Novella

  1 Kegyes|              melyekből nagyobb haszon is közvetköznék az emberi társaság
  2 Kegyes|             gyarló és hitván dolgokat is. Szép jószág ez, hogy nemcsak
  3 Kegyes|           maga uralkodik, hanem arról is visel gondot, hogy utána
  4 Kegyes|              visel gondot, hogy utána is legyen, ki bölcsen tudjon
  5 Kegyes|       papságtól. Honnét vagyon mostan is, hogy az úrfiakban és az
  6 I     |              jutalmot nem vettem. Nem is kévánok semmit, csak felséged
  7 I     |           melletted, kiknek mindeddig is semmi jutalmát nem vöttem,
  8 I     |              jutalmát nem vöttem, nem is kévánok semmit, csak hogy
  9 I     |             az birodalomban? Ezokáért is tetszenék minékünk, hogy
 10 I     |    megházasuljon. Mert ha harminc fia is volna tefelségednek, mindeniket
 11 I     |             császártól és ezt az fiát is megölhetem: tehát az én
 12 I     |             bölcs mestereknél, azt én is ugyan fiamnak akarom tartani.
 13 I     |             méglen az Úristen engemet is meglátogat valami magzatokkal.~
 14 I     |           ezokáért miatta; mert attól is félnek vala, ha nem vinnék
 15 I     |              az császár fia:~- No, én is megnézem az csillagoknak
 16 I     |        megmeneködnék az haláltól. Ezt is jelenté, hogy hét napig
 17 I     |             nem szólasz énnékem egyet is?~Midőn pedig meghallotta
 18 I     |               vagy csak egy beszéddel is énhozzám az te szerelmedet?
 19 I     |             kezdé őtet ölelgetni, meg is akará őtet apolni; de Diocleciánus
 20 I     |          mindeneket jól lát. Az atyám is megértené ezt az nagy és
 21 I     |       szaggatta az cédulát, és ruháit is megszaggatá; és megkörmelé
 22 I     |           költ benne, mert még mostan is él.~Felelé neki az császár:~-
 23 II    |        megasza mindjárást az fiatalka is mellette, és nem hozhata
 24 II    |             nap meghalni. De tinéktek is ekképpen lészen dolgotok!~
 25 III   |                miképpen tefelségednek is csak egy fia vagyon. Azt
 26 III   |              játékhelyre. Az felesége is kiméne oda az helyre, hogy
 27 III   |           Elorozkodának oda az dajkák is és mind az egész házi nép.
 28 III   |          Mondá Bancillás:~- Bizony én is megmondom tefelségednek,
 29 III   |          eszesül cselekedik ebben. Én is igen köszenöm tefelségednek.
 30 III   |        kellett volna halni. De mostan is él. Nyilván úgy lészen felségednek
 31 III   |         Felelé az császárné:~- Tegnap is mondottam egy példát tefelségednek,
 32 III   |            véle. De mindezenáltal ezt is megbeszélem.~ ~
 33 IV    |             vagyon az császárnak, azt is megöleti. Mint vagyon ez?”
 34 IV    |          meghalni. De bizony tinéktek is jut benne, meglátjátok!~
 35 V     |              szereti vala. Félti vala is őtet. Ezokáért minden este
 36 V     |             azt akarná, hogy az többi is mind sáros volna. Te paráználkodtál,
 37 V     |              be ezokáért. Az istenért is kérlek, hogy egyebet ne
 38 V     |       tanácsom? Te vagy az vén bolond is. Nem bolondság-é tetőled,
 39 V     |               pönitenciát tartson. Én is megtérek, és pönitenciát
 40 V     |            műveli, igen jó lészen. Én is igen köszönöm tefelségednek.~
 41 VI    |          elszegényedék, hogy jószágát is mind el akará adni. Elhivatá
 42 VI    |                mert a császár anélkül is elég gazdag. Jobb ezokáért,
 43 VI    |            utánam, édes fiam! Mert te is beléesel, és mindketten
 44 VI    |             megtalálnak, temiattad mi is mindnyájan halálnak vagyunk
