| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Novella
2001 V | lévén, vitézséggel kerestem kenyeremet. És azféle hitványság után 2002 IX | mind étekkel, pohárokkal, kenyérrel és mindenekkel, azmelyek 2003 XVII | énnékem nehéznek tetszik, hogy kényszeríttetel udvaromból elmenni. Mindezáltal 2004 XVII | elő, az iffiú éhség miatt kényszeríttetvén, az hajósmestereket és az 2005 XVII | király leányát, Alexander képében. És minekutána az nagy és 2006 X | sem az toronyban, sem az képekben.~Mondának az római urak:~- 2007 X | méglen az vizsla torony az képekkel fenn vagyon: mert mindjárást 2008 XVII | hozzám abba. Te itt az én képembe légy, és az menyegzőnek 2009 V | állat volt ez. És e példához képest meg nem öletem az én fiamat 2010 XVII | eltitkoltam; noha meglehetne, de képtelen és méltatlan dolognak ítíltem 2011 XI | megbocsásson, mert egy kérdést kell kérdenem tefelségedtől: kicsoda az 2012 VI | mindjárt berohannának és kérdeni kezdének, miért sírnának 2013 XVII | fejtem meg ezokáért az te kérdésedet: Lőn egyszer, hogy egy bokor 2014 XVII | embert, ki minden órába az te kérdésedre megfelelhet. És hogyha azmit 2015 XVII | iffiú, megfelelhetsz-é az én kérdésemre?~Felelé az iffiú:~- Én, 2016 XVII | megfelelni kész vagyok. Az kérdésnek pedig feleleti ebbe áll: 2017 XI | énnékem megbocsásson, mert egy kérdést kell kérdenem tefelségedtől: 2018 XVII | király:~- Nem ok nélkül kérdezkedem. Azért valóban igazán meg 2019 XIV | jeles ebédet készíte. És kéré az királynéasszonyt, hogy 2020 XIV | énnékem. Csak egy dolgot kérek felségedtől.~Mondá az király:~- 2021 XVII | mivel hogy az Isten neveért kérel: megjelentem az császárnak 2022 I | bejárának egynéhány országot, és keresének olyan szömélyt. Végre találának 2023 XIV | szorgalmatos lőn a királynak kedve keresésében. De mindenkoron az toronynak 2024 V | ott künn olyan üdőben? Mit kereskedel? Nem elégszel-é az én szép 2025 XIII | művelném; és mikoron ott kereskednék kebelemben, és én véle tusakodnám, 2026 V | Ennekokáért egyéb férfiaknál kezde kereskedni. Minekutána elaludt volna 2027 XIV | mikoron az toronyban széllyel keresködnék, és a szőnyeget felemelte 2028 Kegyes| mind hamissággal sok marhát keressenek, és azt hagyhassák az ő 2029 I | tetszik, ám legyen úgy. Keressetek ezokáért egy szép és jámbor 2030 XI | barátom, menjünk a kertbe, és keressünk füveket.~Mondá Galenus:~- 2031 X | honnét valók vagytok? És mit kerestek az mi várasunkban?~Felelének 2032 V | nemesember lévén, vitézséggel kerestem kenyeremet. És azféle hitványság 2033 XVII | orvosokat ez világ szerte kerestetek és hozatok, hogy tégedet, 2034 I | Felelé:~- Szerelmes galambom, kérj tőlem, valamit akarsz, és 2035 XVI | elejbe esvén, kegyelmet kezde kérni. Mondá az császár:~- Oh, 2036 I | Szentmártonnál vagyon egy szép kert, ott épütessünk egy boltos 2037 II | polgár, kinek igen szép kerte vala, melyben egy nemes 2038 XI | hogy Hypocrates elméne az ő kertébe, és elhíná véle Galenust, 2039 X | az ördenges tudományba. Kérték őtet az római polgárok, 2040 VIII | annyira, hogy az egész kertem megtölék vízzel.~Mondá az 2041 IX | almafát; és előhordatá azt a kertésszel, és a tűzre rakta.~Hazajöve 2042 II | kertészt, mondá néki:~- Szerető kertészem, úgy tetszik, hogy semmit 2043 VIII | mondása szerint megássa az kertet, és mindjárást megtalálá 2044 I | uramnak és édesatyámnak az ő kertét megszaggassam, avagy azt 2045 VIII | kapát, áss egy vermet az kertnek kezepin, és nagy kéncset 2046 II | az jeles gyümölcsfa alá került volna: látá az fa alatt, 2047 XII | ostrommal akarja megvenni. Kérünk tégedet, hogy könyörülj 2048 XV | vetvén, az kezét üté az késbe, mely az ura kezében vala, 2049 XVII | hercegek. És ha csak egy napig késedelmet teszek is, te elveszted 2050 IX | vagyok, ím elfelejtöttem késemet az kamorában.” És hértelen 2051 XV | eltemetett vitéznek özvegye kesereg vala. És zörgetni kezde 2052 XVII | Ludovicus két egész mérföldig késérék őtet. És mikor őtőlek is 2053 V | hogy-hogy lehetne ez, hogy ne kesergenék? Ezt pedig nem csak énéröttem 2054 V | mondd meg énnékem, miért kesergesz oly igen? Mi okáért jajgatsz 2055 IX | hértelen felkelvén, mintha az késért akarna menni, mindeneket 2056 XVII | jámborok; meg akartalak azért késérteni.~Melyet mikor az királynéasszony 2057 XVII | bosszúsággal illettél engemet, és késértésért mutattad magadat hozzám 2058 IX | egyebet ne művelj benne. Késértsd meg harmad úttal is uradat. 2059 IX | annakutána. Fogadj szót, és késértsed meg őtet mégis egyszer.~ 2060 IX | hogy igen hideg vagyon, és keserülém kegyelmedet. Azért vágám 2061 XVII | mindenik sírva válék el, nagy keserűséggel egymástól.