Novella

  1 Kegyes|           igen szép választ tészen néki az cédulában, melyet írt
  2 Kegyes|            olyan voltál (úgy mondá néki), mint az víz, azaz voltál
  3 Kegyes|     iffiúnak, ölelgeti, megmutatja néki gömbeleg csöcseit és szép
  4 I     |           micsoda tanácsot adnának néki. Felelének azok:~- Felséges
  5 I     |            császárhoz, és mondának néki:~- Felséges császár! Csak
  6 I     |         valami magzatokkal.~Felele néki az császár:~- Majd vagyon
  7 I     |          szomorúk? Felele az egyik néki, és mondá:~- Uram! Atyádnak
  8 I     |            megapolá őtet, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, mint
  9 I     |           az ő mesteri hagyták meg néki, hogy semmit ne szóljon,
 10 I     |          vala ezen, és esmét mondá néki:~- Mondd meg énnékem, szerelmes
 11 I     |          őtet az ágyra. És szólván néki, és mondá:~- Én szűvem és
 12 I     |       császárné esmét szólni kezde néki, és mondá:~- Én édes szeretőm,
 13 I     |       elfordula, és nem engedé azt néki. És az császárné megszólítá
 14 I     |           az kebelét, és megmutatá néki az két fejér almát. És mondá
 15 I     |          két fejér almát. És mondá néki:~- Szűvem, ne utáld meg
 16 I     |   küzdésben, miért hogy nem akarék néki engedni, és nem akarék akaratját
 17 I     |         jajgatásban. És az császár néki szólván, mondá:~- Szerelmes
 18 II    |         elhíván az kertészt, mondá néki:~- Szerető kertészem, úgy
 19 II    |      átkozzák tefelségedet.~Felele néki az császár:~- Jó tanácsot
 20 II    |    meglátta volna azt, fejet hajta néki. És Bancillás megszólítá
 21 II    |            elejbe esék, és köszöne néki. Mondá az császár néki:~-
 22 II    |     köszöne néki. Mondá az császár néki:~- Isten elveszesse dolgaidat.~
 23 III   |           siettek oly igen?~Felele néki az egyik:~- Jaj münékünk
 24 III   |      Felele az asszony és megmondá néki, hogy az eb megölte volna
 25 III   |            az császárnak, és mondá néki:~- Megérti felséged az példát,
 26 III   |           napon az én fiam.~Felele néki Bancillás:~- Felséged eszesül
 27 III   |        hozzá az kamarába, és mondá néki:~- Mint vagy? Mi lelt? Mondd
 28 IV    |            király az ő leányát adá néki.~~Ennekutána mondá az császárné
 29 IV    |           császár fia, fejet hajta néki, és inte néki, hogy ne hagyná
 30 IV    |          fejet hajta néki, és inte néki, hogy ne hagyná őtet. És
 31 IV    |      császár elejbe esvén, köszene néki. Felelé az császár:~- Isten
 32 V     |            zörgeni kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~-
 33 V     |           az nemesembert, mondának néki:~- Mi dolog? Mit forgolódol
 34 VI    |       ezokáért az ő fiát, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, megértsed:
 35 VI    |            és az sok vért, hüvének néki, és kimenének az házból.
 36 VI    |           nem tehet rajtad.~Felelé néki az császár:~- Bizony, szép
 37 VI    |         egész nép könyörgeni kezde néki, és mondának:~- Oh, bölcs
 38 VI    |            az ő mesterének, intvén néki, hogy ne hagyná őtet, hanem
 39 VI    |            elejbe esék, és köszöne néki. És mondá az császár:~-
 40 VI    |            gonoszságot jelent vala néki az ő felesége felől.~Mondá
 41 VII   |      mihelt megjő, ottan megmondom néki.~Mikoron meghallotta volna
 42 VII   |        felköltvén az leányt, mondá néki:~- Egy lajtorja kellene,
