| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
1001 XVII | ez gyönyörűséges éneket értvén, azt megmagyarázhatná.~Az 1002 V | egy mély kút vagyon, abba esem hanyattá, és ekképpen megölem 1003 XVII | felette igen nagy bánatba esének. Alexander azért az császárhoz 1004 XVII | teljes szűvemből bánom ez te esetedet és nyavalyádat. Mit kell 1005 XVII | Alexander:~- Tudom én, honnét esett ez e nyavalya rajtad! Mert 1006 XV | Jere immár az paphoz, had esködjünk egymással. Mert ég alatt 1007 XVII | hogy csak egy sem volna. Esmég kérdé: mióta fogva együtt 1008 XVII | gyűrőt?~Ki mondá:~- Uram, esmered-é az gyűrőt?~Felelé az császár:~- 1009 XVII | elejbe menvén, mondá:~- Esmerek én, felséges uram király, 1010 XVII | nyavalya talála, kibe ugyan jól esmérem, hogy többé ebből meggyógyulásom 1011 XVII | énnálamnál több meg nem esmerhet. Ha ezt műveled, az jelen 1012 VI | az testet, senki meg nem esmérhet, kicsoda vagyok.~És az fia 1013 XVII | Alexander - (mert az császár nem esmerheté meg) - és mondá:~- Az hatalmas 1014 XVII | hogy őket egymástól meg nem esmérhetnék. Ők pedig egymást felette 1015 XVII | mondá:~- Oh, Alexander, most esmerlek meg tégedet. Boldog és áldott 1016 XVII | igen nagy bánatba és búba esnék miattad.~Ezeket mikor meghagyta 1017 VII | elmúlt éjjel, mert az nagy esőben és kőesőben csaknem elveszék.~ 1018 Kegyes| megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban előnkbe, 1019 IX | vagynak, hogy mind az földre essenek; és úgy tégy, mintha nem 1020 V | is őtet. Ezokáért minden este bészegezi vala az háznak 1021 Kegyes| Diocleciánust, mondván:~- Bolond esze: még az lónál alábbvaló, 1022 XVII | beszéddel megjelentem. Avagy eszem, avagy iszom, avagy valamit 1023 V | felejtöttem volna ezenképpen eszemet, hogy paráználkodni indultam 1024 Kegyes| adja magát. Tekéletes- és eszesnek kell az férfiúnak, kiváltképpen 1025 XVI | utánamküldett volna az császárnénak esztekéléséből: megnézők az én mesterimmel 1026 Kegyes| asszonyi állatnak semmi esztekélésének nem enged? Mely igen szép 1027 IX | holott mindenkoron arra esztekéli felségedet, hogy megölessed 1028 VII | mondván:~- Oh, kába és esztelen ember! Oh, nagy bolondság! 1029 I | Majd vagyon immár hét esztendeik, hogy nem láttam. Bátor 1030 I | minekutána elmúlt volna az hét esztendő, mondának az bölcs mesterek 1031 I | volna tőlünk ez elmult hét esztendőbe.~Felelé az bölcs mester 1032 I | nékem az te fiadat. Ha egy esztendőig taníthatom, oly tudóssá 1033 V | adta volna, hogy egynéhány esztendővel ezelőtt megfulladtál volna, 1034 Kegyes| kólikában, ki részegségben etc. Példa legyen ezokáért Diocleciánus 1035 Kegyes| szekér, avagy mint az sótalan étek, mellyel az ember igen hamar 1036 XVII | drága készülettel csinált étekből: Alexandertől szokta vala 1037 IX | vond utánad az abroszt mind étekkel, pohárokkal, kenyérrel és 1038 XVII | azért Alexandernek mind ételébe, mind italába ölegyítnek 1039 XVII | most kezdett az császár az ételhöz. Mindazáltal, mivel hogy 1040 XVII | mindenféle szükségéről, házról és ételről, italról, ruháról gondját 1041 XVII | paráználkodott. Azok ketten énnékem étetőt, mérget adtak mind étkembe-itomba, 1042 XVII | egykor, hogy Alexander az étkek elkészítésébe volna foglalatos. 1043 IX | minden szerszámokkal és étkekkel és italokkal: nekiakasztalá 1044 XVII | étetőt, mérget adtak mind étkembe-itomba, melyből osztán ez bélpoklosságba 1045 XVII | énnékem asztalnakom légy és étkemet fogjad.~Felelé Alexander:~- 1046 XVII | úsza, és ott harmadnapig étlen lőn. Harmadnap elmúlva, 1047 XVII | elmúlva, mikor egy hajóval eveznének ott elő, az iffiú éhség 1048 XVII | segéllenék meg. Az hajósok és evezők mikor látták volna az ifjúnak 1049 XVII | az hajósmestereket és az evezőket felszóval megszólítá, hogy 1050 I | császárnak, és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek fia, kit 1051 V | ártatlan voltomat, hogy ezekben vétkes nem vagyok. Kegyelmed 1052 X | királyok gyűlének egybe; és ezeken nagy sok bosszúságokat műveltenek 1053 V | De miért vádolsz engemet ezekkel ez bűnekkel, ha nem vagyok 1054 I | ágyban kezdjünk az játékhoz.~Ezekre a beszédekre egyet sem felele 1055 V | hogy-hogy felejtöttem volna ezenképpen eszemet, hogy paráználkodni 1056 V | volt az ajtót.~És ezt és ezféléket hallván, erősen kacagja 1057 Kegyes| valaha gyermeke, avagy nem.