~Az császár leánya 2062 I | cselekeszik, és nagy bánat- és keserűségtől megmenekedik tefelséged, 2063 XVII | egészséggel vala. Ludovicus pedig keskeny testtel és vékonyb erővel 2064 XIV | vitéz.~Mondá az király:~- Későre jöttek utánam.~Mondá az 2065 XV | És az apáca megfogá az kést és elmetszé az urának mind 2066 IX | volna, mondá az ura:~- Hol késtél oly igen?~Felelé az asszony:~- 2067 X | rómaiak ellen, és hadat kezde készíteni és indítani ellenek: ottan 2068 X | mutat vala és hamarsággal készülének minden erejekkel arra az 2069 XVII | Ludovicus felelé:~- Minden kétség nélkül és késedelem nélkül 2070 XIV | hogy ez gyűrő volna, és kétségbe estem vala hozzád. Igenis 2071 XIV | feleségem, megbocsáss, mert kétséges löttem vala hozzád. Mert 2072 XV | És a tizedik hónapra szép kettőseket hoza ez világra. És példa 2073 XII | nagy bölcsen és frigyet kévána tőle. És elcsudálkozik vala 2074 VIII | miatt, mely mindenkoron azt kéváná az ő férjétől, az nemes 2075 I | fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok őt tanítani. Ha pedig ezt 2076 X | megtalálunk: annak az felét kévánjuk.~Mondá az császár:~- Képes 2077 X | királyok:~- Valamit tudtok kévánni.~Mondának az vitézek:~- 2078 XII | tisztesség és birodalomnak kévánságából tefelséged után, hogy felségedet 2079 I | mutatá szerelemnek, avagy kévánságnak semmi jelét hozzá; hanem 2080 XVII | arra bírtam, hogy tenéked kévánságodba nem akaratja ellen enged; 2081 I | testemet, néked ajánlom minden kévánságodra.~De Diocleciánus veszteg 2082 Kegyes| testi szabadságba, mind az ő kévánságok szerint, felnevelik minden 2083 I | hogy az én tehozzád való kévánságomat beteljesíthessem, véled 2084 I | miért nem engedsz az én kévánságomnak? Miért nem szólasz énnékem? 2085 IX | együtt játszottatok minden kévánságtok szerint. De nem úgy vagyon 2086 VIII | Beszéljétek meg énnékem kévánságtokat.~Mondának az mesterek:~- 2087 XVII | vala, hozzá mehet vala, és kévánságuk szerint egymással gyönyörködnek 2088 X | császár:~- Képes dolgot kévántok. Jöjjetek velem.~És bevivé 2089 I | rajtam, és örök szégyenbe ne keverjen.~Mikoron meghallotta volna 2090 XIII | münket pedig örök szégyenbe kevernél.~Felelé az császárné:~- 2091 XVII | fiatoknak halálába kezeteket kevertétek. Tudjátok azokáért szerelmes 2092 XII | állatot szörzett volna; de kevesbet nem akarna egy éjjelre venni 2093 Konyvn| olyanok,~Maga sok közül kevesen az jók.~Bölcs Salomon az 2094 X | felakasztanák.~És midőn esmét kezdenék kivinni az császár fiát, 2095 XV | ezt tudtam volna, hogy így kezdenél engemet tanácsolni, bezzeg 2096 I | az én édes fiamat annak keze és birtoka alatt, hanem 2097 XVII | teljességgel az én életem az te kezedbe vagyon.~És legottan megjelenté, 2098 IV | felségednek, azért ugyan kezedben lészen az te fiad, és azt 2099 XVIII | birodalmamat és országomat néked kezedhez bocsátok és adok.~Mondá 2100 XVII | őket mindnyájukat tulajdon kezeimmel öltem meg; és őtet azoknak 2101 VIII | művelék, hogy az birodalom ő kezekben forogna és ők gazdagulhatnának 2102 X | megdúlhatnák az fejedet és kezekre vehetnének, hogy annakutána 2103 III | nagy kégyó az bölcső felé kezelgetne. És mindjárt felszekellvén, 2104 XVII | Kiváltképpen pedig atyám kezem mosdására való vizet tart, 2105 XVII | énnékem hagyott országot kezemhöz kell vennem. Én tüteket 2106 VII | tenéked? Nemde én adtam ennen kezemmel mindennap enned? Miért mondasz 2107 I | lovakról, és az császár kezén fogá az ő fiát, és bevivé 2108 VIII | szép forrás ki, szinte az kezépen, és sok folyamok áradának 2109 VIII | áss egy vermet az kertnek kezepin, és nagy kéncset találsz 2110 V | ő gonoszságáért: és imé, kezetekbe adta. Kérlek ezokáért, jó 2111 XVII | mégpedig fiatoknak halálába kezeteket kevertétek. Tudjátok azokáért 2112 I | jámborok és eszes népek kezett lakván, bölcsességet és 2113 XVII | vizet tart, anyám pedig kézkendőt tart. Ez háborít titeket 2114 XVII | pénzén szép selyemből szőtt kezkenőt, ki drágakövekkel és gyöngyekkel 2115 XVI | kell sietni az törvények kiadásával. Hadd legyen nyilvábban 2116 VIII | golyóbis arannyal, és etánok kiálta:~- Tisztelendő bölcs mesterek, 2117 XVII | szentencia-kimondást: nagy kiáltással elrepülének, és azután nem 2118 XVII | És azután megszűnnek az kiáltástól és meglátod, hogy elrepülnek 2119 IV | rajta az király, és azt kiáltatá, hogy valaki megölhetné 2120 XI | Galenus aláhajolna, hogy kiásná az füvet, Hypocrates kivoná 2121 XI | lássuk, micsoda.~És Galenus kiássa az füvet. És mikoron továbbmentenek 2122 VIII | Tefelségednek hoztunk egy gyermeket, kiben nagy bölcsesség vagyon. 2123 VIII | minden vétkeit szép beszéddel kibeszéli vala az urának elméjéből.