| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
501 XVIII | büntetések lött volna az bűneseknek.~Annakutána nem sok üdővel 502 V | kéván egyebet az szegény bűnestől, hanem csak hogy megtérjen 503 Kegyes| nyaktőre mentél az undokságos bűnre.” Ezokáért megátkozván őtet, 504 XII | Hogy-hogy művelnék olyan nagy bűnt egy summa aranyért? Bolondság 505 IX | maga szegény ártatlan és bűntelen.~Felelé az császár:~- Bizonyos 506 XIV | Felséges uram! Nem mi bűnünk, hanem a hopmesteré, ki 507 XI | az királyné asszony:~- Az burgundiai herceg jött vala egyszer 508 I | csak hértelen haragból és búsulásból.”~Mikoron ezeket meghallotta 509 XIV | az boltba, és a toronyba búvék a lyukon által. És ruháit 510 VIII | arra vivék az császárt az ő bűvelésekkel, hogy mikoron az császár 511 XVII | az ő ágyába az Istennek buzgósággal könyöreg vala, hogy Alexandert 512 III | III Ò AZ EB~[CANIS]~Második novella. A mesterek 513 VI | fia is fejet-térdet hajta Catónak, az ő mesterének, intvén 514 V | egyedől ágyamba, te pedig ott céderködél alá-fel az kurváknál.~Hallván 515 XIV | csöcsét megmutatá néki, és egy cédulácskát vete néki az ablakról. Abban 516 I | az iffiú Diocleciánusnak céduláját, fogaival megszaggatta 517 VII | Inkább hiszed az szarka csácsogását, hogynem mint az én beszédemet. 518 IX | egyéb iffiúval közesülnék, csakhamar elunna és megutálna magamat, 519 XVII | is felette igen tetszik, csakhogy hamarsággal hozzánk jöjj. 520 XII | hallotta-é felséged, mint csalák az mesterek az királyt Róma 521 Konyvn| gonoszsággal,~Álnoksággal, minden csalárdsággal.~Ezért pogány bölcsek őket 522 XIII | vala az nagy álnokságnak és csalárdságnak jutalma.~~És mondá Cleophas 523 XII | álkodásra háromszáz álnok csalárdságokat. Ha ekképpen kezded hinni 524 Konyvn| Nagy sírással urát igen csalja,~És nyavalyást tétova jargallja:~ 525 IV | álnok tudományával meg kezdi csalni tefelségedet. Mert mint 526 XVII | mindenik kemény és nagy csapásokat egymáson ejtvén: mind napestig 527 XVII | vala, hogy immár még az császár-udvarbeli szentelt vitézeknek is tudtokra 528 Kegyes| dolog pedig ez Ponciánus császárban, hogy oly igen állhatatlan, 529 XVII | Tizenötödik novella. A császárfi története~Vala egykor egy 530 I | császár együtt hálna az az császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- 531 VIII | megkésérték mesterségeket az császáron, hogy ha meggyógyíthatnák: 532 XVII | felette igen jó barátom. Császárrá tétetett; őhozzá menni sietek.~ 533 I | halálom után méltó lönne az császárságnak bírására.~Szóla először 534 VII | felesége avagy az egyéb cseléd az házban: mind megbeszéli 535 XII | mester az ő csúfondáros cselekedetével az Róma várast.~~És mondá 536 V | lakoljon az ő gyönyörűséges cselekedetiről.~Megfogák ezokáért az nemesembert, 537 VI | fiamnak, hogy énvelem ne cselekedhessék úgy, mint amaz cselekedett 538 V | egyebitt valahol, hogy ne cselekedhettél volna ennyi sok undok paráznaságokat.~ 539 XVI | császár:~- Ám előtted vagyon. Cselekedjél az te ítéleted szerint.~ 540 XIII | az másik vitézzel is úgy cselekedtek. Tizenegy órakort az harmadikkal 541 VII | de jól hallak! Hamisan cseleködél az én urammal. Bizonyába 542 IX | tőled: annakutána bízvást cseleködhetel.~Mikoron ezokáért az asszony 543 VI | annakutána azért szabadon azt cseleködheti, azmi felségednek jónak 544 IV | megműveli: igen eszesen cseleködik.~Parancsolá ezokáért esmét 545 IX | belőled. Hogy annakutána ne cseleködjél efféle bolondságokat és 546 VIII | felségednek, mit kelljen cseleködned.~Bemenének ezokáért ketten 547 V | és onnét hallgatá, mit cseleködnék az ő koros ura. És az a 548 XVII | véltem volna, hogy te azt cseleködnél rajtam.”~Nem sok idő múlva 549 XII | megkérdék őket, mit kellene cseleködniök? „Két dolog előttünk: vagy 550 VII | mondá néki:~- Bizony jól cseleködtél, immár csendességgel élhetünk 551 XVII | tenéked bántásodra való szűből cseleködtem azt. Szokták közbeszédbe 552 VI | Mert ezt mondják vala: „Mit cseleköszik az császár? Ám felakasztatja 553 IV | tudjad, hogy az fiam nem úgy cselekszik velem, mint az pásztor az 554 III | házban. És mikoron nagy csendesség volna az házban: egy nagy 555 XVI | én szómnak véget vetek, csendességbe és vesztegletességbe legyenek, 556 X | vagyon: mert mindjárást csengetnek a képek, és hírré adják 557 I | És ezt mondván, nyakára csigelédék, és erősen kezdé őtet ölelgetni, 558 XVI | kacagják vala, némelyek pedig csikorgatják vala fogukat, és átkozák 559 XVI | nem. És úgy jelenték az csillagok, hogy ha megtérnék mindjárást, 560 VI | mikoron őnéki tetszik, némákat csinál belőlek. És esmét könyörül 561 XI | mindenfelől hozzájövének, és csinálának orvosságokat néki: de semmit 562 XVII | azféle drága készülettel csinált étekből: Alexandertől szokta 563 VII | ott az lajtorja, és minek csinálták volna az lyukot az héjazatban? 