~Ezmellett, látod-é, mely igen bolonddá 1058 XVII | drágakövekkel, arannyal, ezüsttel és minden drága császári 1059 V | hasznát immár. Jobb, hogy ezvilágban lakolj róla, hogynem mint 1060 XVII | ezt veti elő, hogy nagy fájdalmokat és nehéz nyavalyákat szenvedett 1061 XIII | tűz környül, a hasa kezde fájni. És egy nagy fa megé méne, 1062 I | boltos házat, és az háznak falaira köreskörnyül megírák az 1063 VIII | általmennének, látának az utcán egy falka gyermeket, kik játszodoznak 1064 XIV | Látod-é: ezen lyukaszd által a falt, hogy egy ember be- és kibúhassék 1065 IX | Tudtad, hogy szerelmesb fám nem volt az egész kertben, 1066 IV | és az pásztor felhága egy fára, hogy megoltalmazná magát 1067 III | lóra, ottan az lónak az farkát kapá, és erősen kezdé azt 1068 III | legyezni kezde előtte az farkával; és öremet mutata, mivelhogy 1069 XIII | és én nem győzném őket farral.~Mondá az ura:~- Hogy-hogy 1070 I | egyszer egy embernek egy agg fával és egy gyenge fiatallal.~ 1071 IX | vagyon. Ha hazajő, igen kezd fázni. Ezokáért menjünk az kertbe, 1072 XV | meg kell halnom, oly igen fázom.~Mondá az asszony:~- Nem 1073 VI | énmiattam. Ezokáért vond ki fegyveredet, és vegyed fejemet. Mert 1074 XVII | És hogy az úgy legyen, fegyveremmel egy hagyott napon megbizonyítom.~ 1075 VI | vagyok.~És az fia kivoná fegyverét, és fejét vevé az atyjának; 1076 XVII | mikor az mezítelen éles fegyvert teközetted és az királyné 1077 Kegyes| hogy az ugyan féket vet fejébe és zabolát szájába, és tétova 1078 XVII | annakutána megfoghatnak, fejed elessék, azt parancsolom.~ 1079 XI | uram, mit beszélesz? Bizony fejeddel jádzol!~Mondá Galenus:~- 1080 Kegyes| férfiúnak, kiváltképpen fejedelemnek, ki asszonyi állatnak, avagy 1081 I | eljövetelét, kiméne elejbe az nagy fejedelmekkel, és urakkal, nagy pompasággal. 1082 Kegyes| férfiúnak, kiváltképpen az fejedelmeknek lönni.~Annakutána az császár 1083 X | felségednek. Ha minden urak- és fejedelmeknél gazdagb akarsz lenni, tehát 1084 X | valamiképpen megdúlhatnák az fejedet és kezekre vehetnének, hogy 1085 XVII | igen elrettenének, és esmét fejeknek kegyelmet kérnek vala. Mondá 1086 VIII | tefelséged küldjen éröttek, és fejekre parancsoljon őnékik, hogy 1087 XVII | igen igazak voltak, és fejemen teljesedett. Mert Geydon 1088 XVII | tisztességes ajándékokkal fejenként megajándékozlak.~Az orvosdoktorok 1089 XVII | És mindjárt parancsolá fejére és életének elvesztére, 1090 XVII | szolgája most volna. Az leány fejével intvén, mondá:~- Jól vagyon. 1091 XVII | miért művelik ezt? Ekképpen fejtem meg ezokáért az te kérdésedet: 1092 I | pecsétlette azt. És parancsolá fejükre az hét bölcs mestereknek, 1093 XVII | ért, ott sok bélpoklosok, fekélyesek és szegények ülnek vala, 1094 V | Mikoron kegyelmed mellett fekenném, eljuta egy gyermek, és 1095 Kegyes| menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet fejébe és zabolát szájába, 1096 V | ajtó felett való ablakba feküvék, és onnét hallgatá, mit 1097 IV | kezdé az fát, annyira, hogy fél vala az pásztor, hogy ledőlne 1098 XII | kiküldöttem, hogy az latrot felakasszák. De bizony ti sem meneködtek 1099 XV | vitézt, hogy egy orvot is felakasztanának. És az napon igen erős és 1100 VI | cseleköszik az császár? Ám felakasztatja az ő fiát. Maga annál több 1101 XII | megtalálnak országomba, tehát felakasztatlak.~És az hopmesternek el kellene 1102 XV | hogy az az orv, melyet felakasztottanak volt. És ekképpen megmeneködel.~ 1103 Konyvn| kéncset hoz.~Azki pedig az más felében tart,~Úgy jár az, mint Poncius 1104 XV | megöntené őtet, hogy esmét felébresztethetné. És mikoron szömeit megnyitotta 1105 IX | és mondd ezt: „jaj, ki feledékeny vagyok, ím elfelejtöttem 1106 XVII | Alexander felelé:~- Nem feledés indít fel engemet, ez oka, 1107 I | ugy legyen. De kérlek, ne feledközzetek rólam az szükségnek üdején.~ 1108 IX | vétkedet, nyilván el nem felejtötte. Ezokáért az én tanácsom 1109 V | ezokáért koros lévén, hogy-hogy felejtöttem volna ezenképpen eszemet, 1110 XVII | orvosdoktorok néki arra azt felelék:~- Hogy ha az Istennek akaratja, 1111 XVII | volna az szülésbe, arra azt felelem, hogy az a fájdalom és bánat 1112 Kegyes| azaz voltál minden isteni félelem nélkül, nyaktőre mentél 1113 XVII | vagyok. Az kérdésnek pedig feleleti ebbe áll: három holló jár 1114 XIII | miénk.~Felelé az ura:~- Félelmes dolog ez. Mert megtudják 1115 VIII | az császár:~- Akartok-é felelni felőle?~Mondának az mesterek:~- 1116 VIII | Mondának az mesterek:~- Felelünk felőle, mert bizonyságot 1117 XVII | császár erre kegyelmesen felelvén, mondá:~- Elhalasztom tovább 1118 XIV | varrani kezde. Azonközbe felérkezék a király az toronyba, és 1119 Kegyes| álnokságot, mint ebbe, az császár feleségébe? Mint horcolja az császárt 1120 Kegyes| Harmadszor, az császár feleségében látjuk, mely igen veszedelmes 1121 X | hogy ha megöleted fiadat feleségedért, nemkülönben lészen dolgod, 1122 XII | cselekedtél. Lator, az te jámbor feleségedet el kellett-é adnod egy kevés 1123 XVIII | én mostoha anyámra, az te feleségedre.~Az császár mindjárt parancsolá 1124 XII | engedem.” És elméne az önnen feleségéhöz, ki igen szép és jámbor 1125 VII | szarkámat megöltem az én parázna feleségemért! Vaj szegény ártatlan madarom. 