Novella

  1 I    |            Nékem ajánlja felséged az te fiadat. És ha hét esztendeig
  2 I    |             felséged adja énnekem az te fiadat. Ha hat esztendeig
  3 I    |            felséged nékem ajánlja az te fiadat. Ha öt esztendeig
  4 I    |          tefelséged nékem ajánlja az te fiadat. Ha három esztendeig
  5 I    |               hogy ajánljad nékem az te fiadat. Ha egy esztendőig
  6 I    |              meg énnekem, micsoda az te könyörgésed? És mit kévánsz
  7 I    |            mint tetszenek tenéked az te tanítómesterid?~Az fia fejet
  8 I    |         lelkem! Sokszor hallottam az te szépséged felől, mostan
  9 I    |             beszéddel is énhozzám az te szerelmedet? Kérlek, szólj
 10 I    |           Kérlek, írd meg énnékem az te akaratodat: ha vagyon-é
 11 I    |         vesznem. Ezokáért hadd el az te ingerlésedet.”~Mikoron az
 12 II   |            hogy megszabadíthassad az te tanítványodat.~Bancillás
 13 II   |       szolgáltál. Mert tenéked és az te társaidnak ajánlottam vala
 14 III  |  tefelségednek, hogy ha megöleted az te fiadat feleségednek vádlásáért,
 15 III  |          lészen felségednek dolga az te fiaddal, mint régenten egy
 16 IV   |             mesterek tefelségedet az te fiadért, csak hogy az te
 17 IV   |             te fiadért, csak hogy az te fiad megölhesse felségedet,
 18 IV   |             ugyan kezedben lészen az te fiad, és azt művelheted
 19 V    |            ura, az nemesember:~- Oh, te gonosz asszonyi állat! Mostan
 20 V    |         tisztességedre lészen, és az te nemzetednek, mikoron holnap
 21 V    |              csak. Jusson eszedbe az te gyakorta való paráználkodásod;
 22 V    |             engemet egyedől ágyamba, te pedig ott céderködél alá-fel
 23 V    |          hogy nem vagyok bűnes, mint te engemet vádlottál. Jól mondották
 24 V    |           többi is mind sáros volna. Te paráználkodtál, és énreám
 25 V    |            pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak miatta. Ide
 26 V    |               és az vént, ki bolond. Te vagy az gazdag hazug. Mi
 27 V    |             sem hírem, sem tanácsom? Te vagy az vén bolond is. Nem
 28 V    |         minémű bosszúságot művelt az te fiad, nem énrajtam csak,
 29 V    |         éltesse felségedet; de ha az te fiad evvel elmegyen, igen
 30 VI   |               ottan elvesztél mind a te nénéiddel.~Felelé az fia:~-
 31 VI   |              utánam, édes fiam! Mert te is beléesel, és mindketten
 32 VI   |           szinte úgy lészen dolga az te fiaddal, mint ennek ez nemes
 33 VI   |        ajánlottam vala tenéked és az te társaidnak, ki szépen tud
 34 VI   |          tefelséged visszahozatja az te fiadat. Annakutána öremest
 35 VII  | tefelségednek, hogy még úgy jársz az te hét bölcs mesteriddel, mint
 36 VIII |              nem gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és vakságodból.~
 37 VIII |        nevelhessék és ültöthessék az te fiadat. Ezokáért el nem
 38 VIII |        minden dolgaidat: neked és az te társaidnak ajánlottam vala
 39 IX   |        szerető leányom, mint élsz az te uraddal?~Felelé az leánya:~-
 40 IX   |             az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal ennyi esztendeig
 41 IX   |          Megkésértöttem az uramat az te tanácsod szerint. Megharagvék
 42 IX   |            győzem várni. Igen mondod te! De én igen kévánnám az
 43 IX   |              az szatinka, hogynem az te szép ágyad.~Mondá az asszony:~-
 44 IX   |        vasárnapra odahíutt minket az te urad lakodalomra, többen
 45 IX   |         vetne, hogy én volnék oka az te elmenésednek.~Felelé az
 46 X    |          császár:~- Isten adja, hogy te is olyan álmot láss.~Reggel,
 47 X    |           jöttetek. Isten adja, hogy te is jó álmot láttál legyen.~
 48 X    |        torony tefelségedet jegyzi az te eszeiddel. Méglen eszeiddel
 49 X    |              senki kárt nem tehet az te népeidnek. Ezt jól látja
 50 X    |          elveszesse dolgaidat! Talám te is ügyeközel engemet megcsalni,
 51 X    |             én fiam? És tenéked és a te társaidnak adám őtet, hogy
 52 XI   |     segítséggel lehet felségednek az te fiad, mint Galenus megsegíthette
 53 XII  |        latrul cselekedtél. Lator, az te jámbor feleségedet el kellett-é
 54 XII  |          Mert néked adtam vala és az te társaidnak az én fiamat,
 55 XIII |           pénzével az hagyott órára. Te pedig az én házamba légy
 56 XIV  |       hopmester. Ezokáért innét tova te légy hopmesterem. Ám csináltass
 57 XIV  |             vala az én fiamat, és az te társaidnak, hogy oktatnátok
 58 XIV  |          igen hamison vádolta őtet a te feleséged előtted. Meg is
 59 XVI  |       előtted vagyon. Cselekedjél az te ítéleted szerint.~És szólván
 60 XVI  |         mondá az császárnénak:~- Oh, te átkozott, gonosz és álnokságos
 61 XVI  |          voltam-é elég tenéked és az te nagymonyú leányod, hogy
