Novella

  1 Kegyes|       Poncius császár históriájából. De miért hogy az jó Isten megengedte,
  2 Kegyes|            ugyan jól megérdemlettük. De bízzunk azért az Istenhöz,
  3 Kegyes|  irgalmasságáról megemlékezik; ámen.~De noha ez az munka, az Poncius
  4 Kegyes|             melyet pallólnak elejbe.~De jaj őnékik! Mert bolondok
  5 Kegyes|          szerint néz Diocleciánusra; de mindazonáltal arra ügyeközik,
  6 I     |          megmented őtet az haláltól. De ha tefelséged őtet az mostohaanyja
  7 I     |           igen nagy bánatban vagyok. De miérthogy felségednek egy
  8 I     |         kivitettetnék felakasztásra; de nagy munkával volna szabadulandó,
  9 I     |           mene­kedhetem az haláltól. De hét napig minden napon egyszer
 10 I     |          mesterim, bátor ugy legyen. De kérlek, ne feledközzetek
 11 I     |         térdet hajta az atyja előtt, de egyet sem szóla.~Az császár
 12 I     |              nem akara őnéki szólni. De azt gondolá ő magában: „
 13 I     |             fejet hajta az atyjának, de semmit nem felele. Az császár
 14 I     |          Felelé az császár:~- Ez az. De egyet sem akar velem szólni.~
 15 I     |            meg is akará őtet apolni; de Diocleciánus elfordula,
 16 I     |             való nagy szeretetemből.~De Diocleciánus elfordula előtte.
 17 I     |         ajánlom minden kévánságodra.~De Diocleciánus veszteg hallgata,
 18 I     |              mü csak ketten vagyunk, de az hatalmas Isten mindeneket
 19 I     |           beszédet vennék ki belőle, de ő reám támada, és meg akar
 20 I     |              hogy meg kelljen halni, de semmi nem költ benne, mert
 21 II    |           szólásra tanítanátok őtet; de tü néma bolondot töttetek
 22 II    |           őnéki ez mai nap meghalni. De tinéktek is ekképpen lészen
 23 II    |               Örömest megbeszéleném, de ha megbeszélem, azonközbe
 24 III   |          hogy megmarná az gyermeket; de az eb ottan rajta lőn, és
 25 III   |            mivelhogy hazajött volna. De az nemesember kirántá dákosát,
 26 III   |             meg kellett volna halni. De mostan is él. Nyilván úgy
 27 III   |            egy példát tefelségednek, de semmit nem használtam véle.
 28 III   |          semmit nem használtam véle. De mindezenáltal ezt is megbeszélem.~ ~
 29 IV    |         őnéki ez mai napon meghalni. De bizony tinéktek is jut benne,
 30 IV    |             jámbor és ártatlan vala, de mégis az ő felesége álnoksága
 31 V     |       bészegezvén; és igen megijede; de mindazonáltal zörgeni kezde.~
 32 V     |        játszottad ez ördegi játékot. De bezzeg ott künn fűtözzél,
 33 V     |          holnap az prengéren állasz! De ugy kell parázna kabalának!~
 34 V     |             Kegyelmed gyanós hozzám: de Isten tudja az én ártatlan
 35 V     |             e nagy szégyent valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást.
 36 V     |      Istennek, hogy még eleven vagy! De miért vádolsz engemet ezekkel
 37 V     |             én és mely jeles nemzet: de ő nem gondol avval. Hanem
 38 V     |            embereknél ő vala vétkes. De az felesége, az undok, fertelmes
 39 V     |            Szép kívül az piros alma: de ha megmetszed, belül rothadós.~~
 40 V     |         pénzt adhatna esmét énnékem; de ez hitvány ember tefelségednek
 41 V     |            Isten éltesse felségedet; de ha az te fiad evvel elmegyen,
 42 VI    |             az fia szégyent vallana. De félek, hogy végre gonoszul
 43 VI    |            az nemes vitéznek az fia! De eleit veszem én az én fiamnak,
 44 VI    |              szépen tud vala szólni; de tü némát csináltatok belőle,
 45 VI    |          mert az akasztófára viszik. De ti is meghaltok ezért.~Felelé
 46 VII   |           szép iffiu menyecske vala; de nem szereti vala az urát,