1126 V | vesztettem el szép iffiú feleségemet. Szánjad, Úristen, szegénynek 1127 VII | egybe nem veszítesz szép feleségemmel!~És megkapá az szarkát, 1128 IX | felséged megőrizze magát feleségitől, és tanácsát ne fogadja, 1129 X | azmit megtalálunk: annak az felét kévánjuk.~Mondá az császár:~- 1130 XI | vizeletit megnézegetné, félfele hívá az királyné asszonyt 1131 XVII | ennekelőtte, szolgálj; mert én felfogadtam, hogy visszamegyek. Az te 1132 III | gyermekkel, és fenékkel felfordula. És az eb nekiszekellvén, 1133 VI | vondozták volna az holttestet, felfüggeszték az akasztófára.~~És annakutána 1134 XVII | az dolgon és nagy haragra felgerjede. Történék, hogy ugyanott, 1135 XVII | anyjok-holló ez beszéden felháborodván, mondja vala: hogy ő költette 1136 VII | és az lator szolgálóleány felhágott vala. És csudálkozni kezde 1137 VII | lyukot az héjazatban? És felhágván, talála ott egy csöber vizet, 1138 XVII | én szertelen nagy haragra felindulván, őtet az tengerbe vetém.~ 1139 VIII | héten az nemesek és urak feljegyzenék az ő álmokat, és azokat 1140 XI | És mondá Galenus:~- Ne féljen felséged, én meggyógyítom 1141 XVII | vala. Mondá az király:~- Ne féljetek, semmi nyavalyátok nem lészen. 1142 XIV | tehozzád. Úgy kelék fel, hogy feljöjjek, és meglássam, ha mégis 1143 I | vigyázzunk reá, mikoron felkél. Akkoron megérthetjük beszédéből, 1144 XVII | tétetett; őhozzá menni sietek.~Felkéle azért éjszaka egyedől, és 1145 IX | Felelé az asszony:~- Ha felkelek is, mit műveljek?~Mondá 1146 V | megháborítani, hanem lassan felkelék, és menék az anyám látni. 1147 IX | az asszony:~- Nem üdő még felkelni.~Mondá az vitéz:~- Mondok, 1148 XVII | császár hallván, az földről felkelté, őtet megcsókolván, és mondá 1149 I | megvirradott volna, és az császár felkölt volna, elhivatá az urakat 1150 XV | testét, és az akasztófára felköté. És az emberek látván az 1151 XII | hordozának, és az akasztófára felkötték.~Mondá az császár:~- Kévánnám 1152 XIII | amaz a nagy fa megöl, és felkötvén a gatyát, a tűz mellé méne. 1153 IV | az vadkant, bezzeg igen felmagasztaltatnám minden nemzetségemmel.” 1154 XVII | hogy ő mindent ért. De félne azon, hogy ha megmondja, 1155 I | nevezének Diocleciánusnak. Ez felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen 1156 Kegyes| az ő kévánságok szerint, felnevelik minden oktatás és tanítás 1157 I | és az nemes tudományokban felnevelje.~Mikoron meghallotta volna 1158 I | egyiteknek ajánlani. Hogy felnevelné őtet, és tanítaná nemes 1159 I | mesterekre bíztál volt, hogy felnevelnék?~Felelé az császár:~- Ez 1160 XVII | feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával éljen, társolkodjék 1161 Kegyes| nemes tudományok nélkül felnevelték őket, tudom ugyan, hogy 1162 Kegyes| fiaiknak: hanem mikoron őket felneveltetik oskolákban, avagy bölcs 1163 I | ezokáért felserkent volna, felnéze az boltra, és csodálni kezdé 1164 XIV | királynéasszony is, szép ruhákban felöltezvén, és együtt kezde vigadni 1165 I | münémű ábrázatú és termetű.~Felöltözék ezokáért mentől szebbe lehete, 1166 II | Magam igen kévánnám, hogy felöregednék.~Felelé az kertész:~- Az 1167 XII | igen rút szömély, undok, felpuffadozott testtel; annyira, hogy reátekéntvén 1168 IX | és az vén emberek mindent felrónak. Ha megbocsátta vétkedet, 1169 XVI | édes szerelmes uram-atyám felségednél, hogy ez te álnokságos feleségednek 1170 XIV | laknék, és szünetlen vigyázna felségedre, és üdején jelentené az 1171 X | közül, és mondának:~- Mit ád felségtek minékünk, ha mi elvesztjük 1172 I | dolga.~Mikoron ezokáért felserkent volna, felnéze az boltra, 1173 XII | toronynak tetejére, szinte az felső gombra, és úgy köté az fényes 1174 III | kezelgetne. És mindjárt felszekellvén, az kégyóra kezde menni. 1175 XVII | országunkat!~Azokáért őreája feltámadának, és az országból kiűzék.~ 1176 XVII | hozván, az fióka-hollót feltartá, elannyira, hogy mint ő 1177 II | gyümölcsfának mellette az magassága feltartja mind az napot, mind az esőt, 1178 XVII | megemlékezett, az ő fiát feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt 1179 XIV | magának. És azt oly igen félté, hogy udvarában a kapu mellett 1180 XIV | vitéz hallván az kehentést, feltekénte az ablakra, és látá ott 1181 XIII | hallgatni kezdé az éneklést; és feltekintvén, meglátá az menyecskét, 1182 IX | annakutána holt-elevenen feltéteté az ágyra.~És mikoron ekképpen 1183 V | pedig igen szereti vala. Félti vala is őtet. Ezokáért minden 1184 IX | keresni.~Annakutána mindjárt felüle és kiméne nyúlászai az ő 1185 XVII | földen való fejedelmeket felülhaladja vala, kinek ékességit, és 1186 III | És mikoron az nemesember felült volna, hármat nagyot szekik 1187 XVI | ekképpen meglészen, hogy az felvetett törvénynek mind én magam, 1188 XV | az két monyát.