~ 2124 VII | belé. Reggel az polgárné kibocsátá az deákot az hátulsó ajtón, 2125 IX | ezokáért megvágatom ereidet, és kibocsátom a gonosz vért belőled. Hogy 2126 XVII | minden ok vétetlen menni. Kiből mindketten felette igen 2127 XIV | falt, hogy egy ember be- és kibúhassék rajta.~És a kőműves mindjárást 2128 XIV | jele. És az hopmester esmét kibúvék a toronyból az ő házába. 2129 XVII | vala. Mikor ezokáért az kifogó helyre jutottanak volna, 2130 VI | lábán, hogy nagy sok vér kifolyna belőle az földre. Midőn 2131 XVII | meglévén, Alexander az házból kifordulván, méne az városba, és tulajdon 2132 XI | legyen az éntőlem, hogy kihirdetném: eltemetve lészen nálam.~ 2133 XVII | megyen vala az császárhoz. Kihöz mikor eljutott volna, térdet-fejet 2134 XIII | elfáradtam tégedet annyiszor kihordanom.~És agyonveré az katonát 2135 XIII | holt vitéz, kit annyiszor kihozott volna az húga házától. És 2136 XIV | nagy lyukot, melyben be- és kijártanak vala. És mindjárást sírni 2137 II | Mely okot az Isten talán kijelenti. Hogy pedig felséged azt 2138 VIII | lát, mihelyt az palotából kijő, ottan vak és semmit sem 2139 IX | vágd, hogy az gonosz vér kijöhessen.~És az barbély nekivága, 2140 XVII | kezde. Az ajtónálló pedig kijöve, és megkérdés miért zörgetne? 2141 XVIII | nagy böcsületben tart vala. Kikért mindenektől nagy dícsíretet 2142 XVII | állatok sokan meghalnának. Az kiköltetett hollófiú az fészekbe hagyatott 2143 II | lenni, amit mondandó vagyok: kiküldetheti őtet halálra. Avagy: szabadon 2144 XII | művelni feleségemen. És ezért kiküldöttem, hogy az latrot felakasszák. 2145 I | bevivé az ő ágyasházába. És kiküldvén mind az leányokat és az 2146 X | Ò VIRGILIUS~[VIRGILIUS]~Kilencedik novella. A császárné ötödik 2147 XIII | az ő tanácsának.~Mikoron kilencet ütne az óra, ottan eljöve 2148 XIV | vadászni. És nem lőn senki, ki kiment volna véle, hanem csak az 2149 VIII | ki az palotából.~És midőn kimentenek volna, tehát nem vak immár 2150 Kegyes| birodalmok. Ennekokáért nem kímíli az ő édes fiát, hanem bölcs 2151 IX | végére menjen, minekelőtte kimondja az törvényt. Kérlek ezokáért, 2152 I | az fal felé fordula, és kimulék ez világból. És az császár 2153 VI | VI Ò A KINCS~[GAZA]~Ötödik novella. A 2154 XVII | tudományba oktatná és tanítaná. Kinél mikor hét egész esztendeig 2155 XIV | Nappal pedig az ablakon kinéz vala az utcára az városban, 2156 II | megbeszélem, azonközbe ott kínra felakasztják az tefelségednek 2157 IX | Osztán nem is meri az gyónást kinyilatkoztatni. És amellett adhat is valamit 2158 Kegyes| Poncius császár históriájának kinyomtatása, sok embernek nem fog tetszeni: 2159 XIV | mellett. És mikoron a karját kinyújtotta volna, meglátta az király 2160 XVII | véreket az te egészségedért kiontottam. De kérlek, én szerelmes 2161 XVII | fekélyekkel és bélpoklossággal kirakva vagyok; mindeneknél megutáltattam 2162 XII | várasból és szólni kezde az királlyal nagy bölcsen és frigyet 2163 XII | cselekedett az hopmester az ő királyával? Maga mindeneket őreá bízott 2164 XI | tefelséged vizeletit és az királyét is meg kell nézegetnem, 2165 I | szömélyt. Végre találának egy királylányát, igen szépet, és azt megkérvén, 2166 Kegyes| és megfosztá őtet mind a királyméltóságtól, mind a papságtól. Honnét 2167 XVII | lész.~Mikoron az iffiú az királynál sokáig lakott volna, mindenek 2168 XIV | űzte volna az hopmester az királynéasszonnyal, egybetanácskozának, hogy 2169 XII | nagyobb részét elverék mind királyostól. Eképpen szabadná meg az 2170 III | volna. De az nemesember kirántá dákosát, és elvágá az ebnek 2171 Kegyes| Ezokáért megátkozván őtet, kirekeszté őtet, és megfosztá őtet 2172 XVIII | dícsíretedet semmiben meg nem kisebbíthettem volna. Mint az a fiú, ki 2173 IX | Harmadszor mely igen nagy kisebbséget töttél rajtam tegnap mind 2174 II | gyümölcsfának az ágai igen szélesen kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, 2175 Konyvn| mint Poncius császár járt~Kitől megójjon az kegyes Isten,~ 2176 XVII | feltámadának, és az országból kiűzék.~Annakutána nem sok üdő 2177 X | Virgilius megművelé az ő kívánságokat. És csinála egynéhány képet, 2178 XVII | gazdagságot, aranyat, ezüstet, kivel bővséggel megérjed utadat; 2179 X | és köték magokat, hogy ők kivennék onnét, hogy semmi kár nem 2180 Kegyes| Mert ezt gondolja:~- Ím kivesztem az örökest, Diocleciánust 2181 XIV | ládához, és megnyitván azt, kivévé az gyűrőt, és adá azt a 2182 XV | megnyiták az koporsót, és kivévék az testet.~De mondá az hispán:~- 2183 XIV | parancsolá az császár, hogy kivigyék az ő fiát felakasztani. 