 45 VI    |             ártatlant.~Az császár fia is fejet-térdet hajta Catónak,
 46 VI    |             akasztófára viszik. De ti is meghaltok ezért.~Felelé
 47 VI    |          mehet. Melyet példabeszéddel is megbizonyíthatok felségednek,
 48 VII   |          dolgom énnékem, de feleséged is behozta vala az ő szeretőjét
 49 VII   |  igazmondásért meg kellett halnia. Én is bizonyába ezt ígérem tenéked,
 50 VII   |              rajta állani - de mostan is él. Hogy-hogy lönne ez,
 51 VII   |        kévánságodat, de azmellett nem is akarnék törvénytelenül cseleködni.
 52 VIII  |            mostani hét bölcs mesterek is ügyeköznek cseleködni. És
 53 VIII  |             könyörögj őnéki énérettem is.~Mikoron az hét mesterek
 54 VIII  |             látták volna, szólának ők is az gyermeknek, és mondának
 55 VIII  |              császárné:~- Felségednek is vagyon hét bölcs mestere.
 56 VIII  |             kell halnia. De bizony ti is mindnyájan meghaltok.~Felelé
 57 VIII  |           Mondá az bölcs mester:~- Én is örömest megbeszélem felségednek,
 58 IX    |           veled.~Felelé ez:~- Tevéled is, szerelmes anyám.~Mondá
 59 IX    |           gonoszul, mert ha mellettem is fekszik, nem kuszpitálhat.
 60 IX    |            megutálna magamat, sőt, ki is hirdetné ezt e titkot. De
 61 IX    |            nem un engemet. Osztán nem is meri az gyónást kinyilatkoztatni.
 62 IX    |   kinyilatkoztatni. És amellett adhat is valamit az komparáció-pénzből.
 63 IX    |            egyházban voltam. Az anyám is talála reám, avval beszélettem.~
 64 IX    |             el véle, megbocsáttam ezt is. Hadd el, ne sírj.~Reggel
 65 IX    |             Késértsd meg harmad úttal is uradat. Annakutána szabadon
 66 IX    |              urad lakodalomra, többen is lésznek ott. Mikoron ezokáért
 67 IX    |               az leánya:~- Bizony ezt is megművelem.~Mikoron ezokáért
 68 IX    |             az asszony:~- Ha felkelek is, mit műveljek?~Mondá az
 69 IX    |          Annakutána az második karján is vágatá, és ott is ennyi
 70 IX    |              karján is vágatá, és ott is ennyi vért bocsátata ki,
 71 IX    |          Felelé az császárné:~- Ugyan is úgy vagyon: mert felséged
 72 IX    |            büntötni fiadat, de mostan is él, és meg nem öletted.
 73 X     |            egy igen szép forrás-kutat is, hogy az szegények abból
 74 X     |           megaluvék az tűz, az forrás is megálla. Ez vala az nagy
 75 X     |        császár:~- Isten adja, hogy te is olyan álmot láss.~Reggel,
 76 X     |              mert az másik kapu előtt is olyan tonna vagyon elásva.~
 77 X     |         megásták volna az helyét, ott is olyan tonna aranyat találának;
 78 X     |           aranyat találának; és avval is megosztozának.~Mondá az
 79 X     |               Mondá az harmadik vitéz is az császárnak:~- Felséges
 80 X     |       császárnak:~- Felséges uram, én is álmot látok.~Mondá az császár:~
 81 X     |         jöttetek. Isten adja, hogy te is jó álmot láttál legyen.~
 82 X     |                ássátok meg; reggel én is hozzátok megyek.~Elmenének
 83 X     |        elveszesse dolgaidat! Talám te is ügyeközel engemet megcsalni,
 84 X     |               Annakfelötte latorságra is tanítottátok őtet, mert
 85 X     |      históriát.~Mondá az mester:~- Én is öremest megbeszélem, ha
 86 XI    |        barátja vala, Galenus nevű. Ez is igen éles elméjű vala, és
 87 XI    |               doktorokat, Hypocratest is, meg­haladhatná. Ezt midőn
 88 XI    |     megtanulhatna, és hogy végre őtet is mindenképpen meg kezdené