~Annakutána felvevé az hispán az vitéznek testét, 1189 III | bölcső az gyermekkel, és fenékkel felfordula. És az eb nekiszekellvén, 1190 IV | valaki megölhetné ezt e fenevadat, tehát annak akarná az ő 1191 XII | ugyanazont mondának.~Az király fenyegetni és ostromlant kezdé az várast. 1192 XII | pávás-tollú öltezetben; és fénylenek vala az mezítelen tőrek. 1193 XIV | De semmiképpen szömbe nem férének egymással. Egyszer tehát, 1194 V | szerint. Ennekokáért egyéb férfiaknál kezde kereskedni. Minekutána 1195 X | az császár:~- Három hamis férfiu jöve hozzám, azok mondának, 1196 XV | miatt, hogynem mint valamely férfiúval akarnék közesködnem.~Mikoron 1197 VII | ha az elmúlt éjjel valami fergeteg vagy vész volt volna. Mondá 1198 V | mind tekegyelmed.~Felelé az férje:~- Ott künn légy csak. Jusson 1199 Kegyes| kötéllel csak az ő urának és férjének kötette. Undok monstrum 1200 VIII | mindenkoron azt kéváná az ő férjétől, az nemes vitéztől, hogy 1201 VII | szép parázna menyecskéjének fertelmessége miatt, minden marháját eladá, 1202 Kegyes| lönni.~Annakutána az császár fiába, Diocleciánusba látjuk, 1203 III | vitézlő férfiú. Ennek vala egy fiacskája, miképpen tefelségednek 1204 IV | mesterek tefelségedet az te fiadért, csak hogy az te fiad megölhesse 1205 Kegyes| úrfiakban és az gazdagoknak fiaiban nem találtatnak nyomosok, 1206 XVII | ha lehetséges: az te öt fiaidat megölvén, az ő vérekbe engemet 1207 Kegyes| és azt hagyhassák az ő fiaiknak: hanem mikoron őket felneveltetik 1208 Kegyes| császári birodalom az én fiaimra.~Maga meddő és egy gyermeke 1209 XVII | és szeressen, hogy ha tíz fiaink volnának is, mind meg merném 1210 XVII | látott volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe is valami 1211 XVII | én még iffiú lévén, több fiakat, leányokat hozhatnék, Isten 1212 IV | hogy egy jó és igazán szóló fiamért egy némát küldöttetök énnékem 1213 I | akarattal vagytok az én fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok 1214 IX | ez ügyben művelnem az én fiammal.~Elkezdé ezokáért az históriát 1215 III | Megfoszttattam az én édes fiamtól.~Mikoron ekképpen kiáltana 1216 II | és ő maga tőn törvényt az fiára. És parancsolá, hogy fúnák 1217 I | ő ágyában fekennék, az ő fiáról kezde szorgalmason gondolkodni. 1218 I | vala. Ez terhöbe esvén, fiat szüle, kit nevezének Diocleciánusnak. 1219 II | kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, és az nap nem érheti szerével, 1220 II | szolgám! Gondot viselj ez fiatalkára, és neveld azt fel. Mert 1221 II | az kertbe, és megnézé az fiatalkát. És elhíván az kertészt, 1222 I | agg fával és egy gyenge fiatallal.~Mondá az császár:~- Kérlek, 1223 II | kertbe, hogy meglátná az fiatalt, mint nőne. És látá, hogy 1224 XVII | szüleim, hogy én vagyok az ti fiatok, kit az Pontus Tengerbe 1225 III | szenvednem az kegyelmed átkozott fiától! És felséged azt ígérte 1226 X | nagy kéncs vagyon, tiszta finum arany. Sok pedig az arany, 1227 XVII | visszajővén, eledelt hozván, az fióka-hollót feltartá, elannyira, hogy 1228 XVII | költették volna ki az ő fiokat. Akkor pedig, az üdőbe, 1229 XIII | vitézi közül egyik, és erősen firtatá, hogy akaratját művelném; 1230 XVII | hogy ha volt-é vagy egy fiuk, vagy nem? Mondá az vitéz:~- 1231 X | Felséges urunk, semmi fizetést nem kévánunk, hanem azmit 1232 XVII | De az császár leányának, Florentinának minden dolgok nyilván 1233 XVII | mondá:~- Ó én szerelmes Florentinám, teljes szűvemből örülök, 1234 XVII | tudná az császár leányánál, Florentinánál. És mikor ezeket mind megmondotta 1235 XVII | Ludovicus az császár leányát, Florentinát megszeplősítette volna. 1236 XVII | melyet mikor az országbéli fő-fő urak is eszekbe vöttek volna, 1237 I | és az nemes tudományokba fő-mester leszen.~Midőn ezek mind 1238 Kegyes| megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban előnkbe, nincs mit tönnünk: 1239 XI | láttam volna ez átkozott földet! Lám, minden embertől halálos 1240 XVII | ő tisztességére, mert ez földi fejedelmeket gazdagsággal 1241 V | az mü régi anyánknak, az földnek. Az több dolgokat ám rendeljétek 1242 I | szoknyáját levette magáról. És fölszóval kezde kiáltani, mondván:~- 1243 XVII | hirdete, hogy minden urak, főemberek, hercegek és az ő birodalmába 1244 VII | egy csöber vizet, kövecses fövennyel egyetembe. És azokból eszébe 1245 I | lovakról, és az császár kezén fogá az ő fiát, és bevivé az 1246 I | És az új császárné nem fogada magzatot az császártól. 1247 XVII | emberségesen és nagy örömmel fogadák be őtet, és a szép palotába 1248 XVII | fejedelmek és az urak előtt fogadál, azt őnéki beteljesíted: 1249 I | És mindjárt kőmüveseket fogadának, és megépüték ott az boltos 1250 XVII | néki:~- Hogyha az király fogadásának állana, én az ő kérdésére 1251 III | annyira, hogy három dajkát fogadna neki, kik bánnának véle, 1252 X | tefelségedtől, hogy így fogadnál be, mint befogadsz.