Novella

 1 IV  |               Bánkódik vala rajta az király, és azt kiáltatá, hogy valaki
 2 IV  |       ekképpen megnyeré azt, hogy az király az ő leányát adá néki.~~
 3 V   |            mit mond az bölcs Salomon király? Hogy három dolog vagyon,
 4 V   |            sem bánkódnám rajta. Mert király az atyám, és elég pénzt
 5 XI  |           Lőn pedig, hogy az magyari király küldene Hypocratesért, és
 6 XI  |         tisztességgel fogadá őtet az király; de az király csudálkozik
 7 XI  |         fogadá őtet az király; de az király csudálkozik vala rajta,
 8 XI  |              volna ő helyében. És az király megálla azon az beszéden.~
 9 XI  |      királyné asszony:~- Az uram, az király az atyja.~Mondá Galenus:~-
10 XI  |   megbocsássa énnékem: bizony nem az király az atyja.~Felelé az királyné
11 XI  |              azt mondom, hogy nem az király az gyermek atyja. Tisztességért
12 XI  |        meggyógyula az gyermek. És az király megajándékozá Galenust,
13 XI  |           felséged, mint egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~
14 XII |           története~Vala egyszer egy király, igen rút szömély, undok,
15 XII |           pénzt adunk néki.~Mondá az király:~- Hozz csak egy szépet,
16 XII |              szekni az országból. Az király pedig magának tartá az hopmesternek
17 XII |            azt.~Annakutána elméne az király, és igen nagy néppel megszállá
18 XII |              ugyanazont mondának.~Az király fenyegetni és ostromlant
19 XII |             És elcsudálkozik vala az király az ő bölcsességén; és aznap
20 XII |           Azmint értjük, megesküdt a király ezen, hogy holnap az várast
21 XII |             ezokáért itt.~Mikoron az király meglátta volna az csudát
22 XII |             és menjünk vissza.~És az király hamarsággal elindula minden
23 XII |            cselekedjék véle, mint az király cselekedék az ő hopmesterével.
24 XIII|              járni, mint egyszer egy király járt az ő hopmesterével.~
25 XIV |              Vala egyszer egy gazdag király, ki igen szép feleséget
26 XIV |         varrogat vala.~Jöve pedig az király udvarába egy széptermetű
27 XIV |             szolgálatjával. Mondá az király őmagában:~- Jeles termetű
28 XIV |     juthatnának egymással.~Egyszer a király hértelen kiméne vadászni.
29 XIV |           udvarbéli inasak. Mondá az király az úton:~- Nem tudom, hol
30 XIV |         elérközék az vitéz.~Mondá az király:~- Későre jöttek utánam.~
31 XIV |             jelen volnának.~Mondá az király:~- Semmirekellő az hopmester.
32 XIV |        építeni kezdenének, eljöve az király, és mondá:~- Igen hitvány
33 XIV |            be- és kimegyen.~Mondá az király:~- Ez is jó.~Megépítteté
34 XIV |            Történék egyszer, hogy az király kiméne vadászni. És mikoron
35 XIV |      elaluvék a hopmester az fűben a király mellett. És mikoron a karját
36 XIV |       kinyújtotta volna, meglátta az király az hopmester ujján a gyűrőt,
37 XIV |             az ő szolgáinak:~- Ha az király megkérd, hová mentem: mondjátok
38 XIV |                 Szerelmes szűvem, az király meglátta az gyűrőt az ujjamban,
39 XIV |         gyűrőt egy ládába.~Mikoron a király hazajött volna és a sarkantyút
40 XIV |             felséged véle?~Felelé az király:~- Öremest meglátnám.~És
41 XIV |            azt a királynak. Látván a király az gyűrőt, mondá:~- Bezzeg
42 XIV |            Mikoron hallotta volna az király az sípszókat, megkérdé szolgáitól:
43 XIV |            vigadik mostan.” Mondá az király:~- No, én is odamegyek,
44 XIV |             az tálból, és tevé azt a király elejbe, és mondá:~- Felséges
45 XIV |          ebéd, mindjárást felkele az király. És könyörge az hopmester
46 XIV |         tovább akarna mulatni; de az király mondá:~- Nem lehet, mert
47 XIV |               Azonközbe felérkezék a király az toronyba, és igen megnézegeté
48 XIV | nemzetségemhöz kell látnom.~Mondá az király:~- Maradj itt, ím jószágot
49 XIV |          kérek felségedtől.~Mondá az király:~- Megadom, valamit kérsz.~
50 XIV |      elvihessem velem haza.~Mondá az király:~- Vidd el szabadon.~És
