Novella

  1 Kegyes|         hogy megnevetik és szidják ezt ez Diocleciánust, mondván:~-
  2 Kegyes|          természetté válik bennek. Ezt az gonosz természetet el
  3 Kegyes|      gonosz asszonyi állatot! Mert ezt gondolja:~- Ím kivesztem
  4 I     |           mihelt meghallotta volna ezt az császárné, az fal felé
  5 I     |          Mikoron meghallotta volna ezt a császár, mindjárást követeket
  6 I     |            birodalmomban. Ezokáért ezt akarnám egyiteknek ajánlani.
  7 I     |   kévánjátok őt tanítani. Ha pedig ezt művelném, hogy egyiknek
  8 I     |          az többiek nehezen vennék ezt. Ezokáért ezt művelem, hogy
  9 I     |       nehezen vennék ezt. Ezokáért ezt művelem, hogy mindnyájan
 10 I     |           neveljétek őtet.~Hallván ezt az hét bölcs mesterek, térdet
 11 I     |     annyira oda az község.~Hallván ezt az többi bölcs mesterek,
 12 I     |      mesterek, mindnyájan dícsérék ezt az tanácsot. És mindjárt
 13 I     |            kezdé ő magában. Látván ezt az mesterek, megkérdezék
 14 I     |       magasb vala az bolt.~Hallván ezt az mesterek, mondának egymásnak:~-
 15 I     |           gyászlásáról. És mikoron ezt feleségül hozzá vötte volna,
 16 I     |           ő azt elveszthetné. Mert ezt gondolá ő magába: „Ha énnékem
 17 I     |           lesznek az császártól és ezt az fiát is megölhetem: tehát
 18 I     |     csillagokat, melyeknek forgása ezt mutatja: hogy ha tekegyelmedet
 19 I     |         megmeneködnék az haláltól. Ezt is jelenté, hogy hét napig
 20 I     |  megmeneködnék az haláltól. Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit,
 21 I     |          ezokáért, hogy műveljétek ezt ez jót velem, hogy egyitek
 22 I     |           hogy mindentek egy napon ezt könnyen megművelheti. A
 23 I     |   annakutána szólani kezdek. És ha ezt megművelitek: mind engemet,
 24 I     |       ebben, hogy szömeimmel immár ezt meglátom, kit azelőtt szűvem
 25 I     |         hogy tégedet hazahívasson. Ezt pedig csak ezért műveltem,
 26 I     |       mindjárt meg kell halnom.~És ezt mondván, nyakára csigelédék,
 27 I     |            balgatag! Miért műveled ezt? Lám, egyedül vagyunk ketten,
 28 I     |           és megszabadulni.~Látván ezt az császárné, mondá neki:~-
 29 I     |         lát. Az atyám is megértené ezt az nagy és undokságos vétket,
 30 I     |            és felakasztanák. Midőn ezt az fejedelmek és urak meghallották
 31 II    |              Felséges császár! Nem ezt érdemlettem volna az én
 32 III   |          Mikoron meghallotta volna ezt az asszony, mindjárt hanyatt
 33 III   |       tégedet, beszéld meg énnékem ezt e példát.~Felelé az császárné:~-
 34 III   |  használtam véle. De mindezenáltal ezt is megbeszélem.~ ~
 35 IV    |             hogy valaki megölhetné ezt e fenevadat, tehát annak
 36 IV    |           leányát adni. És mikoron ezt megkiáltották volna, vala
 37 IV    |    elnyujtózék az fa alatt. Látván ezt az pásztor, igen lassan
 38 IV    |   felségedtől inkább, hogynem mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~-
 39 IV    |      szegezteték nagy szidalommal.~Ezt hallván, mondá az császár:~-
 40 V     |          embernek láttára.~Hallván ezt az asszonyi állat, mondá