~Mondá 1253 XIII | néki:~- Uram, ha szómat fogadod, tehát egy dolgot jelentek 1254 XVII | megértvén Alexander az ő fogadott atyjához bemenvén, és mondá:~- 1255 XIII | az császárné:~- No, nem fogadsz szót, felséges uram; de 1256 I | Diocleciánusnak céduláját, fogaival megszaggatta az cédulát, 1257 XVII | nap és az óra, azmelyen fogantattál volt és születtél volt. 1258 XVII | asztalnakom légy és étkemet fogjad.~Felelé Alexander:~- Kész 1259 Kegyes| volnának, melyekben kellene foglalatosoknak lönnünk; melyekből nagyobb 1260 II | ágait levágja, azaz magának foglalja mind az császári dicsőséget, 1261 Kegyes| erkölcsekre valók vagynak benne foglalva.~Előszer: Ponciánus példájába 1262 III | hogy gonosz szerencséje fogna lenni.~Kedve vala pedig 1263 II | kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, és az nap 1264 IX | szerethetem őtet. Bizony más után fogom magamat vetnem. Mondá az 1265 XVI | pedig csikorgatják vala fogukat, és átkozák vala az császárnét 1266 XIV | XIV Ò A FOGVATARTOTT KIRÁLYNÉ~[INCLUSA]~Tizenharmadik 1267 V | szűvedben. Egész életedben semmi fogyatkozásod nem lészen, mert soha nem 1268 Kegyes| Diocleciánus minden iffiaknak, sőt főképpen az szüléknek.~Harmadszor, 1269 VIII | szinte az kezépen, és sok folyamok áradának ki belőle, annyira, 1270 XVII | sőt ugyan természetnek folyása ellen vagyon, és én sem 1271 XIII | Ez oda vagyon. Az Tiberis folyóvíz elvitte.~De addig, még a 1272 XIII | azt, kivivé és az Tiberis folyóvízbe rázá azt. És visszajöve 1273 X | vitézek:~- Ama toronynak az fondamentoma alatt, melyen a csöngettyűs 1274 XVII | az elébbeli egészségre fordulhatnék. És ezt azért hallgattam 1275 XVII | megmondta volna, lovára fordulván, és nagy sietséggel az császárhoz 1276 I | az csillagokat, melyeknek forgása ezt mutatja: hogy ha tekegyelmedet 1277 I | találák az csillagoknak forgásából, hogy: ha az üdőre hazavinnék 1278 I | csillagoknak járását és forgását: látá, hogy az bölcs mesterek 1279 XII | jött alá mennyekből, és ez forgatja szájában az éles tőreket, 1280 XII | tőr kijőve az szájából. És forgatni kezdé magát az gomb felett 1281 XVII | leültek volna, fiok pedig fenn forgolódván az asztalhoz való 1282 Konyvn| Sem párta, öv, sem a szép forgó tánc.~Poncius császárnénak 1283 XIII | környüle. És mikoron ott forgolódnék a tűz környül, a hasa kezde 1284 V | mondának néki:~- Mi dolog? Mit forgolódol mostan az utcán? Tudod-e, 1285 XIII | mindenik elhozza az ő száz forintját. Ezokáért ezt akarnám, hogy 1286 XII | akarna egy éjjelre venni ezer forintnál.~Mondá az császár:~- Jól 1287 Konyvn| játszik az ő végével.~ És noha forog az undokságban,~Azért igen 1288 VIII | az birodalom ő kezekben forogna és ők gazdagulhatnának belőle. 1289 X | tűz mellett egy igen szép forrás-kutat is, hogy az szegények abból 1290 VIII | császár az ágy alatt az hét forrást, igen csudálkozék rajta, 1291 XVIII | az te országodtól meg nem fosztottalak volna, és az te dícsíretedet 1292 XVII | számtalan vitézlő személyek, főurak, hercegek. És ha csak egy 1293 XVII | császárt és mind az jelenvaló főurakat és hercegeket megkövetvén, 1294 XVII | Minekutána immár az szentelt fővitéz látná, hogy mindenek elkészültenek 1295 XVII | látták volna az szentelt fővitézek, hogy Alexander állana őellenek: 1296 XI | meggyógyítom az gyermeket.~És főze valami tehénhúst néki, és 1297 XI | Galenus:~- Valami tehénhúst főzék neki, és vizet adék reá 1298 Kegyes| vesznek el, ki bujaságban, ki francúban, ki köszvényben, ki kólikában, 1299 XII | királlyal nagy bölcsen és frigyet kévána tőle. És elcsudálkozik 1300 XIV | vitézt huszonöt lóra.~És nagy frissen viselé magát, és szorgalmatos 1301 XIV | elaluvék a hopmester az fűben a király mellett. És mikoron 1302 VII | udvaron általmenne: ahol függ vala egy kalitkában az szarka, 1303 XIV | királynéasszony egy nagy szőnyeget függeszte az lyuk elejbe.~És ezt e 1304 XI | megértötte volna, nagyobb fügyelmetességgel kezde tanulni, annyira, 1305 XV | Mondá esmét az hispán:~- Füle sem vala az orvnak.~És az 1306 VII | énnékem, azmit szömével lát és fülével hall: egyebet semmit nem 1307 XI | furtanak az csuporban, mégis a füvek miatt nem jő semmi víz ki 1308 VI | félek, hogy végre gonoszul füzet felségednek, szinte mint 1309 XI | atyja. Tisztességért és füzetésért jöttem én ide, nem hogy 1310 X | szolgálatotokat és bőven lészen füzetéstek.~Felelének az vitézek:~- 1311 VI | felségednek, szinte mint ez füzetett az ő atyjának. Tanácsom 1312 VI | Azmint szolgáltok, úgy füzetnek tinéktek.~Felelé az mester:~- 1313 II | fiára. És parancsolá, hogy fúnák az kürtöket és kivinnék 1314 XI | És mondá:~- Sok lyukokat fúrjatok immár köreskörnyül a csuporba.