| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
1501 XI | füvet, Hypocrates kivoná az handzsárt, és általüté Galenust, hogy 1502 XIII | húga házától. És a tűzbe hányá az katonának is a testét.~ 1503 III | ezt az asszony, mindjárt hanyatt esék, és jajgatni kezde, 1504 V | mély kút vagyon, abba esem hanyattá, és ekképpen megölem magamat.~ 1505 XI | hogy azokat a csuporba hánynák. És beléhánynák az füveket 1506 IX | megengesztelni őtet. Mert kemény harag az ő haragjok. No, ha meg 1507 VII | szarka reám hazudoz, és az haragítja kegyelmedet énreám, és őmiatta 1508 XI | látom, hogy az Istennek haragja vagyon rajtam, és hogy az 1509 Kegyes| atyánkhoz, hogy az ő igaz haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról 1510 IX | Mert kemény harag az ő haragjok. No, ha meg akarsz halni, 1511 IX | csúfolkodjál az vén emberrel. Ha haragodni kezd szerével: vaj ki nehezen 1512 Konyvn| Az asszonyok tudom, haragosznak~És az nyomtatónak gonoszt 1513 XVII | meglátom, ha kelljen-e reád haragudnom. Azután feleségem is, az 1514 XIV | estem vala hozzád. Igenis haragudtam vala reád, de kérlek, bocsásd 1515 V | vala az őrizők az éjjeli harangozás után, azt megfogván, a fogházba 1516 VII | Mikoron az regg misére harangoznának, hazajöve az polgár; és 1517 III | bölcső mellett, mely igen harapdáltatott vala. És mindjárást eszébe 1518 III | sok sebek miatt, melyeket harapott vala rajta az nagy kégyó, 1519 IX | művelj benne. Késértsd meg harmad úttal is uradat. Annakutána 1520 XIII | az másodikat; azután az harmadikat is. És így lészen mind az 1521 XIII | cselekedtek. Tizenegy órakort az harmadikkal is.~És mondá az vén vitéz, 1522 XVII | egy kőszálra úsza, és ott harmadnapig étlen lőn. Harmadnap elmúlva, 1523 XII | jobb néki, ha nem szól. De harmadnapra, ha élhet, meglátja tefelséged, 1524 X | vagytok.~És mondának:~- Hárman egymás után álmokat láttunk; 1525 I | tefelséged megházasuljon. Mert ha harminc fia is volna tefelségednek, 1526 Kegyes| birodalom olyan, mint az háromkeréki szekér, avagy mint az sótalan 1527 XVII | Mert ő te híred nélkül háromszor vett énnékem drága szép 1528 XVII | Geydonnal. Mert ti oly igen hasonlatosok vagytok egymáshoz az ti 1529 XVI | haláltól: hogy te is valami hasonlatosságból vött példabeszédet, melyet 1530 XVI | te mesterid is néminemű hasonlatosságoknak szépen előbeszélésével szabadítottanak 1531 XVI | az császár fia nagy szép hasonlatosságot kezde beszéleni, amint következik.~ ~ 1532 XVII | egymás közett elannyiba hasonlók valának, hogy őket egymástól 1533 XI | orvosságokat néki: de semmit nem használának véle.~Midőn ezt látná Hypocrates, 1534 Konyvn| nincsenek ez jóságok,~Ennek nem használnak nagy jószágok,~Sem arany, 1535 IV | megölnék fiadat, és mit használnék vele? Ha annakutána nem 1536 XV | jámbornak lelkéért: avval többet használsz, hogynem itt való léteddel.~ 1537 III | tefelségednek, de semmit nem használtam véle. De mindezenáltal ezt 1538 IX | sírni, mondván: - Az mü hasznunkért műveltem, mégsem tetszik 1539 Kegyes| lönnünk; melyekből nagyobb haszon is közvetköznék az emberi 1540 Kegyes| erkölcsekben. Nemde nagy haszon-é ez, hogy az jó nevelésből 1541 XVII | méltóságodhoz ezért, hogy hatalmasságodnak, ha kedves volna 1542 XVII | gondja, és minden birodalom ő hatalmába volna; minden, valamit akara 1543 II | bocsáthatja, mert tefelséged hatalmában lészen e dolog.~Parancsolá 1544 II | császári méltóságát míglen hatalmad vagyon arra; és hogy fiadat 1545 II | ügyeközik, hogy az tefelséged hatalmának ágait levágja, azaz magának 1546 IV | vadkan jegyzi tefelségednek hatalmát, melynek ellene senki nem 1547 VIII | teljességgel az császárt, és minden hatalom őnálok volna, parancsolatot 1548 XIII | vala, az zsákba bújtatá, és hátára vévén azt, kivivé és az 1549 XII | többi mesterek is naponként. Hatod napon elmenének az polgárok 1550 Kegyes| elfeleközik, és testamentomát hátrahagyja. Úgy kötelezi pedig magát 1551 III | kapá, és erősen kezdé azt hátravonni. Azt jelentvén véle, hogy 1552 VII | polgárné kibocsátá az deákot az hátulsó ajtón, minekutána eléggé 1553 XVIII | veszedelme volt.~És mikor hatvannyolc esztendős volna, megéteték 1554 VI | lófarkon hordoznák az vitéznek háza előtt, és az ő leányi azt 1555 XV | siralom és jajgatás lőn annak házában. És az vitéznek a felesége 1556 XI | jöttem volna ki az atyámnak házából, bátor szömemmel soha nem 1557 XV | juta az cinterembe, az kis házacskához, ahol az eltemetett vitéznek 1558 XVII | szerencsével és békességgel házadhoz. Ha pedig szükség, végy 1559 XVII | házanépéhez siet vala. Minekutána hazaérkezett volna, Ludovicus őtet látván, 1560 XVII | elválék.