| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
1 XIV | tehát, hogy ott jár vala az ablak alatt, az királynéasszony 2 XIV | mindenkoron az toronynak ablaka alá megyen vala mórálni. 3 XIV | kehentést, feltekénte az ablakra, és látá ott a királynéasszonyt. 4 XVII | megtisztult és most szép ábrázatba vagyon.~Mindjárást nagy 5 XVII | erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba és állapotjokba máshoz beillenek 6 XVII | vagytok egymáshoz az ti ábrázatotokba, hogy senki tüteket énnálamnál 7 I | hozzája, és meglátom, münémű ábrázatú és termetű.~Felöltözék ezokáért 8 IX | akasztald az kulcsot az abroszhoz, és hértelen kelj fel, és 9 IX | nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, és hértelen felkelvén, 10 IX | akarna menni, mindeneket mind abroszostól az földre vona, és úgy tétteti 11 XIV | elhívatá az kőműveseket és az ácsokat és meghagyja nékik, hogy 12 XVII | vala az iffiat, és néki adák. Ez mikoron eszébe vötte 13 X | tenéked és a te társaidnak adám őtet, hogy nemes tudományokra 14 XIII | trécselni kezde véle az Ádámnak dolgai felől. Végre mondá 15 X | őket az palotába és önniek adata.~Minekutána elvégezték volna 16 XVII | Alexandernek is az égből szózat adaték, mondván: „Az császárnak 17 XI | tehénhúst főzék neki, és vizet adék reá innia.~Felelé Hypocrates:~- 18 IX | kinyilatkoztatni. És amellett adhat is valamit az komparáció-pénzből. 19 XV | mondá néki:~- Jó tanácsot adhatnék, és könnyen megszabadulnál; 20 XIII | néki:~- Szép asszony, mit adjak, hogy egy éjjel veled háljak?~ 21 X | csengetnek a képek, és hírré adják nékik minden ellenek való 22 X | Mondának az vitézek:~- Adjatok négy tonna aranyat minékünk.~ 23 XV | meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. De minekelőtte visszatérne 24 XVII | jó erejét és egészségét adná meg Alexandernek. Azonképpen 25 XVII | megtöltenék poharát és néki adnák, azmelyből ő maga az császár 26 XVII | annak leányomat feleségül adnám, és halálom után minden 27 I | érteni, micsoda tanácsot adnának néki. Felelének azok:~- 28 XIV | Én pedig nagy ajándékot adnék tenéked.~Felelé az kőműves:~- 29 XII | feleségedet el kellett-é adnod egy kevés aranyért? Menj 30 XII | előttünk: vagy oda kell adnunk az szent testeket, vagy 31 Konyvn| hamarabb gyűlöl,~Sőt: kevés adományért hátra dől.~Sem Istennel, 32 VI | az vitéz megfüzeté minden adósságát, és esmét bőven kezde költeni, 33 XVII | Alexander! Ily tanácsot adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe 34 XVII | hogy valakinek az gyűrőt adtad volt, azon adta vissza mostan; 35 XVII | ketten énnékem étetőt, mérget adtak mind étkembe-itomba, melyből 36 II | mindazokat, kik tanácsot adtanak volna hozzá.~~És mondá az 37 Kegyes| azért ugyan nem ok nélkül adtuk ki. Mert valakik ezeket 38 I | az ő tanácsit, és eleikbe adván az ő gondolatit, megkéváná 39 XVII | Felelé Alexander:~- Én az Aegyptus királynak fia vagyok, és 40 XVII | veszed magadnak: bizonyára Aegyptusnak királya lész.~Mikoron az 41 XVII | valamely igen távol földen vala Aegyptustól. Külde azokáért követeket 42 II | az agg gyümölcsfának az ágai igen szélesen kiterjedtenek, 43 II | kertésznek:~- Vágd le tehát ágaiban, hogy az nap és az szél 44 XIII | kos! Tetszik, hogy gyilkos ageb vagy! Talám engemet is úgy 45 IX | papot és az több pilises agebeket!~De csak megmaradhatnék, 46 VIII | forrás vagyon tefelségednek ágya alatt, semmiképpen nem gyógyulhatsz 47 IX | szatinka, hogynem az te szép ágyad.~Mondá az asszony:~- Jól 48 V | Itt hagysz engemet egyedől ágyamba, te pedig ott céderködél 49 V | felől: hogy elorozkodtál ágyamból, és paráználkodni mentél. 50 I | ezért vittem ide be az én ágyasházamba, hogy beszédet vennék ki 51 VII | tefelségednek felesége és ágyastársa, az tefelséged fia pedig 52 V | ekképpen éjjel elment volna az ágyból az asszony, felserkene az 53 IX | szeret, és mindenkor az ágyon hever: öld meg azt szöme 54 XIII | annyiszor kihordanom.~És agyonveré az katonát egy szekercével, 55 Kegyes| Az jámbora pedig Istennek ajándéka, mint Salomon mondja.~ ~ 56 XVII | Miért ajándékoz engem ez ajándékkal, holott engem még csak egyszer 57 XVII | én anyám adott. Ezt néked ajándékon adom, hogy mindörökké az 58 XVII | ilyen nagy kéncset? Miért ajándékoz engem ez ajándékkal, holott 59 VIII | pedig azt megművelitek: nagy ajándokokkal megajándékozlak tüteket.~ 60 VIII | fejet-térdet hajta néki, avval ajánlá magát őnékie. És az egész 61 I | hogy egyiknek közületek ajánlanám őtet tanításra: tehát az 62 I | Ezokáért ezt akarnám egyiteknek ajánlani. Hogy felnevelné őtet, és 63 V | bészegezi vala az háznak ajtaját, és az kolcsokat az ágyba, 64 XVII | kéri vala, hogy kegyesen és ájtatosan, szűvek szerént az Istennek 65 V | tudja kegyelmed; hogy itt az ajtófélen egy mély kút vagyon, abba 66 XIV | toronyba és megnyitván az ajtókat, mondá az királynéasszonynak:~- 67 XVII | akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva találja.