564 VII | kopitor szolgálóleánnyal csináltanak volna éjjel esőt és kőesőt.~ 565 XIV | te légy hopmesterem. Ám csináltass magadnak házat az udvarban, 566 XIV | mellett egy szép tágas tornyot csináltata, és abba rekeszté szép feleségét, 567 XV | eltáplálunk.~És ekképpen házacskát csináltatának oda néki az cinterembe, 568 XV | az cinterembe házacskát csinálunk, lakjál itt remete módra, 569 XVII | mondá az császárnak:~- Nem csoda, hogy én azt eltitkoltam; 570 I | nézne fel az boltra, és mit csodálkoznék?~Felelé az császár fia:~- 571 VI | lyuk alatt való üstben; és csodálkozni kezde rajta. És elmenvén, 572 I | volna, felnéze az boltra, és csodálni kezdé ő magában. Látván 573 XVII | ehessek.~Mondá az ajtónálló:~- Csodálom; hogy te ezt kévánod éntőlem. 574 I | Mert az község reá fut csodára, és kárt tesznek az gyermeknek 575 Kegyes| megmutatja néki gömbeleg csöcseit és szép hölgyes testét: 576 XIV | az királynéasszony az bal csöcsét megmutatá néki, és egy cédulácskát 577 X | mindjárt hírt tesznek vala az csöngetéssel az toronyba.~Csinála ismét 578 X | Hallván az rómabeliek az csöngetést, ottan zászlót tőnek ki, 579 X | indítani ellenek: ottan csöngetni kezde az a kép, mely arra 580 X | és mindenik képnek egy csöngettyű vala kezében. Középarányt 581 X | fondamentoma alatt, melyen a csöngettyűs képek állnak, egy igen nagy 582 XI | megfúrták volna az csuport, egy csöpp víz sem jöve ki belőle. 583 V | kárt vallottam volna, egy csöppnyire sem bánkódnám rajta. Mert 584 XVII | szeretettel fogadá, meg is csókolá. És mondá:~- Bizony boldog 585 XVII | gyönyörűségesen ővéle beszélvén, csókolgatja és ölelgeti vala. Az királynéasszony 586 VII | ajtón, minekutána eléggé csókolgatták volna egymást.~Mikoron az 587 XVII | szeretettel egymást megölelvén, csókolván örülnek vala. Ludovicus 588 VII | szolgálóleány felhágott vala. És csudálkozni kezde rajta, mit állana 589 XIV | felségeddel, ha addig élhet. És csudálkozol az ő bölcs beszédin. És 590 XVI | szerette ezt e leányt. Ne csudálkozzék felséged rajta, mert többszer 591 X | éjten-éjszaka vigadának, és csúfolkodának az császárral. Mikoron pedig 592 IX | én édes leányom, hogy ne csúfolkodjál az vén emberrel. Ha haragodni 593 XII | meg az bölcs mester az ő csúfondáros cselekedetével az Róma várast.~~ 594 XI | tanítványinak:~- Hozzatok egy csupor vizet.~Mutata egynéhány 595 XI | száz lyukat furtanak az csuporban, mégis a füvek miatt nem 596 XI | mikoron megfúrták volna az csuport, egy csöpp víz sem jöve 597 IX | meghalok.~Mondá az ura:~- Vaj dacos kabala, azt kellett volna 598 XV | elméne.~És hat hónap múlva dagadni kezde nemes apácaasszonynak 599 XVII | kezde jajgatni, mind az dajkákkal egyetembe, és nagy sírással 600 III | vala, annyira, hogy három dajkát fogadna neki, kik bánnának 601 XVIII | halálra vélteték; és őtet darabonként vagdalnák vala. Ennek mind 602 III | ragadván az ő dákosát, három darabra töré. És sok üdeig nagy 603 XVII | tisztességes erkölcsekben és deáki tudományba oktatná és tanítaná. 604 XV | páncéljába és sisakjába, és igen dedereg vala az erős hidegben. Végre 605 IX | szatinkának az fejét, és az derekát az falhoz ütte, hogy mindjárt 606 XVII | előtt játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~Kit mikor látták 607 I | bölcs mesterek, mindnyájan dícsérék ezt az tanácsot. És mindjárt 608 VIII | megmeneködel.~Felelé az császár:~- Dicsérem és követem tanácsodat.~Elkülde 609 XI | Felséged igen jól és dícsírendő dolgot cselekeszik. Én is 610 XVIII | fosztottalak volna, és az te dícsíretedet semmiben meg nem kisebbíthettem 611 XVIII | Kikért mindenektől nagy dícsíretet vészen vala.~Egyéb dolgába 612 XVII | császár Alexandert igen dícsírné. Felelé Geydon:~- Hatalmas 613 X | császári birodalom minden dicsőségeddel.~Megparancsolá ezokáért 614 II | foglalja mind az császári dicsőséget, hogy tefelséged meggyaláztassék, 615 IV | hogy ő annakutána nagy dicsőséggel elfoglalhassa az császári 616 Kegyes| Annakutána az császár fiába, Diocleciánusba látjuk, mely igen hasznos 617 Kegyes| birodalom törvény szerint néz Diocleciánusra; de mindazonáltal arra ügyeközik, 618 XVI | tégedet oly szépen és bölcsen disputálni. De az okosság azt adja 619 V | példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó azt akarná, hogy az többi 620 XI | megtanulhatnája, hogy minden doktorokat, Hypocratest is, meghaladhatná. 621 XVII | elbocsátván, minden fő és tudós doktoroknak parancsolá, hogy minden 622 Konyvn| kevés adományért hátra dől.~Sem Istennel, sem ő tisztességgel~ 623 XVIII | dícsíretet vészen vala.