 89 XI    |              vizeletit és az királyét is meg kell nézegetnem, hogy
 90 XI    |                igen jóillatú, még ide is érzem az illatját. Hajolj
 91 XI    |             igen szép fű, vond ki azt is.~És mikoron Galenus aláhajolna,
 92 XI    |          semmit véle. Az ő tanítványi is mindenfelől hozzájövének,
 93 XI    |                  Bizony, ez mai napon is megmenekedik az én fiam,
 94 XI    |     dícsírendő dolgot cselekeszik. Én is igen köszenöm tefelségednek.
 95 XI    |           megmenekedett volna ezúttal is az császár fia, és hogy
 96 XII   |     császárhoz, de az császár akkoron is elküldé őtet. Mikoron az
 97 XII   |              második mester:~- No, én is egy napig megoltalmazom.~
 98 XII   |               megoltalmazom.~Az többi is ugyanazont mondának.~Az
 99 XII   |        cselekedének az többi mesterek is naponként. Hatod napon elmenének
100 XII   |               örökese. Az császár fia is térdet-főt hajta az mesternek.~
101 XIII  |              eljöve az harmadik vitéz is, és az is szinte úgy jára
102 XIII  |              harmadik vitéz is, és az is szinte úgy jára az menyecskével,
103 XIII  |             ígért száz forintot. Órát is hagytam mindennek, mikoron
104 XIII  |       másodikat; azután az harmadikat is. És így lészen mind az háromszáz
105 XIII  |             órakort az másik vitézzel is úgy cselekedtek. Tizenegy
106 XIII  |       Tizenegy órakort az harmadikkal is.~És mondá az vén vitéz,
107 XIII  |            holttest ott volna. És azt is a zsákba bújtatá, és a Tiberis
108 XIII  |        odaméne, és az harmadik testet is bebújtatá az zsákba, és
109 XIII  |              tűzbe hányá az katonának is a testét.~Nem igen sok üdő
110 XIII  |              ageb vagy! Talám engemet is úgy akarsz megölni, mint
111 XIV   |           senki velünk. Az én vitézem is nincsen itt.~Azonközbe elérközék
112 XIV   |       kimegyen.~Mondá az király:~- Ez is jó.~Megépítteté ezokáért
113 XIV   |          vetted ezt e gyűrőt? Énnékem is egyszer szinte olyan gyűrőm
114 XIV   |          vettem. És mondá, hogy őnéki is szinte olyan gyűrője volt
115 XIV   |              királynéasszonyt, hogy ő is ott lönne az vendégekkel,
116 XIV   |             eljöve az királynéasszony is, szép ruhákban felöltezvén,
117 XIV   |             Mondá az király:~- No, én is odamegyek, és vigadok vélek.~
118 XIV   |            ebéden, ez az ő szeretőjét is hozta vala oda. Éltembe
119 XIV   |            felakasztják. De bizony ti is meghaltok ővéle egyetembe!~
120 XIV   |             te feleséged előtted. Meg is bizonyítja. Annakutána vége
121 XV    |              látván az én véremet! Én is meghalok érötted, és e koporsóról
122 XV    |             az vitézt, hogy egy orvot is felakasztanának. És az napon
123 XV    |          megholt az én jámbor vitézem is az ő énhozzám való nagy
124 XV    |           lönne állandó. Mert azelőtt is igen szeretted vala az nemes
125 XVI   |              leányod, hogy még fiamat is reá akartad vonni?~És az
126 XVI   |              mivelhogy az te mesterid is néminemű hasonlatosságoknak
127 XVI   |          tégedet az haláltól: hogy te is valami hasonlatosságból
128 XVII  |               hazajöjjen, miképpen te is engemet hazahivattál. Az
129 XVII  |       mivelhogy tisztes és ékes iffiú is volna.~Történék továbbá,
130 XVII  |          haragudnom. Azután feleségem is, az te anyád hallja meg.~
131 XVII  |          hamisan éneklett, és hogy te is hazudtál.~Mikor ezeket megmondta
132 XVII  |      felékesíté véle együtt az iffiat is, és elvivé véle. Mikoron