~Az hű Alexander immár hazafelé jó egészségbe és jó erőbe 1561 I | atyádat reá, hogy tégedet hazahívasson. Ezt pedig csak ezért műveltem, 1562 I | láttam. Bátor legyen úgy, hazahívatom. Meghallgattam könyörgésedet.~ 1563 XVII | miképpen te is engemet hazahivattál. Az fia mindenbe akar az 1564 I | mestereknek, hogy pünkestre hazahoznák az ő fiát.~Elméne az követ 1565 XIV | akarnának menni az hopmesternek hazájába. És a hopmester beméne az 1566 XVII | megtudván nevét és lakta hazáját. Kit mikor megkérdett volna 1567 XVII | minden halasztás nélkül hazajöjjen, miképpen te is engemet 1568 XVII | atyjától parancsolva. Kinek hazajövésén az ő szülei felette igen 1569 XVII | esztendeig tanult, egykor hazakévánák őtet az ő atyja és anyja. 1570 XIII | hagyott órára. Te pedig az én házamba légy az hegyes tőreddel 1571 XIV | szeretőmet, kit felséged látott házamban, szabadon elvihessem velem 1572 XI | elbúcsúzván az királytól, hazaméne.~Mikoron hazament volna, 1573 XIV | szereted.~Mikoron ezokáért hazamentenek volna, az vitéz, az új hopmester, 1574 VII | igen szép tiszta idő volt. Hazamérve ezokáért, és mondá az feleségének:~- 1575 XIV | toronynak az egyik fala az ő házának az egyik hosszú fala lőn.~ 1576 XVII | ennek tulajdon udvara és házanépe vala. És minden nap, mikor 1577 XVII | Alexander onnat elindulván, az ő házanépéhez siet vala. Minekutána hazaérkezett 1578 XVII | hogy minden ok vétetlen hazasiess, hogy ha szinte halála lenne 1579 III | játékot elvégezték volna, hazasietének az dajkák az gyermek mellé. 1580 XVII | és hogy ő mennél hamarabb hazasietne, és hogy bírná atyja halála 1581 XV | szömély vagy, asszonyom, és házasságra méltóbb volnál hogynem mint 1582 XV | szűvem? Meggyek? Soha nem házasulok én immár. Olyan lészek, 1583 V | hol másikkal, ottan esmét hazatére, és lassan esmét az ura 1584 I | pünkest napjára tekegyelmedet hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük 1585 I | forgásából, hogy: ha az üdőre hazavinnék őtet az atyjának, az ő kévánsága 1586 I | tekegyelmedet az nevezett üdőre hazavisszük atyádnak kévánsága és parancsolatja 1587 XVII | Ludovicus pedig feleségül hazaviszi vala az király leányát, 1588 IX | szörzék. Mikoron ezokáért hazavitte volna azt, igen szerette. 1589 VI | jajgatást hallani: ahhoz az házhoz való ez az test. Megfogjad 1590 XV | Nem kell énnékem senki házossága. Egy férfiú sem hál énvelem 1591 XVII | mindenféle szükségéről, házról és ételről, italról, ruháról 1592 VII | polgár:~- Az szarka nem hazud énnékem, azmit szömével 1593 VII | beszéde tenálad. Látod-é, mint hazudik az vizsla madár előtted? 1594 XVII | felséged leányára hamisan hazudott és vádolt, ez mai nap vitéz 1595 VII | tudom, hogy az szarka reám hazudoz, és az haragítja kegyelmedet 1596 VII | az szarka:~- Bizony nem hazudtam, hanem igazat mondottam.~ 1597 XVII | halállal holt meg, titeket hazugoknak mondlak.~Az vitéz mondá:~- 1598 XVI | volna művelni rajta: az mind hazugság! Érötte volt ő ugyan mindenképpen, 1599 XVI | álnokságos feleségednek hazugságáért mindennap akasztani vittenek. 1600 V | Mi szükséged vala, hogy hazugsággal reám raknál olyan undok 1601 XII | asszonyállat egy óráig száz hazugságokat tudjon gondolni, és annakfelötte 1602 XVII | tész nékünk, hogy az mi házunknál akarsz enni és tenéked itt 1603 V | hogynem mint az másikban. Héába könyörgesz, ide be nem jössz. 1604 XIII | vállára vévén, kivivé az hegyoldalba az erdőre, és egy fához 1605 VII | beszélem, mert látom, hogy csak hejábavaló minden beszédem.~Mondá az 1606 VII | az kalitka felett, és az héjazaton egy lajtorját, melyen az 1607 VII | héjazatra, és megbontá az héjazatot lassan az szarka felett. 1608 I | megtanítsuk őtet. Miért hogy az az hely majd két mérföld vagyon 1609 XIV | az tornyot: tehát csak az helye vagyon. És mikoron az toronyban 1610 XI | hogy őtet küldötte volna ő helyében. És az király megálla azon 1611 V | mert anélkül pokol volna helyed az másvilágban.~Felelé az 1612 XII | méltóságából, fiadat vihessék helyedbe, hogy azután annak neve 1613 IX | bölcs mesterekért nincsen helyem tefelségednél. Addig hallgatja 1614 XIV | Felséges uram, igen jó helyen lészen itt: mert szinte 1615 XVII | Alexander elment tőlem. Ennek helyére állatlak.~És ő igen megköszené 1616 X | mikoron megásták volna az helyét, ott is olyan tonna aranyat 1617 I | tudományokat. És az háznak közepire helyhezték az császár fiának az ágyat, 1618 XVII | mezítelen, éles szablyádat helyhezteted-é? Hogy az te tested az én 1619 XVII | másik testét ne illetné, helyhezteti vala. Az király leánya pedig 1620 XVII | az én országomba titeket helyheztetlek, és mindeneken uralkodjatok, 1621 XVII | az jelenvaló főurakat és hercegeket megkövetvén, elbúcsuzék. 