~Egyéb dolgába mindazáltal kegyetlen vala, 624 XVII | bölcsen viseli vala minden dolgában magát, elannyira, hogy az 625 XIII | trécselni kezde véle az Ádámnak dolgai felől. Végre mondá néki:~- 626 XI | és igen tudós az orvosság dolgaiban; és arra ügyeközik vala, 627 Kegyes| KÖNYVNYOMTATÓ~Bizony az, hogy egyéb dolgaink volnának, melyekben kellene 628 XIII | érti vala az másiknak az ő dolgát.~Minekutána az álnokságos 629 XVII | teszek is, te elveszted dolgodat. De hogy nem mint tégedet 630 IX | meghallgasson, és hogy minden dolgoknak igen jól végére menjen, 631 Kegyes| hitván, hamis és éktelen dolgokra. Rút és szidalmas dolog 632 XVII | Oh, Alexander, minden dolgomba azmint lehet okoson megoltalmazom 633 XVII | meghallott volna, eliszonyodék az dolgon és nagy haragra felgerjede. 634 XVIII | szentenciát mondanunk ez dologban. Holott felséged mondja, 635 XVII | ints többé engem efféle dologgal.~Melyet hallván Alexander, 636 XVII | megoltalmazom magamat. De egy dologra kérlek téged, hogy megműveld.~ 637 X | megütne tégedet. És egy doronggal úgy ütte az képet, hogy 638 XVII | király énnálam gondolta ebédelését.~Mindazáltal nem tudja vala 639 XVII | király az ő seregével nálatok ebédellik.~Az szentelt vitéz erre 640 XIV | ma az hopmesternél voltam ebéden, ez az ő szeretőjét is hozta 641 XIV | hozzá, és azoknak jeles ebédet készíte. És kéré az királynéasszonyt, 642 XVII | és tenéked itt tetszik az ebédlés.~Minekutána immár az szentelt 643 XVII | császár megyen vala ott elő az ebédlőhelyre. Ki mikor immár asztalhoz 644 XVII | viszik vala. És mikoron az ebédnek ideje eljött volna, Alexandert 645 XVII | mindenek elkészültenek volna az ebédre, és mindenek készen volnának, 646 XII | volna.~Mondá az császár:~- Ebet érdemlettél. Mert néked 647 III | kirántá dákosát, és elvágá az ebnek az fejét.~Mikoron ez meglött 648 XVI | megkenték volna az homlokát, ébrede. És mikoron az fia esmét 649 XVII | megölé, és véreket vévén egy edénybe, Alexanderhez vivé, és őnéki 650 IX | leányom, kérlek tégedet, lám édesanyád vagyok, fogadjad az én tanácsomat: 651 IX | útra ne indulj. Én az te édesatyáddal ennyi esztendeig laktam 652 XVI | atyjának:~- Felséges uram, édesatyám. Felséged azt mondá, hogy 653 I | az én felséges uramnak és édesatyámnak az ő kertét megszaggassam, 654 V | megoltalmazzon münket az Isten. Effélét soha ne gondolj szűvedben. 655 I | ama kicsiny csillagot az égben: mert azon nyilván megesmerem, 656 XVII | Továbbá Alexandernek is az égből szózat adaték, mondván: „ 657 I | Annakutána jobban nézegetvén az egeket, talála egy kis csillagot, 658 XVII | Alexander immár hazafelé jó egészségbe és jó erőbe közelget vala 659 III | az bölcsőt: tehát épen és egészségben vagyon az ő fia. És látá, 660 XVII | meggyógyulna és az te előbbi egészséged megjönne.” Ezeket az Alexander 661 XVII | melybe az ő véreket az te egészségedért kiontottam. De kérlek, én 662 XVII | az te előbbi állapotodra, egészségedre hozhatnálak.~Mindjárást 663 XVII | hogy csak egyik is az én egészségemért megölessék.~Ludovicus császár 664 XVII | ő elébbeli jó erejét és egészségét adná meg Alexandernek. Azonképpen 665 X | Virgilius Rómába egy mindenkor égő tüzet, hogy annál fűteznének 666 X | tornyot mind képestől.~Reggel egybegyűlének mind az fejedelmek, az urak 667 XIV | hopmester az királynéasszonnyal, egybetanácskozának, hogy egymással el akarnának 668 XIII | Nem igen sok üdő múlva egybevesze az vén nemes vitéz a menyecskével. 669 VII | énnékem? Miért szörzesz egybeveszést közöttünk, énközöttem és 670 XVIII | felékesített, hogy nem mint egyebeket, semmiképpen tégedet az 671 XVII | Hogy ha megértendem, hogy egyébféle halállal holt meg, titeket 672 V | kútba, vagy tóba, avagy egyebitt valahol, hogy ne cselekedhettél 673 X | és álom-magyarázók. De mi egyébről nem álmadozunk, hanem csak 674 I | Miért műveled ezt? Lám, egyedül vagyunk ketten, nem lát 675 VII | aláönték az vizet az fövénnyel egyetemben az szarkára, és annyéra 676 XVII | minékünk. Vala minékünk egyetlenegy fiunk, ki mikor egykor egy 677 IX | pedig az asszony beméne az egyházba; és előltalálá őtet az ő 678 IX | Felelé az asszony:~- Uram, az egyházban voltam. Az anyám is talála 679 I | És megigérék neki, hogy egyik-egyik egy nap meg akarná őtet 680 III | melyeket igen kedvel vala: egyiket, egy sólymot, másodikat, 681 V | játszodozott volna azokkal, hol egyikkel, hol másikkal, ottan esmét 682 I | műveljétek ezt ez jót velem, hogy egyitek egy napon legyen jelen és 683 I | birodalmomban. Ezokáért ezt akarnám egyiteknek ajánlani. Hogy felnevelné 684 XVII | kemény és nagy csapásokat egymáson ejtvén: mind napestig szörnyen 685 X | beszélenének egymással, előállának egynéhányan az vitézek közül, és mondának:~- 686 XI | Az veté magát mellém, és egynéhányszor néze szömembe; attól fog 687 XV | emberférfiúra találnál, egynihány gyermekeket hozhatnál ez 688 XVII | Kit mikor látták volna, egyszersmind az császárhoz futamának, 689 XIV | elbocsátá mind a kőműveseket, egytől megválva, kit behíva az 690 XVII | ülvén, az császár előtt ehessek.