| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] pávatollúkkal 1 pecsétével 1 pecsétlette 1 pedig 151 pediglen 1 példa 4 példabeszéd 1 | Frequency [« »] 174 mert 164 felelé 163 ezt 151 pedig 146 azt 141 de 140 mint | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances pedig |
Novella
1 Kegyes| megcsemerledik.~Hitván dolog pedig ez Ponciánus császárban, 2 Kegyes| hátrahagyja. Úgy kötelezi pedig magát az új menyecskéhöz, 3 Kegyes| monstromtól.~Az jámbora pedig Istennek ajándéka, mint 4 I | az vége elérkezett. Tudom pedig, hogy minekutána meghalok, 5 I | özvegyül annakutána.~Mikoron pedig némelykor éjjel az ő ágyában 6 I | kévánjátok őt tanítani. Ha pedig ezt művelném, hogy egyiknek 7 I | hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük az csillagokat, 8 I | engemet felakasztani. Tü pedig heten vagytok; kérlek ezokáért, 9 I | császárnak, az ő atyjának.~~Midőn pedig meghallotta volna az császár 10 I | szükségnek üdején.~Azok pedig fejeket és térdeket hajtván, 11 I | egyet sem szóla.~Az császár pedig igen csodálkozik vala rajta, 12 I | énnékem egyet is?~Midőn pedig meghallotta volna az császárné, 13 I | szépséged felől, mostan pedig ugyan szömemmel látom, és 14 I | tégedet hazahívasson. Ezt pedig csak ezért műveltem, hogy 15 I | elfordula előtte. Az császárné pedig megnyitá az kebelét, és 16 I | hertelenséggel megölni. Ha pedig halni kell: tehát jobb, 17 I | tévén, megöletné őtet.~Midőn pedig meghallotta volna az császárné, 18 II | vala az császár. Mikoron pedig az városon általvinnék, 19 II | és bolond nem volt. Hogy pedig most néma: okának kell lenni. 20 II | Isten talán kijelenti. Hogy pedig felséged azt mondja, hogy 21 III | madarászni véle. Az szatin pedig csuda erkölcsű vala! Mikoron 22 III | szerencséje lönne. Mikoron pedig gonosz szerencséje lönne: 23 III | fogna lenni.~Kedve vala pedig az nemesembernek az vitéz 24 III | nemesember fiát benne. Az szatin pedig aluszik vala az földen, 25 III | vala az kégyót. Mikoron pedig az sólyom, meglátta volna 26 III | kégyóra kezde menni. Az kégyó pedig ellene támada az szatinnak, 27 III | vala az ő sebeit.~Mikoron pedig az vitéz játékot elvégezték 28 III | sírni és jajgatni. Mikoron pedig azt meghallotta volna az 29 IV | elcsodálkozik rajta. Hogy pedig feleséged azzal vádolja, 30 IV | beszéde után indultál. Ha pedig felséged annak hamis vádlására 31 V | tefelségednek vagyon. Azt pedig igen szereti vala. Félti 32 V | tevé. Annak az várasnak pedig olyan törvénye vala, hogy 33 V | szégyenségre.~Miért hogy pedig ez nemesember immár koros 34 V | mellé mászkála.~Mikoron pedig egyszer ekképpen éjjel elment 35 V | halálra megbetegült. Én pedig nem akarám kegyelmedet megháborítani, 36 V | ajánlom lelkemet. Az testet pedig az mü régi anyánknak, az 37 V | engemet egyedől ágyamba, te pedig ott céderködél alá-fel az 38 V | hogy megfeddjelek. Mikoron pedig meghallottam volna az vízbeli 39 V | hogy ne kesergenék? Ezt pedig nem csak énéröttem művelem, 40 VI | ékes szerszámokra. Vala pedig az üdőben egy gazdag császár 41 VI | megtöltete arannyal. Arra pedig rendele egy nemes vitézt, 42 VI | kell adnom jószágomat. Ha pedig azt művelem, ottan elvesztél 43 VI | toronyhoz menének. Az atya pedig elől méne az lyukba, és 44 VI | szólóvá teszi őket. Hogy pedig felséged mondja, hogy erőszakot 45 VII | azt beszélleni. Mikoron pedig valamit láta az szarka, 46 VII | szarka. Az polgárnak felesége pedig igen szép iffiu menyecske 47 VII | kezdé szeretni. Mihelyt pedig az polgár lovon elméne valahová, 48 VII | őnéki, hogynem tenéked.~Lőn pedig egyszer, hogy az polgár 49 VII | ezokáért az deák.