1622 XVII | iffiú pedig az ő urát, az herceget megszólítá, és mondá néki:~- 1623 XVII | volna, egy városban lakó hercegnek árulják vala az iffiat, 1624 I | Ezokáért nem jó őtet olyan hertelenséggel megölni. Ha pedig halni 1625 I | engemet felakasztani. Tü pedig heten vagytok; kérlek ezokáért, 1626 XIV | És ruháit leveté, és az heti ruhákba öltezék mindjárást. 1627 XV | embert az akasztófán egy hétig őrizni. Ha pedig nem jól 1628 VIII | másodiknak, rövideden: mind az hétnek. És mind megállnak az források.~ 1629 IX | szeret, és mindenkor az ágyon hever: öld meg azt szöme láttára. 1630 V | példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó azt akarná, hogy 1631 XIV | sokáig vadásztanak volna az hévségben, leszállának a lovakról 1632 XV | igen dedereg vala az erős hidegben. Végre mondá:~- Bizony ezt 1633 VIII | művelni feleségeden: ez nem hiendő dolog. Szükség volna, hogy 1634 Konyvn| Ezért pogány bölcsek őket híják~NECESSARIUM SEBES MALUM-nak.~ 1635 XIII | az szép menyecske valami hímvarrást tud vala, és igen jeles 1636 IX | hogy az anyját hozzája híná, mert ezennel meghalna. 1637 XVII | tartománynak királya gyűlést hirdete, hogy minden urak, főemberek, 1638 IX | megutálna magamat, sőt, ki is hirdetné ezt e titkot. De az papnak 1639 XVII | közesültél volna. Mert ő te híred nélkül háromszor vett énnékem 1640 IX | Távol legyen az. Mert gonosz hírem-nevem támadna belőle, és minden 1641 XVII | hogy az én szüzességembe és hírem-nevembe kárt valljak? Ezt ha más 1642 I | nékik szólván, mondá:~- Híres, neves és tisztelendő mesterek, 1643 X | hallottuk felséged jámborságának hírét, azért jöttünk ide, hogy 1644 IV | fiadat. Mert szép és hosszu história. Addig, mig azt megbeszéleném, 1645 Kegyes| császárné.~Utólszor, ebből az históriából látjuk, hogy Salomon igazat 1646 Kegyes| mint ez Poncius császár históriájából. De miért hogy az jó Isten 1647 Kegyes| munka, az Poncius császár históriájának kinyomtatása, sok embernek 1648 VII | beszédem semmi nálad. Inkább hiszed az szarka csácsogását, hogynem 1649 XIV | reád kellene bíznom, ha hited volna és veszteg akarnál 1650 XIV | Felelé az kőműves:~- Vagyon hitem.~És megesküvék az hopmesternek, 1651 XVII | uram császár. De hogy az én hitemet meg ne szegjem, megjöttem 1652 V | kerestem kenyeremet. És azféle hitványság után nem jártam. Mostan 1653 XIII | attól. Ne gondolj efféle hitványságokat, mert magadat elvesztenéd 1654 XI | vizeletit megnézegetné, félfele hívá az királyné asszonyt Galenus, 1655 I | felséged küldjön érötte és hívassa haza, hogy az ő jelenvoltában 1656 VIII | gyógyithattanak. Tefelséged ezokáért hivasson nagyobb mestert őnáloknál 1657 VIII | Szerelmes barátim, ezért hivattalak ide: tudjátok mindnyájan 1658 I | urunk, nem tudjuk, miért hivattatott münket tefelséged.~Mondá 1659 I | mesterek, tudjátok-é, miért hivattunk tüteket?~Felelének azok:~- 1660 Kegyes| asszonyi állatnak, avagy hízelkedő, hamis tanácsinak olyanképpen 1661 IX | szatinkámat?~Felelé az asszony:~- Hogyne ölném meg! Látod-e szerelmes 1662 IV | őtet. És szóla Lentulus az hóhéreknek:~- Barátim, ne siessetek 1663 V | vesződnének egymással, elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna asszony:~- 1664 XVII | volna és szülte volna az hollófiat, és hogy nagy fájdalmot 1665 XVII | azonképpen temészthet és ő hollófikat nemzett, továbbá az atyai 1666 XVII | immár repülhet vala. Az hollófiúnak elszökött anyja, mikor egyszer 1667 XVII | azt akarod, hogy ezután az hollókákogások megszűnjenek utánod, igaz 1668 XVII | mostan akarom hazavinni az holnapi napon az király leányát 1669 XII | véghöz nem viszik, mert holnapon meg kell halni az én fiamnak.~ 1670 IX | És ekképpen annakutána holt-elevenen feltéteté az ágyra.~És mikoron 1671 XII | hopmesternek feleségét, és holtig nagy tisztességbe tartá 1672 XVII | művelném. De látom, hogy holtomat kévánod. Menj el előlem; 1673 XIII | elméne és látá, hogy olyan holttest ott volna. És azt is a zsákba 1674 XV | szekercét, nagy sebet vága az holttestnek az orcáján.~Mondá esmét 1675 X | megolvasván az írást az képnek homlokán, gondolkodni kezde ő magában: 1676 X | egy képet fel. Annak az homlokára ezt írá: „Azki engemet üt: 1677 XVI | rózsavízzel megkenték volna az homlokát, ébrede. És mikoron az fia 1678 XV | apácaságodban.~És elméne.~És hat hónap múlva dagadni kezde nemes 1679 IV | őtet az ő méhében kilenc hónapig, bizony nem kiáltana olyan 1680 XV | apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra szép kettőseket hoza ez 1681 XVII | megkérdé, ki volna neve és honnat való volna. Megmondá Ludovicus, 1682 XIV | Nem mi bűnünk, hanem a hopmesteré, ki nem tette hírré minékünk, 1683 XIV | Ezokáért innét tova te légy hopmesterem. Ám csináltass magadnak 1684 XII | várasban. És mondá az ő hopmesterének:~- Azmint látom, szép asszonyemberek 1685 XIV | Jeles emberek jöttenek a hopmesterhöz az ő hazájából, azokkal 1686 XIV | vala hozzád. Mert ma az hopmesternél voltam ebéden, ez az ő szeretőjét 1687 XIV | és jajgatni kezde és az hopmestert átkozni: de hejába.