florentinának ne, mert felette igen nagy bánatba és búba esnék miattad.~
176 XVII  |            nélkül őhozzá siessenek.~Nagy sok bölcs és tudós orvosdoktorok
177 XVII  |             De mivelhogy ilyen igen nagy szorgalmatossággal kévánod
178 XVII  |         hogy az volna Alexander, és nagy szerelmének miatta mindjárt
179 XVII  |         jöveteledet, és tenéked úgy nagy örömmel megyek elődbe.~Mondá
180 XVII  |              Jót kévánsz.~És menten nagy sereggel titkon elméne.
181 XVII  |            hallott volna, szertelen nagy örömbe lőn, és mondá az
182 XVII  |        mondá az császárnak:~- Uram, nagy és ékesen felékesített hajókkal
183 XVII  |   jutottanak volna, emberségesen és nagy örömmel fogadák be őtet,
184 XVII  |         császárné mellé ülteték. Ki nagy víg kedvvel, azmennyire
185 XVII  |        ábrázatba vagyon.~Mindjárást nagy felszóval Florentina kezde
186 XVII  |             dajkákkal egyetembe, és nagy sírással az gyermekek kamorájába
187 XVII  |             felséges Istennek ilyen nagy jótéteményéért nagy hálákat
188 XVII  |           ilyen nagy jótéteményéért nagy hálákat adnak vala.~Annakutána
189 XVII  |         vala.~Annakutána az császár nagy sereggel, Alexanderrel együtt
190 XVII  |    királyhoz, megbeszélé, mely igen nagy örömmel várnák az ő eljövetelét.
191 XVII  |        eljövetelét. Az király azért nagy sereggel az atyjához és
192 XVII  |             mondá:~- Felséges uram, nagy kegyelmességet és tisztességet
193 XVII  |  szolgálnánk. Azokáért én szertelen nagy haragra felindulván, őtet
194 XVII  |           volt? Bizonyára szertelen nagy bolondság volt, hogy az
195 XVIII |        őkörüle forognak vala. Kiket nagy böcsületben tart vala. Kikért
196 XVIII |            vala. Kikért mindenektől nagy dícsíretet vészen vala.~
197 XVIII |       esztendeig az keresztyéneknek nagy veszedelme volt.~És mikor
198 Konyvn|     asszonyi állattal~Az férfiú. És nagy nyavalyát vall.~Mérges kégyót
199 Konyvn|          igen jámbor ő, azt mondja:~Nagy sírással urát igen csalja,~
200 Konyvn|       jóságok,~Ennek nem használnak nagy jószágok,~Sem arany, sem
201 Konyvn|          megajándékoz,~Annak bizony nagy drága kéncset hoz.~Azki