~Mikoron pedig az udvaron általmenne: ahol 50 VII | tenéked azt jelenteni. Én pedig poklabban nem jártam, mint 51 VII | élhetünk egymással.~Minekutána pedig az bolond polgár megölte 52 VII | ágyastársa, az tefelséged fia pedig énrajtam művelte ezt a nagy 53 VIII | semmit nem lát vala. Ezt pedig azért művelék, hogy az birodalom 54 VIII | gazdagulhatnának belőle. Az császár pedig csak olyan volna mellettek, 55 VIII | lőnek az császárnál.~Midőn pedig az palotában egyszer az 56 VIII | felségednek nyavalyája. Ennek pedig könnyen végére mehetni. 57 VIII | mindenképpen jól látok, mihelyt pedig kimegyek belőle, ottan vak 58 VIII | megmentsetek ez nyavalyától. Ha pedig azt megművelitek: nagy ajándokokkal 59 VIII | gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig felséged mondja, hogy erőszakot 60 IX | semmi magzatjok. Egyszer pedig az asszony beméne az egyházba; 61 IX | bánkódnék rajta. Az ura pedig igen szégyenli vala. És 62 IX | ajánlja őfelségét.~Hallván pedig az császárné, hogy nem ölték 63 IX | az ő atyjához. Látván ezt pedig az vitézek, bemenének az 64 X | vetének. Némely országok pedig ellene támadának az rómaiaknak. 65 X | vala kezében. Középarányt pedig állatá az egyik képet, kinek 66 X | elrejtve előttünk. Miért pedig hogy hallottuk felséged 67 X | csúfolkodának az császárral. Mikoron pedig megvirradott volna, felkelének 68 X | tiszta finum arany. Sok pedig az arany, nem tudjuk, hol 69 X | nem sok üdő múlva. Hogy pedig felséged azt mondja, hogy 70 XI | irigykedni kezde reá.~Lőn pedig, hogy az magyari király 71 XI | megölessem; az bölcs mesterek pedig arra visznek tanácsokkal, 72 XII | az országból. Az király pedig magának tartá az hopmesternek 73 XII | Pálnak testeit. Valának pedig hét bölcs mesterek, fő tanácsok 74 XII | álnokságokkal megölni. Ezt pedig ezért művelik, hogy tégedet 75 XII | tud szólni avagy nem. Hogy pedig tefelséged azt mondja, hogy 76 XIII | kiket igen szeret vala. Vala pedig az üdőben Rómába egy nemes 77 XIII | első és az második. Ennek pedig tizenegy órára ada célt, 78 XIII | forint mienk lehetne, ők pedig nem hálnának vélem, mert 79 XIII | pénzével az hagyott órára. Te pedig az én házamba légy az hegyes 80 XIII | felakaszták őtet. Az asszonynak pedig fejét vevék.~Ez vala az 81 XIII | testestől-lelkestől, münket pedig örök szégyenbe kevernél.~ 82 XIV | viseli vala. Az asszony pedig ezen igen bánkódik vala. 83 XIV | igen bánkódik vala. Nappal pedig az ablakon kinéz vala az 84 XIV | ott varrogat vala.~Jöve pedig az király udvarába egy széptermetű 85 XIV | mórálni. Az királynéasszony pedig csak nem hal vala meg érette. 86 XIV | néki az ablakról. Abban pedig megtanítá az vitézt, mit 87 XIV | veszteg akarnál hallgatni. Én pedig nagy ajándékot adnék tenéked.~ 88 XV | cinterembe, és abban marada.~Vala pedig az üdőben olyan törvény 89 XV | akasztófán egy hétig őrizni. Ha pedig nem jól őrzi vala, hogy 90 XV | elvész vala miatta.~Lőn pedig azon a napon, mikoron eltemették 91 XV | akasztott embert. Tudod pedig, mely igen erős törvény 92 XV | seb vala az orcáján. Ennek pedig nincsen.~Mondá az nemes 93 XVI | kacagják vala, némelyek pedig csikorgatják vala fogukat, 94 XVII | anyja leültek volna, fiok pedig fenn forgolódván az asztalhoz 95 XVII | megmagyarázhatná.~Az fia pedig mondja vala, hogy ő mindent 96 XVII | tisztességet tesztek. Kiváltképpen pedig atyám kezem mosdására való 97 XVII | mosdására való vizet tart, anyám pedig kézkendőt tart. Ez háborít 98 XVII | iszonyú kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, az herceget megszólítá, 99 XVII | királyhoz vivé. Az király pedig az iffiúnak mondá:~- Oh, 100 XVII | kész vagyok. Az kérdésnek pedig feleleti ebbe áll: három 101 XVII | volna ki az ő fiokat. Akkor pedig, az üdőbe, azon tartományba 102 XVII | és barátkozzék. Az anyja pedig ne társolkodhassék.