~Ezt hallván 68 Kegyes| jó Isten megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban előnkbe, 69 V | megbetegült. Én pedig nem akarám kegyelmedet megháborítani, 70 VI | siessetek véle, mert Istennek akaratából megszabadítom őtet.~És 71 XVII | ajtónálló az császárnak akaratát megértvén, őtet az házba 72 XVII | szerelmes jegyesem, nem gonosz akaratból volt ez, sem tenéked bántásodra 73 XVII | Azért teljességgel az én akaratom ellen vagyon. De mivelhogy 74 I | köszönem tünéktek, hogy oly jó akarattal vagytok az én fiamhoz, és 75 Kegyes| ezeket ez dolgokat igazán meg akarják mértékleni: nyilván jeles- 76 XVII | fiainknak vérekkel mosnók meg: akarnád-é őtet ilyenképpen meggyógyítani, 77 VIII | bölcs mesternek:~- No, úgy akarnátok ti énvelem cselekedni, mint 78 XVII | megszeplősített vala, mennyiszer akarta, véle hált.~Kit mikor az 79 XVI | hogy még fiamat is reá akartad vonni?~És az császárné elejbe 80 XVII | tiszták és jámborok; meg akartalak azért késérteni.~Melyet 81 X | hadakot, melyek mireánk akartanak támadni? Ha ezokáért oly 82 VIII | felségedet.~Felelé az császár:~- Akartok-é felelni felőle?~Mondának 83 VII | szégyent, és erőszakot rajtam akarván művelni mint körmelte orcámat, 84 I | szolgáinak, hogy fel ne akasszák az Diocleciánust, hanem 85 IX | mindnyájan az asztalnál lészünk: akasztald az kulcsot az abroszhoz, 86 XVI | feleségednek hazugságáért mindennap akasztani vittenek. Mindazáltal az 87 VIII | mesterek előtted, hanem akasztasd fel az fiadat, annakutána 88 XVIII | farkára kötvén, mind az akasztófáig kivonák és ott felakaszták; 89 XV | az felakasztott orvot az akasztófáról, tehát az hispánnak mind 90 V | volna az császárné, hogy nem akasztották volna fel az császár fiát, 91 I | nélkül művelem; mert vagy alábbszállott az bolt, vagy az föld feljebb 92 V | jajgatni kezde, és jajgatva aláfutamék az garádicson, és megnyitván 93 XI | azt is.~És mikoron Galenus aláhajolna, hogy kiásná az füvet, Hypocrates 94 X | és istempeleket vetének alája. Annakutána tüzet rakának 95 X | Meghigyjed, hogy nem ásnak vermet alám, mint az torony alá ástanak, 96 XVII | ott várván az császárnak alamizsnáját, kik közé Alexander is ült 97 XV | haza és az szegényeknek adj alamizsnát az jámbornak lelkéért: avval 98 VII | aprókövecses fövénnyel, és lassan aláönték az vizet az fövénnyel egyetemben 99 VII | ezeket mind meglátta volna, alászálla onnét, és panaszolni kezde, 100 X | igen nagy aranykéncs volna alatta. És arra igérék és köték 101 XVII | Attul az császár leányát alattomba és titkon őrözzed és oltalmazzad, 102 XVII | mosolyog vala titkon, és alattomban mondja vala: „az filemilének 103 XVII | elvévén, őket nagy szép áldással az Istennek ajánlja, és 104 XVII | Istennek neviért és az király Alexanderért: bocsáss be, hogy ott az 105 XVII | megnyersz, sietséggel menj Alexanderhöz, és őtet kérjed felette 106 XVII | az császár nagy sereggel, Alexanderrel együtt Aegyptusba méne; 107 XVII | készülettel csinált étekből: Alexandertől szokta vala beküldeni a 108 XVII | volna az, kit Ludovicusnak alít vala, és győzedelmes volna, 109 XVII | elvigyed. Mindazáltal, ha alkalmatos, előszer az én leányomat, 110 XII | gondolni, és annakfelötte álkodásra háromszáz álnok csalárdságokat. 111 XVII | császár mondá:~- Szinte alkolmatos időben jutottál hozzám, 112 XVII | volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak tetszik, hogy ő az ő fiával 113 X | üttetik.” És ez kép sokáig álla ott. Végre juta egy papozlár, 114 XVI | egész udvar előtt. És rendbe állának. És az császár fia szólani 115 VII | kellene mennünk, hogy bosszút állanánk az vizsla szarkán ez éjjel.~ 116 XV | ez az szeretet nem lönne állandó. Mert azelőtt is igen szeretted 117 XVII | De az ő ábrázatjokba és állapotjokba máshoz beillenek vala.~Vala 118 XVII | hogy téged az te előbbi állapotodra, egészségedre hozhatnálak.~ 119 V | mikoron holnap az prengéren állasz! De ugy kell parázna kabalának!~ 120 X | Galenussal. Mert bosszú állaték Galenusért Hypocratesen, 121 Konyvn| vért.~Ők is Isten teremtett állati:~De általok az ördeg igen 122 XVII | elment tőlem. Ennek helyére állatlak.