2184 X | És midőn esmét kezdenék kivinni az császár fiát, hogy felakasztanák, 2185 I | napig minden napon egyszer kivisznek engemet felakasztani. Tü 2186 I | napig egymás után mindennap kivitettetnék felakasztásra; de nagy munkával 2187 VIII | kivinnék onnét. És mikoron kivitték volna az ágyat, imé tehát 2188 XVII | Ő pedig éles szablyáját kivonván, őközötte és az király leánya 2189 III | gondját viselnék. Ennek kívüle két állat vala, melyeket 2190 I | kezde az császárné gondolkodni és tanácskozni, miképpen 2191 XVI | kebelbéli szép almáit és hegyes köldekét; de nem teheté szerét. Hogy 2192 XV | hogy immár béfedve tartom köldekömet. Inkább akarok szörnyű halállal 2193 VI | adósságát, és esmét bőven kezde költeni, szinte mint annakelőtte.~ 2194 XVII | felháborodván, mondja vala: hogy ő költette volna és szülte volna az 2195 XVII | egyik hím, az másik nőstíny, költették volna ki az ő fiokat. Akkor 2196 XII | megijede és mondá:~- Hamar költezzünk innét, és menjünk vissza.~ 2197 XVII | híre nélkül esmét saját költségén drága szép köveket és gyöngyeket 2198 XVII | hozzád kéncsemből annyi költséget és gazdagságot, aranyat, 2199 VI | vitéz igen kövély és bőv költségű vala. Mert elmegyen vala 2200 VI | mennyit elbírunk, és elég költségünk lészen esmét, és ekképpen 2201 XVII | meglátott volna, Ludovicushoz könnyebb és lágyabb szűvel lőn, és 2202 XVII | vala az ő szolgálatját és könyereg vala, hogy venné udvarába 2203 IX | hozzá. De mondá az ura:~- Könyöregj az Istennek, hogy ő megbocsássa 2204 XVII | szűvek szerént az Istennek könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét 2205 I | meg énnekem, micsoda az te könyörgésed? És mit kévánsz tőlem? Ha 2206 I | hazahívatom. Meghallgattam könyörgésedet.~Nagy hamarsággal íra ezokáért 2207 VIII | Adj hálát Istennek és könyörögj őnéki énérettem is.~Mikoron 2208 XVII | Ludovicus térdet-fejet hajtván, könyörögvén kéri vala az császárt, hogy 2209 VI | csinál belőlek. És esmét könyörül rajtok, és szólóvá teszi 2210 I | szerelmes uram, felséged könyörüljen rajtam, ez nem tefelségednek 2211 I | mindenkor megláthatná, mint egy könyvben, az nemes tudományokat. 2212 Konyvn| nyomtatónak gonoszt mondnak~Ez könyvecskének szép példáiért,~Kik mutatják 2213 XVI | bírhat: úgy kezdé magát körmelni és ruháit szaggatni, mint 2214 V | sírni és jajgatni és magát körmelni-szaggatni, mondván felszóval:~- Azt 2215 XIII | horda, és nagy tüzet csinála környüle. És mikoron ott forgolódnék 2216 XVII | cselekeszem, az hollók mindenkor környülem forognak és repesnek, elannyira, 2217 Konyvn| sem veres sarja,~Sem arany kösentyű, gyűrő és lánc,~Sem párta, 2218 VII | mert az nagy esőben és kőesőben csaknem elveszék.~Hallván 2219 VII | csináltanak volna éjjel esőt és kőesőt.~Mikoron ezeket mind meglátta 2220 IX | volna, mondá néki:~- Igen köszenem édesanyám az jótanácsot. 2221 Kegyes| AZ KEGYES OLVASÓNAK KÖSZENETET MOND~AZ KÖNYVNYOMTATÓ~Bizony 2222 XVII | borulván, alázatosan az királyt köszentvén. Az király őtet felemelvén, 2223 X | őket elő az császár, és köszenvén nékik, mondá:~- Barátim, 2224 V | igen jó lészen. Én is igen köszönöm tefelségednek.~Mikoron meghallotta 2225 Kegyes| bujaságban, ki francúban, ki köszvényben, ki kólikában, ki részegségben 2226 XIII | Tiberis mellett egy követ köte az nyakára, és behányá azt 2227 XII | az felső gombra, és úgy köté az fényes tőreket az nyakára, 2228 X | alatta. És arra igérék és köték magokat, hogy ők kivennék 2229 Kegyes| testamentomát hátrahagyja. Úgy kötelezi pedig magát az új menyecskéhöz, 2230 Kegyes| illenék, ki az ő testét örök kötéllel csak az ő urának és férjének 2231 Kegyes| az ő urának és férjének kötette. Undok monstrum volt ezokáért 2232 IX | kezde jőni. És mindaddig nem kötteté be, méglen mind elhervada 2233 VII | talála ott egy csöber vizet, kövecses fövennyel egyetembe. És 2234 I | mondá:~- Uram! Atyádnak követe jött hozzánk levéllel, melyben 2235 VIII | az császár:~- Dicsérem és követem tanácsodat.~Elkülde ezokáért 2236 Konyvn| szaporodást~Hanem ha renddel követik egymást:~Ezért közesül asszonyi 2237 XVII | műveled, az jelen való, következendő nyavalyából megmenekedel.~ 2238 XVI | hasonlatosságot kezde beszéleni, amint következik.~ ~ 2239 XVII | énnékem, sem őnéki jónkra nem követköznék. Azért többé erről meg se 2240 VIII | mindenekben az ő tanácsokat követné, arra vivék az császárt 2241 II | énnekem, melyet meg kell követnem. Nyilván holnap az én fiamnak 2242 I | mesterek megértötték volna az követséget, mindjárást eljövének az 2243 XVII | virradván, minekelőtte az köz hagyott helyre vínnya mennének, 2244 XVII | szerint szeretni.