133 XVII  |     beteljesíted: az te kévánságodnak is eleget teszen.~Felelé az
134 XVII  |               fiait az nagy szükségbe is valami módon táplálja vala.
135 XVII  |              kévánja vala hogy őnékie is köze (lenne) hozzája. Az
136 XVII  |              izraelitáknak királyafia is szolgálni ment vala oda.
137 XVII  |              neve Ludovicus vala. Ezt is igen szereti vala, és ezt
138 XVII  |        elannyira, hogy az drága étket is ő vinné be az császár leányának;
139 XVII  |               szerencsés az te dolgod is.~Ludovicus ezt megköszenvén,
140 XVII  |              az eszembe sem volt, nem is művelem. Mert abból énnékem,
141 XVII  |              mint annakelőtte. Azokat is Ludovicus neve alatt az
142 XVII  |            elméne előle és harmadszor is azonképpen drága, jeles
143 XVII  |         meglátta volna, és harmadszor is elvenné az ajándékot, mondá:~-
144 XVII  | császár-udvarbeli szentelt vitézeknek is tudtokra volna, és mindenütt
145 XVII  |         Alexander megértötte volna, ő is fegyveres kézzel őnékik
146 XVII  |         késérék őtet. És mikor őtőlek is Alexander elkövetköznék,
147 XVII  |         ellenek állott, ki még életét is teéretted nem szánta volna
148 XVII  |           Ludovicus:~- Kész vagyok én is véled megvíni ez te hamis
149 XVII  |           hogy ha szinte halála lenne is, szállana reád országa.
150 XVII  |             ütkezetnek napját, kire ő is megérkezhetnék. Az császár
151 XVII  |         leányát feleségül, ki után én is az király nevet viselem.
152 XVII  |               napig késedelmet teszek is, te elveszted dolgodat.
153 XVII  |                mátkámat és országomat is inkább hagyom el. Azért
154 XVII  |            inkább hagyom el. Azért én is azmit reád bízok, légy hív
155 XVII  |               szeretettel fogadá, meg is csókolá. És mondá:~- Bizony
156 XVII  |            Mondá a császár:~- Énnekem is felette igen tetszik, csakhogy
157 XVII  |              az országbéli fő-fő urak is eszekbe vöttek volna, ezt
158 XVII  |      alamizsnáját, kik közé Alexander is ült vala. És mikor egy kevéssé
159 XVII  |            volna, és vizeletét, vérét is megnézték volna, ezt mondják
160 XVII  |   Alexandernek. Azonképpen az császár is az ő ágyába az Istennek
161 XVII  |             meg.~Továbbá Alexandernek is az égből szózat adaték,
162 XVII  |         vagyok méltó, hogy csak egyik is az én egészségemért megölessék.~
163 XVII  |             még annakfelette öt volna is, teéretted mindegyiket megölném,
164 XVII  |           kezde gyógyulni. Az császár is mindjárt megesmeré, hogy
165 XVII  |              hajókkal menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal
166 XVII  |           hogy ha tíz fiaink volnának is, mind meg merném őérette
167 XVII  |              én fiaimat mind megölnék is: én még iffiú lévén, több
168 XVII  |              az ő fia volna.~Az anyja is annakfelette ilyen szót
169 XVII  |          együtt mennek vala. Az anyja is elejbe jővén, az földre
170 XVII  |        Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~Az király megkérdé,
171 XVII  |               lett volna, ha mindazok is beteljesedtek volna, azmely
172 XVIII |            fia mondá:~- Azonképpen én is, holott az Isten nagyobb
173 XVIII |       megégeték és még egyéb szégyent is tőnek rajta. Azonképpen
174 XVIII |            Azonképpen annak szeretője is halálra vélteték; és őtet
175 XVIII |           volna, megéteték őtet, és ő is meghala.~ ~
176 Konyvn|              bennek az álnok vért.~Ők is Isten teremtett állati:~