~És ő igen megköszené ezt 123 XVII | vadak, madarak és mindenféle állatok sokan meghalnának. Az kiköltetett 124 VI | álnokságok legyenek az asszonyi állatokban. Ha ezokáért tefelséged 125 Kegyes| igazat mondott az asszonyi állatoknak álnoksága és gonoszsága 126 IV | melynek ellene senki nem állhat. Az pásztor jegyzi az tefelséged 127 Kegyes| császárban, hogy oly igen állhatatlan, és az ítéletben olyan igen 128 Kegyes| hogy az jó nevelésből olyan állhatatos szüvet vött, hogy az ő mostohaanyjának, 129 XVII | valamit fogadtam, abban állhatatosan megállok, és beteljesítem 130 X | kezdének ezokáért, miképpen állhatnának bosszút az rómaiakon. Mondá 131 XV | mondá:~- Bizony ezt meg nem állhatom. Ám ott egy világot látok, 132 X | melyen a csöngettyűs képek állnak, egy igen nagy kéncs vagyon, 133 VII | Semmit ne félj, még bosszút állok rajta.~Bemenének ezokáért 134 XVII | leselkedőinek keményen ellenek állott, ki még életét is teéretted 135 VII | bízvást jőj be: éjjel bosszút állunk az szarkán.~Bejöve ezokáért 136 V | viselni. Szép kívül az piros alma: de ha megmetszed, belül 137 X | álom-magyarázók. De mi egyébről nem álmadozunk, hanem csak aranyról. És 138 IX | Megharagvék ugyan az levágott almafáért; de hogy sírni kezdék előtte, 139 IX | az én jeles és szerelmes almafámat. Annakutána megölted az 140 VIII | aranyat, beszéld meg énnékem álmaidat, és én megmagyarázom tenéked.~ 141 VIII | meg énnékem az én látott álmaimat.~Midőn ekképpen etánok kiáltana, 142 XVI | megmutatá kebelbéli szép almáit és hegyes köldekét; de nem 143 I | megmutatá néki az két fejér almát. És mondá néki:~- Szűvem, 144 X | hírével. Isten adja, hogy jó álmat láthasson.~Elmenének ezokáért 145 VIII | megmagyaráznák mindennek az ő álmát. És evvel ez móddal nagy 146 XVI | széles világon sem volt álnokb és latrabb teremtett állat 147 VI | soha nem hihetem. Vaj ki álnokok az emberek ez világban, 148 IV | hamis asszonyi állatnak álnokságáról.~ ~ 149 Konyvn| miatt rakvák gonoszsággal,~Álnoksággal, minden csalárdsággal.~Ezért 150 VI | annyira, hogy némely embernek álnokságinak senki végére nem mehet. 151 XIII | fejét vevék.~Ez vala az nagy álnokságnak és csalárdságnak jutalma.~~ 152 VI | felségednek, minemű véghetetelen álnokságok legyenek az asszonyi állatokban. 153 XVI | szidalmazzák vala azoknak álnokságokat.~És mondá Dioclecián az 154 XII | tefelségedet megcsalni és az ő álnokságokkal megölni. Ezt pedig ezért 155 Kegyes| láthatna az ember nagyobb álnokságot, mint ebbe, az császár feleségébe? 156 Konyvn| őket meghatotta,~És minden álnokságra hajtotta.~Melynek miatt 157 V | felesége az kolcsokat az feje alól, és megnyitván az házat, 158 X | vitézek:~- Nézők vagyunk és álom-magyarázók. De mi egyébről nem álmadozunk, 159 XVII | hallotta volna, úgy, mint egy álomból serkent volna fel, úgy tetszik 160 XVII | hogy megjelentené, mert általán fogva meg akarná tudni. 161 XV | Felelé az hispán:~- Bizony, általlom ezt művelni, mert ez jámbor 162 XIV | És a kőműves mindjárást általlyukasztá. Az hopmester ada egy gira 163 VII | Mikoron pedig az udvaron általmenne: ahol függ vala egy kalitkában 164 VIII | lőn, mikoron egy várason általmennének, látának az utcán egy falka 165 Konyvn| Isten teremtett állati:~De általok az ördeg igen ví,~Miért 166 II | Mikoron pedig az városon általvinnék, mind az egész nép felzöndüle, 167 III | rúdról, és hogy az szatin alunnék, és nem látná az kégyót: 168 XIII | XIII Ò A SZERETŐK~[AMANTES]~Tizenkettedik novella. 169 IX | gyónást kinyilatkoztatni. És amellett adhat is valamit az komparáció-pénzből. 170 XVI | legyen az szempillantás, amelybe születtél, miért hogy hallak 171 Kegyes| irgalmasságáról megemlékezik; ámen.~De noha ez az munka, az 172 XVII | XVII Ò A BARÁTOK~[AMICI]~Tizenötödik novella. A 173 II | felségednek igaznak lenni, amit mondandó vagyok: kiküldetheti 174 XI | Hypocrates Galenusnak:~- Amott egy szép fű vagyon, igen 175 Konyvn| Férfiak, ha tőlek lehetnének~Angyali szép életben lönnének.~És 176 XVI | fia felelé:~- Parancsolj annakokáért kegyelmes uram, hogy mindenek, 177 VII | egyetemben az szarkára, és annyéra locsolák az szegény szarkát, 178 V | nagy hamarsággal mennék az anyámhoz, mert halálra megbetegült. 179 XVIII | szentenciát az én mostoha anyámra, az te feleségedre.~Az császár 180 V | testet pedig az mü régi anyánknak, az földnek. Az több dolgokat 181 XVII | sereggel az atyjához és anyjához megyen vala.~Az atya az 182 XVII | Florentina és az ő atyjának, anyjának emlékezete, kik őtet az 183 XVII | igazabb dolog volna, hogy ő az anyjával élne inkább, hogynem mint 184 XVII | apjok-hollónál-é, avagy az anyjukkal legyen inkább társasága 185 XV | bocsáthatlak be, mert én immár apáca-módra lakom itt.~Mondá ez:~- Tisztelendő 186 XV | múlva dagadni kezde nemes apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra 187 XV | ezokáért, hogy ennek ez apácaságnak békét hagynál.~Felelé az 188 XV | Maradj ezokáért itt, szent apácaságodban.~És elméne.