~~És 1688 Kegyes| császár feleségébe? Mint horcolja az császárt alá fel az ő 1689 XIII | zsákban a testet, sok fát horda, és nagy tüzet csinála környüle. 1690 IX | mentenek volna, mindenfelől hordának fát egybe. Végre mikoron 1691 XVII | az te ujjodba viseljed és hordjad. Hogy mikor azt látandod, 1692 VI | reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk az aranyból eleget haza; 1693 XIII | reájok. És az urát lófarkon hordozák, és az akasztófa alá vivén, 1694 XII | eláltatása miatt lófarkon hordozának, és az akasztófára felkötték.~ 1695 VI | mikoron az holttestet lófarkon hordoznák az vitéznek háza előtt, 1696 IV | visszahozatja fiadat. Mert szép és hosszu história. Addig, mig azt 1697 Konyvn| bizony nagy drága kéncset hoz.~Azki pedig az más felében 1698 IX | igen szégyenli vala. És hozata mindjárást mind más abroszt, 1699 XVII | világ szerte kerestetek és hozatok, hogy tégedet, ha lehet 1700 II | fiatalka is mellette, és nem hozhata semmi gyümölcsöt. Mikoron 1701 XV | találnál, egynihány gyermekeket hozhatnál ez világra. Jobb volna ezokáért, 1702 XVII | állapotodra, egészségedre hozhatnálak.~Mindjárást azokáért az 1703 XVII | meghalna, többé őtet vissza nem hozhatnám; de ha az én fiaimat mind 1704 XVII | több fiakat, leányokat hozhatnék, Isten segítsége vélem lévén.~ 1705 VIII | vasárnapon az mesterek elejbe hoznák; és ki-ki mind egy gira 1706 XIII | húga:~- Ím egy palack bort hozok.~És mikoron elment volna, 1707 VIII | mondának néki:~- Tefelségednek hoztunk egy gyermeket, kiben nagy 1708 XVII | és visszajővén, eledelt hozván, az fióka-hollót feltartá, 1709 II | hogy az nap és az szél hozzáférhessen.~Elméne ezokáért az kertész, 1710 XVII | örvendezteted.~Ezt pedig hozzáfűzte vala:~- Mondd meg kérlek, 1711 I | az haláltól. Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit, és mondá 1712 XI | küldene Hypocratesért, és azt hozzáhivatá, hogy az ő fiát meggyógyítanája. 1713 XVII | örömbe lőn, és őtet titkon hozzáhivatván, mindjárást nagy szeretettel 1714 XVII | vala, és győzedelmes volna, hozzáhívatván, mondá őnéki:~- Szerelmes 1715 X | Mondá az császár:~- Ám hozzák vissza.~És elmenének érötte, 1716 XIV | akaratját. Úgy tudnának hozzákészülni, hogy mindenkoron alkolmas 1717 XVII | Alexander megértett volna, hozzáméne és mondá:~- Oh, én szerelmes 1718 VI | Menjünk esmét oda és hozzunk az aranyból, mennyit elbírunk, 1719 XVII | ajánlja, és tőlek elválék.~Az hű Alexander immár hazafelé 1720 XVII | beszédét:~- Én szerelmes hüveim! Hogy gyűlésemnek okát mi 1721 VI | az sebet és az sok vért, hüvének néki, és kimenének az házból. 1722 XVII | vala az császárnak egy huga, és azt adá Alexandernek 1723 XIII | rázá azt. És visszajöve az húgához, és mondá:~- Ez oda vagyon. 1724 Konyvn| sírásra,~Miképpen az eb hugyozásra.~Nem mondom, hogy mindnyájan 1725 IV | És az fáról sok gyümölcs hulla le, és az vadkan annyira 1726 XVII | felette igen az ő hozzá való hűségeért kéri vala, intvén őtet, 1727 XVIII | mindazáltal kegyetlen vala, egész húsz esztendeig az keresztyéneknek 1728 XIV | ennek.~És szörzé az vitézt huszonöt lóra.~És nagy frissen viselé 1729 I | tünéktek ajánlom őtet, hogy hűven tanítsátok és neveljétek 1730 X | bosszú állaték Galenusért Hypocratesen, szinte alkolmas üdőben.~ 1731 XI | az magyari király küldene Hypocratesért, és azt hozzáhivatá, hogy 1732 I | I Ò MINT AJÁNLOTTA AZ CSÁSZÁR~ 1733 XVII | tudom én, hogy ha te abból iandasz, soha többé az császár abból 1734 XVII | mutattad magadat hozzám idegennek: elhiggyed, hogy az rajtam 1735 VIII | mesteri vagynak, kik engemet idehoztanak. Ezek tötték ezt az kárt, 1736 IX | fűteznék. És mikoron egy ideig fűtezett volna, látá, hogy 1737 VI | beléesel, és mindketten ideveszünk.~Mondá az fia:~- Meglátom, 1738 XVII | mondá:~- Szinte alkolmatos időben jutottál hozzám, mert Alexander 1739 I | ember vagyok immár, és sok időtől fogva voltam foglalatos 1740 V | házat, elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz. És minekutána 1741 Kegyes| ezokáért Diocleciánus minden iffiaknak, sőt főképpen az szüléknek.~ 1742 XII | megszabadítaná az nemes és ártatlan iffiát, ki egyedől volna az országoknak 1743 I | volna az császárné, hogy az iffiút, az császár fiát nem vitték 1744 IX | ha nemessel avagy egyéb iffiúval közesülnék, csakhamar elunna 1745 XVII | evezők mikor látták volna az ifjúnak szép termetét és ékes voltát 1746 XVII | szenvedett volna érette. Azért igazabb dolog volna, hogy ő az anyjával 1747 XVII | megjövendölt vala, igen igazak voltak, és fejemen teljesedett. 