 41 V     |       Kegyelmed kévánsága ez, hogy ezt e nagy szégyent valljam;
 42 V     |      beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és ezféléket hallván, erősen
 43 V     |          jó járásban vagy.~Hallván ezt az felesége, szóla az ablakról,
 44 V     |          császárnak:~- Ha felséged ezt műveli, igen jó lészen.
 45 V     |   születtem volna ez világra. Mert ezt e nagy szégyent művelte
 46 V     |       bosszút álljon érötte.~Midőn ezt megértötte volna az császár,
 47 V     |    jajgatsz oly igen? Kérlek, hogy ezt ne műveld, ne add magadat
 48 V     |            ez, hogy ne kesergenék? Ezt pedig nem csak énéröttem
 49 VI    |             És az ő nénjei hallván ezt, igen kezdének sírni és
 50 VI    |       rajta. És elmenvén, megmondá ezt az császárnak. És az császár
 51 VI    |           várasban az néptől. Mert ezt mondják vala: „Mit cseleköszik
 52 VI    |      dolgaidat.~Felelé Cato:~- Nem ezt érdemleném, mást várok vala
 53 VII   |         avval játszik vala. Látván ezt az szarka, mind megbeszélé
 54 VII   |          Mikoron meghallotta volna ezt az deák, mondá az menyecskének:~-
 55 VII   |          csaknem elveszék.~Hallván ezt az polgárné, mondá az urának:~-
 56 VII   |      elszakasztá az fejét.~Hallván ezt az menyecske, igen örüle
 57 VII   |            Eszébe vötte-é felséged ezt a példabeszédet és annak
 58 VII   |            halnia. Én is bizonyába ezt ígérem tenéked, hogy ez
 59 VII   |          cselekedik tefelséged, ha ezt műveli. És felséged kedves
 60 VII   |         fia pedig énrajtam művelte ezt a nagy szégyent, és erőszakot
 61 VIII  |         kívül semmit nem lát vala. Ezt pedig azért művelék, hogy
 62 VIII  |            kegyelmetek álljon meg! Ezt az aranyot kegyelmeteknek
 63 VIII  |           idehoztanak. Ezek tötték ezt az kárt, hogy felségedet
 64 VIII  |      szednék. És mikoron a szolgák ezt művelték volna, mindjárást
 65 VIII  |           felakasztanák. És látván ezt az köznép, igen keserülik
 66 VIII  |     Szükség volna, hogy fele­séged ezt másképpen megbizonyítanája,
 67 IX    |         mondá az anyja:~- Ha immár ezt szántad, mondd meg énnékem:
 68 IX    |       magamat, sőt, ki is hirdetné ezt e titkot. De az papnak nincsen
 69 IX    |            Édes leányom, ne műveld ezt, fogadj szót, és meg nem
 70 IX    |           az kertésznek:~- Vágd le ezt e fát.~Felelé az kertész:~-
 71 IX    |            oly igen kedvelne, mint ezt a fát.~Az asszony elvévé
 72 IX    |            mégis levágtad.~Hallván ezt, igen keservesen kezde sírni,
 73 IX    |       Kegyelmednek javára műveltem ezt, miérthogy megkönyerüljek
 74 IX    |       kellene ezért tekegyelmednek ezt magyarázni. De ímé, mint
 75 IX    | tekegyelmed oly igen nehezen venné ezt e kis dolgot, bizony, hogy
 76 IX    |          meg azt szöme láttára. Ha ezt elszenvedi tőled: annakutána
 77 IX    |         béle ki kezde jőni. Látván ezt az vitéz, mondá néki:~-
 78 IX    |        eredj el véle, megbocsáttam ezt is. Hadd el, ne sírj.~Reggel
 79 IX    |        hértelen kelj fel, és mondd ezt: „jaj, ki feledékeny vagyok,
 80 IX    |         Felelé az leánya:~- Bizony ezt is megművelem.~Mikoron ezokáért
 81 IX    |          ezennel meghalna. Hallván ezt az anyja, igen örüle néki.