~És hat hónap 189 XV | méltóbb volnál hogynem mint apácaságra. Mikoron emberférfiúra találnál, 190 I | tekegyelmedet hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük az csillagokat, 191 IV | IV Ò A VADKAN~[APER]~Harmadik novella. A császárné 192 XVII | fiához, melyet mikor az apjok, az holló látott volna: 193 XVII | mondj ki nékik. Hogy ha az apjok-hollónál-é, avagy az anyjukkal legyen 194 XVII | anyját megvetvén, és csak az apjok-hollóval nyájaskodnék. Ezért járnak 195 I | ölelgetni, meg is akará őtet apolni; de Diocleciánus elfordula, 196 XVII | holló látott volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe 197 VII | vizet vőn fel az héjazatra, aprókövecses fövénnyel, és lassan aláönték 198 VIII | kezépen, és sok folyamok áradának ki belőle, annyira, hogy 199 X | az egyik képet, kinek egy aranyalmát ada kezébe. Midőn ezokáért 200 X | oly igen telhetetlen vagy aranyba: ímé, mi megtöltjük az szájadat 201 XII | éjjel véle háljon. És ezer aranyforintot ígér néki; minek bocsátjuk 202 XIV | királynéasszony ada egy aranygyűrőt az hopmesternek ajándékba, 203 X | hogy mondhatatlan igen nagy aranykéncs volna alatta. És arra igérék 204 VIII | kegyelmetek álljon meg! Ezt az aranyot kegyelmeteknek adom: magyarázzátok 205 X | nem álmadozunk, hanem csak aranyról. És valahol arany vagyon 206 II | II Ò A FA~[ARBOR]~Első novella. A császárné 207 XV | elfeledközél arról. Sőt arcul vágád, mind az két fülét 208 XIV | mellett. És mikoron ott az árnyékban nyugodnának, elaluvék a 209 II | szélesen kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, és 210 XVII | gyöngyekkel vala megkészítve, nagy áron megvőn, és Ludovicusnak 211 Kegyes| dolog legyen, és mely igen ártalmas az tisztességnek és birodalomnak 212 VIII | panaszolkodnak vala az ő ártatlansága felől. És mikoron immár 213 V | Megbizonyította ezúttal az én ártatlanságomat, hogy nem vagyok bűnes, 214 XVII | városban lakó hercegnek árulják vala az iffiat, és néki 215 XVII | Íme, hol vagyon amaz hamis árulónak az feje, azki hamisan engemet 216 XVII | nagy szükségének idején árvaságra hagyta volna, és ennek okáért 217 VI | toronyba az lyukon belől ása egy vermet, és egy nagy 218 X | megmutatjuk, hol vagyon. És ásassuk meg.~Mondá az császár:~- 219 X | mentenek volna, elkezdék az ásást, és megtalálák az tonna 220 XI | illatját. Hajolj oda és ásd ki, hadd lássuk, micsoda.~ 221 X | énnékem. Meghigyjed, hogy nem ásnak vermet alám, mint az torony 222 VIII | Eredj haza, végy egy kapát, áss egy vermet az kertnek kezepin, 223 X | császár:~- Bátor, menjetek el, ássátok meg; reggel én is hozzátok 224 VI | Egy éjjel reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk az aranyból 225 XIV | mulatna az ő szép királynéasszonyával. És mikoron megnyitotta 226 XVII | menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal és szolgálóimmal utánod 227 XII | hopmesterének:~- Azmint látom, szép asszonyemberek vagynak az várasban. Szerezz 228 XII | azt kévánja, hogy egy szép asszonyembert szerezzek néki, hogy ez 229 XVI | az császárnét és mind az asszonynépeket, és szidalmazzák vala azoknak 230 III | münékünk és tenéked szerelmes asszonyunk, mert az eb, kit urunk oly 231 XVII | visznek vala az császárnak asztalára az ő tisztességére, mert 232 XVII | rajtad! Mert ma az császár asztalátul való távollétembe az császár 233 XVII | Viseli vala Ludovicus az asztalnak gondját Alexander helyett, 234 XV | nem ül, hanem mindéltig aszu ágra az nagy bánatnak miatta.~ 235 IV | inkább, hogynem mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~- Kába 236 XVI | csikorgatják vala fogukat, és átkozák vala az császárnét és mind 237 XIV | jajgatni kezde és az hopmestert átkozni: de hejába.~~És mondá az 238 XVI | rendbéli asszonyállatok között átkozottabb és alábbvaló latorné! Nem 239 II | hogy az szegények meg ne átkozzák tefelségedet.~Felele néki 240 I | megátkozna engemet. Mely átoknak miatta énnékem örökké el 241 XVII | császárnál kéván megnyerni. Attul az császár leányát alattomba 242 XVII | szerelmes fiam, ennekutána atyád akarok lenni. És hogyha 243 I | értsed, hogy én bírtam az atyádat reá, hogy tégedet hazahívasson. 244 XVII | ezt, hogy mostan hoztak atyádtul levelet, ki halálos ágyában 245 XVII | hollófikat nemzett, továbbá az atyai részrül szükségnek üdején 246 XII | vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia, ha akarnád, ez éjjel nagy 247 XVII | mondá az császárnak:~- Atyámot halálos ágyába hagytam, 248 Kegyes| Istenhöz, az mi kegyelmes atyánkhoz, hogy az ő igaz haragjában 249 VI | mint amaz cselekedett az ő atyjával.~És mindjárást parancsolá 250 VII | VII Ò A MADÁR~[AVIS]~Hatodik novella. A mesterek 251 XVII | császár, beméne Alexanderhez, azhol fekszik vala, és mondá néki:~- 252 XI | tehát én visszamegyek, azhonnét jöttem; szent hozzátok.