1748 VII | madarat, az szarkát, hogy az igazmondásért meg kellett halnia. Én is 1749 X | Soha nem láttam olyan igazmondó embereket, mint ti vagytok.~ 1750 II | nem tetszik felségednek igaznak lenni, amit mondandó vagyok: 1751 Kegyes| arra ügyeköznek, hogy mind igazsággal, mind hamissággal sok marhát 1752 XVII | igaz és méltó törvényt és igazságot szolgáltass őnékik: melyekkel 1753 XIV | kétségbe estem vala hozzád. Igenis haragudtam vala reád, de 1754 XII | háljon. És ezer aranyforintot ígér néki; minek bocsátjuk az 1755 XV | mennék; ha ezokáért azt ígéred, hogy elvészesz engemet, 1756 X | aranykéncs volna alatta. És arra igérék és köték magokat, hogy ők 1757 VII | halnia. Én is bizonyába ezt ígérem tenéked, hogy ez mai napon 1758 XV | állhatatlanok legyenek az ő ígéretekben, végezésekben és minden 1759 VII | és tefelséged mindennap ígéri énnékem, hogy meg akarja 1760 XIII | velük háljak, és mindenik ígért száz forintot. Órát is hagytam 1761 VII | törvényt: mert evvel nem ígértem meg néki az életet. Beszéld 1762 II | II Ò A FA~[ARBOR]~Első novella. 1763 III | III Ò AZ EB~[CANIS]~Második 1764 XI | jóillatú, még ide is érzem az illatját. Hajolj oda és ásd ki, hadd 1765 Kegyes| tisztességes jámbor asszonyhoz nem illenék, ki az ő testét örök kötéllel 1766 XVII | ilyen nagy bosszúsággal illettél engemet, és késértésért 1767 I | reá és megöletem. Mert az illik inkább énhozzám és tehozzád, 1768 XVII | császár leánya:~- Alexander! Ily tanácsot adsz-é te énnékem, 1769 XVII | mosnók meg: akarnád-é őtet ilyenképpen meggyógyítani, avagy nem?~ 1770 XV | egyebet nem művelsz benne: ime ide az cinterembe házacskát 1771 XVIII | és adok.~Mondá az fia:~- Immáran mondjunk szentenciát az 1772 X | az várasból. És mikoron immáron egy mérföldig mentenek volna 1773 XIV | hanem csak az udvarbéli inasak. Mondá az király az úton:~- 1774 XIV | A FOGVATARTOTT KIRÁLYNÉ~[INCLUSA]~Tizenharmadik novella. 1775 XVII | Alexander felelé:~- Nem feledés indít fel engemet, ez oka, mert 1776 X | hadat kezde készíteni és indítani ellenek: ottan csöngetni 1777 IX | tűzre. Ha visszajövet nem indul meg rajta, hanem elszenvedi: 1778 IX | műveld. Arra az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal ennyi 1779 IV | felséged, és annak beszéde után indultál. Ha pedig felséged annak 1780 V | eszemet, hogy paráználkodni indultam volna? Kérlek ezokáért, 1781 XVII | király egy titkos házba indulván, parancsolá, hogy az ő atyja 1782 I | Ezokáért hadd el az te ingerlésedet.”~Mikoron az császárné megolvasta 1783 XVII | menj el három mérföldnyire innet, és másodnap izend meg az 1784 XI | néki enni, és vizet ada inni reá. És mindjárt meggyógyula 1785 XI | neki, és vizet adék reá innia.~Felelé Hypocrates:~- Tehát 1786 XVII | engemet hagyjon az ő poharából innya.~Mondá néki az szolga:~- 1787 XVII | tanácsul énnékem adni: néked intened kellene vala, hogy ne művelném. 1788 XVII | leánya:~- Eredj előlem, ne ints többé engem efféle dologgal.~ 1789 X | Annak az homlokára ezt írá: „Azki engemet üt: azonnal 1790 XVII | Megmondhatom-é ezt, avagy írásom által megjelenthetem-é bízvást 1791 X | papozlár, és megolvasván az írást az képnek homlokán, gondolkodni 1792 Kegyes| semmik az fejedelmek, és írástudás nélkül igen gyarló dolog 1793 I | ténta és papíros. Kérlek, írd meg énnékem az te akaratodat: 1794 Kegyes| haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról megemlékezik; ámen.~De noha 1795 XI | Látván ezt Hypocrates, irigykedni kezde reá.~Lőn pedig, hogy 1796 XVII | hogy Alexandernek levelet írnának volna az ő atyjának udvarából, 1797 Kegyes| néki az cédulában, melyet írt elejbe. Ez mostani iffiak, 1798 XVII | ő rettenetes kákogásokat irtózással hallgatom, és ezeket nagy 1799 XII | asszonyállatok, mindjárt irtóznának tőle. Ez egyszer Rómába 1800 I | cédulát, mely ekképpen vala írva:~„Az hatalmas Isten megoltalmazzon 1801 X | toronynak az egyik szegletit és istempeleket vetének alája. Annakutána 1802 XII | Netalántán az keresztyéneknek Istene jött alá mennyekből, és 1803 Kegyes| megérdemlettük. De bízzunk azért az Istenhöz, az mi kegyelmes atyánkhoz, 1804 V | nagy szégyent valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást. 1805 XVII | lenni, hogy ha te abból iszol, mert tudom én, hogy ha 1806 XVII | megjelentem. Avagy eszem, avagy iszom, avagy valamit cselekeszem, 1807 XVII | Alexandernek mind ételébe, mind italába ölegyítnek vala. Mindazáltal 1808 IX | szerszámokkal és étkekkel és italokkal: nekiakasztalá az oldali 1809 XVII | szükségéről, házról és ételről, italról, ruháról gondját viselé. 1810 Kegyes| igen állhatatlan, és az ítéletben olyan igen hajlandozó mint 1811 XVI | vagyon. Cselekedjél az te ítéleted szerint.