~ 1315 XI | rajtam. Mert íme száz lyukat furtanak az csuporban, mégis a füvek 1316 I | leszen jó. Mert az község reá fut csodára, és kárt tesznek 1317 VIII | mellett elmennének, etánok futa egy nemesember egy golyóbis 1318 XVII | egyszersmind az császárhoz futamának, és azmik löttenek volna, 1319 XIII | haláltól, esmét az császárra futamék, sírással és jajgatással, 1320 XVII | az gyermekek kamorájába futának. És mikor belépett volna 1321 XIII | és a tűz mellé méne, és fűtezék ott a tűznél. Azonközbe 1322 IX | fűteznék. És mikoron egy ideig fűtezett volna, látá, hogy almafát 1323 IX | tüzet tehessek, hogy annál fűtezhetnék tekegyelmed.~Haragos szemmel 1324 IX | arra üle az vén vitéz, hogy fűteznék. És mikoron egy ideig fűtezett 1325 X | mindenkor égő tüzet, hogy annál fűteznének az szegények Rómába. Csinála 1326 XV | világot látok, odamegyek fűtezni.~És mikoron mind az világ 1327 V | játékot. De bezzeg ott künn fűtözzél, míglen elérköznek az őrüzők, 1328 X | Galenussal. Mert bosszú állaték Galenusért Hypocratesen, szinte alkolmas 1329 X | mint Hypocratesnek lőn Galenussal. Mert bosszú állaték Galenusért 1330 V | és jajgatva aláfutamék az garádicson, és megnyitván az ajtót, 1331 XIII | fa megöl, és felkötvén a gatyát, a tűz mellé méne. Tehát 1332 VI | VI Ò A KINCS~[GAZA]~Ötödik novella. A császárné 1333 X | minden urak- és fejedelmeknél gazdagb akarsz lenni, tehát úgy 1334 VIII | gyűjtének be, hogy végre gazdagbak lőnek az császárnál.~Midőn 1335 Kegyes| hogy az úrfiakban és az gazdagoknak fiaiban nem találtatnak 1336 V | szegényt, ki kövély; az gazdagot, ki hazug; és az vént, ki 1337 XVII | akarom inkább minden királyi gazdagságomat elveszteni.~Az császár erre 1338 XVII | kéncsemből annyi költséget és gazdagságot, aranyat, ezüstet, kivel 1339 VIII | ő kezekben forogna és ők gazdagulhatnának belőle. Az császár pedig 1340 XVII | aztán Alexander erősb lévén Geydonnál, meggyőzé, és fejét éles 1341 Kegyes| ölelgeti, megmutatja néki gömbeleg csöcseit és szép hölgyes 1342 XV | Olyan lészek, mint egy görlice, mely mikoron a társa meghal, 1343 VIII | futa egy nemesember egy golyóbis arannyal, és etánok kiálta:~- 1344 XII | forgatni kezdé magát az gomb felett az pávás-tollú öltezetben; 1345 XII | tetejére, szinte az felső gombra, és úgy köté az fényes tőreket 1346 XVII | szállott volna az ország gondja, és minden birodalom ő hatalmába 1347 XV | itt remete módra, és mi gondodat viseljük, és mindenképpen 1348 I | tanácsit, és eleikbe adván az ő gondolatit, megkéváná tőlek érteni, 1349 XVII | megértett volna, ő magában így gondolkodék, mondván:~- Az Ludovicus 1350 XVII | hallott volna, ő magába így gondolkodik vala: „hogyha ilyen nagy 1351 VIII | tefelséged adjon üdőt, hadd gondolkodjunk felőle. Tizedik napra választ 1352 VI | fia:~- Édesapám, jó arról gondolkodnod, hogy valami módot találj, 1353 XVII | Alexander hallván, ő magában gondolkodván és mondja vala:~- Nem méltó 1354 XII | száz hazugságokat tudjon gondolni, és annakfelötte álkodásra 1355 XVII | napon az király énnálam gondolta ebédelését.~Mindazáltal 1356 Kegyes| az ártatlant megölje. Nem gondolván sem Istennel, sem emberekkel. 1357 IX | cselekeszem, tekegyelmed gonoszra magyarázza! - És igen kezde 1358 V | büntetést érdemlene ez e nagy gonoszság?~Felelé az császár:~- Kártól 1359 Kegyes| állatoknak álnoksága és gonoszsága felől: hogy jobb az embernek 1360 Konyvn| hajtotta.~Melynek miatt rakvák gonoszsággal,~Álnoksággal, minden csalárdsággal.~ 1361 V | pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak miatta. Ide nem jössz ugyan!~ 1362 VI | ekképpen elejit veheted az ő gonoszságinak, hogy bosszúságot és szégyent 1363 I | jöjjetek hamar, hogy ez gonoszságos lator ne művelhesse akaratját 1364 VI | parázna az lator és mindenféle gonoszságra kész - hogy felséged üdején 1365 XV | országban, hogy mikoron valami gonosztévő embert halálra ítélnek vala, 1366 XIV | dolgom vagyon.~Mikoron a grádicson lassan alá kezdene menni: 1367 V | hitvány ember tefelségednek gyalázatára örökké akart elveszteni 1368 XVII | Micsoda nyavalyátok, avagy gyalázattok lett volna, ha mindazok 1369 V | nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, mind én s mind tekegyelmed.~ 1370 V | mondá az urának:~- Kegyelmed gyanós hozzám: de Isten tudja az 1371 XVII | egyéb nem vala; és minden gyanuság nélkül Ludovicusnak véli 1372 I | esék miatta, és sok üdeig gyászlá őtet, minekutána nagy tisztességgel 1373 I | miatt való bánatjáról és gyászlásáról. És mikoron ezt feleségül 1374 Kegyes| bánkódik rajta, és erősen gyászolja azt. Mást vévén, mindjárt 1375 I | embernek egy agg fával és egy gyenge fiatallal.