~ 253 VI | jöve az vitéz az toronyhoz, azkire bízták vala annak gondjaviselését: 254 XVII | megtöltenék poharát és néki adnák, azmelyből ő maga az császár iszik 255 IX | kenyérrel és mindenekkel, azmelyek rajta vagynak, hogy mind 256 XVII | megerősedett volna: mindannyiszor, azmennyiszer akarja vala, hozzá mehet 257 VI | aranyat vínek ki abból, azmennyit elbírnak vala. És az vitéz 258 VI | szabadon azt cseleködheti, azmi felségednek jónak tetszik.~ 259 VII | hallottam egy példabeszédet, és azmiatt halasztottam el az törvényt.~ 260 X | ástanak, melyet ledőtettenek. Azmiért énnálam töreködnek: annak 261 XVII | császárhoz futamának, és azmik löttenek volna, teljességgel 262 XVII | jelentsd meg Ludovicusnak, hogy azmikor akarja, jőjjen el és az 263 XII | király az ő bölcsességén; és aznap megállatá az ostromokat. 264 VII | fövennyel egyetembe. És azokból eszébe vévé magát az polgár, 265 I | megnéznék a csillagokat, és azokról ítéletet vennének, ha jó 266 VIII | országidat. Igen félek, hogy azoktól vagyon felségednek nyavalyája. 267 VII | volt dolgod, és mit láttál azóta fogva, hogy honn nem voltam?~ 268 XVII | szörnyen vívának. Végezetre aztán Alexander erősb lévén Geydonnál, 269 IV | rajta. Hogy pedig feleséged azzal vádolja, hogy erőszakot 270 XVII | háltam, mely dolog végett bajt akar vélem, megbizonyítására, 271 XVII | Azokáért szükség, hogy az bajviadalnak napja haladékba legyen. 272 XVII | vala őtet. Tusakodásba és bajvívásba mindenkor győzedelmes lészen 273 XVII | császár leánya tudja vala.~Az bajvívásnak meghagyott napjára virradván, 274 XIV | alatt, az királynéasszony az bal csöcsét megmutatá néki, 275 I | megszólítá őtet, és mondá:~- Oh, balgatag! Miért műveled ezt? Lám, 276 XVII | pedig leülvén, az atyját balkéz felől, és az anyját jobbkéz 277 XVII | felelem, hogy az a fájdalom és bánat örömre változott akkor, 278 I | dolgot cselekeszik, és nagy bánat- és keserűségtől megmenekedik 279 I | első felesége miatt való bánatjáról és gyászlásáról. És mikoron 280 II | haláltól.~Mondá az császár Bancillásnak:~- Beszéld meg énnékem azt 281 XVII | hallgatom, és ezeket nagy bánkódással látom. Hogy ha valaki volna, 282 XVII | mondá:~- Légy jószűvel, ne bánkódjál, mert az császár leányát 283 IX | művelted volna, és mintha igen bánkódnál rajta.~Felelé az leánya:~- 284 IX | tétteti vala, mintha igen bánkódnék rajta. Az ura pedig igen 285 XVII | Azért szükség minékünk bánkódnunk az őtőle való eltávozáson.~ 286 XVII | tőlem való eltávozásodon bánkódom, és énnékem nehéznek tetszik, 287 XVI | császárné nagy nehezen és bánkódva. És az fia meghagyja, hogy 288 III | dajkát fogadna neki, kik bánnának véle, és kik mindenképpen 289 IX | fogadj szót, és meg nem bánod. Édes leányom: az vén emberek 290 XII | beméne, de esmét ugyanazon bánotban kelleték visszajőnie. Két 291 XVII | Florentinához békességgel és bántás nélkül menni engedik vala, 292 VII | lelte volna őtet, és micsoda bántása volna?~Felelé az asszony 293 XVII | akaratból volt ez, sem tenéked bántásodra való szűből cseleködtem 294 III | játékokhoz. Elhívá ezokáért barátit és szomszédit az ő házához, 295 III | ezokáért, és elméne az ő barátival az játékhelyre. Az felesége 296 XVII | örömmel megyen vala az ő barátjához, Ludovicushoz és mondá:~- 297 XVII | fiával éljen, társolkodjék és barátkozzék. Az anyja pedig ne társolkodhassék.~ 298 XVII | XVII Ò A BARÁTOK~[AMICI]~Tizenötödik novella. 299 XVII | az ti egymás közett való barátságtokért, hogy mostani szükségedbe 300 IX | Reggel az vitéz felkelvén, az barbélyhoz méne, és mondá az barbélynak:~- 301 Kegyes| tétova hajtogatja, mint egy barmot, hitván, hamis és éktelen 302 XVI | magas leányt, mely zöld bársonyban vagyon?~Felelé az császár:~- 303 XIII | visszafutamék, és mondá:~- Bátya, visszajött az holt vitéz, 304 XIII | az utcára, és elhivatá az bátyját, ki egyik vala az elrendelt 305 XVII | és ezt ekképpen fogadá bé, megtudván nevét és lakta 306 XVII | Geydon engemet az császárnak beadott, hogy én teveled háltam, 307 VII | azelőtt, hogy az vizsla szarka beárul bennünket.~Mondá az polgárné:~- 308 XVII | hallván, parancsolá, hogy bebocsássa vala, minémű volna, hogy 309 XV | mindjárást megnyitá az ajtót és bebocsátá. És mondá az hispán:~- Tisztelendő 310 XV | asszony megnyitá az ajtót, és bébocsátá az hispánt.~És mikoron megfűtezett 311 XIII | és az harmadik testet is bebújtatá az zsákba, és mondá:~- Látom, 312 XVII | Alexander neveért, hogy őtet beeresszem, és az földön felséged előtt 313 XVII | megértvén, őtet az házba béeresztvén, hagyja, hogy az asztal 314 V | kútba, mely nagy buburással beesék az vízbe. És lassan az setétben 315 VI | elől méne az lyukba, és béesék az üstbe mind torkig. És 316 V | volna az kőnek az vízbe való beesését, mindjárt jajgatni kezde, 317 VI | aranyat lopni, hogy az üstbe beesnék, és ki ne jöhetne onnét.