 62 XVI  |      uram-atyám felségednél, hogy ez te álnokságos feleségednek
 63 XVI  |            adja előmbe, mivelhogy az te mesterid is néminemű hasonlatosságoknak
 64 XVI  |            tégedet az haláltól: hogy te is valami hasonlatosságból
 65 XVII |          nélkül hazajöjjen, miképpen te is engemet hazahivattál.
 66 XVII |              Azután feleségem is, az te anyád hallja meg.~Akkoron
 67 XVII |               Mondá az atyja:~- Soha te azmíg élsz, nem éred, hogy
 68 XVII |              nem éred, hogy én és az te anyád szolgáljunk tenéked.
 69 XVII |            hamisan éneklett, és hogy te is hazudtál.~Mikor ezeket
 70 XVII |           embert, ki minden órába az te kérdésedre megfelelhet.
 71 XVII |           azt őnéki beteljesíted: az te kévánságodnak is eleget
 72 XVII |             az iffiúnak mondá:~- Oh, te jámbor iffiú, megfelelhetsz-é
 73 XVII |      Ekképpen fejtem meg ezokáért az te kérdésedet: Lőn egyszer,
 74 XVII |               mondá:~- Hol vagyon az te lakóházad?~Felelé Alexander:~-
 75 XVII |              szolgálatodat venni; és te énnékem asztalnakom légy
 76 XVII |       Alexander énnékem asztalnakom; te azért pohárnokom légy.~Ludovicus
 77 XVII |         vagyon. Legyen szerencsés az te dolgod is.~Ludovicus ezt
 78 XVII |              termete sebhette meg az te szűvedet.~Mondá erre Ludovicus:~-
 79 XVII |            megtudhatta volna, azmint te. Tudjad azért szerelmes
 80 XVII |       Alexander! Ily tanácsot adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe
 81 XVII |      csudálkozom, jó Alexander, hogy te, holott engemet ennyiszer
 82 XVII |      elhagyod, és másnak szolgálván, te nem kérsz engemet.~Alexander
 83 XVII |             és mondá:~- Bizonyára az te tőlem való eltávozásodon
 84 XVII |             hogyha ő nem lött volna, te énvelem soha nem közesültél
 85 XVII |             közesültél volna. Mert ő te híred nélkül háromszor vett
 86 XVII |            köveket és gyöngyeket, és te neved alatt hozta énnékem.
 87 XVII |              alatt hozta énnékem. Az te ellenségeid leselkedőinek
 88 XVII |             adom, hogy mindörökké az te ujjodba viseljed és hordjad.
 89 XVII |        vagyok én is véled megvíni ez te hamis vádolásodért, és téged
 90 XVII |        megölvén, megbizonyítom, hogy te énreám hamisan és undokul
 91 XVII |         teljességgel az én életem az te kezedbe vagyon.~És legottan
 92 XVII |              az ő dolga Geydonnal.~- Te tudod, szerelmes barátom
 93 XVII |              barátom Alexander, hogy te énnálamnál erővel és egészséggel
 94 XVII |           Florentina bocsátott, hogy te most énnékem segítséggel
 95 XVII |          napig késedelmet teszek is, te elveszted dolgodat. De hogy
 96 XVII |         bízok, légy hív hozzám abba. Te itt az én képembe légy,
 97 XVII |          jöjj. És éntőlem mindent az te kévánságod szerént megnyerhetsz.~
 98 XVII |   felfogadtam, hogy visszamegyek. Az te ellenségedet meggyőzvén,
 99 XVII |          csak tenéked köszönem, mert te tartottad meg azt énnékem,
100 XVII |          teközetted és énközöttem az te mezítelen, éles szablyádat
101 XVII |              helyhezteted-é? Hogy az te tested az én testemet ne
102 XVII |         azért nem véltem volna, hogy te azt cseleködnél rajtam.”~
103 XVII |          ajtónálló:~- Csodálom; hogy te ezt kévánod éntőlem. Mert
104 XVII |         megjelentem az császárnak az te kévánságodat és akaratodat.~
105 XVII |       dolognak ítílem lenni, hogy ha te abból iszol, mert tudom
106 XVII |               mert tudom én, hogy ha te abból iandasz, soha többé
107 XVII |              meg énnékem, hol vetted te ezt e gyűrőt?~Ki mondá:~-
108 XVII |             rútult meg ilyen igen az te szép tested és ékes drága
109 XVII |            teljes szűvemből bánom ez te esetedet és nyavalyádat.
110 XVII |     meggyógyítsanak. És kérlek, hogy te magadat senkinek meg ne
111 XVII |             tégedet megmosogatna, az te bélpoklosságod meggyógyulna
112 XVII |    bélpoklosságod meggyógyulna és az te előbbi egészséged megjönne.”
113 XVII |             Istentől megtudtam, hogy te jól tudod, miképpen gyógyíthatnának
114 XVII |          volna, és ha lehetséges: az te öt fiaidat megölvén, az
115 XVII |         megölném, csak hogy téged az te előbbi állapotodra, egészségedre
116 XVII |               melybe az ő véreket az te egészségedért kiontottam.
117 XVII |             és másodnap izend meg az te jöveteledet, és tenéked
118 XVII |              előtt játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~Kit mikor
119 XVII |          hogy minálunk egyék, azmint te mondád.~Az követ visszatérvén
120 XVIII|               semmiképpen tégedet az te országodtól meg nem fosztottalak
121 XVIII|            fosztottalak volna, és az te dícsíretedet semmiben meg
122 XVIII|            az én mostoha anyámra, az te feleségedre.~Az császár