~Mondá az ajtónálló:~- Csodálom; 691 XVII | meglegyen.~Az császár pedig éjjel-nappal az Istennek segítségét várván, 692 V | találnak vala az őrizők az éjjeli harangozás után, azt megfogván, 693 X | ezokáért az vitézek, és éjten-éjszaka vigadának, és csúfolkodának 694 XIV | mind felségedet szégyenbe ejtsenek.~Felelé az császár:~- Légy 695 XVII | nagy csapásokat egymáson ejtvén: mind napestig szörnyen 696 XII | elverék mind királyostól. Eképpen szabadná meg az bölcs mester 697 IX | kamorába, és felöltezék minden ékességiben, és lovokat szörzete, hogy 698 XVII | felülhaladja vala, kinek ékességit, és tekéletes drága erkölcsét, 699 VII | fertelmessége miatt, minden marháját eladá, és elhagyván az parázna 700 VI | hogynem mint jószágunkat eladjuk.~Elmenének ezokáért éjjel 701 XVI | császár az ő édes fia szavát, elájula. És midőn rózsavízzel megkenték 702 XV | elijede és elhala: és mikoron elájult volna, az felesége vízzel 703 XII | nemes vitéznek, kit felesége eláltatása miatt lófarkon hordozának, 704 XVII | őket, kik egymás közett elannyiba hasonlók valának, hogy őket 705 VII | deák:~- Az vizsla szarka elárul bennünk.~Mondá az menyecske:~- 706 X | elejbe jutottanak volna, elásák az egyik tonnát az kapu 707 VI | vínek ki abból, azmennyit elbírnak vala. És az vitéz megfüzeté 708 VIII | Mikoron ezokáért ekképpen elbírták volna teljességgel az császárt, 709 VI | hozzunk az aranyból, mennyit elbírunk, és elég költségünk lészen 710 XIV | tefelségednek, hogy immár felséged elbocsásson haza, mert örökségemhöz 711 XVII | egész országba követeket elbocsátván, minden fő és tudós doktoroknak 712 XVII | hercegeket megkövetvén, elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, 713 XIII | megköszené ezt a császárnak, és elbúcsúzék tőle.~Mikoron meghallotta 714 XVII | Engedek tenéked.~Alexander elbúcsuzván az atyjától, szép öltezettel 715 V | tehát nincsen beszegezve! És elcsodálkozék rajta. És erősen bezárá 716 IV | akkoron az igazat. És felséged elcsodálkozik rajta. Hogy pedig feleséged 717 XVI | császár, mind az udvarbeliek, elcsudálkozának rajta, és nagy zenebona 718 VI | császárnak. És az császár elcsudálkozék rajta. Parancsolá ezokáért 719 X | és az torony mindjárást eldőle mind képestől. És ekképpen 720 X | ez, hogy az drága torony eldőlt? Kicsoda böcsülhetné ezt 721 IX | mind más szerszámokat és eledeleket, és kínálá őket, hogy vígan 722 XVII | Elmenvén tőlek és visszajővén, eledelt hozván, az fióka-hollót 723 V | hölgyes testemmel meg nem elégedtél, hanem kimenvén, széjjel 724 V | üdőben? Mit kereskedel? Nem elégszel-é az én szép fejér testemmel, 725 I | szolgáltunk, mind én, mind az én eleim tefelségednek, és mindeddig 726 VI | nemes vitéznek az fia! De eleit veszem én az én fiamnak, 727 I | Felséges uram, ha sokáig élend, az igen ellenem lészen, 728 I | hozzá vötte volna, sokáig élének együtt. És az új császárné 729 I | hogy életemnek az vége elérkezett. Tudom pedig, hogy minekutána 730 XIV | is nincsen itt.~Azonközbe elérközék az vitéz.~Mondá az király:~- 731 V | veszeködnének egymással, elérközének az őrüzők, és megtalálván 732 IV | midőn az ő alkolmas ideje elérközik. Megmondja akkoron az igazat. 733 V | ott künn fűtözzél, míglen elérköznek az őrüzők, és megfognak 734 XVII | annakutána megfoghatnak, fejed elessék, azt parancsolom.~Erre Ludovicus 735 XVII | társolkodástól és együtt való éléstől megfosztassék. De miért 736 Konyvn| lehetnének~Angyali szép életben lönnének.~És miért hogy 737 XVII | társasága és együtt való élete? És azután megszűnnek az 738 V | gondolj szűvedben. Egész életedben semmi fogyatkozásod nem 739 XVII | király lábához borulván, életeknek kegyelmet kérnek vala. Az 740 XVII | azt mondhatom, hogy soha életemben bélpoklosságba olyan rútot 741 XVII | az iffiú:~- Nincs drágább életemnél, kibe fogadom, hogy az ő 742 XVII | mindjárt parancsolá fejére és életének elvesztére, hogy annakelőtte 743 VII | nem ígértem meg néki az életet. Beszéld meg ezokáért az 744 Kegyes| és fő tanoságok ez világi életre, igaz ítéletre és jeles 745 XIII | ez:~- Ördeg vigyen el! Én elfáradtam tégedet annyiszor kihordanom.~ 746 IX | bocsátata ki, hogy teljességgel elfehéredék az orcája. És igen lassú 747 I | kedvelé, annyira, hogy mind elfeledközék az első felesége miatt való 748 XV | jámbor szomszédomat, de hamar elfeledközél arról. Sőt arcul vágád, 749 IX | ki feledékeny vagyok, ím elfelejtöttem késemet az kamorában.” És 750 Kegyes| vévén, mindjárt az elsőről elfeleközik, és testamentomát hátrahagyja. 