~ 318 XV | soha. Meghidd, hogy immár béfedve tartom köldekömet. Inkább 319 X | hogy így fogadnál be, mint befogadsz.~Mondá az császár:~- Tehát 320 XVI | példabeszédet, melyet elméjükbe befoglalván, vidámbak lehessünk, mielőttünk 321 XVII | királynak parancsolatjából mind begyülekeztek volna, az király így kezdé 322 XIII | követ köte az nyakára, és behányá azt a vízbe, és mondá:~- 323 XIV | kőműveseket, egytől megválva, kit behíva az végső boltba, és mondá 324 VII | énnékem, de feleséged is behozta vala az ő szeretőjét éjjel. 325 XVII | ábrázatjokba és állapotjokba máshoz beillenek vala.~Vala pedig az császárnak 326 I | ezokáért az tanácsok és bejárának egynéhány országot, és keresének 327 XIV | mindjárást odaindula. És mikoron bejött volna az házba, felszekellék 328 VII | bosszút állunk az szarkán.~Bejöve ezokáért az deák.~Mikoron 329 XI | bosszúságot kell szenvednem. Békességben és nagy örömben lakhattam 330 XV | hogy ennek ez apácaságnak békét hagynál.~Felelé az asszony:~- 331 VII | vizsla szarka él, soha mü békével nem lakhatunk.~Mondá az 332 XV | esmét az cinterembe méne, és bekivánkozék az nemes apácához. És mikoron 333 XVII | Alexandertől szokta vala beküldeni a lányának. Honnét Alexander 334 IX | falhoz ütte, hogy mindjárt az béle ki kezde jőni. Látván ezt 335 VI | utánam, édes fiam! Mert te is beléesel, és mindketten ideveszünk.~ 336 XI | azokat a csuporba hánynák. És beléhánynák az füveket az vízbe. És 337 XVII | kamorájába futának. És mikor belépett volna az anyjok: látá az 338 VI | és az toronyba az lyukon belől ása egy vermet, és egy nagy 339 IX | kibocsátom a gonosz vért belőled. Hogy annakutána ne cseleködjél 340 VI | tetszik, némákat csinál belőlek. És esmét könyörül rajtok, 341 IX | Ennyi vért vettenek ki belőlem, csuda, hogy mindjárást 342 XVII | barátom, ki teljességgel bélpoklosságba vagyon. Hogy ha 343 XVII | császár várához ért, ott sok bélpoklosok, fekélyesek és szegények 344 XVII | tégedet megmosogatna, az te bélpoklosságod meggyógyulna és az te előbbi 345 V | alma: de ha megmetszed, belül rothadós.~~És mondá annakutána 346 XIII | ember vagyok, és virradóra bemegyek az várasba.~Mondá ez:~- 347 IX | anyja:~- Tudod-é, mikoron bemennek a kertbe, ott vagyon egy 348 IV | megöli vala az embereket, kik bémennek vala az erdőbe. Bánkódik 349 XVII | az ő atyja és anyja utána bemennének, és senki több, őnálok kívül, 350 III | mellé. És mikoron az házba bementenek volna, láták, hogy elfordítva 351 XIII | Hallván ezt az emberek, bemondák az császár udvarába. És 352 XVII | alatt az császár leányának bemutatá. Ki mikoron ilyen drága 353 X | nékik:~- Megpróbálok előszer bennetek; ha az ti dolgotok igaz 354 VII | Az vizsla szarka elárul bennünk.~Mondá az menyecske:~- Ne 355 VII | az vizsla szarka beárul bennünket.~Mondá az polgárné:~- Semmit 356 IV | az ő fiát, és az fogházba bérekesztenék. Annakutána elkezdé Lentulus, 357 XVII | Egy filemile az ablakon bérepüle, és csuda gyönyörűségesen 358 VI | abban a házban, mindjárt berohannának és kérdeni kezdének, miért 359 XII | Jól vagyon.~És mikoron bésetétedett volna, elhozá az hopmester 360 XII | térdet-főt hajta az mesternek.~Besiete ezokáért az Cleophas mester 361 VI | sarkantyúzni kezdé az lovát, és bésiete az császár udvarába. És 362 X | ma az haláltól.~És midőn besietett volna az udvarba, felméne 363 XII | könyörge az mesternek, hogy besietne az császárhoz, és mindenképpen 364 VIII | felséged igen gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig felséged mondja, 365 I | felkél. Akkoron megérthetjük beszédéből, mint vagyon dolga.~Mikoron 366 I | parancsolatja szerint - tehát első beszéded után, melyet otthon szólani 367 I | kezdjünk az játékhoz.~Ezekre a beszédekre egyet sem felele az császár 368 I | mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével az haláltól. Mert tudom, 369 XIV | És csudálkozol az ő bölcs beszédin. És akkoron megmondja felségednek, 370 IX | nem hihetem tefelségednek beszédit.~Felelé az császár:~- Ez 371 Kegyes| császárt alá fel az ő álnok beszédivel! Boldog ezokáért, kit az 372 XII | én nem hiszem, mert jeles beszédű, bölcs iffiú. Most jobb 373 V | lassan beméne az ajtón, és beszegezé azt erősen. És felméne az 374 V | őtet. Ezokáért minden este bészegezi vala az háznak ajtaját, 375 V | Oh, átkozott óra, melyben beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és 376 V | ajtóra méne: tehát nincsen beszegezve! És elcsodálkozék rajta. 