~És szólván az császár 1812 Kegyes| tanoságok ez világi életre, igaz ítéletre és jeles erkölcsekre valók 1813 XV | gonosztévő embert halálra ítélnek vala, mint az lopókat az 1814 XVII | nem emberséges dolognak ítílem lenni, hogy ha te abból 1815 I | mesterek igazán töttenek volna ítíletet felőle. Annakutána jobban 1816 Kegyes| az ő igaz haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról megemlékezik; 1817 XVII | mint egy igaz és hatalmas ítílőbiró után, hogy ezeket megítílvén, 1818 XVII | képtelen és méltatlan dolognak ítíltem azt meglenni.~Mikor ezt 1819 XVII | császárnál bevádol, és halálra ítílvén, megölnek.~Erre Ludovicus 1820 XVII | Hogyha ez egy éjjel nyugszom itthon, semmiképpen arra az meghagyott 1821 IV | IV Ò A VADKAN~[APER]~Harmadik 1822 IX | IX Ò A PRÓBATÉTEL~[TENTAMINA]~ 1823 IV | lészen dolgod, mint egy ízben egy nemesembernek, ki jámbor 1824 XVII | mérföldnyire innet, és másodnap izend meg az te jöveteledet, és 1825 XVII | vagyon, kit Ludovicus annak izgatása, tanácsa és álnoksága által 1826 XI | beszélesz? Bizony fejeddel jádzol!~Mondá Galenus:~- Csak azt 1827 XV | az vitéz, nagy siralom és jajgatás lőn annak házában. És az 1828 I | feleségét nagy sírásban és jajgatásban. És az császár néki szólván, 1829 V | mindjárt jajgatni kezde, és jajgatva aláfutamék az garádicson, 1830 Kegyes| állhatatlanok, mint az víz. Mint Jakab pátriárka, megfeddi és megátkozza 1831 Kegyes| megoltalmaz azféle monstromtól.~Az jámbora pedig Istennek ajándéka, 1832 V | szegény vén nemesembernek az ő jámborsága és ártatlan volta: hanem 1833 X | hogy hallottuk felséged jámborságának hírét, azért jöttünk ide, 1834 II | császár:~- Hazudsz, nem jámborul szolgáltál. Mert tenéked 1835 V | meg vagyon tiltva? Nem jó járásban vagy.~Hallván ezt az felesége, 1836 XIV | itt, ím jószágot adok, és jargalásod lészen.~Felelé az hopmester:~- 1837 Konyvn| csalja,~És nyavalyást tétova jargallja:~Mert mindenkoron kész a 1838 VI | Szerető barátim: lassan járjatok, és ne siessetek véle, mert 1839 XV | volt ez. No, jó mester, nem járok immár az én feleségemnek 1840 VI | megbeszélé az dolgot nékik, mint jártanak volna. És az ő nénjei hallván 1841 IX | bolondság után soha nem jártunk.~Felelé az leánya:~- Nem 1842 VII | szabású vala, és az Vénusz játékába az menyecske majd gyorsabbat 1843 I | játszódhassam az Vénusz játékát. Megholtam volna az nagy 1844 III | elméne az ő barátival az játékhelyre. Az felesége is kiméne oda 1845 III | az nemesembernek az vitéz játékokhoz. Elhívá ezokáért barátit 1846 VI | minden lakásokba, és az vitéz játékokra nagy sokat költ vala; lovokra 1847 III | eljöve az ura lovon az vitéz játékról. És megkérdé az asszonyt:~- 1848 XVII | gyermekeket az ágy előtt játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~ 1849 I | beteljesíthessem, véled játszódhassam az Vénusz játékát. Megholtam 1850 VIII | egy falka gyermeket, kik játszodoznak vala egymással. És mikoron 1851 V | szeretőihöz. És minekutána eleget játszodozott volna azokkal, hol egyikkel, 1852 Konyvn| kebelében tartja,~Mely őtet játszódtatja és rágja.~Elméje változik 1853 V | paráználkodni mentél. Gyakorta játszottad ez ördegi játékot. De bezzeg 1854 VII | hálának.~Midőn ezokáért eleget játszottanak volna, felkele az polgárné 1855 IX | iffiak voltatok, és együtt játszottatok minden kévánságtok szerint. 1856 IX | és mondá:~- Kegyelmednek javára műveltem ezt, miérthogy 1857 XVII | és mondá:~- Oh, szerelmes jegyesem, nem gonosz akaratból volt 1858 XVII | Alexander az császárnál Geydon jelenlétébe ilyen beszédeket szóla:~- 1859 XVII | volna immár az szeretetnek jelenségét megbizonyítani.~Kinek mondá 1860 I | megmeneködnék az haláltól. Ezt is jelenté, hogy hét napig egymás után 1861 I | szólasz énnékem? Miért nem jelented vagy csak egy beszéddel 1862 XIII | fogadod, tehát egy dolgot jelentek tenéked, és ezennel egy 1863 XVI | mennem, avagy nem. És úgy jelenték az csillagok, hogy ha megtérnék 1864 XIV | vigyázna felségedre, és üdején jelentené az vitézeknek a tefelségednek 1865 V | az ő latorságát senkinek jelentenem, hanem az Istentől vártam, 1866 VII | meg akarnám tenéked azt jelenteni. Én pedig poklabban nem 1867 XVII | szerelmes atyámnak halálát jelentik. Ezokáért könyörgek hatalmasságodnak, 1868 XVII | magadat senkinek meg ne jelentsed; és kiváltképpen Florentinának 1869 II | mondottam felségednek, és mit jelentsen? Tefelséged ama nemes gyümölcsesfa, 1870 III | kezdé azt hátravonni. Azt jelentvén véle, hogy nem kellene az 1871 XVII | az császárt és mind az jelenvaló főurakat és hercegeket megkövetvén, 1872 I | hívassa haza, hogy az ő jelenvoltában gyönyörkedjem mindaddig, 1873 Kegyes| akarják mértékleni: nyilván jeles- és fő tanoságok ez világi 1874 X | tenéked, hogynem mint az mi jelesb és hasznos tornyunk mind 1875 I | avagy kévánságnak semmi jelét hozzá; hanem ügyeközék tőle 1876 XVII | Azokáért, ha felségednek jóakaratja, elmegyek őhozzája szolgálni, 1877 X | elejbe sietek és Istennek jóakaratjából megszabadítom őtet ma az 1878 XIV | hogy az én tehozzád való jóakaratomnak örökké való jele lönne.