~Az üdő közben annak az tartománynak királya 2245 XVII | cseleködtem azt. Szokták közbeszédbe mondani, hogy az asszonyállatok 2246 XVII | eljött volna, Alexandert közbül az császár mellé és az császárné 2247 XVII | kévánja vala hogy őnékie is köze (lenne) hozzája. Az apjok-holló 2248 XVII | császárnak alamizsnáját, kik közé Alexander is ült vala. És 2249 XVII | ha megértendi, hogy néked közed volt véle, tégedet az császárnál 2250 XVII | jó egészségbe és jó erőbe közelget vala Aegyptusba. Annakutána 2251 XVII | volna, és ennek okáért semmi közének és nyájaskodásának nem kellene 2252 III | sólyom az rudon; és az szatin középaránt az házban. És mikoron nagy 2253 X | csöngettyű vala kezében. Középarányt pedig állatá az egyik képet, 2254 I | tudományokat. És az háznak közepire helyhezték az császár fiának 2255 XV | valamely férfiúval akarnék közesködnem.~Mikoron ezokáért az hispán 2256 Konyvn| renddel követik egymást:~Ezért közesül asszonyi állattal~Az férfiú. 2257 XVII | fogva az ő leányával volt közesülésed. És hogy az úgy legyen, 2258 IX | nemessel avagy egyéb iffiúval közesülnék, csakhamar elunna és megutálna 2259 IX | olyan nagy bűn, ha mással közesülnél.~Felelé az leánya:~- Vaj 2260 XVII | volna, te énvelem soha nem közesültél volna. Mert ő te híred nélkül 2261 VI | elmegyen vala az többi nemesek közikbe, minden lakásokba, és az 2262 VIII | felakasztanák. És látván ezt az köznép, igen keserülik vala őtet, 2263 VII | Miért szörzesz egybeveszést közöttünk, énközöttem és feleségem 2264 XVII | teközetted és az királyné közt éjszaka tartottad: azt a 2265 I | művelném, hogy egyiknek közületek ajánlanám őtet tanításra: 2266 I | tekegyelmedet ki-ki mind közülünk az haláltól.~És mondá az 2267 Kegyes| melyekből nagyobb haszon is közvetköznék az emberi társaság közett, 2268 XIV | feleségét, és az toronynak kolcsait mindenkoron az zsebbe viseli 2269 Kegyes| francúban, ki köszvényben, ki kólikában, ki részegségben etc. Példa 2270 VII | volna, eljöve az deák és kóltogatni kezde az ajtón. Az menyecske 2271 XVI | császárnénak, és hogy az koltogatós leányt megégetnék.~De az 2272 XVI | lába közett egy alkolmas koltója vagyon!~Mikoron ezt meglátták 2273 XVII | teutánad, vagy lovadon vagy kolyadon valahová mégy és megjössz. 2274 IX | amellett adhat is valamit az komparáció-pénzből. Ezért inkább kedvelem az 2275 I | az tanácsot. És mindjárt kőmüveseket fogadának, és megépüték 2276 XIV | hopmester ada egy gira aranyat a kőművesnek, és avval elbocsátá.~És 2277 V | nemesember meghallotta volna az kőnek az vízbe való beesését, 2278 VII | polgár, hogy felesége az kopitor szolgálóleánnyal csináltanak 2279 XV | én eltemetett vitézemnek koporsóját; és vidd el az testet, és 2280 XV | mehetnék el az én szűvemnek koporsójától, ki énhozzám való szeretetiből 2281 XV | eltemették volna őtet, a koporsóra ledőle a felesége, és mondá:~- 2282 XV | is meghalok érötted, és e koporsóról el nem megyek.~Mondának 2283 XV | elmenének, és megnyiták az koporsót, és kivévék az testet.~De 2284 II | gyümölcsével meggyógyulnak az kórok és betegek. Az fiatalka 2285 XIII | vén vigyor, haszontalan kos! Tetszik, hogy gyilkos ageb 2286 XVII | tudós vala, az tengerbe egy kőszálra úsza, és ott harmadnapig 2287 XI | hogy az magyari király küldene Hypocratesért, és azt hozzáhivatá, 2288 XVII | őtet az ő atyja és anyja. Küldének ezokáért levelet néki, hogy 2289 VIII | megölettessenek. Ezokáért tefelséged küldjen éröttek, és fejekre parancsoljon 2290 I | szeretetemből, hogy felséged küldjön érötte és hívassa haza, 2291 XI | jöhetett volna; hanem hogy őtet küldötte volna ő helyében. És az 2292 IV | szóló fiamért egy némát küldöttetök énnékem haza? Annakfelette 2293 XVII | vala. Az Alexander ennyibe külemböz vala, hogy ő erős és vastag 2294 X | igen megkeserülék őtet, és külömb-külömb panaszolkodó beszédekkel 2295 II | parancsolá, hogy fúnák az kürtöket és kivinnék az fiát felakasztásra. 2296 I | Két gonosz közett az küsebbiket kell választani. Jobb, hogy 2297 I | mint körmelte orcámat az küzdésben, miért hogy nem akarék néki 2298 IX | nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, és hértelen 2299 IX | asztalnál lészünk: akasztald az kulcsot az abroszhoz, és hértelen 2300 IX | leánya:~- Ördeg elvigye az kurvafi papot és az több pilises 2301 V | az ágyban, és elmegyen a kurvák után. Sokáig hallgattam, 2302 V | ott céderködél alá-fel az kurváknál.~Hallván az nemesember feleségének 2303 V | fejér testemmel, hogy mégis kurválkodni mégy oda ki? Itt hagysz 2304 V | hanem kimenvén, széjjel kurválkodtál? Méltó ezokáért vagy arra, 2305 X | egy nagy kéncset találok lábaid alatt. Ez az oka, hogy nem 2306 VI | és egy nagy sebet vága az lábán, hogy nagy sok vér kifolyna 2307 VI | terténetből nagy sebet vágtam az láborron, talám sánta leszek miatta, 2308 XIV | királynéasszony eltévé az gyűrőt egy ládába.