751 IV | annakutána nagy dicsőséggel elfoglalhassa az császári birodalmot.~ 752 XVII | atyja kezéből az mosdóvizet elfognák, és az anyja kezéből az 753 III | bementenek volna, láták, hogy elfordítva vala az bölcső. És hogy 754 XV | feleségemnek vérét.~És a szolga elfutamék a papért, hogy hamar eljönne, 755 III | fiáért. Mikoron ekképpen elfutnának, előtalálá őket az asszony, 756 XVII | megutáltattam és elvettettem, elhagyattattam. Azokáért kérlek tégedet 757 I | a császár fiának:~- Mü elhagyjuk immár tekegyelmedet, és 758 XVII | De hogy nem mint tégedet elhagynálak, mátkámat és országomat 759 XVII | ennyiszer láttál, magad elhagyod, és másnak szolgálván, te 760 XVII | ilyen nagy szükségnek idején elhagyta volt az ő fiát, méltónak 761 XV | ezt az vitéz, elijede és elhala: és mikoron elájult volna, 762 XIV | az gyűrőt, melyet az első elháláskor néked adtam vala, hogy az 763 XIV | királynéasszonynak adott volna az első elháláskort. És mondá az hopmesternek:~- 764 XVII | mesen felelvén, mondá:~- Elhalasztom tovább az viadalnak napját, 765 VII | császárné:~- Ha felséged elhalasztotta az törvényt a bölcs mesternek 766 VII | meg ne háborodjál, hogy elhalasztottam az törvényt: mert evvel 767 VII | majd gyorsabbat kéván vala. Elhányá ezokáért az iffiu menyecske 768 IX | vehetem; ezért kell az csépet elhánynom.~És mondá az anyja:~- Ha 769 IX | kötteté be, méglen mind elhervada az orcája. Annakutána az 770 VI | találj, hogy tisztességedre élhess, azért ugyan el ne üdegenítsed 771 XVII | magadat hozzám idegennek: elhiggyed, hogy az rajtam lött bosszúságot 772 XI | elméne az ő kertébe, és elhíná véle Galenust, és mondá 773 XII | csudálkozom, hogy oly hamar elhitted feleségednek szavát. Holott 774 V | egy gyermek, és hértelen elhíva, hogy nagy hamarsággal mennék 775 XIV | új hopmester, mindjárást elhívatá az kőműveseket és az ácsokat 776 XII | mikoron bésetétedett volna, elhozá az hopmester az önnen szép 777 I | szépet, és azt megkérvén, elhozák az császárnak. Mikoron meglátta 778 XII | sereggel, hogy erővel onnét elhozná szent Péter és szent Pálnak 779 IX | megyek az szép paphoz, és elhozom tőle az oldozatot!~Felelé 780 VI | elkölt amaz arany, melyet elhoztunk vala az toronyból.~Felelé 781 XIII | jöjjen, és hogy mindenik elhozza az ő száz forintját. Ezokáért 782 V | az vízbeli buborgolást, elijedék, mert azt tudom vala, hogy 783 XIV | királynéasszonyt a hajóba, és elindítván a hajót, menten menének.~ 784 XII | És az király hamarsággal elindula minden népével. Látván ezt 785 XVII | császár meghallott volna, eliszonyodék az dolgon és nagy haragra 786 XVII | nem iszik.~Az szolga abban eljár és az császárnak megjelenté. 787 XIII | megett, és mikoron az első eljő, mindjárt üsd által az hegyes 788 I | minden késedelem nélkül eljönnének. Mikoron az bölcs mesterek 789 VIII | az mesterek:~- Ha velünk eljöttél volna az császárhoz...~Felelé 790 V | kegyelmed mellett fekenném, eljuta egy gyermek, és hértelen 791 XVII | hogy Alexander az étkek elkészítésébe volna foglalatos. Viseli 792 IX | Felséges urunk! Az császárné elkészült, hogy az atyjához menjen. 793 XVII | fővitéz látná, hogy mindenek elkészültenek volna az ebédre, és mindenek 794 VI | jöhetne onnét.~Azonközbe elkezde esmét ama nemes vitéz szűkölködni 795 X | kapu elejbe mentenek volna, elkezdék az ásást, és megtalálák 796 XVII | azért az császárhoz menvén, elkövetezék, mondván:~- Felséges, hatalmas 797 XVII | mikor őtőlek is Alexander elkövetköznék, mindenik sírva válék el, 798 XVII | mikor látná, hogy az király elközelgetne, térdre esvén az királyt 799 XII | de az császár akkoron is elküldé őtet. Mikoron az hopmester 800 I | alatt, hanem tefelséged elküldje őtet messze tőled, hogy 801 I | ha sokáig élend, az igen ellenem lészen, és bánatnak miatta 802 X | megjelentené nékik, mikoron az ellenség reájuk akarna jőni, hogy 803 XVII | hogy visszamegyek. Az te ellenségedet meggyőzvén, fejét vévén, 804 XVII | alatt hozta énnékem. Az te ellenségeid leselkedőinek keményen ellenek 805 XVII | tanácsból elkezdvén minden ő ellenségét meggyőzi vala. Azokáért 806 X | hírré tötték minékünk minden ellenségünknek tanácsit és minden veszedelmes 807 XVII | hozzája. Az apjok-holló ellentartván, szemére hányja vala néki, 808 V | nemesember, minden estve ellopá az felesége az kolcsokat 809 XV | jól őrzi vala, hogy addig ellopják vala az felakasztott orvot 810 XII | el, hogy még az sötétben elmehessen tőled.~Felelé az császár:~- 811 XVII | eszességgel, tudományival és drága elméivel volna: felékesíté véle együtt 812 Konyvn| őtet játszódtatja és rágja.~Elméje változik egy órában~Százszor; 813 VIII | kibeszéli vala az urának elméjéből.