 43 VII   |           az menyecske, igen örüle néki.~És az urához menvén, mondá
 44 VII   |            az urához menvén, mondá néki:~- Bizony jól cseleködtél,
 45 VII   |            bánkódnám rajta.~Felelé néki az császár:~- Örömest megművelném
 46 VII   |         mert evvel nem ígértem meg néki az életet. Beszéld meg ezokáért
 47 VIII  |           az többi közül, és mondá néki:~- Ne add nékik az aranyat,
 48 VIII  |            gyermeknek, és mondának néki:~- Szerető gyermek: ki neved?~
 49 VIII  |        nevem.~Mondának az mesterek néki:~- Jól látjuk, hogy nagy
 50 VIII  |           jöttenek volna, mondának néki:~- Tefelségednek hoztunk
 51 VIII  |         Meglehet.~Mondá az császár néki:~- Mint akarsz velem cseleködni?~
 52 VIII  |            azt, fejet-térdet hajta néki, avval ajánlá magát őnékie.
 53 VIII  |           És az egész nép könyörge néki, hogy szorgalmatossággal
 54 VIII  |          esvén, alázatosan köszöne néki. És az császár mondá néki:~-
 55 VIII  |          néki. És az császár mondá néki:~- Vaj átkozott vén vigyor,
 56 IX    |          baráti és tanácsot adának néki, hogy megházasulna. És engede
 57 IX    |           leányt találának, és azt néki szörzék. Mikoron ezokáért
 58 IX    |           ő édesanyja. És az mondá néki:~- Szerető leányom, Isten
 59 IX    |     magamat vetnem. Mondá az anyja néki:~- Szerető leányom, azt
 60 IX    |          mellé jutott volna, mondá néki:~- Igen köszenem édesanyám
 61 IX    |         Látván ezt az vitéz, mondá néki:~- Vaj mordály gonosz asszonyi
 62 IX    |            megtalálta volna, mondá néki:~- Megfogadtam tanácsodat,
 63 IX    |          vala az asszony. És mondá néki:~- Kelj fel.~Felelé az asszony:~-
 64 IX    |           ezt az anyja, igen örüle néki. És mindjárást az leányához
 65 IX    |          anyját látta volna, mondá néki:~- Szerelmes édesanyám!
 66 IX    |           asszony házába, és mondá néki:~- Én szerető galambom;
 67 X     |          azt a császár, igen örüle néki, és megosztá vélek az aranyat.~
 68 X     |            császárhoz, és mondának néki:~- Felséges császár, jó
 69 X     |      császárra menének és mondának néki:~- Mi dolog ez, hogy az
 70 X     |       mesterét, térdet-fejet hajta néki. Mondá az mester az szolgáknak:~-
 71 XI    |         asszonyt Galenus, és mondá néki:~- Felséges asszonyom, tefelséged
 72 XI    |           És főze valami tehénhúst néki, és azt adá néki enni, és
 73 XI    |         tehénhúst néki, és azt adá néki enni, és vizet ada inni
 74 XI    |       titkon nagyobb ajándékot ada néki.~És Galenus elbúcsúzván
 75 XI    |            véle Galenust, és mondá néki:~- Jere, barátom, menjünk
 76 XI    |            csinálának orvosságokat néki: de semmit nem használának
 77 XI    |       feleségének házába, és mondá néki:~- Szerelmes szüvem, miért
 78 XII   |           hanem ha bőv pénzt adunk néki.~Mondá az király:~- Hozz
 79 XII   |           szinte ezer aranyat kell néki adnom.~Mikoron az hopmester
 80 XII   |            asszonyembert szerezzek néki, hogy ez éjjel véle háljon.
 81 XII   |            ezer aranyforintot ígér néki; minek bocsátjuk az aranyat
 82 XII   |           hálni.~Felelé az asszony néki:~- Hogy-hogy művelnék olyan
 83 XII   |          az királyhoz, és megmondá néki, hogy egy igen szép asszonyi
 84 XII   |            az császárhoz, és mondá néki:~- Felséges uram, majd megvirrad,