~Mikoron 103 XVII | megjövek esmét.~Az király pedig mondá:~- Holott ez legyen 104 XVII | készíte néki. Alexander pedig eszesen és bölcsen viseli 105 XVII | meg nem esmérhetnék. Ők pedig egymást felette igen szeretik 106 XVII | egészséggel vala. Ludovicus pedig keskeny testtel és vékonyb 107 XVII | máshoz beillenek vala.~Vala pedig az császárnak egyetlen egy 108 XVII | pohárt tölt vala. Minekutána pedig az ebéd elkölt volna, és 109 XVII | nyavalyád vagyon?~Ludovicus pedig mondá:~- Felette igen nagy 110 XVII | gazdagsággal bővelködik. Miért pedig ez ajándékot adta felségednek? 111 XVII | Az fő szentelt vitézek pedig tanácskoznak vala, hogy 112 XVII | társáért megvínnya.~Ez dologba pedig semmi hírével nem volt Ludovicusnak. 113 XVII | nyilván voltanak.~Azonközbe pedig történék, hogy Alexandernek 114 XVII | után országát.~Alexander pedig elolvasván az levelet Ludovicusszal, 115 XVII | békességgel házadhoz. Ha pedig szükség, végy hozzád kéncsemből 116 XVII | bővséggel adtam.~Alexander pedig ezt megköszenvén az császárnak, 117 XVII | megkövetvén, elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, Florentina 118 XVII | egymástól.~Az császár leánya pedig mondá Ludovicusnak:~- Nem 119 XVII | itt az udvarba nincsen. Én pedig igen erőtlen és vékony testtel 120 XVII | napra megérkezel; azmint pedig az én szűvem adja mondanom: 121 XVII | napra megjöjjen. Ludovicus pedig könyörge az császárnak, 122 XVII | örülnek vala. Ludovicus pedig ezt mondja vala:~- Oh, én 123 XVII | egészséggel jobb, erősb voltál, én pedig nyavalyás és erőtlen. Engemet 124 XVII | énnékem segítséggel légy. Ha pedig meg nem segítesz, oda vagyon 125 XVII | Ludovicus helyén. Ludovicus pedig feleségül hazaviszi vala 126 XVII | leányával viszik vala. Ő pedig éles szablyáját kivonván, 127 XVII | helyhezteti vala. Az király leánya pedig ezen felette igen csudálkozik 128 XVII | cselekedtél.~Florentina pedig, mikor megértette volna, 129 XVII | hun hagyád Ludovicust?~Ő pedig megbeszélé minden módon, 130 XVII | szeretőjihez.~Alexander pedig bemenvén az ő királyi palotájába, 131 XVII | vala. Az királynéasszony pedig mondá:~- Ideje volna immár 132 XVII | Miért mondod ezt?~Amaz pedig mondá:~- Nemde, minden éjjel, 133 XVII | zörgeni kezde. Az ajtónálló pedig kijöve, és megkérdés miért 134 XVII | akaratodat.~Az ajtónálló pedig hamar az császárhoz menvén, 135 XVII | császárnak megjelenté. Hallván pedig az császár Alexander nevét, 136 XVII | Alexandernek.~Alexander pedig felele és mondá:~- Ezt bizonnyal 137 XVII | hogy meglegyen.~Az császár pedig éjjel-nappal az Istennek 138 XVII | vérével megmosogatá. Alexander pedig mindjárt meg kezde gyógyulni. 139 XVII | vidámítod és örvendezteted.~Ezt pedig hozzáfűzte vala:~- Mondd 140 XVII | az mi poharunkból ivék?~Ő pedig felele és mondá:~- Jól láttam, 141 XVII | rútot nem láttam.~Az császár pedig ismét megkérdé, hogy ha 142 XVII | mindeneknek megbeszélék. Ők pedig mindjárást felkelvén, bemenvén 143 XVII | méne; Ludovicus császár pedig az Alexander feleségét, 144 XVII | felemelvén, megölelé, az anyja pedig mondá:~- Felséges uram, 145 XVII | mosdóvizet tart vala. Az anyja pedig kendőt fogván, az király 146 XVII | többszer ne legyen.~Az király pedig leülvén, az atyját balkéz 147 XVII | való halállal.~Az király pedig mondá:~- Hogy ha megértendem, 148 XVII | ma meg kell halnotok.~Ők pedig mikor látnák, hogy az király 149 XVII | kegyelmet kérnek vala. Az király pedig őket felköltvén, mondá:~- 150 Konyvn| csak az Isten adja.~Kit pedig avval megajándékoz,~Annak 151 Konyvn| drága kéncset hoz.~Azki pedig az más felében tart,~Úgy