~Felelé az császár, és mondá 814 XVI | vött példabeszédet, melyet elméjükbe befoglalván, vidámbak lehessünk, 815 IX | hogy én volnék oka az te elmenésednek.~Felelé az császárné:~- 816 XVII | nehézségére lenne az én elmenetelem, akarom inkább minden királyi 817 XVII | mi siralmunk az Alexander elmenetelin, mert hogyha ő nem lött 818 XII | nem jó, hogy napvilágnál elmenjen tőled.~Felelé az császár:~- 819 VIII | És mikoron azok mellett elmennének, etánok futa egy nemesember 820 VII | egyszer, hogy az polgár elmérve lóháton, és mindjárt elkülde 821 XV | mind az két fülét és monyát elmetszéd. Maradj ezokáért itt, szent 822 XV | megtanulhatják, mely igen tekéletes elműek legyenek az asszonynépek, 823 V | ekképpen vesződnének egymással, elmúlék az holdvilág. És mondá az 824 I | mit tanolt volna tőlünk ez elmult hét esztendőbe.~Felelé az 825 XVII | harmadnapig étlen lőn. Harmadnap elmúlva, mikor egy hajóval eveznének 826 IV | hogy ugyan lefeküvék és elnyujtózék az fa alatt. Látván ezt 827 IV | vakorgatja az vadkant és elnyujtóztatja, és annakutána megöli: azonképpen 828 I | rajtok, és megöletné őket.~Előálla az Cleophas mester, és mondá 829 X | beszélenének egymással, előállának egynéhányan az vitézek közül, 830 XVI | hasonlatosságoknak szépen előbeszélésével szabadítottanak meg tégedet 831 XVI | mielőttünk szép renddel előbeszélj.~Erre az császárnak fia 832 IX | levágá az jeles almafát; és előhordatá azt a kertésszel, és a tűzre 833 XIV | még kezdi tőled a gyűrőt előkérni. Nesze ezokáért, és tödd 834 IX | asszony beméne az egyházba; és előltalálá őtet az ő édesanyja. És 835 XVII | országát.~Alexander pedig elolvasván az levelet Ludovicusszal, 836 XIII | császárnak az egyik vitéze azon előmenne, megálla az utban és hallgatni 837 Kegyes| akadály essék az fődolgokban előnkbe, nincs mit tönnünk: mert 838 III | és az szép ökleléseket. Elorozkodának oda az dajkák is és mind 839 V | és megnyitván az házat, elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő 840 V | vagyok latorságod felől: hogy elorozkodtál ágyamból, és paráználkodni 841 I | császárságnak bírására.~Szóla először az egyik bölcs mester, Bancillás 842 III | Mikoron ekképpen elfutnának, előtalálá őket az asszony, az nemesembernek 843 VIII | egy gira aranyat letönne előttek, és ők megmagyaráznák mindennek 844 V | tikok szólni kezdenének, előveté magát az felesége, és az 845 V | honnét kezdené felesége magát elővetni az ő szeretőitől. Mikoron 846 XIII | egyik holttestet, melyet elővontanak vala, az zsákba bújtatá, 847 XIII | világba nem tudom, hová elrejtsük őtet.~Felelé az bátyja:~- 848 XIII | bátyját, ki egyik vala az elrendelt őrizők között, és mondá 849 XVII | szentencia-kimondást: nagy kiáltással elrepülének, és azután nem láttatának 850 XVII | kiáltástól és meglátod, hogy elrepülnek tetőled.~És mondá az király:~- 851 XVII | hallottak volna, felette igen elrettenének, és esmét fejeknek kegyelmet 852 III | Második novella. A mesterek elsõ története~Vala egy nemesember, 853 Kegyes| Mást vévén, mindjárt az elsőről elfeleközik, és testamentomát 854 VII | És megkapá az szarkát, és elszakasztá az fejét.~Hallván ezt az 855 VI | eltékozlotta volna, oly igen elszegényedék, hogy jószágát is mind el 856 VI | fiam, megértsed: én igen elszegényedtem, annyira, hogy el kell adnom 857 X | rakának az istempelek alá, és elszekének az várasból. És mikoron 858 XVII | repülhet vala. Az hollófiúnak elszökött anyja, mikor egyszer az 859 XIV | szabadon.~És a hopmester eltakarítá az királynéasszony kéncsét, 860 XV | viseljük, és mindenképpen eltáplálunk.~És ekképpen házacskát csináltatának 861 XII | ezért művelik, hogy tégedet eltaszigálván a birodalomnak méltóságából, 862 XVII | Bizonyára az te tőlem való eltávozásodon bánkódom, és énnékem nehéznek 863 XVII | bánkódnunk az őtőle való eltávozáson.~Mondá Alexander:~- Ne szomorkodjatok, 864 XVII | mindeneken uralkodjatok, azmíg éltek.~ ~ 865 I | fiának az ágyat, hogy arról eltekéntvén, mindenkor megláthatná, 866 VI | ama vitéz minden marháját eltékozlotta volna, oly igen elszegényedék, 867 XIV | szeretőjét is hozta vala oda. Éltembe soha nem láttam, hogy egy 868 XIII | én módját találom, hogy eltemessük az dolgot, hogy senki meg 869 I | minekutána nagy tisztességgel eltemettötte volna őtet. És sok üdeig 870 XI | éntőlem, hogy kihirdetném: eltemetve lészen nálam.~Mondá az királyné 871 V | nemesember immár koros és elterédett vala: nem vitézkedhetik 872 XVII | volna, és mindenütt híre elterjedett vala, hogy Ludovicus az 873 XVII | mit mondasz? Az Isten úgy éltessen és szeressen, hogy ha tíz 874 XIV | el.~És a királynéasszony eltévé az gyűrőt egy ládába.