~Mondá az császár:~- 1376 XI | midőn megtapogatta volna az gyermeknek ereit és az vizeletet 1377 XVII | Florentina, hogy az ő szerelmes gyermekeit megölték volna. Mikor azért 1378 XVII | bemenvén az házba és az gyermekekkel együtt táncolván, gyönyörködnek 1379 I | tanácsomat. Ha az császár gyermekét bevisszük Rómába, hogy ott 1380 XVII | és jó asszonyom: csak egy gyermeketek sincs-é?~Ők felelének, hogy 1381 III | elfordula az bölcső az gyermekkel, és fenékkel felfordula. 1382 I | hogy jó volna, hogy még gyermekkorában tanulna nemes tudományokat 1383 XIII | haszontalan kos! Tetszik, hogy gyilkos ageb vagy! Talám engemet 1384 XVII | fertelmes és undok bűnbe, gyilkosságba, mégpedig fiatoknak halálába 1385 Konyvn| jószágok,~Sem arany, sem gyöngy, drága kamoka,~Sem bársony, 1386 XVII | kezkenőt, ki drágakövekkel és gyöngyekkel vala megkészítve, nagy áron 1387 XIV | az lyuk elejbe.~És ezt e gyönyerűséges játékot űzik vala gyakorta 1388 VIII | után szól, és felséged igen gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig 1389 I | hogy az ő jelenvoltában gyönyörkedjem mindaddig, méglen az Úristen 1390 XI | Kérdé Hypocrates:~- Müvel gyógyítád az gyermeket?~Mondá Galenus:~- 1391 XVII | semminemű orvos meg nem gyógyíthatá, méglen az mi öt fiainknak 1392 XVII | semmiképpen egyéb módon meg nem gyógyíthatnák, hanem ha az mi öt fiainknak 1393 XVII | hogy te jól tudod, miképpen gyógyíthatnának meg tégedet. Azokáért jelentsd 1394 VIII | megvakították. És annakutána meg nem gyógyithattanak. Tefelséged ezokáért hivasson 1395 VIII | ágya alatt, semmiképpen nem gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és 1396 XVII | pedig mindjárt meg kezde gyógyulni. Az császár is mindjárt 1397 XVII | Alexander:~- Ha énnékem meg kell gyógyulnom, öt dolognak kell előszer 1398 IX | engemet. Osztán nem is meri az gyónást kinyilatkoztatni. És amellett 1399 IX | uradat. Annakutána szabadon gyónhatol. Ím, ez jövő vasárnapra 1400 IX | halni, menj el előszer és gyónjál meg ama szép nyakas paphoz, 1401 VII | játékába az menyecske majd gyorsabbat kéván vala. Elhányá ezokáért 1402 XIV | szeretőm és galambom.~És nem győze eleget reánézni.~Mikoron 1403 IX | Felelé az leánya:~- Én nem győzem várni. Igen mondod te! De 1404 XIII | legények és nyakasok, és én nem győzném őket farral.~Mondá az ura:~- 1405 XVII | bölcs és tudós orvosdoktorok gyülekeznek vala azért őhozzá; kiknek 1406 IV | ledőlne az fa. És az fáról sok gyümölcs hulla le, és az vadkan annyira 1407 II | gyümölcsöket. Ezeknek a gyümölcseknek jeles ereje és orvossága 1408 II | kertész, és levágá az nemes gyümölcses agg fát. Mikoron levágta 1409 II | jelentsen? Tefelséged ama nemes gyümölcsesfa, kinek gyümölcsével meggyógyulnak 1410 II | nemes gyümölcsesfa, kinek gyümölcsével meggyógyulnak az kórok és 1411 VIII | vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe fakada egy szép forrás ki, 1412 II | esztendőben bőven terem vala gyümölcsöket. Ezeknek a gyümölcseknek 1413 II | mellette, és nem hozhata semmi gyümölcsöt. Mikoron az betegek azt 1414 VIII | móddal nagy somma aranyat gyűjtének be, hogy végre gazdagbak 1415 XIV | kéncsét, mind az ő maga gyűjtött kéncsét a hajóra. Annakutána 1416 IX | Ezokáért menjünk az kertbe, és gyűjtsünk valami fát, hogy jó tüzet 1417 XVII | birodalmába való szín-nép az ő gyűlésébe és tanácsába jelen lönnének. 1418 XVII | Én szerelmes hüveim! Hogy gyűlésemnek okát mi légyen, megértsétek, 1419 XVII | az tartománynak királya gyűlést hirdete, hogy minden urak, 1420 Konyvn| Hamar szeret, de hamarabb gyűlöl,~Sőt: kevés adományért hátra 1421 XI | Ugyan efféle.~És Hypocrates gyűlölni kezdé Galenust, és mondá 1422 XIV | hogy őnéki is szinte olyan gyűrője volt egyszer. Félek, hogy 1423 XIV | is egyszer szinte olyan gyűrőm vala.~Felelé az hopmester:~- 1424 XVII | barátom, hogy az pohárt ez gyűrővel együtt mutassad meg az császárnak.~ 1425 XV | mester:~- Felséged holnap gyűtse egybe az fejedelmeket, az 1426 XVII | pedig kézkendőt tart. Ez háborít titeket meg?~Mondá az atyja:~- 1427 VII | császár:~- Maga ezen meg ne háborodjál, hogy elhalasztottam az 1428 XVII | és hogy nagy fájdalmot és háborúságot szenvedett volna érette. 1429 XV | Jere immár az paphoz, had esködjünk egymással. Mert 1430 X | tanácsit és minden veszedelmes hadakot, melyek mireánk akartanak 1431 III | jó szerencséje lönne az hadakozásba, avagy nem. Midőn jó szerencséje 1432 V | Hanem minden éjjel engemet hágy egyedől az ágyban, és elmegyen 1433 XVII | hazudtál.~Az császár napot hagya az viadalra.~Ezek meglévén, 1434 XVII | De mondd meg kérlek, hun hagyád Ludovicust?~Ő pedig megbeszélé 1435 XV | és tekéletes uram! Hová hagyál engemet, szerelmes szűvem? 