51 XIV |          menének.~Reggelre kelvén, a király felméne az toronyba, hogy
52 XIV |             mesternek, szinte mint a király hűn az hopmesternek: de
53 XVII|              begyülekeztek volna, az király így kezdé az ő beszédét:~-
54 XVII|             hagynám.~Mikor ezeket az király megmondotta volna: senki
55 XVII|              mondá néki:~- Hogyha az király fogadásának állana, én az
56 XVII|    megfelelek.~Az herceg legottan az király elejbe menvén, mondá:~-
57 XVII|            Esmerek én, felséges uram király, egy bölcs embert, ki minden
58 XVII|             eleget teszen.~Felelé az király:~- Az én országomnak drága
59 XVII|         iffiat az királyhoz vivé. Az király pedig az iffiúnak mondá:~-
60 XVII|      elrepülnek tetőled.~És mondá az király:~- Igaz és nem hamis szentenciát
61 XVII|            az királytól.~És szóla az király az iffiúnak, mondván:~-
62 XVII|              énnékem nevem.~Mondá az király:~- Oh, én szerelmes fiam,
63 XVII|         drága császári öltezettel az király kévánja vala látni. Ezeket
64 XVII|  bölcsességét megtanuljam.~Felelé az király:~- Jól tetszik énnékem.
65 XVII|               míg megjövek esmét.~Az király pedig mondá:~- Holott ez
66 XVII|        hazavinni az holnapi napon az király leányát feleségül, ki után
67 XVII|          feleségül, ki után én is az király nevet viselem. Lésznek itt
68 XVII|          feleségül hazaviszi vala az király leányát, Alexander képében.
69 XVII|              az ágyasházba együtt az király leányával viszik vala. Ő
70 XVII|             kivonván, őközötte és az király leánya közett, hogy egyik
71 XVII|        illetné, helyhezteti vala. Az király leánya pedig ezen felette
72 XVII|            Alexander, ki annakelőtte király vala, az ajtón zörgeni kezde.
73 XVII|            az Istennek neviért és az király Alexanderért: bocsáss be,
74 XVII|    mielőttünk ivék s evék: Alexander király volt, azki most itt jelen
75 XVII|              az ő atyjának, hogy egy király jőne hozzá vendégségbe,
76 XVII|  meglátogatná. Az követ az Alexander király atyjához jutván, őket nyájasan
77 XVII|        nyájasan és tisztességesen az király nevével köszönté, és mondá:~-
78 XVII|          Tudjátok, hogy egy napra az király az ő seregével nálatok ebédellik.~
79 XVII|         szempillantás, mely napon az király énnálam gondolta ebédelését.~
80 XVII|          várnák az ő eljövetelét. Az király azért nagy sereggel az atyjához
81 XVII|              megyen vala.~Az atya az király elejbe kimenvén, mikor látná,
82 XVII|       kimenvén, mikor látná, hogy az király elközelgetne, térdre esvén
83 XVII|              az királyt köszönté. Az király őtet az földről felemelvén,
84 XVII|            az királyt köszentvén. Az király őtet felemelvén, megölelé,
85 XVII|       asztalhoz ülni.~Mikor azért az király az asztalhoz ülne, az vitéz
86 XVII|              pedig kendőt fogván, az király előtt tartja vala. Mikor
87 XVII|            tartja vala. Mikor ezt az király látná, ő magába mosolyog
88 XVII|        legyen kedves nálad.~Mondá az király:~- Ez soha többszer ne legyen.~
89 XVII|          soha többszer ne legyen.~Az király pedig leülvén, az atyját
90 XVII|             Az ebédtől felkelvén, az király egy titkos házba indulván,
91 XVII|            egy, de az is megholt.~Az király megkérdé, micsoda-féle halállal
92 XVII|            szerint való halállal.~Az király pedig mondá:~- Hogy ha megértendem,
93 XVII|         vitéz mondá:~- Felséges uram király, miért hogy ilyen szorgalmatossággal
94 XVII|            mi fiunk felőle?~Mondá az király:~- Nem ok nélkül kérdezkedem.
95 XVII|          pedig mikor látnák, hogy az király valóba és bizonyába mondaná
96 XVII|              mindketten az földre az király lábához borulván, életeknek
97 XVII|            kegyelmet kérnek vala. Az király pedig őket felköltvén, mondá:~-
98 XVII|             tengerbe vetém.~Mondá az király:~- Micsoda nyavalyátok,
99 XVII|      kegyelmet kérnek vala. Mondá az király:~- Ne féljetek, semmi nyavalyátok