 85 XII   |        arra végezék, hogy megadnák néki szent Péter és szent Pálnak
 86 XII   |     hetedik mesterhöz, és mondának néki:~- Tisztelendő mester uram!
 87 XII   |          királyhoz, és megbeszélék néki az igen nagy csudát, melyet
 88 XII   |            elejbe esék, és köszöne néki.~Felelé az császár:~- Isten
 89 XII   |             bölcs iffiú. Most jobb néki, ha nem szól. De harmadnapra,
 90 XIII  |          dolgai felől. Végre mondá néki:~- Szép asszony, mit adjak,
 91 XIII  |       nemes vén vitézhez, és mondá néki:~- Uram, ha szómat fogadod,
 92 XIII  |            őrizők között, és mondá néki:~- Szerelmes bátyám, egy
 93 XIII  |          menyecske hoza egy zsákot néki, és az egyik holttestet,
 94 XIII  |         látja az katonát! És mondá néki:~- Kicsoda vagy?~Felelé
 95 XIV   |          vetvén, és térdet hajtván néki, elméne onnét.~Bemenvén
 96 XIV   |           az bal csöcsét megmutatá néki, és egy cédulácskát vete
 97 XIV   |            és egy cédulácskát vete néki az ablakról. Abban pedig
 98 XIV   |          az végső boltba, és mondá néki:~- Szerelmes barátom. Egy
 99 XIV   |             hová mentem: mondjátok néki, hogy az álom után a hideg
100 XIV   |      beméne az királyhoz, és mondá néki:~- Felséges uram! Immár
101 XIV   |      császár fia, térdet-főt hajta néki. És az mester szóla nékik,
102 XIV   |            leesvén előtte, köszene néki. Felelé az császár:~- Isten
103 XV    | meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. De minekelőtte visszatérne
104 XV    |        meghallotta volna, mondának néki:~- No, ha egyebet nem művelsz
105 XV    |        házacskát csináltatának oda néki az cinterembe, és abban
106 XV    |           az szűve hozzá, és mondá néki:~- Jó tanácsot adhatnék,
107 XV    |          az hispán igen megköszené néki az jótanácsot, mellyel megmeneködett
108 XV    |            vala. És mondá az apáca néki:~- Jó hispán uram, hadd
109 XVII  |          Küldének ezokáért levelet néki, hogy minden halasztás nélkül
110 XVII  |     engedni; hazament vala, azmint néki meg vala az ő atyjától parancsolva.
111 XVII  |         árulják vala az iffiat, és néki adák. Ez mikoron eszébe
112 XVII  |      herceget megszólítá, és mondá néki:~- Hogyha az király fogadásának
113 XVII  |  ellentartván, szemére hányja vala néki, hogy az nagy szükségének
114 XVII  |        hopmester lakóhelyt készíte néki. Alexander pedig eszesen
115 XVII  |     serkent volna fel, úgy tetszik néki; és mindjárást meggyógyula.
116 XVII  |         vala, és semmi bosszúságot néki nem tesznek vala. Mert Alexander
117 XVII  |      Ludovicus. És Alexander mondá néki:~- Mondd meg énnékem, mely
118 XVII  |   megkérdés miért zörgetne? Felele néki Alexander, és mondá:~- Én
119 XVII  |           ő poharából innya.~Mondá néki az szolga:~- Miért hogy
120 XVII  |     borából megtöltenék poharát és néki adnák, azmelyből ő maga
121 XVII  |        megivá és az gyűrőt, melyet néki Ludovicus adott vala az
122 XVII  |        őtet megcsókolván, és mondá néki:~- Oh, én szerelmes barátom,
123 XVII  |  megajándékozlak.~Az orvosdoktorok néki arra azt felelék:~- Hogy
124 XVII  |       azhol fekszik vala, és mondá néki:~- Oh, szerelmes barátom
125 XVII  |           az ő atyja vizet tartana néki, és az anyja kendőt. Szólítván
126 XVII  |          anyja kendőt tartanánk és néki szolgálnánk. Azokáért én