 82 IX    |       bölcs mester igen megköszöné ezt az császárnak, és Istennek
 83 IX    |      elmenne az ő atyjához. Látván ezt pedig az vitézek, bemenének
 84 IX    |         menni felségedtől.~Mikoron ezt az császár megértötte volna,
 85 X     |           reájuk akarna jőni, hogy ezt megértvén, elejit vehetnének
 86 X     |        erejekkel arra az országra. Ezt látván minden országok,
 87 X     |            fel. Annak az homlokára ezt írá: „Azki engemet üt: azonnal
 88 X     |           papozlár talála.~Mikoron ezt az szegények meglátták volna,
 89 X     |        eldőlt? Kicsoda böcsülhetné ezt e nagy kárt?~Felelé az császár:~-
 90 X     |         nem tehet az te népeidnek. Ezt jól látja az tefelséged
 91 X     |        császárt, azt nem tudom, de ezt e jutalmot nem érdemlöttem
 92 X     |         volna művelni feleségeden: ezt én semmi­képpen nem hihetem,
 93 XI    |    Hypocratest is, meg­haladhatná. Ezt midőn Hypocrates megértötte
 94 XI    |        Hypocratest haladni. Látván ezt Hypocrates, irigykedni kezde
 95 XI    |             és mondá ő magába: „Ha ezt el nem vesztem az útból,
 96 XI    |            használának véle.~Midőn ezt látná Hypocrates, mondá
 97 XI    |             és meg kell halnom.~És ezt mondván, az fal felé fordula,
 98 XII   |        adnom.~Mikoron az hopmester ezt meghallotta volna, gondolá
 99 XII   |         pénz az ezer arany! Bizony ezt másnak nem engedem.” És
100 XII   |         bizony mindéltig megbánod!~Ezt hallván az asszony, megijede
101 XII   |            akarná művelni.~Hallván ezt az hopmester, beméne az
102 XII   |          ajtót, mert igen kedvelem ezt az asszonyt.~Mondá az hopmester:~-
103 XII   |    elindula minden népével. Látván ezt az rómaiak, mindjárást utánok
104 XII   |           ő álnokságokkal megölni. Ezt pedig ezért művelik, hogy
105 XII   |        Bizony mondom tenéked, hogy ezt véghöz nem viszik, mert
106 XII   |         Felséges uram! Bizony, nem ezt érdemlettem volna.~Mondá
107 XIII  |           száz forintját. Ezokáért ezt akarnám, hogy az háromszáz
108 XIII  |           dolog ez. Mert megtudják ezt, és meg kelletik érette
109 XIII  |            a három vitézt?~Hallván ezt az emberek, bemondák az
110 XIII  |         Cleophas mester megköszené ezt a császárnak, és elbúcsúzék
111 XIII  |          Mikoron meghallotta volna ezt az császárné, hogy esmét
112 XIV   |       függeszte az lyuk elejbe.~És ezt e gyönyerűséges játékot
113 XIV   |         hopmesternek:~- Hol vetted ezt e gyűrőt? Énnékem is egyszer
114 XIV   |          másikhoz hasonló.~Mikoron ezt az játékot egynéhány esztendeig
115 XV    |       kezéből valamennyére. Látván ezt az vitéz, elijede és elhala:
116 XV    |      látván az én véremet?~Mikoron ezt az ő nemzetsége meghallotta
117 XV    |    hidegben. Végre mondá:~- Bizony ezt meg nem állhatom. Ám ott
118 XV    |      asszony:~- Hispán uram! Ha én ezt tudtam volna, hogy így kezdenél
119 XV    |         hispán:~- Bizony, általlom ezt művelni, mert ez jámbor
120 XVI   |       édesapám! Tefelséged látja-é ezt e magas leányt, mely zöld
121 XVI   |            koltója vagyon!~Mikoron ezt meglátták volna mind az
122 XVI   |            császárné igen szerette ezt e leányt. Ne csudálkozzék