~Mikoron a király hazajött 2309 XIV | királynéasszony elméne az ládához, és megnyitván azt, kivévé 2310 XVII | Ludovicushoz könnyebb és lágyabb szűvel lőn, és mondá:~- 2311 IX | szerette. És három esztendeig lakának egymással, és nem lőn semmi 2312 VI | vitéz szűkölködni az nagy lakások és tékozlások miatt. És 2313 VI | nemesek közikbe, minden lakásokba, és az vitéz játékokra nagy 2314 XI | Békességben és nagy örömben lakhattam volna az én atyámnak házába.~ 2315 VII | él, soha mü békével nem lakhatunk.~Mondá az polgár:~- Az szarka 2316 XVII | hatalmas Isten, ki mennyekbe lakik, ő az, ki megtartja az őbenne 2317 XV | cinterembe házacskát csinálunk, lakjál itt remete módra, és mi 2318 XIV | hogy ugyan az udvarban laknék, és szünetlen vigyázna felségedre, 2319 XVII | jutottanak volna, egy városban lakó hercegnek árulják vala az 2320 XVII | drága készülettel szerzett lakodalom meglött volna, még jól be 2321 IX | odahíutt minket az te urad lakodalomra, többen is lésznek ott. 2322 XVII | mondá:~- Hol vagyon az te lakóházad?~Felelé Alexander:~- Én 2323 XVII | engedni.~És az hopmester lakóhelyt készíte néki. Alexander 2324 VI | feleségemen. Ihol immár lakol érette, mert az akasztófára 2325 V | üdő immár, hogy egyszer lakoljon az ő gyönyörűséges cselekedetiről.~ 2326 XV | mert én immár apáca-módra lakom itt.~Mondá ez:~- Tisztelendő 2327 XVII | iffiú az királynál sokáig lakott volna, mindenek igen szeretik 2328 XVII | fogadá bé, megtudván nevét és lakta hazáját. Kit mikor megkérdett 2329 I | jámborok és eszes népek kezett lakván, bölcsességet és jó erkölcseket 2330 Konyvn| arany kösentyű, gyűrő és lánc,~Sem párta, öv, sem a szép 2331 XVII | szokta vala beküldeni a lányának. Honnét Alexander az leánynak 2332 X | hogy te is olyan álmot láss.~Reggel, midőn a császárhoz 2333 XII | Nyisd meg az ablakot, hadd lássam meg, ha az.~És az hopmester 2334 X | hogy igen jeles és jó álmot lássatok.~Reggel menének az vitézek 2335 IX | elfehéredék az orcája. És igen lassú beszéddel kezde az urának 2336 XI | Hajolj oda és ásd ki, hadd lássuk, micsoda.~És Galenus kiássa 2337 III | házba bementenek volna, láták, hogy elfordítva vala az 2338 XVII | hordjad. Hogy mikor azt látandod, énrólam megemlékezzél.~ 2339 XIV | Bezzeg szinte olyan gyűrőt láték ma az hopmester ujjában; 2340 X | Isten adja, hogy jó álmat láthasson.~Elmenének ezokáért az vitézek, 2341 Kegyes| versenyes asszonyi állattal. Hol láthatna az ember nagyobb álnokságot, 2342 XVI | uram, édesapám! Tefelséged látja-é ezt e magas leányt, mely 2343 XII | hopmester:~- Ez asszonynépek jól látják termetedet, bizony egy sem 2344 VII | szarka:~- Jaj szegény! Nem látlak ugyan, de jól hallak! Hamisan 2345 XVII | halnotok.~Ők pedig mikor látnák, hogy az király valóba és 2346 XIV | örökségemhöz és nemzetségemhöz kell látnom.~Mondá az király:~- Maradj 2347 IX | asszony:~- Hogyne ölném meg! Látod-e szerelmes uram, mint rútította 2348 XVII | jövését, hogy meg akarná látogatni. Melyet mikor Florentina 2349 V | hallgattam, és nem akartam az ő latorságát senkinek jelentenem, hanem 2350 V | és immár bizonyos vagyok latorságod felől: hogy elorozkodtál 2351 XVI | világon sem volt álnokb és latrabb teremtett állat tenáladnál!~ 2352 XII | hopmesternek:~- Lator vagy, latrul cselekedtél. Lator, az te 2353 XVII | szerelmes feleségem, hogyha láttad amaz bélpoklos embert, azki 2354 X | mondá az császár:~- Jó álmot láttál-é?~Felelé az vitéz:~- Bezzeg 2355 I | Ugyan sok üdő, hogy nem láttalak.~Az fia fejet és térdet 2356 XVII | elrepülének, és azután nem láttatának az királytól.~És szóla az 2357 XVI | császárnénak jámborságát, és minémű leányai legyenek az ő udvarában.~ 2358 XVII | egyéb nem tudná az császár leányánál, Florentinánál. És mikor 2359 XVII | hogy énreám és a felséged leányára hamisan hazudott és vádolt, 2360 VI | vitéznek háza előtt, és az ő leányi azt látták volna, erősen 2361 XVI | tenéked és az te nagymonyú leányod, hogy még fiamat is reá 2362 XVII | és megvárá, hogy az többi leányokkal, szüzekkel az templomba 2363 XVII | volna, az földre lábához leborulván Alexandernek, igen keservesen 2364 IV | fél vala az pásztor, hogy ledőlne az fa. És az fáról sok gyümölcs 2365 X | halni annak, azki az képet ledőtette, és minket ennyi sok jótól 2366 X | torony alá ástanak, melyet ledőtettenek. Azmiért énnálam töreködnek: 2367 X | én téged ütlek, és onnét ledőtlek, hogy talám egy nagy kéncset 2368 IV | császár! Ha felséged fia néma leend, megmutatja még a felséges 2369 XI | sokkal jobb orvosdoktor leendő volna. Mikoron Galenus az 2370 XIV | siete az császár elejbe, és leesvén előtte, köszene néki. Felelé 2371 XIII | vélem, mert az vitézek erős legények és nyakasok, és én nem győzném 2372 III | az ura elejbe ballaga, és legyezni kezde előtte az farkával; 2373 III | mondván:~- Jaj, jaj, hová legyünk nyavalyások? Meggyek immár? 2374 XVI | elméjükbe befoglalván, vidámbak lehessünk, mielőttünk szép renddel 2375 Konyvn| MALUM-nak.