~ 1879 I | az hetedik bölcs mester, Joákim nevű, és mondá az császárnak:~- 1880 XVI | felségedet sok esztendeig minden jóba.~Hallván az császár az ő 1881 I | ítíletet felőle. Annakutána jobban nézegetvén az egeket, talála 1882 XVII | balkéz felől, és az anyját jobbkéz felől ülteté. És ők, azmint 1883 XII | üdegen országra, hogy ne jöhessen tefelségedhöz. Annakutána 1884 XI | foglalatos, és azért nem jöhetett volna; hanem hogy őtet küldötte 1885 XIII | ím, mindenik vitéz hozzám jön az ő pénzével az hagyott 1886 VIII | gyermeknek:~- Édes fiam, honnét jönnek ezek ez források? És miképpen 1887 XIV | Mondá az király:~- Későre jöttek utánam.~Mondá az vitéz:~- 1888 X | legyen az óra, melyben hozzám jöttetek. Isten adja, hogy te is 1889 X | jámborságának hírét, azért jöttünk ide, hogy szolgáljuk felségedet.~ 1890 V | kútba ölted meg magadat. Úgy jövék ezokáért ide ki, hogy ha 1891 V | az felesége, és az ajtóra jövén, találá azt bészegezvén; 1892 I | parancsolja münékünk, hogy az jövendő pünkest napjára tekegyelmedet 1893 XVII | éneklené, hogy mi őnéki jövendőbe szolgálnánk; és én őnéki 1894 XVII | az hagyott napra meg nem jövendösz, valahol annakutána megfoghatnak, 1895 XVII | vala azért őhozzá; kiknek jövésekön az császár igen örül vala. 1896 XVII | másodnap izend meg az te jöveteledet, és tenéked úgy nagy örömmel 1897 IX | szabadon gyónhatol. Ím, ez jövő vasárnapra odahíutt minket 1898 XI | egy szép fű vagyon, igen jóillatú, még ide is érzem az illatját. 1899 XV | rokoni:~- Mit vesződöl? Jőjj haza és az szegényeknek 1900 XIII | Megadom. Mely üdőben jőjjek hozzád?~Felelé az menyecske:~- 1901 XVII | Ludovicusnak, hogy azmikor akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva 1902 Konyvn| Maga sok közül kevesen az jók.~Bölcs Salomon az olyant 1903 VII | deákot. És mondá:~- Bizony jókor jössz, mert mostan nem lát 1904 VI | cseleködheti, azmi felségednek jónak tetszik.~Parancsolá ezokáért 1905 XVII | abból énnékem, sem őnéki jónkra nem követköznék. Azért többé 1906 Konyvn| De melyben nincsenek ez jóságok,~Ennek nem használnak nagy 1907 XV | hispánnak mind feje, mind jószága elvész vala miatta.~Lőn 1908 VI | üdegenítsed tőlünk az mü jószágainkat.~Mondá az vitéz az fiának:~- 1909 VI | igen elszegényedék, hogy jószágát is mind el akará adni. Elhivatá 1910 Konyvn| Ennek nem használnak nagy jószágok,~Sem arany, sem gyöngy, 1911 Kegyes| példájába látunk szép és jeles jószágokat; látunk azmellett elég gyarló 1912 VI | annyira, hogy el kell adnom jószágomat. Ha pedig azt művelem, ottan 1913 XV | az országban: fejembe és jószágomba jár. Kérlek tégedet, szerelmes 1914 XVII | és halálom után minden jószágomon örökessé birodalomban hagynám.~ 1915 XIV | király:~- Maradj itt, ím jószágot adok, és jargalásod lészen.~ 1916 XVII | Ludovicushoz és mondá:~- Légy jószűvel, ne bánkódjál, mert az császár 1917 XVII | felséges Istennek ilyen nagy jótéteményéért nagy hálákat adnak vala.~ 1918 X | ledőtette, és minket ennyi sok jótól megfosztott.~Annakutána 1919 IX | megkönyerüljek tekegyelmeden! Jovamra kellene ezért tekegyelmednek 1920 VIII | fogadja, úgy tetszik, hogy jovára lészen felségednek. Azmint 1921 XVII | vala. Az anyja is elejbe jővén, az földre borulván, alázatosan 1922 IV | megkiáltották volna, vala egy juhász, ez gondolkodni kezde ő 1923 V | férje:~- Ott künn légy csak. Jusson eszedbe az te gyakorta való 1924 IV | meghalni. De bizony tinéktek is jut benne, meglátjátok!~Mondá 1925 IX | hogy megbolondultál. Nem jut-é eszedbe, mit műveltél mind 1926 XIII | álnokságnak és csalárdságnak jutalma.~~És mondá Cleophas mester 1927 I | szenvedtem melletted. Legyen ez jutalmam: hogy ajánljad nékem az 1928 XIV | cselekedjék, hogy szembe juthatnának egymással.~Egyszer a király 1929 XVII | elejbe méne. És mikor szembe jutottak volna, nagy szeretettel 1930 XVII | Szinte alkolmatos időben jutottál hozzám, mert Alexander elment 1931 IX | Mondá az ura:~- Vaj dacos kabala, azt kellett volna előszer 1932 V | állasz! De ugy kell parázna kabalának!~Mondá az felesége:~- Az 1933 V | ezféléket hallván, erősen kacagja vala sokáig.