123 XVI   |          tefelséged látta.~Hallván ezt a császár, igen megharagvék.
124 XVII  |            ők igen szeretnek vala. Ezt az atya messzeföldre egy
125 XVII  |            jelen lönnének. Hallván ezt az herceg, azki az ifjat
126 XVII  |         valaki volna, azki énnékem ezt megmondhatná, miért kákognak,
127 XVII  |           herceg:~- Megmondhatom-é ezt, avagy írásom által megjelenthetem-é
128 XVII  |            nagy hívséggel.~Hallván ezt az herceg, legottan az iffiat
129 XVII  |            megtudni, miért művelik ezt? Ekképpen fejtem meg ezokáért
130 XVII  |       megfosztassék. De miért hogy ezt veti elő, hogy nagy fájdalmokat
131 XVII  |        hollók eszekbe vötték volna ezt az szentencia-kimondást:
132 XVII  |         Kinek neve Ludovicus vala. Ezt is igen szereti vala, és
133 XVII  |           is igen szereti vala, és ezt ekképpen fogadá bé, megtudván
134 XVII  |         pohárnokom légy.~Ludovicus ezt a császárnak tisztességesen
135 XVII  |   birodalmának szállani kell vala. Ezt az császár felette igen
136 XVII  |            te dolgod is.~Ludovicus ezt megköszenvén, és elméne
137 XVII  |        császárnak. Mikor Alexander ezt eszébe vötte volna, az ő
138 XVII  |        hírem-nevembe kárt valljak? Ezt ha más akarná tanácsul énnékem
139 XVII  |            ajtómat nyitva találja.~Ezt hallván Alexander, nagy
140 XVII  |      mégysz, készen találod.~Mikor ezt Ludovicus hallotta volna,
141 XVII  |   bővséggel adtam.~Alexander pedig ezt megköszenvén az császárnak,
142 XVII  |         énnékem az én anyám adott. Ezt néked ajándékon adom, hogy
143 XVII  |     állatlak.~És ő igen megköszené ezt a császárnak. Lőn egyszer,
144 XVII  |            az császárhoz, és mondd ezt, hogy mostan hoztak atyádtul
145 XVII  |           én szűvem adja mondanom: ezt megnyered. Melyet hogy megnyersz,
146 XVII  |          több meg nem esmerhet. Ha ezt műveled, az jelen való,
147 XVII  | nyavalyából megmenekedel.~Ki mikor ezt hallotta volna, mondá:~-
148 XVII  |         mert halálos ágyban volna.~Ezt őnéki megengedé, de oly
149 XVII  |      örülnek vala. Ludovicus pedig ezt mondja vala:~- Oh, én szerelmes
150 XVII  |      győzedelmes löttem.~Ludovicus ezt nagy tisztességgel megköszenvén,
151 XVII  |          Alexander:~- Miért mondod ezt?~Amaz pedig mondá:~- Nemde,
152 XVII  |           is eszekbe vöttek volna, ezt mondják vala:~- Egy bélpoklos
153 XVII  |     ajtónálló:~- Csodálom; hogy te ezt kévánod éntőlem. Mert szinte
154 XVII  |         meg énnékem, hol vetted te ezt e gyűrőt?~Ki mondá:~- Uram,
155 XVII  |           pedig felele és mondá:~- Ezt bizonnyal mondom felségednek,
156 XVII  |          vérét is megnézték volna, ezt mondják vala, hogy soha
157 XVII  |   nyilvánvaló szózatot halla, mely ezt mondja vala: „Tudjad, hogy
158 XVII  |        ítíltem azt meglenni.~Mikor ezt az császár eszébe vötte
159 XVII  |       egész­ségre fordulhatnék. És ezt azért hallgattam el, mert
160 XVII  |        vidámítod és örvendezteted.~Ezt pedig hozzáfűzte vala:~-
161 XVII  |          mikor az császár hallván, ezt mondja vala:~- Bizonnyal
162 XVII  |           vala:~- Bizonnyal mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos,
163 XVII  |           előtt tartja vala. Mikor ezt az király látná, ő magába