1436 XVII | kiköltetett hollófiú az fészekbe hagyatott vala; az anyjok őt elhagyván, 1437 Kegyes| marhát keressenek, és azt hagyhassák az ő fiaiknak: hanem mikoron 1438 Kegyes| gonosz természetet el nem hagyhatják annakutána soha. És ekképpen 1439 XVII | őtet az házba béeresztvén, hagyja, hogy az asztal előtt, az 1440 I | ezokáért tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat annak 1441 XVII | az császárt, hogy engemet hagyjon az ő poharából innya.~Mondá 1442 V | nem lészen, mert soha nem hagylak.~Mondá az császárné:~- Az 1443 XV | ennek ez apácaságnak békét hagynál.~Felelé az asszony:~- Hispán 1444 XVII | jószágomon örökessé birodalomban hagynám.~Mikor ezeket az király 1445 V | kurválkodni mégy oda ki? Itt hagysz engemet egyedől ágyamba, 1446 XVII | szükségének idején árvaságra hagyta volna, és ennek okáért semmi 1447 I | magában: „Talám az ő mesteri hagyták meg néki, hogy semmit ne 1448 XVII | meg énnékem, mely napot hagytanak az bajviadalra?~Ludovicus 1449 XI | és jajgatni kezde, és a haját ki kezdé szaggatni, és panaszolkodással 1450 Kegyes| az ítéletben olyan igen hajlandozó mint az tekenőbeli víz. 1451 XVII | nagy és ékesen felékesített hajókkal menj elejbe, én is az én 1452 XI | ide is érzem az illatját. Hajolj oda és ásd ki, hadd lássuk, 1453 XIV | maga gyűjtött kéncsét a hajóra. Annakutána elbúcsúzván 1454 XVII | miatt kényszeríttetvén, az hajósmestereket és az evezőket felszóval 1455 XVII | neviért segéllenék meg. Az hajósok és evezők mikor látták volna 1456 XIV | hajóba, és elindítván a hajót, menten menének.~Reggelre 1457 XVII | Harmadnap elmúlva, mikor egy hajóval eveznének ott elő, az iffiú 1458 I | mesterek, térdet és főt hajtának az császárnak, és megköszenék 1459 Kegyes| zabolát szájába, és tétova hajtogatja, mint egy barmot, hitván, 1460 Konyvn| meghatotta,~És minden álnokságra hajtotta.~Melynek miatt rakvák gonoszsággal,~ 1461 V | örömbe lőn, és mondá:~- Hála légyen az Istennek, hogy 1462 VIII | arról münékünk, bizony igaz hálaadással leszünk hozzád.~Mondá az 1463 Kegyes| mondhatunk, hanem hogy az mi hálaadatlanságunkkal ugyan jól megérdemlettük. 1464 XVII | hogy az bajviadalnak napja haladékba legyen. És kérjed, hogy 1465 XI | doktorokat, Hypocratest is, meghaladhatná. Ezt midőn Hypocrates megértötte 1466 XVII | gazdagsággal és méltósággal felülhaladja. És mikor többet nem akart 1467 XVII | gyilkosságba, mégpedig fiatoknak halálába kezeteket kevertétek. Tudjátok 1468 VII | az ágyasházba, és együtt hálának.~Midőn ezokáért eleget játszottanak 1469 XVII | volna, valami kevés üdővel halasztaná tovább az ütkezetnek 1470 XVII | levelet néki, hogy minden halasztás nélkül hazajöjjen, miképpen 1471 VII | példabeszédet, és azmiatt halasztottam el az törvényt.~Mondá az 1472 VIII | elvenni, hanem mondá:~- Adj hálát Istennek és könyörögj őnéki 1473 XII | másnak kezébe? Jere tehát, hálj véle. Mi nem igen nagy munka, 1474 VII | szömével lát és fülével hall: egyebet semmit nem mond 1475 XVII | fekennék, nyilvánvaló szózatot halla, mely ezt mondja vala: „ 1476 XIV | az Poncius császárnak:~- Hallá-é felséged az példabeszédet? 1477 XIII | kezde valami embereknek hallatára, és mondá:~- Vaj vén vigyor, 1478 I | hogy könyörgésemet meghallgassad.~Felelé:~- Szerelmes 1479 I | dolog, tehát tefelséged hallgassa meg könyörgésemet.~Mondá 1480 V | ablakba feküvék, és onnét hallgatá, mit cseleködnék az ő koros 1481 XVI | mindeneknek vesztegletességre és hallgatásra való parancsot ada. És annakutána 1482 XVI | vesztegletességbe legyenek, és hallgatással nékem kegyelmet tegyenek. 1483 IX | helyem tefelségednél. Addig hallgatja tefelséged azoknak példabeszédit, 1484 XVII | rettenetes kákogásokat irtózással hallgatom, és ezeket nagy bánkódással 1485 XV | feleségemnek szava után. Csak hogy hallhatnám az én fiamnak szavát egyszer, 1486 XVII | feleségem is, az te anyád hallja meg.~Akkoron az ő fiok elkezdvén, 1487 XII | tefelségedhöz. Annakutána hallotta-é felséged, mint csalák az 1488 XVII | vetettetek vala.~Melyet hogy hallottak volna, felette igen elrettenének, 1489 X | előttünk. Miért pedig hogy hallottuk felséged jámborságának hírét, 1490 I | mikoron az császár együtt hálna az az császárnéval, mondá 1491 XIII | mienk lehetne, ők pedig nem hálnának vélem, mert az vitézek erős 1492 VI | tinéktek mind meg kellene halnatok énmiattam. Ezokáért vond 1493 IX | hogy egyszer meg kellene halnod.~És ekképpen annakutána 1494 XVII | avagy tinéktek ma meg kell halnotok.~Ők pedig mikor látnák, 1495 XIII | és meg kelletik érette halnunk.~Mondá az álnok menyecske:~- 1496 XVII | szűvel, melletted leszek, nem halsz ez nyavalyába meg.~Ezek 1497 XVII | beadott, hogy én teveled háltam, mely dolog végett bajt 1498 XVII | megkönnyebbedik, mennél hamarább lehet, visszatérek.~Mondá 1499 XIV | megmondja felségednek, mely igen hamison vádolta őtet a te feleséged 1500 Kegyes| hogy mind igazsággal, mind hamissággal sok marhát keressenek, és