~Férfiak, ha tőlek lehetnének~Angyali szép életben lönnének.~ 2376 XV | alamizsnát az jámbornak lelkéért: avval többet használsz, 2377 Kegyes| társaság közett, kiváltképpen lelki dolgokban, hogynem mint 2378 XI | magának meg kelle halni gonosz lelkiesmérettel.~Mondá az császár:~- Bizony, 2379 XVII | énnékem. Az te ellenségeid leselkedőinek keményen ellenek állott, 2380 Kegyes| gyermeke sincs; sem tudja, ha leszen-é valaha gyermeke, avagy nem.~ 2381 I | magába: „Ha énnékem magzatim lesznek az császártól és ezt az 2382 VIII | bizony igaz hálaadással leszünk hozzád.~Mondá az gyermek:~- 2383 XVII | az apjok-holló honn nem létében hazajött volna, kévánja 2384 XV | használsz, hogynem itt való léteddel.~Felelé az asszony:~- Átkozott 2385 VIII | ki-ki mind egy gira aranyat letönne előttek, és ők megmagyaráznák 2386 XVII | nyavalyátok, avagy gyalázattok lett volna, ha mindazok is beteljesedtek 2387 II | Mikoron megvirradott volna, leüle az császár, és ő maga tőn 2388 XVII | asztalhoz atyja és anyja leültek volna, fiok pedig fenn forgo 2389 XIV | felszekellék az hopmester, és leülteté az királyt az vendégek mellé. 2390 XVII | legyen.~Az király pedig leülvén, az atyját balkéz felől, 2391 II | tefelséged hatalmának ágait levágja, azaz magának foglalja mind 2392 IX | szerint. Megharagvék ugyan az levágott almafáért; de hogy sírni 2393 II | gyümölcses agg fát. Mikoron levágta volna azt az kertész, megasza 2394 XI | Hypocrates tőn választ egy levélben az királynak, hogy ő ezúttal 2395 I | megolvassák az császár levelét, és megérték belőle az ő 2396 XIV | lyukon által. És ruháit leveté, és az heti ruhákba öltezék 2397 XIV | hazajött volna és a sarkantyút levetette volna, mindjárást felméne 2398 XVI | műveli, magam kezdek hozzá és levetkőztetem.~Parancsolá ezokáért az 2399 XVI | Felséged parancsoljon, hogy levetkőzzék. Mert ha nem műveli, magam 2400 I | vérbe keveré, és szoknyáját levette magáról. És fölszóval kezde 2401 XVIII | ott felakaszták; és azután levevén, megégeték és még egyéb 2402 IX | immár egyéb nem lehet.~És levoná őtet egy székre, és kivoná 2403 XVI | ezokáért az császár, hogy levonnák minden ruháit róla. És mikoron 2404 XVI | ruháit róla. És mikoron levonták volna minden ruháit, hogy 2405 VII | az szarkára, és annyéra locsolák az szegény szarkát, hogy 2406 XVII | volna, fiok pedig fenn forgolódván az asztalhoz való szolgálatnak 2407 Kegyes| kellene foglalatosoknak lönnünk; melyekből nagyobb haszon 2408 XVII | császárhoz futamának, és azmik löttenek volna, teljességgel mindeneknek 2409 VII | hogy az polgár elmérve lóháton, és mindjárt elkülde az 2410 III | felül vala az lóra, ottan az lónak az farkát kapá, és erősen 2411 Kegyes| mondván:~- Bolond esze: még az lónál alábbvaló, mert az jó ló 2412 VI | orv esmét eljönne aranyat lopni, hogy az üstbe beesnék, 2413 XV | halálra ítélnek vala, mint az lopókat az akasztófára: tehát az 2414 XVII | és bélpoklos ember őtőle lopta el.” És mindjárt parancsolá 2415 XVII | ki teljességgel bélpoklosságba vagyon. Hogy ha valamiképpen 2416 XVII | holló jár teutánad, vagy lovadon vagy kolyadon valahová mégy 2417 XIII | az lóról, és megköté az lovat az út mellett, és a tűz 2418 XVII | meghagyott napra megjöjjen. Ludovicus pedig könyörge az 2419 XVII | megértette volna, hogy Alexander Ludovicusért eljutott volna, felette 2420 XVII | megholtak volna, hogy immár csak Ludovicusra szállott volna az ország 2421 XVII | pedig elolvasván az levelet Ludovicusszal, az császár leányának megmutaták 2422 XIV | És mondá:~- Látod-é: ezen lyukaszd által a falt, hogy egy ember 2423 XI | bosszút rajtam. Mert íme száz lyukat furtanak az csuporban, mégis 2424 VI | atya pedig elől méne az lyukba, és béesék az üstbe mind 2425 XI | az vízbe. És mondá:~- Sok lyukokat fúrjatok immár köreskörnyül 2426 XVII | miatt sok emberek, vadak, madarak és mindenféle állatok sokan 2427 III | nem megyen vala heába ki madarászni véle. Az szatin pedig csuda 2428 VII | bánom az szegény ártatlan madarat, az szarkát, hogy az igazmondásért 2429 VII | megölte volna az ő drága madarát, fel kezde nézni, és láta 2430 VII | feleségemért! Vaj szegény ártatlan madarom. Mely igen nagy gyönyörüségem 2431 VII | bolondság! Hogy az én drága madaromat, az én szerelmes szarkámat 2432 XVII | engemet ennyiszer láttál, magad elhagyod, és másnak szolgálván, 2433 I | bölccsé tészem, mint én magamot, és szinte ennyit tud majd, 2434 XI | és mesterségét megkísérté magán: de nem használa semmit 2435 I | keveré, és szoknyáját levette magáról. És fölszóval kezde kiáltani, 2436 XVI | Tefelséged látja-é ezt e magas leányt, mely zöld bársonyban 2437 I | emelkedett. Mert azelőtt magasb vala az bolt.