 47 VII   |     szeretőjeért, hogy hozzája jőne. De el nem jöve, hanem szinte
 48 VII   |           szegény! Nem látlak ugyan, de jól hallak! Hamisan cseleködél
 49 VII   |             jól lött dolgom énnékem, de feleséged is behozta vala
 50 VII   |       éröttem bosszút rajta állani - de mostan is él. Hogy-hogy
 51 VII   |            megművelném kévánságodat, de azmellett nem is akarnék
 52 VIII  |             jól lát vala mindeneket: de kívül semmit nem lát vala.
 53 VIII  |            hogy ha meggyógyíthatnák: de nem lehete. Marada ezokáért
 54 VIII  |             és mindeneket jól látok; de mihelyt az palotából kimegyek,
 55 VIII  |           nehéz dolgot kéván tőlünk. De tefelséged adjon üdőt, hadd
 56 VIII  |        meggyógyíthassák az császárt; de semmi módot nem találhatának
 57 VIII  |           megajándékozná őtet avval. De az gyermek nem akará az
 58 VIII  |           mai napon meg kell halnia. De bizony ti is mindnyájan
 59 VIII  |             ki mindeneket lát s tud. De én mondom felségednek, hogy
 60 VIII  |               Azki bűnes, bünhedjék; de az ártatlant nem kell, hiszem,
 61 IX    |          minden kévánságtok szerint. De nem úgy vagyon énnékem dolgom
 62 IX    |            is hirdetné ezt e titkot. De az papnak nincsen felesége,
 63 IX    |       tekegyelmednek ezt magyarázni. De ímé, mint rongál engemet
 64 IX    |         ugyan az levágott almafáért; de hogy sírni kezdék előtte,
 65 IX    |              Jó leányom, jól vagyon. De az urad vén ember, és az
 66 IX    |        győzem várni. Igen mondod te! De én igen kévánnám az nyakas
 67 IX    |            megharagvék reám az uram, de mihelyt sírni és könyörgeni
 68 IX    |          hogy kegyelmes lönne hozzá. De mondá az ura:~- Könyöregj
 69 IX    |            az több pilises agebeket!~De csak megmaradhatnék, bizony
 70 IX    |             szerettem tefelségednél: de az hét bölcs mesterekért
 71 IX    |             akarnád büntötni fiadat, de mostan is él, és meg nem
 72 X     |            igen gazdag császár vala, de mondhatlan nagy kévánság
 73 X     |          vagyunk és álom-magyarázók. De mi egyébről nem álmadozunk,
 74 X     |         egymás után álmokat láttunk; de immár mindhárman együtt
 75 X     |         semmi nyavalyája nem lészen. De éjjel kell megásnunk, hogy
 76 X     |             császárt, azt nem tudom, de ezt e jutalmot nem érdemlöttem
 77 X     |       bölcsességre tanítanátok őtet. De ti némát csináltatok benne,
 78 X     |             azt igen eszesen műveli. De felséged higgye, hogy nem
 79 X     |        bolondság után nem járt soha. De én mondom tefelségednek,
 80 XI    |          hogy ő ezúttal nem jöhetne, de miért hogy tudja vala az
 81 XI    | tisztességgel fogadá őtet az király; de az király csudálkozik vala
 82 XI    |              megajándékozá Galenust, de az királyné asszony titkon
 83 XI    |        mesterségét megkísérté magán: de nem használa semmit véle.
 84 XI    |        csinálának orvosságokat néki: de semmit nem használának véle.~
 85 XI    |    mindjárást meggyógyítana engemet: de az Isten bosszút áll rajtam,
 86 XI    |     megsegíthette volna Hypocratest. De minekutána megölte vala,
 87 XII   |              állatot szörzett volna; de kevesbet nem akarna egy
 88 XII   |              óra múlva esmét beméne, de esmét ugyanazon bánotban
 89 XII   |             hopmester az császárhoz, de az császár akkoron is elküldé
 90 XII   |         fiamat, ki jól szólhat vala, de ti néma bolondot csináltatok
 91 XII   |          hogy az latrot felakasszák. De bizony ti sem meneködtek
 92 XII   |              jobb néki, ha nem szól. De harmadnapra, ha élhet, meglátja
 93 XIII  |         Szinte kilenc órakort estve. De hozd el véled az száz forintot!~
 94 XIII  |              kis dolog ez, jó húgom. De mindezenáltal megmentlek.