~Mikoron 875 XI | Hypocrates megértötte volna, eltitkolá az ő mesterséges tudományát 876 XVII | méltó, hogy éntőlem semmit eltitkolj.~Erre mondá az császárnak:~- 877 XVII | Nem csoda, hogy én azt eltitkoltam; noha meglehetne, de képtelen 878 XVII | fejét éles szablyájával elütvén, az császár leányának vivé; 879 IX | iffiúval közesülnék, csakhamar elunna és megutálna magamat, sőt, 880 IX | után.~Felelé az leánya:~- Eluntam az vén vigyort, bizony én 881 XVII | mindenütt utánom, és őket azután elűzhetné éntőlem, hogy többé vissza 882 III | nemesember kirántá dákosát, és elvágá az ebnek az fejét.~Mikoron 883 XVII | Istennek ajánlja, és tőlek elválék.~Az hű Alexander immár hazafelé 884 XVII | napra megjövek.~Ezeket mikor elvégezte volna, az császárnak megköszönvén 885 XVII | elkölt volna, és minden elvégeztetett volna, Ludovicus lefeküvék 886 XVII | volna, és harmadszor is elvenné az ajándékot, mondá:~- Ha 887 VIII | gyermek nem akará az aranyat elvenni, hanem mondá:~- Adj hálát 888 XII | seregnek nagyobb részét elverék mind királyostól. Eképpen 889 XV | mind feje, mind jószága elvész vala miatta.~Lőn pedig azon 890 VII | esőben és kőesőben csaknem elveszék.~Hallván ezt az polgárné, 891 I | nemes nemzetből legyen, és elveszem azt.~Elmenének ezokáért 892 XV | ezokáért azt ígéred, hogy elvészesz engemet, tehát megmondom 893 Kegyes| találtatnak nyomosok, hanem rútul elvesznek?~Nemde nem innét vagyon-é, 894 XVII | késedelmet teszek is, te elveszted dolgodat. De hogy nem mint 895 VI | pedig azt művelem, ottan elvesztél mind a te nénéiddel.~Felelé 896 XIII | hitványságokat, mert magadat elvesztenéd mind testestől-lelkestől, 897 VIII | miképpen kell őket innét elvesztenem?~Felelé az gyermek:~- Látja 898 XII | tisztességemet, lelkemet elveszteném.~Mondá az hopmester:~- Kérlek, 899 XVII | parancsolá fejére és életének elvesztére, hogy annakelőtte sehová 900 VIII | ez források? És miképpen elveszthetjük őket innét?~Felelé az gyermek:~- 901 I | tanácskozni, miképpen ő azt elveszthetné. Mert ezt gondolá ő magába: „ 902 X | felségtek minékünk, ha mi elvesztjük az tornyot mind képestől?~ 903 XVII | mindeneknél megutáltattam és elvettettem, elhagyattattam. Azokáért 904 IX | mint ezt a fát.~Az asszony elvévé tőle az szekercét, és levágá 905 IX | Felelé az leánya:~- Ördeg elvigye az kurvafi papot és az több 906 XVII | bőven végy hozzád, és veled elvigyed. Mindazáltal, ha alkalmatos, 907 V | ezokáért, jó uraim, hogy elvigyétek őtet és erősen megbüntössétek. 908 XIV | látott házamban, szabadon elvihessem velem haza.~Mondá az király:~- 909 X | elég lovokat hozzá, hogy elvitessed.~Mondá az császár:~- Nem 910 XIII | vagyon. Az Tiberis folyóvíz elvitte.~De addig, még a bátyja 911 XIII | visszajött az holt vitéz, kit elvittél vala.~És a bátyja elméne 912 III | tusokodásban, mikoron az eb elvonná az nagy kégyót az bölcsőről, 913 Kegyes| gondolván sem Istennel, sem emberekkel. Mint bolondítja ez undok 914 XV | mint apácaságra. Mikoron emberférfiúra találnál, egynihány gyermekeket 915 XVII | kérsz, megművelem. De nem emberséges dolognak ítílem lenni, hogy 916 XVII | őhozzá jutottanak volna, emberségesen és nagy örömmel fogadák 917 XI | átkozott földet! Lám, minden embertől halálos bosszúságot kell 918 V | mondván, egy nagy követ emele fel az kút mellett. És mondá:~- 919 VIII | gyermeket, és nagy tisztességre emelé fel az gyermeket.~~És mondá 920 I | olyan császári birodalomban emelhetnéd, és meggazgíthatnád.~Felele 921 I | bolt, vagy az föld feljebb emelkedett. Mert azelőtt magasb vala 922 XVII | az ő atyjának, anyjának emlékezete, kik őtet az tengerbe vetették 923 XVII | császár az Alexander nevének emlékezetét hallván, parancsolá, hogy 924 XVII | azt látandod, énrólam megemlékezzél.~Alexander az gyűrőt tőle 925 XIV | adta ajándékba énnékem örök emléközetre.~Mikoron tovább vadásztanak 926 I | mondá:~- Felséges uram! Emléközzék felséged róla, mely híven 927 XVII | Azért többé erről meg se emléközzél.~Ezeket hallván Alexander: 928 XIII | melyet senkinek nem merek említeni. Kérlek, adj jó tanácsot. 929 XIII | varrana, igen szépen mondá az énekeket. És midőn az császárnak 930 XIII | tud vala, és igen jeles énekes vala: mert igen szép, éles 931 XVII | dolga, ki ez gyönyörűséges éneket értvén, azt megmagyarázhatná.~ 932 XVII | vala, hogy az filemile azt éneklené, hogy mi őnéki jövendőbe 933 XVII | játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~Kit mikor látták volna, 934 XVII | mondja vala: „az filemilének éneklése most teljesednék be” - tudniillik, 935 XVII | mondván:~- Ez ám az filemile éneklésének megmagyarázása!~De holott 936 XVII | mikor egykor egy filemilének éneklését magyarázná mielőttünk, mondja 937 XVII | mondá:~- Beszéld meg fiam az éneklésnek az ő értelmét, és annakutána 938 XIII | utban és hallgatni kezdé az éneklést; és feltekintvén, meglátá 939 XVII | hogy az filemile hamisan éneklett, és hogy te is hazudtál.