~Hallván ezt 2438 II | gyümölcsfának mellette az magassága feltartja mind az napot, 2439 X | vitézek:~- Felséges uram, mi magunk megássuk mesterségesen, 2440 XVII | egy filemilének éneklését magyarázná mielőttünk, mondja vala, 2441 IX | ezért tekegyelmednek ezt magyarázni. De ímé, mint rongál engemet 2442 XVII | a királyné gonosz végre magyarázta, és nehéz szűvel szenvedte. 2443 IX | cselekeszem, tekegyelmed gonoszra magyarázza! - És igen kezde sírni, 2444 VIII | aranyot kegyelmeteknek adom: magyarázzátok meg énnékem az én látott 2445 XI | reá.~Lőn pedig, hogy az magyari király küldene Hypocratesért, 2446 I | gondolá ő magába: „Ha énnékem magzatim lesznek az császártól és 2447 I | megölhetem: tehát az én magzatimra száll annakutána az császári 2448 II | az ő ebét, mely az ő édes magzatját megmentötte vala az haláltól.~ 2449 IX | egymással, és nem lőn semmi magzatjok. Egyszer pedig az asszony 2450 I | engemet is meglátogat valami magzatokkal.~Felele néki az császár:~- 2451 XI | el nem vesztem az útból, majd-majd jobb és bölcsebb doktor 2452 Konyvn| híják~NECESSARIUM SEBES MALUM-nak.~Férfiak, ha tőlek lehetnének~ 2453 X | Felséged azt művelje, és épen marad felségednek az császári 2454 Konyvn| emberi nemzet nem vehet~Maradásra való szaporodást~Hanem ha 2455 X | megtaláljuk: soholt nem maradhat semmi elrejtve előttünk. 2456 IX | mert el kell mennem. Nem maradhatok immár.~Mondá az császár:~- 2457 XII | az mi ügyeközetünkért. Ne maradjunk ezokáért itt.~Mikoron az 2458 XII | Mikoron ezokáért útban volna, maradna éjjel egy várasban. És mondá 2459 V | nemesember:~- Bezzeg ott künn maradsz! Azt akarom, hogy ugyan 2460 Konyvn| Szüléktől vagyon ház, jószág, marha;~Jámbor asszonyt csak az 2461 X | nagy kévánság vala benne az marhagyűtésre. Az üdőben az rómaiak sok 2462 X | és zsákmányt tőnek minden marhájokban.~~És mondá az császárné 2463 Kegyes| igazsággal, mind hamissággal sok marhát keressenek, és azt hagyhassák 2464 III | mardossa vala azt, hogy ne marhatná meg az gyermeket. És ez 2465 XVII | ábrázatjokba és állapotjokba máshoz beillenek vala.~Vala pedig 2466 V | lakolj róla, hogynem mint az másikban. Héába könyörgesz, ide be 2467 XIII | Hogy egyik sem érti vala az másiknak az ő dolgát.~Minekutána 2468 VIII | volna, hogy feleséged ezt másképpen megbizonyítanája, azmint 2469 VIII | egyik forrás; annakutána az másodiknak, rövideden: mind az hétnek. 2470 XVII | három mérföldnyire innet, és másodnap izend meg az te jöveteledet, 2471 I | hét bölcs mesterek, kiknek mások nincsen mind ez széles világon, 2472 XVII | méltóságodhoz ezért, hogy hatalmasságodnak, ha kedves volna szolgálatom, 2473 XIII | Bizony, ha lehet, nem mászkálsz ki onnét oly hamar!~Visszajövet 2474 III | és az bölcső felé kezde mászni. Hogy megmarná az gyermeket, 2475 XVII | mint tégedet elhagynálak, mátkámat és országomat is inkább 2476 Kegyes| birodalom az én fiaimra.~Maga meddő és egy gyermeke sincs; sem 2477 XI | XI Ò AZ ORVOS~[MEDICUS]~Tizedik novella. A mesterek 2478 X | aranyat minékünk.~Az királyok megadák nékik. Elmenének az vitézek, 2479 XII | várasbeliek arra végezék, hogy megadnák néki szent Péter és szent 2480 Konyvn| Isten adja.~Kit pedig avval megajándékoz,~Annak bizony nagy drága 2481 VIII | utcára az gyermeknek, hogy megajándékozná őtet avval. De az gyermek 2482 IV | szólasz. Miért kellene tüteket megajándékoznom, ha nem azért, hogy egy 2483 VIII | az fejét, és mindjárást megáll az egyik forrás; annakutána 2484 VIII | művelték volna, mindjárást megállának az források minden erekkel. 2485 XII | ő bölcsességén; és aznap megállatá az ostromokat. És ekképpen 2486 VIII | mind az hétnek. És mind megállnak az források.~Parancsolá 2487 XVII | fogadtam, abban állhatatosan megállok, és beteljesítem nagy hívséggel.~ 2488 XVII | rajtam lött bosszúságot megállom, ha valami módon lehet. 2489 X | mihelyt az kép ledőle, ottan megaluvék az tűz, az forrás is megálla. 2490 I | szeretettel megölelgeté és megapolá őtet, és mondá néki:~- Szerelmes 2491 X | nem lészen. De éjjel kell megásnunk, hogy az nép reánk ne tóduljon.~ 2492 VIII | gyermeknek mondása szerint megássa az kertet, és mindjárást 2493 X | Felséges uram, mi magunk megássuk mesterségesen, hogy az toronynak 2494 II | levágta volna azt az kertész, megasza mindjárást az fiatalka is 2495 II | kezdének rajta bánkódni. És megátkozák mindazokat, kik tanácsot 2496 I | és undokságos vétket, és megátkozna engemet. Mely átoknak miatta 2497 Kegyes| undokságos bűnre.” Ezokáért megátkozván őtet, kirekeszté őtet, és 2498 Kegyes| Jakab pátriárka, megfeddi és megátkozza az ő első fiát, mely olyan 2499 II | leszen, mind az szegények megátkozzák tefelségednek tanácsit, 2500 XII | műveled, bizony mindéltig megbánod!~Ezt hallván az asszony,