 95 XIII  |            Tiberis folyóvíz elvitte.~De addig, még a bátyja megjöve,
 96 XIII  |         fogadsz szót, felséges uram; de nyilván úgy kezdesz fiaddal
 97 XIV   |         királynak kedve keresésében. De mindenkoron az toronynak
 98 XIV   |             nem hal vala meg érette. De semmiképpen szömbe nem férének
 99 XIV   |         Igenis haragudtam vala reád, de kérlek, bocsásd meg.~És
100 XIV   |          hogy tovább akarna mulatni; de az király mondá:~- Nem lehet,
101 XIV   |            és az hopmestert átkozni: de hejába.~~És mondá az császárné
102 XIV   |          király hűn az hopmesternek: de félek, hogy ők csak ezen
103 XIV   |       bölcsességre tanítanátok őtet; de tü néma bolondot töttetek
104 XIV   |            Ezokáért ám felakasztják. De bizony ti is meghaltok ővéle
105 XIV   |             higgye az én beszédemet. De ha el nem akarod hinni,
106 XV    |             urát, és Urat adna néki. De minekelőtte visszatérne
107 XV    |              könnyen megszabadulnál; de ingyen nem mondom az tanácsot.~
108 XV    |      koporsót, és kivévék az testet.~De mondá az hispán:~- Megismerik,
109 XV    |             szeretsz ez próbálásért, de ez az szeretet nem lönne
110 XV    |              én jámbor szomszédomat, de hamar elfeledközél arról.
111 XVI   |        koltogatós leányt megégetnék.~De az császár fia mondá az
112 XVI   |         halállal kelle­ne meghalnom. De ha megtérvén, hét napig
113 XVI   |           almáit és hegyes köldekét; de nem teheté szerét. Hogy
114 XVI   |        szépen és bölcsen disputálni. De az okosság azt adja előmbe,
115 XVII  |            vala, hogy ő mindent ért. De félne azon, hogy ha megmondja,
116 XVII  |          éneklésének megmagyarázása!~De holott az ő fiok úszásba
117 XVII  |          való éléstől megfosztassék. De miért hogy ezt veti elő,
118 XVII  |             vékonyb erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba és állapotjokba
119 XVII  |              vala, hogy ne művelném. De látom, hogy holtomat kévánod.
120 XVII  |       hírével nem volt Ludovicusnak. De az császár leányának, Floren­
121 XVII  |        okoson megoltalmazom magamat. De egy dologra kérlek téged,
122 XVII  |             megbizonyítására, vetni. De nyilván vagyon nálad és
123 XVII  |          volna.~Ezt őnéki megengedé, de oly ok alatt, hogy az bajviadalra
124 XVII  |          tovább az viadalnak napját, de ha az hagyott napra meg
125 XVII  |               te elveszted dolgodat. De hogy nem mint tégedet elhagynálak,
126 XVII  |       felette igen csudálkozik vala, de csak egy szót sem szól vala,
127 XVII  |               hatalmas uram császár. De hogy az én hitemet meg ne
128 XVII  |              volt és születtél volt. De mondd meg kérlek, hun hagyád
129 XVII  |            őtet az egész udvar népe. De csak egyedől e dolgot Florentina,
130 XVII  |         megtartja az őbenne bízókat. De ha tetszik felségednek,
131 XVII  |          istenért kérsz, megművelem. De nem emberséges dolognak
132 XVII  |        eltitkoltam; noha meglehetne, de képtelen és méltatlan dolognak
133 XVII  |      dolognak kell előszer meglenni. De énnékem jobb ez órában meghalnom,
134 XVII  |            én akaratom ellen vagyon. De mivelhogy ilyen igen nagy
135 XVII  |            egészségedért kiontottam. De kérlek, én szerelmes barátom
136 XVII  |           őtet vissza nem hozhatnám; de ha az én fiaimat mind megölnék
137 XVII  |             Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~Az király
138 Konyvn|              Isten teremtett állati:~De általok az ördeg igen ví,~
139 Konyvn|        változik egy órában~Százszor; de mindenkor ravaszságban.~
140 Konyvn|          ravaszságban.~Hamar szeret, de hamarabb gyűlöl,~Sőt: kevés
141 Konyvn|            az jámbornak mondattatik.~De melyben nincsenek ez jóságok,~