~Végre szólni 1934 XVI | udvarbeliek közett. Mert némelyek kacagják vala, némelyek pedig csikorgatják 1935 XVII | elannyira, hogy az ő rettenetes kákogásokat irtózással hallgatom, és 1936 XVII | térnének, és az ő iszonyú kákogásukat ne hallanám: annak leányomat 1937 XVII | akarnának az hollók az ő iszonyú kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, 1938 XVII | ezt megmondhatná, miért kákognak, és miért járnak mindenütt 1939 VII | lyukot az héjazatban az kalitka felett, és az héjazaton 1940 VII | általmenne: ahol függ vala egy kalitkában az szarka, mondá az szarka:~- 1941 III | császár, beméne hozzá az kamarába, és mondá néki:~- Mint vagy? 1942 Konyvn| arany, sem gyöngy, drága kamoka,~Sem bársony, sem hím, sem 1943 IX | elfelejtöttem késemet az kamorában.” És hértelen menvén, vond 1944 VI | tartóztathatnák magokat, egy szekercét kapa, és egy nagy sebet vága 1945 III | ottan az lónak az farkát kapá, és erősen kezdé azt hátravonni. 1946 VIII | Eredj haza, végy egy kapát, áss egy vermet az kertnek 1947 XIV | királynéasszony vén egy kappant az tálból, és tevé azt a 1948 XIV | lészen itt: mert szinte az kapuba, és az egész udvarba vigyázhatok 1949 X | láttam ez éjjel. Az városnak kapuja előtt vagyon egy tonna, 1950 X | állatá azokat az toronynak karimájába köres-környül, és mindenik 1951 X | országra néz vala az toronynak karimáján. Hallván az rómabeliek az 1952 IX | orcája. Annakutána az második karján is vágatá, és ott is ennyi 1953 IX | vágnak rajtad, mind az két karodon.~Felelé az asszony:~- Soha 1954 V | gonoszság?~Felelé az császár:~- Kártól megoltalmazzon münket az 1955 XIII | ott ülne, addig jöve egy katona az úton egy lovon. És mikoron 1956 XIII | házától. És a tűzbe hányá az katonának is a testét.~Nem igen sok 1957 XVI | váltig ölelgete, és megmutatá kebelbéli szép almáit és hegyes köldekét; 1958 Konyvn| nyavalyát vall.~Mérges kégyót kebelében tartja,~Mely őtet játszódtatja 1959 XIII | mikoron ott kereskednék kebelemben, és én véle tusakodnám, 1960 I | császárné pedig megnyitá az kebelét, és megmutatá néki az két 1961 I | az szólástól - megmenekedhetem az haláltól. De hét napig 1962 XVII | leánynak szeretetibe és kedvébe jutott vala. Történék azonközbe 1963 I | akaratodat: ha vagyon-é valami kedved az én szerelmemhöz. Avagy 1964 XVII | gyönyörűséges tréfákkal és jó kedveddel az Alexandert vidámítod 1965 I | volna azt az császár, igen kedvelé, annyira, hogy mind elfeledközék 1966 IX | Mondá az anyja:~- Miért kedveled az piléses papot és nem 1967 XIII | vala, szinte mint felséged kedveli az császárnét. Ez az szép 1968 IX | fa, melyet uram oly igen kedvelne, mint ezt a fát.~Az asszony 1969 I | szép iffiú lőn, kit igen kedvelnek vala az emberek. Mikoron 1970 XVII | Soha minékünk nagyobb kedvet és tisztességet nem tehetett 1971 XII | ellen megígéré magát, hogy kedvét akarná művelni.~Hallván 1972 XVII | mellé ülteték. Ki nagy víg kedvvel, azmennyire lehet vala, 1973 XVII | megérkezhetnék. Az császár erre kegyelmesen felelvén, mondá:~- 1974 IX | kezde sírni, és mondá:~- Kegyelmednek javára műveltem ezt, miérthogy 1975 V | Isten megbüntessen. És nagy kegyelmesség ez Istentől, hogy ez világban 1976 XVII | hatalmasságodnak, hogy jó kegyelmességedből legyen szabad énnékem az 1977 XVII | mondá:~- Felséges uram, nagy kegyelmességet és tisztességet tész nékünk, 1978 XVII | császárnak megköszönvén minden kegyelmességét, és sietséggel Aegyptusba, 1979 VIII | Tisztelendő bölcs mesterek, kegyelmetek álljon meg! Ezt az aranyot 1980 VIII | álljon meg! Ezt az aranyot kegyelmeteknek adom: magyarázzátok meg 1981 XVII | papokat kéri vala, hogy kegyesen és ájtatosan, szűvek szerént 1982 XVIII | Egyéb dolgába mindazáltal kegyetlen vala, egész húsz esztendeig 1983 III | mindjárt felszekellvén, az kégyóra kezde menni. Az kégyó pedig 1984 III | gyermeket az bölcsőben az kégyótól, és megmentötte volna őtet 1985 XIV | szeretettel az vitézhöz; és kehénteni kezde az ablakban. Az vitéz 1986 XIV | ablakban. Az vitéz hallván az kehentést, feltekénte az ablakra, 1987 XIV | mint az vala tehozzád. Úgy kelék fel, hogy feljöjjek, és 1988 I | az én szerelmemhöz. Avagy kell-é valamit tőled reménylenem?~ 1989 XII | esmét ugyanazon bánotban kelleték visszajőnie. Két óra múlva 1990 XIII | Mert megtudják ezt, és meg kelletik érette halnunk.~Mondá az 1991 XII | te jámbor feleségedet el kellett-é adnod egy kevés aranyért? 1992 XVII | annakutána meglátom, ha kelljen-e reád haragudnom. Azután 1993 XVII | immár az ebédtől fel akarna kelni, kiváltképpen drága étket 1994 XIV | az én fiamnak.~Reggelre kelve esmét parancsolá az császár, 1995 XIV | menten menének.~Reggelre kelvén, a király felméne az toronyba, 1996 XVII | pedig szükség, végy hozzád kéncsemből annyi költséget és gazdagságot, 1997 VI | mint őrüzted lészen az én kéncsemet.~Elméne az vitéz, az kéncsőrüző, 1998 VI | kéncsemet.~Elméne az vitéz, az kéncsőrüző, és az toronyba az lyukon 1999 IV | annakutána megöli: azonképpen kenegetnék az hét bölcs mesterek tefelségedet 2000 V | paráználkodtál, és énreám akarod kenni, hogy én cselekedtem volna.