377 V | ajtóra jövén, találá azt bészegezvén; és igen megijede; de mindazonáltal 378 XVII | azért Alexander, ekképpen beszélé meg az dolgot rend szerint:~ 379 VI | Felelé az császár:~- Mit beszéled ezeket énnékem? Nemde, tereád 380 X | hadat.~Mikoron ekképpen beszélenének egymással, előállának egynéhányan 381 XI | Lássad jó doktor uram, mit beszélesz? Bizony fejeddel jádzol!~ 382 IX | anyám is talála reám, avval beszélettem.~Mondá az ura:~- Jól vagyon. 383 IX | szerelmes galambom, hogy beszélj valami jót előttem, hogy 384 VIII | hozzád.~Mondá az gyermek:~- Beszéljétek meg énnékem kévánságtokat.~ 385 VII | tiszta volt. No, többszer nem beszéllesz énnékem hazugságot. És egybe 386 XVII | és gyönyörűségesen ővéle beszélvén, csókolgatja és ölelgeti 387 I | ugyan jól érzem, hogy ez betegágyból fel nem támadok, hanem meghalok. 388 XVII | halálos ágyba hagytam nagy betegen, bocsáss haza, mert most 389 I | hogy halálos volna az ő betegsége, elhivatá az urát, a császárt. 390 XI | nézegetnem, hogy az gyermek betegségét inkább megesmérhessem.~Mondának:~- 391 XVII | lett volna, ha mindazok is beteljesedtek volna, azmely felől ő tinéktek 392 XVII | előtt fogadál, azt őnéki beteljesíted: az te kévánságodnak is 393 XVII | állhatatosan megállok, és beteljesítem nagy hívséggel.~Hallván 394 I | tehozzád való kévánságomat beteljesíthessem, véled játszódhassam az 395 XVII | feje, azki hamisan engemet bevádlott előtted.~Továbbá, mikor 396 XVII | véle, tégedet az császárnál bevádol, és halálra ítílvén, megölnek.~ 397 V | Immár végem lészen.~Azonnal béveté az nagy követ az kútba, 398 I | Ha az császár gyermekét bevisszük Rómába, hogy ott neveljük: 399 XIII | őtet az hegyes tőrrel. És bevonák az holttestet az kamorába, 400 XIII | által az hegyes tőrrel. És bevonszuk azt a kamorába, elvévén 401 V | elcsodálkozék rajta. És erősen bezárá az ajtót. Annakutána felméne 402 XVII | testtel és vékonyb erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba 403 XVIII | mondjanak szentenciát. Az bírák felelének:~- Hatalmas uram, 404 X | az rómaiak sok országot bírának és birodalmok alá vetének. 405 I | méltó lönne az császárságnak bírására.~Szóla először az egyik 406 I | bölcsességet, hogy halálom után bírhassa az császári birodalmot tisztességére.~ 407 XII | ők mindenütt és mindennel bírhassanak.~Felelé az császár:~- Bizony 408 Kegyes| Diocleciánust az útból, hogy ne bírhasson; ekképpen száll az császári 409 XVI | Hogy látá, hogy reá nem bírhat: úgy kezdé magát körmelni 410 XVII | vala:~- Egy bélpoklos se bírja az mi országunkat!~Azokáért 411 VIII | tulajdonítnak magoknak, és ők bírják minden országidat. Igen 412 XVII | hamarabb hazasietne, és hogy bírná atyja halála után országát.~ 413 VIII | egész császári birodalommal bírnak vala, miképpen az mostani 414 XVIII | halála után az országot bírnya kezdé, és az ő hét bölcs 415 X | eszeiddel tanácskozol és bírod az országokat: senki kárt 416 XVII | főemberek, hercegek és az ő birodalmába való szín-nép az ő gyűlésébe 417 XVIII | hallottam. Ezután minden birodalmamat és országomat néked kezedhez 418 XVII | halála után az országnak birodalmának szállani kell vala. Ezt 419 I | lönne örökes az én császári birodalmomban. Ezokáért ezt akarnám egyiteknek 420 VIII | kik majd az egész császári birodalommal bírnak vala, miképpen az 421 Kegyes| tudjon gondot viselni az birodalomra. Mert látja és eszébe veszi, 422 XII | megfoszthassa az császári birodalomtól. Ezokáért tefelséged úgy 423 XVII | erőtlen és vékony testtel bírok.~Mondá az császár leánya:~- 424 XVIII | császár mindjárt parancsolá az bíróknak, hogy mondjanak szentenciát. 425 XIV | volna, melyet reád kellene bíznom, ha hited volna és veszteg 426 XVII | Azért én is azmit reád bízok, légy hív hozzám abba. Te 427 XVII | ki megtartja az őbenne bízókat. De ha tetszik felségednek, 428 IV | Barátim, ne siessetek véle. Bizom az Istenbe, hogy megszabadítom 429 II | ne siessetek véle, mert bízom az Istenbe, hogy ma megszabadítom 430 II | császárnak:~- Ha néma az fiad: bizonyával mondom tefelségednek, hogy 431 XIV | feleséged előtted. Meg is bizonyítja. Annakutána vége lészen 432 XVII | egymáshoz való szereteteknek bizonyságaért. És mondá az szolgának:~- 433 VIII | Felelünk felőle, mert bizonyságot vöttünk az ő bölcsességéről.~ 434 XVII | Sőt tégedet megölvén, bizonyságul hagyom, hogy tetőled szeplősíttetett 435 XII | királyával? Maga mindeneket őreá bízott vala, szinte úgy ólálkodik 436 VI | vitéz az toronyhoz, azkire bízták vala annak gondjaviselését: 437 I | az hét bölcs mesterekre bíztál volt, hogy felnevelnék?