~ 940 VIII | Istennek és könyörögj őnéki énérettem is.~Mikoron az hét mesterek 941 V | kesergenék? Ezt pedig nem csak énéröttem művelem, hanem inkább tefelségedért. 942 XVII | mondá:~- Nem jól vélekedel énfelőlem. Vagynak énnékem ugyan öt 943 I | Diocleciánus elfordula, és nem engedé azt néki. És az császárné 944 XVII | Holott ez legyen kévánságod. Engedek tenéked.~Alexander elbúcsuzván 945 XII | arany! Bizony ezt másnak nem engedem.” És elméne az önnen feleségéhöz, 946 VIII | fiát, és felakasztanák azt.~Engedének az szolgák mindjárt az császárnak, 947 XVII | békességgel és bántás nélkül menni engedik vala, és semmi bosszúságot 948 I | császárné:~- Felséges uram, engedjed énnékem őtet. Ha valamikor 949 XVII | hogy őtet atyjához menni engedné, mert halálos ágyban volna.~ 950 I | Szerelmes fiam, miért nem engedsz az én kévánságomnak? Miért 951 XVII | lehet, az én tanácsomnak engedvén, siess az császárhoz, és 952 V | miért vádol tekegyelmed éngemet azféle beszédekkel? Igazán 953 IX | szerével: vaj ki nehezen engeszteled meg annakutána. Fogadj szót, 954 VI | mind meg kellene halnatok énmiattam. Ezokáért vond ki fegyveredet, 955 VII | ennen kezemmel mindennap enned? Miért mondasz tehát hazugságot 956 I | magában:~- Nincsen több fiam ennél, ki örökesem lönne. Nekem 957 VII | tenéked? Nemde én adtam ennen kezemmel mindennap enned? 958 XVII | szeretik vala. Az Alexander ennyibe külemböz vala, hogy ő erős 959 XVII | hogy te, holott engemet ennyiszer láttál, magad elhagyod, 960 IX | belőle, és minden ember énrám vetne, hogy én volnék oka 961 XVII | Hogy mikor azt látandod, énrólam megemlékezzél.~Alexander 962 XVII | esmerem, mert régen ez a gyűrő enyim volt, és én adtam vala Alexandernek.~ 963 XIV | mondá:~- Igen hitvány helyre építed az házat.~Felelé az vitéz, 964 XIV | mellett való torony mellett építenének házat őnéki; mint a királynéasszony 965 XIV | megtanította vala őtet. És mikoron építeni kezdenének, eljöve az király, 966 I | vagyon egy szép kert, ott épütessünk egy boltos házat, hol megtanítsuk 967 IV | Vala egy királynak egy nagy erdeje. Abban vala egy igen nagy 968 V | engemet! Nemde büntetést érdemlene ez e nagy gonoszság?~Felelé 969 VI | Felelé Cato:~- Nem ezt érdemleném, mást várok vala tefelségedtől.~ 970 X | tudom, de ezt e jutalmot nem érdemlöttem volna tefelségedtől, hogy 971 XIV | leszállának a lovakról egy erdő mellett. És mikoron ott 972 XIII | kivivé az hegyoldalba az erdőre, és egy fához kötvén a zsákban 973 XVII | Soha te azmíg élsz, nem éred, hogy én és az te anyád 974 XVII | elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, Florentina és Ludovicus 975 IX | vagynak: ezokáért megvágatom ereidet, és kibocsátom a gonosz 976 XI | megtapogatta volna az gyermeknek ereit és az vizeletet meglátta 977 II | Ezeknek a gyümölcseknek jeles ereje és orvossága vala. Mert 978 X | hamarsággal készülének minden erejekkel arra az országra. Ezt látván 979 XVII | könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét és egészségét adná meg Alexandernek. 980 XVII | Mikoron azért az tagjait és ereket megtapogatták volna, és 981 VIII | megállának az források minden erekkel. És mondá az gyermek az 982 XVII | Ludovicus adott vala az pohárba ereszté az ő egymáshoz való szereteteknek 983 II | fiatalkának, és az nap nem érheti szerével, sem az szél. Ez 984 XVII | meghagyott napra el nem érkezem. Továbbá tudjad, szerelmes 985 I | lakván, bölcsességet és jó erkölcseket tanulhasson, és nemes tudományokat. 986 Kegyes| igaz ítéletre és jeles erkölcsekre valók vagynak benne foglalva.~ 987 XVII | ékességit, és tekéletes drága erkölcsét, drágakövekkel, arannyal, 988 I | Ha hamar felséged el nem érközik vala az uraimmal, bizony 989 V | be engemet. Mert ha itt érnek az őrözők, és ha reggelre 990 XVII | hazafelé jó egészségbe és jó erőbe közelget vala Aegyptusba. 991 XV | véremet! Én is meghalok érötted, és e koporsóról el nem 992 VIII | Ezokáért tefelséged küldjen éröttek, és fejekre parancsoljon 993 XVII | felőled? Ha igaz: meghalsz érte.~Ludovicus megkérdé, mi 994 XI | És hová menjen annak az ő értelme?~Mondá az császár:~- Jól 995 VIII | lészen felségednek. Azmint értem, hét mesteri vagynak tefelségednek, 996 I | gondolatit, megkéváná tőlek érteni, micsoda tanácsot adnának 997 XVII | szerint:~Én az én teremtőmtől értettem, és szózat által hallottam, 998 XVII | azmennyire én ez dolgot érthetem. Az én fejemnek koronájára 999 XII | Tisztelendő mester uram! Azmint értjük, megesküdt a király ezen, 1000 I | Szűvem Diocleciáne: úgy értsed, hogy én bírtam az atyádat