~ 438 VI | ezeket énnékem? Nemde, tereád bíztam annak gondjaviselését? Nyilván 439 Kegyes| ugyan jól megérdemlettük. De bízzunk azért az Istenhöz, az mi 440 XII | aranyat az asszonynak és bocsád el, hogy még az sötétben 441 XII | Felséges uram, felséged bocsássa el az asszonyt, mert én 442 XII | Kérlek, fogadj szót. Ne bocsássuk az aranyat más ember kezébe. 443 I | császár, mindjárást követeket bocsáta el, hogy hozzája hínák azokat 444 XI | Galenusnak jeles voltát: őtet bocsátá az királyhoz, hogy az fiához 445 IX | vágatá, és ott is ennyi vért bocsátata ki, hogy teljességgel elfehéredék 446 II | halálra. Avagy: szabadon bocsáthatja, mert tefelséged hatalmában 447 XV | Mondá az asszony:~- Nem bocsáthatlak be, mert én immár apáca-módra 448 XII | aranyforintot ígér néki; minek bocsátjuk az aranyat másnak kezébe? 449 XVIII | országomat néked kezedhez bocsátok és adok.~Mondá az fia:~- 450 XVII | Engemet most hozzád Florentina bocsátott, hogy te most énnékem segítséggel 451 XVII | azért neved mindörökké böcsülem.~Onnat azért Ludovicus esmét 452 XVIII | forognak vala. Kiket nagy böcsületben tart vala. Kikért mindenektől 453 X | drága torony eldőlt? Kicsoda böcsülhetné ezt e nagy kárt?~Felelé 454 Kegyes| Mert előszer szereti és böcsüli az ő előbbeli jámbor feleségét 455 XI | útból, majd-majd jobb és bölcsebb doktor lészen énnálamnál.” 456 XVI | mesterimnek okosságok és bölcseségek által az Isten engem az 457 II | nőni kezdett tanólásban és bölcsességben. És arra ügyeközik, hogy 458 X | ki nemes tudományokkal és bölcsességekkel meghaladá mind az többi 459 XII | elcsudálkozik vala az király az ő bölcsességén; és aznap megállatá az ostromokat. 460 VIII | bizonyságot vöttünk az ő bölcsességéről.~És mondá az császár az 461 XVII | szolgálni, csak ezért, hogy az ő bölcsességét megtanuljam.~Felelé az király:~- 462 I | egy nap meg akarná őtet bölcsességével menteni az haláltól. Mikoron 463 VIII | meglássátok, hogy az tü bölcsességtek által engemet megmentsetek 464 III | ez meglött volna, méne az bölcsőhöz, és megfordítá az bölcsőt: 465 III | kégyó mindenkor siet vala az bölcsőre, hogy megmarná az gyermeket; 466 III | elvonná az nagy kégyót az bölcsőről, elfordula az bölcső az 467 XVII | kérdésedet: Lőn egyszer, hogy egy bokor holló, egyik hím, az másik 468 Kegyes| Ezmellett, látod-é, mely igen bolonddá teszi az császárnét ez undokságos 469 Kegyes| Istennel, sem emberekkel. Mint bolondítja ez undok bűn az gonosz asszonyi 470 Kegyes| elejbe.~De jaj őnékik! Mert bolondok és oly állhatatlanok, mint 471 V | vagy az vén bolond is. Nem bolondság-é tetőled, hogy szép hölgyes 472 IX | Istennek, hogy ő megbocsássa bolondságidat. Ebben immár egyéb nem lehet.~ 473 IX | vendégek előtt. Ezek ez nagy bolondságok mind az gonosz vértől vagynak: 474 IX | annakutána ne cseleködjél efféle bolondságokat és bosszúságokat rajtam.~ 475 III | jajgatni kezde, és mondá:~- Oh, bolondul cselekedtem, oh, gonoszul 476 XVII | mindjárt, hogy az önnen jó borából megtöltenék poharát és néki 477 IX | Tudsz-é eret vágni?~Mondá az borbély:~- Hiszen azért vagyok barbély, 478 XIII | hamar!~Visszajövet esmét borért méne az menyecske, és esmét 479 I | nyoszolyának minden lába alá egy borostyalevelet, és annakutána vigyázzunk 480 XVII | vala. Az szolga jeles jó borral az császár poharát megtölté, 481 XIII | az húga:~- Ím egy palack bort hozok.~És mikoron elment 482 XIV | álom után a hideg kezdett borzongatni, azért mentem haza.~És mindjárást 483 X | Hypocratesnek lőn Galenussal. Mert bosszú állaték Galenusért Hypocratesen, 484 V | valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást. Én nemzetemnek gyalázatjára 485 XVII | vala: „hogyha ilyen nagy bosszúsággal illettél engemet, és késértésért 486 XVII | drága szépséges gazdagsággal bővelködik. Miért pedig ez ajándékot 487 XVII | felette igen nagy bánatba és búba esnék miattad.~Ezeket mikor 488 V | meghallottam volna az vízbeli buborgolást, elijedék, mert azt tudom 489 V | követ az kútba, mely nagy buburással beesék az vízbe. És lassan 490 VIII | büntethet meg. Azki bűnes, bünhedjék; de az ártatlant nem kell, 491 V | Istentől, hogy ez világban büntet érötte, mert anélkül pokol 492 XVIII | vala. Azért, hogy ilyen büntetések lött volna az bűneseknek.~ 493 XVI | tegyenek. És azt bizonyos büntetéssel parancsoljad, és ekképpen 494 V | elveszteni engemet! Nemde büntetést érdemlene ez e nagy gonoszság?~ 495 VIII | ezért felséged engemet nem büntethet meg. Azki bűnes, bünhedjék; 496 Kegyes| ekképpen vesznek el, ki bujaságban, ki francúban, ki köszvényben, 497 XVII | magatokat fertelmes és undok bűnbe, gyilkosságba, mégpedig 498 V | könyörgesz. Jobb, hogy itt lakolj bűneidről, hogynem mint a másvilágban. 499 V | reám raknál olyan undok bűneket, melyek felől sem hírem, 500 V | vádolsz engemet ezekkel ez bűnekkel, ha nem vagyok vétkes? Én